Száraz olajteknő vagy vizes olajteknő? A kenés két módja

Hol tart egy motorban az olaj? A kérdés egyszerűnek hangzik: persze, a motor legalján, az olajteknőben. De legalábbis addig, amíg éles kanyarba nem megyünk. Amikor az oldalerők megnőnek, az olaj a tartály egyik oldalán gyűlik össze, a szivattyú szívócsöve olaj nélkül maradhat, és másodperceken belül a forgó alkatrészek olajtámogatás nélkül kezdenek működni. Pontosan erre a pillanatra azért létezik a száraz kartér rendszer, és a nedves kartértől való különbsége az egyik legalapvetőbb tervezési különbség egy családi autó és egy versenygép között.
Az alábbi sorokban részletesen, komponensenként vizsgáljuk, hogyan működnek a két kenési megközelítés, milyen a fizikai logikája az olajéhezés kockázatának kanyarban, és melyik jármű melyik rendszert miért választja. A kérdés egyszerűnek tűnik; a válasz viszont egy mérnöki lánc, amely a szivattyú fokozataitól egészen a súlypontig ível.
Hogyan működik a nedves kartér? Zárt kör, amelyben az olaj a gravitációnak köszönhetően körforg
A nedves kartér a ma utakon közlekedő szinte valamennyi személyautó által használt szabványos kenési rendszer. A logikája rendkívül egyszerű: a motor legalsó részén, az olajteknőben több liter olaj áll, a teknő aljáig nyúló szívócső az olajat a motorhoz csatlakoztatott olajszivattyúba juttatja, a szivattyú pedig azokat a csatornákba osztja el az olajat, amelyek a főtengelyt, a hajtókarokat és a szelepművet táplálják. A feladatát elvégzett olaj az alkatrészekről lecsorog a gravitáció hatására, és visszatér a teknőbe, ezzel bezárul a kör.
A rendszer négy alapvető összetevője: az olajteknő, az olajszivattyú, a szívócső és a kenési csatornák. A szívócső úgy van pozicionálva, hogy a teknő aljától nagyjából negyed hüvelyknyire legyen; vagyis ahhoz, hogy a szivattyú olajat tudjon szívni, a szívócsőnek folyamatosan olaj alatt kell lennie. Motor leállításakor az olaj a motorban marad, a teknőbe beépített állapotban vár. Ez az integrált kialakítás egyetlen ponton egyesíti a rendszer legnagyobb előnyét és legnagyobb kockázatát: az olajtartály és az olajtartalmazó ugyanaz a hely, és a rendszer nem tudja meghatározni, hogy a gravitáció hová halmozza az olajat.
Hogyan működik a száraz kartér? Külön tartály, többfokozatú szivattyú

A száraz kartérben ez a zárt kör kettéválik. Az olaj már nem a motor alatti sekély teknőben tárolódik; egy a motorral együtt működő, de a motor testén kívül elhelyezkedő szivattyúrendszer az olajat egy külön tartályból nyomja a motorba. A név magáért beszél: amíg a motor nem működik, az alul lévő tartalmazó száraz marad, az olaj a tartályban van.
A szivattyú általában három- vagy négyfokozatú, és a fokozatok párhuzamosan működnek. Egyik fokozat a nyomásfokozat: ez veszi fel az olajat a tartályból, és juttatja el a motor kenési csatornáiba. A többi fokozat mindegyike visszahívó, azaz scavenge munkát végez: folyamatosan kiszívja a motorból a teknőbe lecsorogó olajat, és a tartályba szállítja. Egyszerű beállításoknál legalább két szivattyú van; egyes rendszerekben négy, sőt öt visszahívó szivattyút használnak. A nyomás- és visszahívó szivattyúkat jellemzően egy közös főtengelyen egyesítik.
A tartály is úgy van megtervezve, hogy elvégezhesse a saját feladatát: hosszú és keskeny, hengeres formát részesítenek előnyben. A kiolaj a legalul található, és a kiolaj fölött billenő válaszfalak helyezkednek el, amelyek megakadályozzák, hogy az olaj kiszóródjon, amikor a jármű megbillen. A tartály olaj-levegő elválasztóként is működik: a belé kerülő habos olajat visszaforgatja, és egy válaszfal-soron keresztül vezeti át, így megszabadítja a levegőtől. Az eredmény: megszakítás nélküli olajellátás még durva körülmények között is.
| Tulajdonság | Nedves kartér | Száraz kartér |
|---|---|---|
| Olajtartály | Beépített serpenyő a motor alatt | Külön külső tartály |
| Szivattyú | Egyetlen, motoron belüli | 2-5 fokozatú, külső |
| Motor leállításakor | Az olaj a serpenyőben marad | A tartály szárazon marad |
| Arány az úti járművekben | Körülbelül 99% | Csak a felső kategória |
| Költség és bonyolultság | Alacsony | Magas |
Olajéhezés: Mi történik a motorral egy kemény kanyarban?
