A Mopar Hellcat motort szerelt az 1967-es Plymouth GTX-be

A SEMA-kiállítás idei évadában furcsa déjà vu hallatszott a Mopar standjánál: Az 1967-es Plymouth GTX restomod, amely 2024-ben elektromos hajtásláncával hívta fel magára a figyelmet, két évvel később egy kompresszoros Hemi motorral tért vissza a motorháztető alatt. A vásár elektromos átalakítást hangsúlyozó évei után ez önmagában is állításnak számít. Sőt, az átalakítás mögött nem marketingmegfontolás, hanem az autó korábbi tulajdonosának nyílt elégedetlensége áll.
Miért maradt félbes az elektromos GTX-kísérlet?
A történet a SEMA 2024-en kezdődött. A Mopar az 1967-es Plymouth GTX-et egy 335 lóerőt (340 PS) termelő elektromos eCrate hajtáslánccal szerelte fel, a 73 kWh-s akkumulátorcsomag a klasszikus karosszériát modern és halk módon mozgásba hozta. A karosszériamunka mindenki elismerését elnyerte; a probléma magával a teljesítménnyel volt. Az 1967-es GTX a gyárból kikerülve már a standard motorjával is 375 lóerőt termelt. Vagyis az elektromos átalakítás elmaradt a sorozatgyártású autótól. Emellett a négy-négy fontot (230 font az összesen) nyomó akkumulátormodulok hozzáadott súlya is vitát váltott ki.
Az autót a Stellantisnek eladó korábbi tulajdonosa nem volt elégedett. Tim Kuniskis, aki önmagát a V8 hűséges támogatójának nevezi és a márka teljesítményhez kapcsolódó működését irányítja, komolyan vette a reakciót; idén lezárták az ügyet, és az autó motorterébe egy új Hemi került.
Kiemelt pontok
- Az 1967-es Plymouth GTX restomodot a SEMA 2024-en 335 lóerős elektromos eCrate egységgel mutatták be, az akkumulátor kapacitása 73 kWh volt.
- A SEMA 2026-n az elektromos egységet kiszerelték; a helyére 6.2 literes, kompresszoros Hellcrate Redeye került.
- Az új motor 885 lóerőt (897 PS) teljesít és magas oktánszámú üzemanyaggal 787 lb-ft (1.067 Nm) nyomatékot termel.
- A teljesítmény a TorqueFlite 8HP90 nyolcfokozatú automatikus váltón keresztül a hátsó kerekekhez jut el.
- Az eredeti 1967-es GTX standard 440-es motorja 375 lóerőt és 480 lb-ft (651 Nm) nyomatékot termelt.
A Hellcrate Redeye-jel érkező megoldás

A motorháztető alá épített egység a Direct Connection új crate-motorpalettájából származó Hellcrate Redeye csomag: egy 6.2 literes, kompresszoros Hemi V8. Magas oktánszámú üzemanyaggal 885 lóerőt (897 PS) és 787 lb-ft, azaz metrikus megfelelőjén 1.067 Nm nyomatékot termel. Ez több mint duplája az autó 1967-es opcionális csúcsát jelentő 426 Hemi 425 lóerőjének. A teljesítmény a TorqueFlite 8HP90 nyolcfokozatú automatikus váltón keresztül jut el a hátsó kerekekhez.
A látvány oldalon sem csak a motorban történt változás. A Frostbite Blue metál fényezés és a 18x9 hüvelykes BTG Vintage Bronze kovácsolt magnéziumfelnik megmaradtak; 2026-ban két ezüst versenycsík került a karosszériára, valamint egy agresszív, a motort levegővel ellátó motorháztető-beömlő. Az autó általános sziluettje megőrzi az aero-kiegészítők és a telített színek korszaka előtti letisztult GTX-karaktert.
| Hajtáslánc | Motor / egység | Teljesítmény | Nyomaték |
|---|---|---|---|
| 1967-es standard | 440 cu in (7.2L) Super Commando V8 | 375 lóerő (380 PS) | 480 lb-ft (651 Nm) |
| 1967-es opcionális | 426 cu in (7.0L) Hemi V8 | 425 lóerő (431 PS) | 490 lb-ft (664 Nm) |
| SEMA 2024 | Elektromos eCrate, 73 kWh-s akkumulátor | 335 lóerő (340 PS) | Nem lett bejelentve |
| SEMA 2026 | Hellcrate Redeye 6.2L kompresszoros Hemi V8 | 885 LE (897 PS) | 787 lb-ft (1.067 Nm) |
Mit Jelentett a 1967-es Plymouth GTX?
A GTX a Plymouth válasza volt a Pontiac GTO-ra, amely 1964 óta komoly nyereséget hozott a General Motorsnak. Egy olyan korszakban érkezett szerény megjelenéssel, amikor a muscle car fogalma még nem vált bevetté, és a fényes színek valamint az óriási szárnyak csak később terjedtek el. Egy 1966 novemberében végzett tesztben egy 440-as motorral és háromfokozatú automata váltóval szerelt GTX, a keskeny profilú bias-ply gumik ellenére 6,0 másodperc alatt teljesítette a 0-60 mph gyorsulást. A Hemi motoros változat ennél is gyorsabb volt.
