Zebra akkumulátor: A Smart ForTwo ED titkos receptje

A hibrid autók akkumulátor-lexikona általában három név körül forog: lítium-ion, LFP és nikkel-fémhidrid. Az 1990-es évek vége és a 2010-es évek eleje közötti korai elektromos autók generációjában azonban nem ezek egyike, hanem egészen más kémia dolgozott az autók alatt: nátrium-nikkel-klorid, vagyis a Zebra akkumulátor. Ennek a technológiának a legmeglepőbb tulajdonsága az volt, hogy kb. 270-350°C között, vagyis sütőhőmérsékleten működött. De vajn egy folyamatosan melegítést igénylő, olvadt sóval teli akkumulátor beépíthető-e a mai hibrid autókba? A kérdésre adott válasz nemcsak a technológiától, hanem a használati szokásainktól is függ.
Mi az a Zebra akkumulátor, és hogyan működik?
A Zebra akkumulátor, szakmai nevén a nátrium-nikkel-klorid (Na-NiCl2) akkumulátor, egy újratölthető olvadtsós akkumulátor. Nevét a Dél-Afrikában 1985-ben elindított Zeolite Battery Research Africa projektből kapta; az alapötletet pedig egy 1978-ben szabadalmaztatott munkával fejlesztették ki az ország tudományos kutatóintézetében. Kémiájának szépsége az egyszerűségében rejlik: a nátrium, az asztali sóból előállított nikkel-klorid és a béta-alumina nevű kerámia elektrolit könnyen beszerezhető, viszonylag alacsony költségű anyagok.
Az elem felépítését logikai lánc mentén könnyű felépíteni. Az anód szerepét fémes nátrium tölti be, a katódon pedig nikkel-klorid található. A két elektróda között egy szilárdtest béta-alumina kerámia választja el, amely a nátriumionokat vezeti; a katódterületen pedig folyékony NaAlCl4 másodlagos elektrolitként működik. Töltés és kisülés során a nátriumionok e kerámia gáton keresztül járnak ide-oda a két oldal között. A rendszer hatékonyan működik: az elemenkénti energiahatékonyság, vagyis a kisülés során nyert energia és a töltés során leadott energia aránya körülbelül 90 százalék; a fűtési és egyéb segédrendszereket is beszámítva a teljes hatásfok 80,9 százalékra csökken.
Miért szükséges a 270°C?

A hőmérsékleti feltétel nem tervezési döntés, hanem a kémia kényszere. A fémes nátrium 98°C-en olvad meg; az elemen belüli sókomponensek 150°C felett folyékonyak lesznek, a béta-alumina kerámia ionvezetőképessége pedig csak magas hőmérsékleten ér el elegendő szintet. Ezért a Zebra akkumulátor jellemzően 270-350°C között, gyakran használt referenciával kb. 300°C-en működik. A hőveszteség kontrollálása érdekében az elemek kb. 25 mm vastag, duplafalú vákuumflaskákba, lényegében egy termoszba kerülnek.
Kiemelt pontok
- A Zebra akkumulátor kb. 270-350°C hőmérsékleten működő olvadtsós akkumulátor.
- Rendszerszintű fajlagos energiája 120 Wh/kg, fajlagos teljesítménye 180 W/kg.
- Kb. 100 százalékos kisülési mélységben 1000-nél több ciklust bír; a környezeti hőmérséklet nem befolyásolja.
- Egy teljesen kihűlt csomag újramelegítése és feltöltése 12 órát, fagyás utáni használatba való visszatérés legfeljebb 2 napot vehet igénybe.
- A technológia mai fő szerepe nem az elektromos autó, hanem a statikus energiatárolás.
