Morio Nitta bejelentette SUPER GT-ből való visszavonulását

Morio Nitta a 2026-os szezon zárásáig hátralévő néhány nappal rövid közösségi médiás bejelentéssel tudatta, hogy a Motorsports komplexumban megrendezésre kerülő dupla verseny után befejezi SUPER GT-es pilóta pályafutását. Az 59 éves versenyző az 1996 óta megszakítás nélkül tartó 30 éves karrierjét a GT300-as kategóriában töltötte, és háromszor lett bajnok. A döntés nem csupán egy pilóta búcsúja; egyben egy kategória karakterét meghatározó generáció gyors ritkulásának legfrissebb bizonyítéka is.
Nitta közleményében kifejtette, hogy a szezon végén vonalat húz SUPER GT-es pilótakénti útja alá, és azt írta, hogy Motegiben az utolsó két versenyen mindent belead, a legutolsó körig mindenkivel együtt szeretné élvezni az ízelt pillanatokat. Ahhoz is hozzáfűzte, hogy ifjúsága óta abban a hitben haladt, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét, és hogy ennyi ideig tartó pályafutása nemcsak az ő erejének, hanem annak a környezetnek köszönhető, amely megadta neki ezt a lehetőséget. Mértéktartó, önmagát nem hangsúlyozó búcsú; éppen olyan, mint maga a karrierje.
A 30 éves GT300-as karrier mérföldkövei
Nitta története egészen azokig az évekig nyúlik vissza, amikor a mai SUPER GT még JGTC néven futott. 1996-ban, első teljes szezonjában a Team Taisan Porsche 911 RSR-ével Keiichi Suzuki oldalán nyerte el a bajnoki címet, ami már abban az évben jelzésértékű volt arra nézve, milyen gyorsan emelkedett a sorozat. 1999-ben az A'PEX nevet viselő, a mai apr elődjét jelentő Toyota csapathoz igazolt, és tartós együttműködést alakított ki Shinichi Takagival. Mivel Takagi csak a szezon második versenyén csatlakozott a csapathoz, az 1999-es cím egyedül Nitta nevéhez fűződik; 2002-ben viszont a páros együtt osztozkodott a bajnoki címen.
A legfontosabb tudnivalók
- Morio Nitta a 2026-os szezon végén visszavonul a SUPER GT-ből
- GT300-as bajnoki címet nyert 1996-ban, 1999-ben és 2002-ben
- Karrierje 1996 óta megszakítás nélkül 30 évet ölel fel
- Múlt hónapban Autopolisben megszerezte 23. GT300-as győzelmét, tovább bővítve a kategória győzelmi rekordját
- Ugyanebben az időszakban Orido és Kano is távozik a SUPER GT-ből
Nitta és Takagi útja 2010-ig ugyanabban a csapatban folytatódott. 2011-ben, amikor az apr és az ARTA szétvált, Nitta még négy szezont töltött az apr-nál, 2015-ben az Inging által üzemeltetett LM Corsához igazolt, majd 2018-ban eljutott a mai csapatához, a K-tunes Racinghez. A K-tunes-szal 2019-ben a Lexus RC F GT3-ast Sena Sakaguchival együtt második helyen zárta a GT300-ban; ez volt a legjobb eredménye a 2010-es ARTA-s év után. A csapat 2020-ban az Okayama Toyopet támogatásától megválva teljesen függetlenné vált.
Az autopolisi győzelem: A búcsúszezonban rekordot bővítő versenyző

A visszavonulási szezont Nitta statisztikáinak egyik legékesebb kiegészítése koronázta meg. A versenyző, aki 2022-ben találkozott újra Takagival a K-tunes-nál, múlt hónapban az Autopolisben megnyert versenyével elérte GT300-as 23. győzelmét, így egyszerre bővítette a kategória legtöbb győzelmet arató pilótájának címét; nyomában Takagi áll. A párosnak e közös együttműködés előtti egyetlen pódiuma is Autopolisben született, 2024-ben. Kariyer genelinde 293 versenyrajt, 28 győzelem, 14 pole position és 74 pódium - meglepően gazdag egyenleget halmozott fel. A hivatalos sorozat számításai az Autopolis-i győzelmet a GT300-ben 23. győzelemként könyveli el; a karrier általános számai pedig más sorozatokban indulásokat is magukban foglalnak.
