Mi volt a Wildcard rendszer a MotoGP-ben, és miért tiltották be?

A versenyhétvégén a rajtlistát nézed; ismert nevek, ismert csapatok... Majd egyszer csak a ranglistán egy pilóta tűnik fel, akit normálisan sosem látsz ott. Mintha valaki egész szezonban be sem lépett volna az osztályba, de jogot nyert a záróvizsgára. MotoGP-világban ezeknek a neveknek wildkártyás pilóta a nevük. Ráadásul néhányuk nemcsak színt visz a versenybe, a bajnoksági számításokat is meg tudja változtatni. De hogyan működik a wildkártyás rendszer, tudnak-e pontot szerezni ezek a pilóták, és miért akarják a gyártók élni ezzel a jogukkal? Sőt még fontosabb: milyen indok húzódik meg a rendszer hátterében, amelyet a 2026 áprilisában hozott döntés értelmében 2027-es szezontól kezdve betiltanak a MotoGP osztályban? Gyere, nézzük meg együtt a versenynek ezt a kevéssé ismert oldalát.
Mi az a wildkártya, és meddig nyúlnak vissza a gyökerei?
A wildkártya angolul "dzsókert" jelent. Motorversenyeken viszont azt jelenti, hogy egy pilóta, aki egész szezonban nem versenyez teljes munkaidőben, jogot kap egy adott Grand Prix-n való részvételre. Ez a pilóta legtöbbször a gyártó tesztpilótája. A múltban azonban helyi versenyzők vagy a gyártó által külön megfigyelni kívánt más nevek is részt vehettek a rajton ezzel a joggal.
A wildkártyás hagyomány gyökerei a Grand Prix motorversenyek legkorábbi időszakáig nyúlnak vissza. Különösen a múltban a csapatok a hazai versenyeiken lehetőséget adtak azoknak a helyi pilótáknak, akik jól ismerték a környéket és a pályát. A hazai pálya előnye miatt ezek a nevek meglepetés eredményeket érhetnek el erős ellenfelekkel szemben. Napjainkban viszont a rendszer funkciója nagyrészt megváltozott. A wildkártyás jogot használó pilóták jelentős része ma már tapasztalt tesztpilóta, akik a gyártók motorfejlesztési programjaiban dolgoznak. Más szóval azok a nevek, akik normálisan a garázsban próbálják ki az új alkatrészeket és a mérnökökkel együtt dolgoznak, adott versenyhétvégéken versenyző overalt öltve csatlakoznak a rajthoz.
A legfontosabb tudnivalók
- A wildkártyás pilóta pontjai az egyéni pilóták és a gyártók bajnokságába beszámítanak, a csapatok bajnokságába nem.
- A 2024-ben átalakított kiváltságrendszer szerint a két legalsó szintű gyártó szezononként 6 wildkártya jogával rendelkezett.
- A Grand Prix Bizottság bejelentette, hogy a 2026 áprilisában hozott döntéssel a MotoGP osztályban a wildkártyás rendszer a 2027-es szezontól kezdve tiltott lesz.
- A tilalom nem terjed ki a Moto2 és Moto3 osztályokra. Ezekben a kategóriákban a wildkártyás rendszer továbbra is működik.
- Dani Pedrosa a 2023-as San Marino GP-n elért 4. helyével a modern kor egyik legfigyelemreméltóbb wildkártyás teljesítményét nyújtotta.
Szerezhet pontot a wildkártyás pilóta?

Igen! A wildkártyás pilóták, ha pontszerző pozícióban érnek célba, normál pilótaként bajnoki pontot kaphatnak. Van azonban fontos különbség abban, hogy ezek a pontok melyik besorolásokba kerülnek be.
- Pilóták bajnoksága: A wildkártyás pilóta által szerzett pontok a saját egyéni bajnoki egyenlegébe íródik be. Tehát az, hogy a szezonban csak egy vagy néhány versenyen vett részt, nem akadálya a pontszerzésnek.