A gyártási darabszám is megmagyarázza a jármű mai értékét: 1967-ben összesen 12.109 GTX készült; ebből mindössze 720 db érkezett 426 Hemi motorral. Vagyis a ma Hellcrate Redeye-vel felszerelt karosszéria születése évében már eleve kis példányszámban gyártott jármű egy hétköznapi példánya volt.
Az Átalakítás Mögötti Valódi Bejelentés: A Crate V8 Kínálat
Ez a csere nem pompáz kedvéért készített elszigetelt projekt. A Stellantis a SEMA 2026-n hat crate V8 csomagot jelentett be, és a GTX tűnt ki első alkalmazási példájaként a Hellcrate Redeye ennek a kínálatnak. A csomagok közös jellemzője, hogy a Hemi vagy Hellcat motorral kompatibilis motorvezérlő az egységgel együtt kerül értékesítésre. A Kuniskis által összefoglalt megközelítés az egy darab és egy megoldás elvén alapul: aki komoly projektet épít, azt ne kelljen találgatnia, hogy az alkatrészek össze fognak-e illeni.
A bejelentett kínálat fontos állomásai a következők: az 5,7 literes 345 Street Strip csomag 385 LE-t és 417 lb-ft nyomatékot kínál; a 6,4 literes 392 csomag 485 LE-t és 475 lb-ft produkál. A csúcson pedig a Hellephant C170 Super Stock áll, amely E85 keverékkel 1.025 LE (1.039 PS) teljesítményt és 945 lb-ft, azaz 1.281 Nm nyomatékot ad. A célközönség nemcsak professzionális műhelyek; saját projektjüket maguk megvalósító rajongók is szóba kerülnek ezekkel a csomagokkal.
Merre Fúj a Szél a Restomod Világában?
Ennek az átalakításnak egyetlen járművön túli jelentése van. A SEMA színpadán az utóbbi években divattá vált klasszikus karosszériákba elektromos hajtásláncot építeni. Hogy a Mopar két éven belül elektromosról kompresszoros V8-re váltotta át saját projektjét, a legkézenfekvőbb példa arra, milyen gyorsan háttérbe szorítható ez a trend. Az iparág ezt az oldalt egyfajta bocsánatkérésként olvassa.
Ismert előzmény, hogy a Dodge 2023-ban befejezte a Hellcat V8 gyártását, és az új Chargerben az elektromos vagy duplaturós hat-hengeres irány felé fordult. Épp ezért a crate motor kínálat úgy tűnik, a gyártásból kikerült V8 kultúrájának műhelyekben való folytatásának kereskedelmi receptje. A klasszikus Mopar B-body tulajdonosok körében a Hellcat átalakítás költsége, nagyjából 40.000 dollár és afelettivel, a fórumok állandó vitatémáinak egyike.
Másrészt vitatott az is, mekkora erkölcsi kérdése van annak, hogy egy 1967-ben 375 lóerős, szerény muscle car karosszériáját 885 lóerőre emeljék: van, aki bűnnek tartja, van, aki élvezetnek. A jármű 0-100 km/h-s teljesítményéről egyetlen hivatalos értéket sem osztottak meg; a gyártó nem hozta nyilvánosságra. A crate csomagok ára egyelőre szintén nem lett megadva.
Rövid következtetés
Az eredmény egyértelmű: Az 1967-es Plymouth GTX-et először elektromos hajtással próbálták, majd mivel a 335 lóerő még az akkori mércékkel is kevésnek bizonyult, ezúttal egy 885 lóerős Hellcrate Redeye-ral építették újra, az eredeti karakteréhez - sőt a fölé - illő módon. Mopar ezzel az átalakítással nemcsak egy régi ügyfél szívét nyerte meg, hanem a crate V8 kínálatának első referencia-alkalmazását is a kiállítás leglátványosabb helyére tette. Az elektromos átalakítások, amelyeket korábban a kiállítások jövőjeként mutattak be, ma a stand sarkában állnak; a motorháztető alatt viszont egy Hemi dolgozik. Ennél egyértelműbb összefoglalót nehéz találni a restomod világában bekövetkezett irányváltásról.
Források
- Mopar's EV-Swapped GTX SEMA Car Finally Gets The Hellcat It Deserves
- Mopar Pulls the Plug on Its Electric Plymouth GTX for a Supercharged 6.2-Liter Hellcrate Redeye
- 1967 Plymouth GTX Electromod Headlines Mopar's 2024 SEMA Concept Reveals
- Mopar's Plymouth GTX Electromod Is Our Kind of EV
- Mopar Rights EV Wrong With New 885HP Crate Engine