A nedves kartér gyenge pontja magából a rendszer logikájából fakad. Ha az olaj a serpenyőben a gravitáció hatására pihen, akkor amikor a jármű nagy oldalgyorsulásba lép, az olaj is engedelmeskedik a gravitációnak és a tehetetlenségnek: a kanyar külső oldalán gyűlik össze. Ha a szívócső a kanyar belső oldalán marad, az olajtömeg eltávolodik tőle. A szivattyú olaj helyett levegőt kezd szívni, és az olajnyomás hirtelen leesik.
Ennek a jelenségnek a neve olajéhezés, és ez az egyik leggyakoribb oka a motorhiba versenykörnyezetben. Olyan pályakörülmények között, ahol kemény kanyarok, kemény gyorsulások és kemény lassulások halmozódnak, a gyári nedves kartér kialakítás nem erre a terhelésre lett méretezve. A folyamatos oldalirányú erő az olajat teljesen elmozdíthatja a szívócsőtől; bizonyos alkatrészek másodpercekig olaj nélkül maradnak. Pályagépjárművekben ez a forgatókönyv maradandó károsodást hagy a motor szívében, a főtengely csapágyaitól egészen a dugattyúcsapokig.
Könnyű demonstrálni, hogy ez nem elvont veszély, hanem konkrét probléma: hátsókerék-hajtású, alacsony súlypontú kompakt kupé modellekről különösen a jobbra ívelő, magas g-s gyors kanyarokban tapasztalható olajnyomásesésről számolnak be. Egy másik figyelemre méltó részlet a következő: még a száraz kartérrel érkező nagy teljesítményű modellek esetében sem zárult le teljesen a vitaféle, hogy rendkívül magas oldalirányú g-erők mellett garantált-e az olajellátás. Az alacsony olajszint hatása további felerősítő szerepet játszik; ha a serpenyőben eleve kevés az olaj, az agresszív vezetés lerövidíti az éhezési pontig vezető utat.
Kiemeltek
- Az úti járművek mintegy 99%-a nedves kartért használ; a száraz kartér a verseny- és felsőkategóriás modellek sajátja.
- Nedves kartérnél a szívócső körülbelül negyed hüvelykre közelíti meg a serpenyő alját; ha az olaj összegyűlik, a szivattyú levegőt szív.
- Száraz kartérnél a nyomó- és a visszahúzó szakasz párhuzamosan működik; bizonyos rendszerekben 4-5 visszahúzó szivattyú található.
- A Formula 1-es és Indy-autók mindegyike száraz kartért használ.
- A száraz kartér megtisztítja az olajat a levegőtől; nedves kartérnél a megbillenés habossá teheti az olajat.
Mit nyújt a száraz kartér? Hat előny a teljesítménytől a súlypontig
Biztosítás a megbillenés ellen és megnövelt olajkapacitás
A száraz kartér feltalálásának oka az olajéhezés megelőzése volt. Ha az olaj még összegyűlik is a serpenyőben nagy g-erők mellett, a visszahúzó szivattyúk folyamatosan kiszívják és elszállítják a tartályba; a rezervuár keszesz henger alakja és a lemezek (baffle) még a habzás idején is tiszta olajat tartanak a nyomásfokozat előtt. A külső tartálynak köszönhetően a teljes olajmennyiség is nő; olyan olajmennyiség szállítható, amely nedves karternél nem praktikus, és ez a térfogat extra ellenállást biztosít a felmelegedéssel szemben. Mivel a tartály a motortól távol helyezkedik el, az olaj hűtése is javul.
Teljesítménynyereség: windage és vákuumhatás
Ha a karterben nincs felesleges olaj, akkor a főtengely és a ellensúlyok forgatásakor nem kell munkát végezni az olajtömeg ellen; ezt a jelenséget windage -nek nevezik, és száraz katernél csökken. Ráadásul a külső szivattyú által a főtengelyben létrehozott extra vákuum javítja a szegélyek tömítettségét. A két hatás együtt a motor által termelt teljesítmény növekedését jelenti. A habzás kérdése is ide kapcsolódik: nedves karternél az olajnak a forgó alkatrészekhez való ütközése turmixgépben lévő milkshake-hez hasonlóan habosíthatja; a nyomás alatti kenés nem képes azt elvégezni, amit a habos olaj. Mivel a száraz karter a tartályban megtisztítja az olajat a levegőtől, következetesebb és jobban szabályozható olajnyomást biztosít; a külső szivattyúk karbantartás és csere szempontjából is könnyebben hozzáférhetők.