- Konstruktőri bajnokság: A wildcard versenyző pontjai hozzájárulhatnak a gyártó pontszámához is. Ebben a rangsorban minden versenyen az adott gyártó legjobban helyezett motorjának eredményét veszik figyelembe, így ha a wildcard versenyző jobb eredményt ér el, mint a gyártó többi versenyzője, pontokat szerezhet a gyártónak.
- Csapatbajnokság: A wildcard versenyző pontjait itt nem számolják el. Ennek fő oka, hogy a teljes szezonban állandó versenyzőkkel versenyző csapatok számára a plusz motorral szerzett pontok igazságtalan előnyt jelenthetnek a csapatrangsorban.
Ennek egyik figyelemre méltó példája a 2023-as San Marino GP-n történt. A KTM színeiben wildcardként versenyző Dani Pedrosa negyedikként fejezte be a versenyt, és a KTM legjobban helyezett versenyzőjeként jelentős pontokat szerzett a konstruktőri bajnokságban. A wildcard tehát nem csupán szimbolikus gyakorlat volt, amely fiatal vagy tapasztalt versenyzőknek kínált versenyzési lehetőséget. A megfelelő versenyző megfelelő hétvégén elért eredménye közvetlenül befolyásolhatta a bajnoki számításokat.
Kiváltsági rendszer: Ki Mennyi Wildcard-ot Használhatott?
A Négy Szint Logikája
A MotoGP a 2024-es szezonnal együtt a gyártók közötti verseny egyensúlyának javítása érdekében átszervezte a kiváltsági (concessions) rendszert. A rendszer fő célja az volt, hogy megkönnyítse a bajnokságban lemaradó gyártók fejlesztési munkáját, és segítse a többi márkát különösen a Ducati nyilvánvaló teljesítményelőnyének behozásában.
A rendszer keretében a gyártókat négy szintbe sorolják - A, B, C és D - az előző szezon konstruktőri bajnokságában szerzett pontjaik és a legjobb gyártó pontszámának aránya alapján. Minél rosszabb volt a gyártó teljesítménye, annál nagyobb rugalmasságot kaptak a tesztelés, a motorfejlesztés és a wildcard kérdésében.
| Szint | Előző szezoni pontarány | 2024-es példa | Wildcard-jog |
|---|---|---|---|
| A | A legjobb gyártó pontszámának legalább 85%-a | Ducati | Egyáltalán nincs |
| B | 85% alatt, 60% felett | Üresen maradt | Szezononként 3 |
| C | 60% alatt, 35% felett | Aprilia, KTM | Szezononként 6 |
| D | 35% alatt | Honda, Yamaha | Szezononként 6 |
A wildcard-ok számának különbsége azt mutatta, hogy a kiváltsági rendszer nem csupán papíron létező előny volt. Például míg az A szintben lévő Ducati nem indíthatta versenyen tesztversenyzőjét normál wildcard-nevezéssel, az alacsonyabb szintekben lévő Honda és Yamaha a szezon során hatszor élt ezzel a lehetőséggel.
Emellett a használatra további korlátozások is vonatkoztak. Egy gyártó a wildcard-jogot nem használhatta egymást közvetlenül követő két Grand Prix-hétvégén. Ennek célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy a wildcard-gyakorlat minden versenyen új tesztprogrammá váljon. Ezenkívül az kiváltsági rendszer nem csupán a wildcardok számát szabályozta, hanem egy tágabb fejlesztési csomag volt, amely a tesztnapokat és azt is, hogy a tesztpilóták milyen körülmények között dolgozhattak.
Miért nem használták ezeket a jogokat?
Elméletileg egy gyártó hat wildcard jogának birtoklása jelentős előnynek tűnhet. A gyakorlatban azonban e jogok teljes kihasználása rendkívül költséges és működésidejű szempontból kockázatos volt.