Egy generáció kollektív búcsúja: Orido és Kano is megy
Nitta döntésének értékeléséhez önmagában nem elegendő elolvasni. A kétszeres GT300-bajnok Manabu Orido is 57 évesen, a szezon végén búcsúzik a pályától. Orido bajnoki címeit 1997-ben és 2009-ben nyerte a Racing Project Bandoh-val; 2000 és 2007 között a GT500-ben versenyzett, és Toyota-felszereléssel két győzelmet aratott. 2018 óta az apr csapatában, 2022 óta a No. 30 Toyota GR86 GT csapatában harmadik versenyzőként támogatta Hiroaki Nagait és Hibiki Tairát; a Motegiben zajló két záróversenyen Taira együtt indul. Orido karrierjének jelentős része szorosan összefonódott a Yokohama gumikkal; nyugdíjazása egybeesik a bajnokság 2027-es egymárkás gumira való átállásával, ami a Yokohama kivonulását jelenti a SUPER GT-ből. A szimbolikus egyidejűség még a gumifalról is láthatóvá teszi a generáció távozását.
A lista itt sem ér véget: Az 50 éves Masaki Kano is bejelentette, hogy a R'Qs Motor Sports-szal a Motegiben zajló két verseny után elhagyja a SUPER GT-t. Korábban Tsugio Matsuda is, aki négy GT500-bajnokságával rekordot döntött, a Nissan frontján bejelentette búcsúját a novemberi Motegi GT 300km-nél. A nézők körében köztudottan kering az a megjegyzés, hogy nehéz elhinni az elmúlt két évben nyugdíjba vonult legendás SUPER GT-versenyzők számát; ez nem túlzó megfigyelés.
Mozgás a versenyzőpiacon és a K-tunes üres ülése
A nyugdíjas hullám technikai jelentése, hogy egyetlen év alatt több tapasztalt ülés üresedik meg. A GT300-ben a tapasztalat évek során felhalmozott dolog; a hosszú távú pályaismeret, a gumikezelés és a versenyritmus olvasásának képessége ebben a kategóriában árazott áruk. Azt még nem jelentették be, hogy ki veszi át Nitta helyét a K-tunes Racingben; a mozgások - mint a 2026-as nevezési listán a GT300-be újonnan érkező Team Eneos ROOKIE, az Anest Iwata Racing Lexus RC F helyett Nissan Fairlady Z GT300-re való váltása és Niklas Kruetten visszatérése - azt mutatják, hogy a csapatok is mozgásban vannak. Elég sokan úgy vélik, hogy a japán formula- és GT-világban a nyugdíjas bejelentések a silly season néven ismert versenyzői átigazolási időszak kezdő lövései. Amíg a végleges aláírások nem tisztázódnak, ezt az értékelést óvatosan kell olvasni; de az irány egyértelmű: a piac mozgolódik.
Amit a GT300 elveszített
Az olyan pilóták értéke, mint Nitta, nemcsak a kupák számában rejlik, hanem az osztály emlékezetében is. Aki 1996-tól 2026-ig ugyanabban a bajnokságban maradt, az tanúja volt a sorozat teljes technikai átalakulásának: 30 év, amely a Porsche 911 RSR-től a GT3 felszerelésig, a teljesen független kis csapatoktól a gyártó által támogatott felépítményekig terjed. Ami egy olyan pilóta elvesztésekor vész el ebben a kategóriában, az egy megélt referencia, amelyhez mindenki fordulhat, aki a pályára lép. 23. Az autopolisi győzelem rekordot döntő kiegészítése ennél jobban nem is szimbolizálhatta volna: rekordjával megy el.
Miért és hogyan mond búcsút Nitta?
Rövid válasz: nincs megjelölt ok, de a terv egyértelmű. Nitta nem hozott fel egészségügyi vagy teljesítménybeli indoklást; a döntést a 30 év után természetes pont levásaként mutatták be. Az utolsó felvonás a Mobility Resort Motegi pályán zajló szezonzáró dupla futamon lesz. A hivatalos SUPER GT csatornák a autopolisi 7. futam utáni győzelmi öröm megosztásával jelentették be a hírt; ez fordulóktól származó búcsú gesztus látni jelzi Nitta helyét a közösségben. Kia Motegiben pályára lép, az utolsó körig versenyez, majd leteszi a kormányt. Harminc év után ennél őszintébb befejezés elképzelhetetlen.
A GT300 a következő szezont Nitta nélkül, Orido nélkül és Kano nélkül kezdi. A megüresedő ülések biztosan fel fognak töltődni; a piac ezt mindig megoldja. De az 1996-os, 1999-es és 2002-es bajnoki címek hordozójának, a 23 GT300 győzelem és 74 pódium tulajdonosának hiánya nem a statisztikai táblázatokban, hanem a garázssáv csendjében lesz érezhető.