Teljesítmény- és élettartam-adatok
A számokat tekintve látható, hogy a technológia a saját korszakához képest komoly jelölt volt. Rendszerszinten a fajlagos energiasűrűség 120 Wh/kg, a fajlagos teljesítmény 180 W/kg; ez nagyjából négyszer akkora energiasűrűség, mint amennyivel a kortárs ólom-savas akkumulátorok rendelkeztek. Ha a teljes 30 kWh-es akkumulátorcsomagot figyelembe vesszük, az érték 86 Wh/kg-ra csökken; a csomagolás, a hőszigetelés és a kiegészítő rendszerek - minden technológiánál úgy - eleve csökkentik a kiinduló számot. Körülbelül 100 százalékos kisülési mélység mellett 1000-nél több ciklus teljesíthető, és a fagyás cikluséletre gyakorolt hatása minimális; naptárélet szempontjából sem jelentettek figyelemre méltó problémát.
A költségoldalon is van előny: a korszak lítium-ion alternatíváinál érezhetően olcsóbb; egy 28,2 kWh-es rendszer esetében az idézett összeg nagyjából 19 000 amerikai dollár. Az anyaglista stratégiai szempontból is megnyugtató; a nátrium, a nikkel és az alumínium bőséges és nem kritikus elemek. Újabb kutatások kimutatták, hogy sík (planáris) cellaarchitektúrával olyan köztes hőmérsékleteken, mint 190°C, nagyon magas energiasűrűség érhető el; azaz a technológia hőmérsékleti küszöbe a fejlődés tengelyeként továbbra is nyitva áll.
Rövid kaland a korai elektromos autókban
A Zebra akkumulátor helye a járműtörténetben az 1990-es években az angliai Harwell kutatóközpontban és a német AEG-nél folytatott nagyszabású munkákkal nyílik meg. Az 1988-ben alapított közös vállalkozás 1994-ben tért át kísérleti gyártásra; az 1998-as Daimler-Chrysler egyesülés lezárta a projektet, ezt követően a fejlesztést 1999-ben átvévő, svájci székhelyű MES-DEA évente néhány ezer csomag kis léptékű gyártását folytatta. A GE 2011-ben a Beta R&D-n keresztül megvásárolta a technológiát, és Durathon néven kívánta kereskedelmezni, de 2015-ben nem műszaki, hanem piaci okok miatt felhagyott vele. Ma a technológia egyetlen gyártója a FZSoNick, és a technológia elsősorban álló tárolásban él, például egy bevásárlóközpont tetején lévő 540 kWh-es napelemes tároló létesítményben.
Az út oldalán a legkézzelfoghatóbb példa az első generációs elektromos Smart ForTwo ED. Ez az 450-es karosszériás jármű 13,2 kWh-es, 245°C-en működő Zebra csomagot hordozott; a 2007-ben Londonban 100 járművel kezdődő tereptesztek kizárólag üzleti ügyfeleknek szóló bérleti modellel zajlottak, a márka pedig 2009-től lítium-ionra váltott. Ennek a váltásnak az okának megértése a jelen írás fő kérdésére is fényt derít.
A valódi probléma a hosszú távú tárolásban
Mielőtt arról vitatkoznánk, hogy a Zebra akkumulátor megfelel-e egy hibrid autónak, tisztázni kell a legkritikusabb üzemeltetési korlátot. Az akkumulátornak a működéshez melegen kell maradnia; alkalmanként használt járműnél ez azt jelenti, hogy az álló csomag folyamatosan a saját energiájából fogyaszt. Rendszeresen parkolt járműveknél ez a fűtés igen sok energiát emészt fel, és ha az akkumulátor szobahőmérsékletre hűl le, akkor újra működő állapotba hozása akár két napig is eltarthat. Egy teljesen befagyott csomag újramelegítése és feltöltése viszont nagyjából 12 órát vesz igénybe.
Éppen ezért a technológiát az egyéni felhasználóknál inkább a flották számára tartották alkalmasabbnak: olyan egész nap folyamatosan, megszakítás nélkül használt járművekben, mint a taxik vagy a rendőrautók, a csomagnak nem jut ideje lehűlni. Ugyanez a logika áll a hibrid használati értékelésének középpontjában is.