Először is minden wildcard részvétel megkövetelte egy további motorkerékpár, a technikai csapat, az alkatrészek, a logisztikai szervezés és a versenyhétvége működésének előkészítését. A tesztpilóta versenyen való részvétele sokkal átfogóbb felkészülést jelentett a szokásos tesztmunkánál. Ráadásul nem volt garantált, hogy ezek a kiadások versenyképes eredményt hoznak.
A második fontos kérdés az volt, hogy a tesztpilóták egyben tartalékpilóták is. A gyártóknak készen kellett tartaniuk egy tapasztalt nevet, aki helyettesítheti egyikük teljes munkaidős pilótáját, ha az megsérül. Ha a tesztpilóta a wildcard versenyen megsérült, az mind a fejlesztési programot, mind az esetleges tartalékpilóta-igényt megbéníthatta. Különösen a szezon sűrű versenynaptárában ezt a kockázatot nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Végül nem minden tesztpilóta akart versenyezni. Egyes tapasztalt nevek számára a versenyzés tempójával járó fizikai megterhelés, a balesetveszély és a feszült utazási naptár csökkentette a wildcard lehetőség vonzerejét. Az, hogy a Yamaha a 2023-as szezonban Cal Crutchlow-t csak a japán GP-n indította, egyik példa volt arra, hogy a gyártók nem mindig használták ki a birtokolt jogaikat a végéig.
A wildcard valós funkciója: Tesztelés valódi versenykörülmények között
A MotoGP-ben a hivatalos tesztnaptár meglehetősen korlátozott. A gyártók a szezon során meghatározott számú hivatalos tesztnapból vehetnek igénybe a motorkerékpárjaik fejlesztéséhez. A kiváltsági rendszer e naptárat is a gyártók teljesítményszintje szerint differenciálja. Ugyanakkor a pályán töltött minden további perc, különösen az aerodinamika, az elektronika, a motor karakterisztikája és a gumiabroncs-kezelés területén nagy jelentőségű.
Ezért volt a wildcard rendszer értékes fejlesztési eszköz a gyártók számára. A tesztpilóta az új alkatrészeket úgy próbálhatja ki, mint egy rendes tesztnapon, de ezúttal valós ellenfelekkel, versenytempóval és a Grand Prix hétvége minden változójával szemben. Az olyan tényezők, mint a gumik kopása, a pálya hőmérséklete, az üzemanyag-terhelés, a forgalom és a többi motorkerékpárral való küzdelem, laboratóriumban vagy zárt tesztmunkában nem értékelhetők ugyanazzal a valósághűséggel.
Például az, hogy egy új aerodinamikai alkatrész önmagában gyors köröket tesz lehetővé, nem jelenti azt, hogy ugyanaz az előny végig megmarad a verseny során. Hasonlóképpen az elektronikai rendszerekben végrehajtott változtatás váratlan eredményeket hozhat eltérő gumi kopási szinteken vagy sűrű forgalomban. A vadpilóta részvétele lehetőséget adott a gyártónak, hogy az ilyen típusú adatokat közvetlenül a versenykörnyezetben gyűjtse.
Ráadásul a vadpilóták többsége a motort fejlesztő tesztpilóták voltak, így jelentős előnyben voltak a mérnökökkel való adatelemzés terén. A pilóta visszajelzéseit és a telemetriai adatokat egyesíteni lehetett, és eldönthető volt, hogy az új alkatrészeket alkalmazzák-e a következő versenyeken. Ebből a szempontból a vadpilóta fontos híd volt a gyártók fejlesztési programja és a versenynaptár között.
Mi a különbség a vadpilóta és a helyettesítő pilóta között?
Ezt a két fogalmat gyakran összekeverik. Pedig közöttük sportági és technikai szempontból is jelentős különbség van.
A vadpilóta azt jelenti, hogy egy pilóta, aki normálisan nem versenyez teljes munkaidőben a bajnokságban, egy extra motorral csatlakozik a rajtrácshoz. Vagyis a csapat vagy a gyártó jelenlegi versenyzői keretébe egy további név kerül be.