Alacsonyabb motor, megváltozott súlyeloszlás
Amikor a mély karter eltűnik, a motor az alvázra lejjebb szerelhető; a súlypont lejjebb kerül. A külső tartály elhelyezkedése pedig a tervezés szempontjából beállítási eszköz: az olaj tömegét a kívánt pontra helyezve optimalizálhatja a súlyeloszlást. Ezek az útfogásra gyakorolt hatások a száraz kartert nemcsak biztonsági, hanem dinamikai döntéssé is teszik.
És mi az ára? A száraz karter költség- és komplexitásmérlege
Az előnyök listájával szemben egy valódi árcédula áll. A száraz karter extra szivattyúfokozatokat, külső tartályt, hajtásrendszert és hosszabb olajcsöveket jelent; a költség, a komplexitás és a teljes tömeg nő. Nem minden alvázon lehet helyet találni a külső tartálynak és szivattyúknak a motortérben. A karbantartási oldal is telt: szíjhajtású rendszereknél szíjcsere is bekerül a képbe, a szivattyúk felülvizsgálata szükségessé válhat, és a rendszer több olajat igényel.
Ráadásul van egy burkolt mérnöki kockázat is: túlzott olajvisszahúzás esetén a csapcsapok és a szelepmechanizmus nem kaphat elegendő kenést. A dugattyúkenélők megoldják ezt a problémát, de a költséget egy újabb réteggel növelik. Röviden: a száraz karter nem az a rendszer, amely minden problémát megold, hanem amely a problémáit kezelhetővé teszi.
Melyik járműben melyik rendszert választják?
A válasz a felhasználási profilból adódik. A Formula 1 és az Indy autók mindegyike száraz kartert használ; akrobata repülőgépeken, nagy hajó dízelmotorokon, nagy teljesítményű vízi járműveken és számos motorkerékpáron is érvényes ugyanez a logika: megbízhatóság, növekvő olajkapacitás és a nagy g-terheléseknél az olajéhezés kockázatának megszüntetése. A repülésben a száraz karteres tartályok mindig nagyobbak, mint az olajtérfogat, hogy helyet hagyjanak a hőtágulásnak. Az úti oldalon a Chevrolet Corvette Z06 C6, C7 és C8 generációi a száraz karterrel érkező híres példák; a rendszer annyira kritikus, hogy ezeken a generációknál az első olajcserét már nagyjából 800 kilométer után javasolt elvégezni.
De miért létezik még mindig nedves kartér a pályán? Mert át lehet alakítani. A nagy kapacitású olajteknők, a meghosszabbított szívócsövek, a baffel- és trap-door válaszfalak érezhetően csökkentik a hullámzást. A versenysport tapasztalata a következő: ezek az intézkedések csökkentik a kockázatot, de nem tudják teljesen másolni a száraz kartér előnyeit. Egy pályát komolyan vevő jármű számára a legmaradandóbb megoldás az olaj olyan tartályba való áthelyezése, amelyet a hullámzás nem érhet el.
Nedves vagy száraz? A válasz a használatban rejlik
Az oldal elején feltett kérdésünk válasza teljes egészében itt található: A nedves kartér az egyszerűségével, alacsony költségével, kis méretével és csekély tömegével az utcai használat helyes válasza; a száraz kartér viszont minden olyan környezetben - pályaverseny, műrepülés, tartós autóverseny - a biztonság előfeltétele, ahol a magas g-erőket az olajkezelés már nem bíri. Nem véletlen, hogy az utcai járművek szinte mindegyike nedves kartért használ - ez mérnöki döntés: autópálya-viszonyok között az olajéhezés forgatókönyve a gyakorlatban nem áll elő, és a száraz kartér költsége ebben a használatban nem indokolható.
A határvonal is egyértelmű. Csak a legegzotikusabb és legnagyobb teljesítményű utcai járművek igazolják a száraz kartért az utcán; ragadós abroncsos, célra épített pályagépeknél viszont a rendszer gyakorlatilag kötelező. A saját járművével kapcsolatban három kérdést érdemes feltenni: mennyi a költségvetése, hol van a teljesítményigénye, és valójában hogyan használja a járművet? A válasz magától értetődően megmondja, milyen mélynek kell lennie az olajteknőnek.
Források
- Wet Sump Vs. Dry Sump - Which Is Best For You? | Dart Machinery
- Dry sump - Wikipedia
- Wet Sump vs Dry Sump Oiling Systems - Moroso (PDF)
- Technical Explanation of a Dry Sump System - drysump.com
- Lubrication - CFI Notebook
- Pros and Cons of A Dry Sump Engine Oiling System - EngineLabs
- Subaru Oil Starvation: Track-Day Causes and Prevention - Crawford Performance
- Understanding Oil Starvation in Corners - SneedSpeed
- Car Oil Starvation: The Silent Engine Killer - Pedal Commander
- Is A Dry-Sump Oiling System A Good Upgrade For A Street Car? - Chevy Hardcore