Beépül-e a Zebra akkumulátor a hibrid autókba?
A kérdés összes darabkája immár az asztalon van. Egy hibrid hajtáslánc szempontjából a Zebra akkumulátornak valóban vannak vonzó oldalai. Az, hogy nem érzékeny a környezeti hőmérsékletre, vagyis télen nem szenved teljesítmény- és kapacitásveszteséget, közvetlen válasz a lítium-ion egyik legismertebb gyengeségére a hideg éghajlatokon. A közel 100%-os kisülési mélységnél az ezer ciklust meghaladó élettartama és az ólom-sav akkumulátor négyszeres energiaintenzitása elméletileg vonzó a folyamatos mikro ciklusokkal működő full hibrid rendszerek számára. Anyagai bőségesen rendelkezésre állnak, és nem mérgező költségvetéssel beszerezhetők, ami a költségek oldalát is támogatja.
Ha azonban megfordítjuk a képet, az akadályok nehezebbek. Egy hibrid jármű városi rövid utazásokat, napokig tartó garázsban állást és kiszámíthatatlan használati ritmust jelent; ez a kép pontosan ellentéte annak az akkumulátornak, amelynek folyamatosan melegnek kell lennie, és lehűlés után 12 órát igényel a visszaálláshoz. A full hibridek akkumulátora kicsi, és a hőkezelésre fordítható energiakeret szűk; a plug-in hibrideknél pedig még ha a csomag nagy is, nem elfogadható forgatókönyv, hogy egy napokig töltőn álló jármű az energiáját fűtésre fordítsa. Ráadásul a 180 W/kg-os fajlagos teljesítmény a pillanatnyi teljesítménylöketekkel élő hibrid használatra is korlátozott. Valójában a technológia fejlődéstörténete is megerősíti ezt a képet: a Zebra akkumulátor nem jelenik meg hibrid járműben ténylegesen alkalmazott technológiaként; a vizsgált területek a hálózati tárolás és néhány teljesen elektromos jármű voltak. Összehasonlítás céljából: míg a hibrid szegmensben valóban megalapozott nikkel-fémhidrid akkumulátorok is küzdöttek a magas költségekkel, a magas önkisüléssel és a melegedési problémákkal, egy fűtési igényű, sokkal súlyosabb technológiának nem lehetett számítani a belépésére erre a szegmensre.
Következtetés: Képzett kémia, rossz feladat
A rövid és egyértelmű válasz: A Zebra akkumulátor a 270°C-hez hasonló magas működési hőmérséklete, folyamatos fűtési igénye és a lehűlés után akár 12 órát is elérő előkészítési ideje miatt nem praktikus választás a hibrid autók számára; annak ellenére, hogy olyan előnyei vannak, mint a hideg időjárásra való érzéketlenség és a hosszú ciklusélettartam, a hibrid használat időszakos és kiszámíthatatlan természete nem egyeztethető össze a termikus kezelés kötelezettségével. A technológia mai otthona is megerősíti ezt: a hálózati terheléseloszlás és a statikus energiatárolás olyan területek, ahol ez a kémia könnyen emésztheti meg a fűtési költséget. A Zebra akkumulátor nem egy sikertelen technológia, hanem egy megtalált helyes feladatú technológia; csakhogy ez a feladat nem egy hibrid csomagtartójában lévő kis csomag, hanem egy épület pincéjében lévő nagy tároló.
Források
- ZEBRA battery
- The sodium/nickel chloride (ZEBRA) battery
- Só akkumulátorok: az energia lehetőségei és alkalmazásai
- A nátrium/nikkel-klorid akkumulátor 270-350°C hőmérsékleten működik
- Rendkívül magas energiasűrűségű nikkel-klorid akkumulátorok
- DOE ESHB 4. fejezet: Nátrium alapú akkumulátortechnológiák