A helyettesítő (substitute) pilóta ezzel szemben akkor veszi át a helyét egy teljes munkaidős versenyzőnek, ha az megsérül, megbetegszik vagy más okból nem tud versenyezni. Ebben az esetben nem kerül extra motor a rajtrácsra; a meglévő motor versenyzője cserélődik le. Az is a sportági szabályozások része, hogy a csapatok megteszik a szükséges erőfeszítést, hogy megfelelő helyetest találjanak a versenyzésre alkalmatlan pilótáik helyett.
Ez a megkülönböztetés különösen a tesztpilóták szempontjából fontos. Mert egy gyártó tesztpilótája a vadpilóta jogát felhasználva extra motorral versenyezhet, de egy megsérült gyári pilóta helyére is beugorhat. Az második esetben ez a részvétel nem vadpilótaként kerül értékelésre, így a vadpilóta keretből sem vonódik le.
Például Troy Bayliss 2006-os valenciai GP-n a Ducatival aratott fölényes győzelme gyakran szerepel a vadpilóta történetek között. Ám Bayliss nem vadpilótaként, hanem helyettesítő pilótaként vett részt azon a versenyen, a megsérült Sete Gibernau helyett. Ezért amikor egy tesztpilótát látunk a rajtrácson, fontos tudni, hogy milyen státusszal versenyzett, ahhoz, hogy a hétvége sportági jelentését helyesen értékeljük.
Felejthetetlen vadpilóta teljesítmények a történelemből
A vadpilóták többsége távol marad az élről, miközben a teljes munkaidőben versenyző nevekkel küzd. Ezért már az első 15-ben való célba érés és a pontszerzés is sikeres eredménynek számíthat. Ám a MotoGP történelme olyan teljesítményeknek is színteret adott, amelyek messze túlhaladták ezt az elvárást.
Steve Manship, aki az 1978-es brit GP-n Silverstone-ban esőben versenyzett, vadpilóta részvételével figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. Sikerült a dobogóra állnia egy versenyben, amelyben a kor nagy nevei, mint Kenny Roberts és Barry Sheene küzdöttek. Ez az eredmény az egyik olyan korábbi korszakbeli példaként maradt emlékezetes, amely azt mutatja, hogy a vadpilóták nem csupán a rajtrács feltöltéséért versenyeztek.
A modern korszakban pedig Dani Pedrosa az első nevek egyike, amikor vadpilóta teljesítményekről esik szó. A KTM tesztpilótájaként tevékenykedő spanyol versenyző a 2021-es Styriai Nagydíjon megszerzett tizedik helyével hosszú szünet után tért vissza a versenytempóhoz. A 2023-as szezonban a spanyol Nagydíjon hetedik, a San Marinói Nagydíjon negyedik lett. Különösen a San Marinóban nyújtott teljesítménye megmutatta, milyen kicsi lehet a különbség a teljes munkaidős versenyzőkhöz képest. Aleix Espargaró meglepődése Pedrosa tempója láttán szintén sokáig beszédtéma volt a paddockban.
Akira Ryo 2002-es Suzuka-i teljesítménye, Michele Pirro számos wildcard- szereplése a Ducati színeiben, valamint Mika Kallio és Takaaki Nakagami gibi nevek különleges versenyszereplései is e hagyomány fontos példái közé tartoznak. Azonban az ilyen eredmények értékelésekor meg kell különböztetni a wildcard- státuszt a tartalékversenyzői státusztól. Bayliss 2006-os valenciai győzelméhez hasonlóan egyes felejthetetlen teljesítmények technikailag nem wildcard- tartalékversenyzői szereplések voltak.
A 2023-as szezon is jó példa volt arra, hogyan használják a gyártók a rendszert. Az Aprilia, a KTM, a Ducati, a Honda és a Yamaha különböző számú wildcard- nevezést hajtott végre. Dani Pedrosa kétszeri első 10-es befutása, valamint a Yamaha nevében versenyző Cal Crutchlow 13. helyezése a japán Nagydíjon az adott szezon kiemelkedő eredményei közé tartozott.
2027-es wildcard-tilalom: Miért szüntetik meg?
A MotoGP történetének egy jelentős korszaka ér véget. A Grand Prix Commission, a FIM, a Dorna, az IRTA és az MSMA képviselőit tömörítő szabályalkotó szerv 2026 áprilisában hozott döntésével bejelentette, hogy a MotoGP osztályban a wildcard- nevezések a 2027-es szezontól kezdve teljesen tiltottak lesznek. Ráadásul ezt a döntést a gyártó kiváltsági szintjétől függetlenül alkalmazzák. Vagyis a múltban hat wildcard- joggal rendelkező gyártó sem indíthatja 2027-től a tesztpilótáját egy további motorkerékpárral a Grand Prix versenyen.
Ennek a döntésnek nincs egyetlen oka. Egymáshoz kapcsolódó célok érhetők el vele: igazságosabb versenykörnyezet megteremtése, a versenyszervezés egyszerűsítése, valamint a gyártók fejlesztési tevékenységeinek kontrolláltabb keretek között történő lebonyolítása. A tilalom legfontosabb hatása azonban az lesz, hogy megszűnik annak lehetősége, hogy a tesztpilóták versenyhétvégéit további fejlesztési platformként használhassák.
Meg akarják akadályozni a tesztpilóták versenyen való szereplését
A wildcard-rendszer mai legfontosabb funkciója az volt, hogy a gyártók a tesztpilótáikat a normál versenykereten kívül, egy további motorkerékpárral kivezethessék a pályára. Különösen a kiváltsági előnnyel rendelkező Honda és Yamaha számára ez a jog a motorkerékpár-fejlesztési munkák valós versenykörülmények között történő folytatásának egyik fontos módja volt.
Ugyanakkor úgy vélték, hogy ez a gyakorlat versenyszempontból bizonyos kérdéseket vet fel. A teljes munkaidős versenyzők a szezon során ugyanazokkal a versenynaptárral, sportnyomással és bajnoksági célokkal küzdenek, míg a tesztpilóták csak bizonyos versenyeken vehettek részt, kizárólag fejlesztési céllal. A gyártók így lehetőséget kaptak arra, hogy a szokásos keretükön kívül egy további versenyzővel és motorral adatokat gyűjtsenek.
Ráadásul a tesztpilóták versenyen való részvétele a gyártók fejlesztési programjai közötti különbségeket is befolyásolhatta. Egy gyártó, amely több tesztelési és fejlesztési rugalmassággal rendelkezett, a wildcard pilótával közvetlenül versenykörülmények között próbálta ki az új alkatrészeket, és így adatgyűjtési előnyhöz jutott versenytársaihoz képest. Bár a kiváltságrendszert eredetileg a lemaradó gyártók megsegítésére tervezték, a wildcard alkalmazása ennek az előnynek az állandó verseny közbeni fejlesztési mechanizmussá alakítása volt azok közül a kérdések közül, amelyek a rendszer újraértékeléséhez vezettek.
A tiltás alapvető változása a következő: A gyártók nem indíthatják a tesztpilótáikat kizárólag fejlesztési munka céljából egy további motorral a Grand Prix rajtrácsán. A tesztelési tevékenységek a hivatalos tesztnaptár és a többi engedélyezett fejlesztési módszer keretében folynak majd. Így a versenyhétvégék jobban a teljes állásidős versenyzői keretek sportági küzdelmére összpontosítanak.
Versenykiegyensúly és versenyirányítás
A wildcard-tiltás másik indoka a versenyek és a rajtrács-kezelés egyszerűsítése. A plusz motorok, a plusz technikai csapatok és a különböző státuszú pilóták növelik azoknak az elemeknek a számát, amelyeket a szervezetnek kezelnie kell. A wildcard-résztvételek megszűnésével a gyártók normál versenykeretükön kívüli nevezései megszűnnek, és a versenyhétvégék sportági kerete szabványosabbá válik.
A versenykiegyensúly szempontjából az a cél, hogy a teljes állásidős pilóták egész szezonban nyújtott teljesítménye központibb szerepet kapjon. Egy gyártó tesztpilótája mindössze néhány versenyen való részvéttel befolyásolhatta mind a pilóták, mind a gyártók bajnokságának eredményeit. Bár ez a szabályokon belül történt, az egész szezonban küzdő pilóták és csapatok szempontjából vitatható gyakorlat volt.
Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a wildcard-tiltás nem szünteti meg az összes fejlesztési tevékenységet. A gyártók továbbra is dolgoznak a tesztpilótákkal, fejlesztik az új alkatrészeket, és az engedélyezett tesztnapokon folytatják motorjaik kipróbálását. A bezárt ajtó az, hogy megakadályozzák, hogy a tesztpilóták ezeket a munkákat egy további nevezéssel a normál Grand Prix-versenyekre vigyék át.
Kapcsolat a 2027-es technikai szabályokkal
A wildcard-tiltás egybeesik a MotoGP 2027-es szezonjában bekövetkező nagy technikai átalakulás időszakával. 2027-ben a hengerűrtartalmat 1000 cm3-ről 850 cm3-re csökkentik, szigorítják az aerodinamikai szabályozásokat, és betiltják a menetmagasság-állító rendszereket. Ezek a változások olyan átfogó átalakulást jelentenek, amely megköveteli a gyártóktól motorjaik teljes újrafejlesztését.
A Grand Prix Commission hozott további döntések egyike az volt, hogy tilos a 2026-os szezon wildcard motorjainak a 2027-es technikai specifikációkkal rendelkező 850 cm3-es motorok használata. Így cél volt megakadályozni, hogy az új generációs motorkerékpárok a hatályos műszaki előírások alatt rendezett wildcard futamokon korán bevetésre kerüljenek.
Ez a korlátozás különösen az átmeneti időszak kontroll alatt tartása szempontjából fontos. A gyártók számára ütemterv áll rendelkezésre az új műszaki előírásoknak megfelelő motorkerékpárok fejlesztéséhez. Az új motorok és egyéb műszaki megoldásoknak a jelenlegi szezon futamain való bevezetése bonyolulttá teette volna mind a fejlesztési ütemterv, mind a műszaki szabályok alkalmazását.
A tilalmat mindenki pozitívan fogadja?
Természetesen nem. A wildcard alkalmazásának eltörlésével kapcsolatban eltérő értékelések léteznek. A tilalom támogatói szerint a teljes munkaidős versenyzők küzdelme kerül inkább előtérbe, a gyártók közötti fejlesztési előnyök kontroll alá kerülnek, és a verseny szervezése egyszerűsödik.
A döntést kritikus szemmel nézők szerint a wildcardok a MotoGP hagyományos karakterének részét képezik. Különösen a Dani Pedrosa-hoz hasonló tapasztalt tesztpilóták versenyeken való szereplése lehetőséget teremtett a szurkolóknak arra, hogy olyan neveket figyelhessenek meg újra, akiket normális körülmények között nem láthatnának a rajtrácson. Emellett a wildcardok fontos eszközt jelentettek arra, hogy a tesztpilóták a fejlesztett motorjaikat valódi versenykörnyezetben értékelhessék.
További vitatéma, hogy a wildcard rendszert amúgy sem használják már olyan intenzíven, mint korábban. A korlátozott tesztnaptár és a növekvő üzemeltetési költségek miatt a gyártók nem mindig éltek a jogukkal. Tehát míg egyes értékelések szerint a gyakorlat valójában elvesztette jelentőségét, a teljes eltörlése azt jelenti, hogy a MotoGP kivesz egy hasznos eszközt a fejlesztési folyamataiból.
Végső soron mindkét félnek erős érvei vannak. Egy oldalon a sportági tisztességesség és az egyszerűbb szervezés, a másikon a technikai fejlesztés és a versenyek hagyományos felépítése áll. A meghozott döntés azonban egyértelmű: A 2027-es szezontól kezdve véget ér a wildcard korszaka a MotoGP kategóriában.
Folytatódik-e a Wildcard Rendszer a Moto2-ben és a Moto3-ban?
Igen. A 2027-ben hatályba lépő tilalom csak a MotoGP legfelső kategóriáját érinti. A Moto2 és Moto3 kategóriákban továbbra is működik a wildcard rendszer. Ezért a fiatal tehetségek, a helyi pilóták vagy a különleges versenyszereplések továbbra is bejuthatnak a rajtrácsra ezekben a kategóriákban.
Ez a megkülönböztetés fontos, mert a Moto2-ben és a Moto3-ban a wildcard rendszer nem csupán a gyártók motorfejlesztési munkáit szolgáló mechanizmus. Egyben lehetőséget is kínál a különböző bajnokságokban versenyző pilótáknak, hogy világbajnoki szinten mutathassák meg magukat. Az a tény, hogy a MotoGP-ben bevezetett tilalom nem terjed ki ezekre a kategóriákra, azt mutatja, hogy a gyakorlat sportági funkcióit a különböző osztályokban külön-külön értékelik.
Röviden: Hogyan működött a Wildcard Rendszer a MotoGP-ben?
A wildcard olyan gyakorlat volt, amely egy nem teljes szezonban versenyző pilótának, legtöbbször a gyártó tesztpilótájának, jogot adott arra, hogy egy adott Grand Prix-n egy extra motorral versenyezzen. Ezek a pilóták pontot szerezhettek a versenyen, a pontok beszámítottak a pilóták és a gyártók bajnokságába, azonban a csapatbajnokságban nem vették figyelembe őket. A 2024-ben átalakított franchises rendszer a gyártók teljesítménye alapján határozta meg a szezononkénti wildcardok számát.
A rendszer alapvető célja az volt, hogy a gyártóknak lehetőséget biztosítson a motorok fejlesztésére valós versenykörülmények között. A tesztpilóták versenykörülmények között próbálhatták ki az új alkatrészeket, az elektronikai rendszereket és a beállításokat, és megoszthatták a szerzett adatokat a mérnökökkel. Azonban a gyakorlat versenyegyensúlyra, sportági tisztességességre és versenyirányításra gyakorolt hatása körüli viták eredményeként a Grand Prix Commission úgy döntött, hogy 2026 áprilisától a 2027-es szezontól kezdve betiltja a wildcard nevezéseket a MotoGP kategóriában.
A 2026-os szezon lesz az utolsó, amelyben a MotoGP legfelső kategóriájában wildcard pilótákat láthatunk. Ez a rendszer, amely egykor helyi versenyzőknek nyitotta meg a világ színpadának ajtaját, majd tesztpilóták fejlesztési munkájának részévé vált, a királyi kategóriában történelemmé válik. Ezért nézzen kicsit figyelmesebben minden wildcard pilótára, akit a 2026-os rajtrácsnál lát. Mert Dani Pedrosahoz hasonló neveknek ez az utolsó lehetőségük, hogy egyszer meglepjenek minket.
Források
- MotoGP wildcardok betiltása 2027-től: szabályfrissítések a GPC-től
- Mi az a wildcard a MotoGP-ben, és miért használják?
- MotoGP szótár - Kulcsfontosságú versenyzési fogalmak és meghatározások
- A MotoGP betiltja a wildcard nevezéseket, megtartja a guminyomás-szabályt
- A MotoGP megszünteti a wildcard pilótákat a 2027-es szezontól