A Mount Panorama Bathurst 12 Órásra jellemző kihívásai

Véleményed szerint melyik a kameramanok kedvenc kockája: Talán Spa Eau Rouge-a, vagy a Nurburgring Karussell-je? Az én válaszom: egyik sem. Miközben hajnalodik, és több mint 40 GT3-autó üvöltve kezd felkapaszkodni a Mountain Straightra, a világ motorsportja megáll egy hegyen Ausztrália közepén. Ezen az oldalon arról beszélünk, mi különbözteti meg a Bathurst 12 órát a világ többi endurance-klasszikusától, vagyis azt, hogy maga a pálya hogyan irányítja a verseny sorsát.
Spa és a Nurburgring is nehéz, ebben nincs kétségünk. De a Mount Panorama nehézsége máshonnan ered: ez a pálya valójában egy szokványos út egy hegytetőn. És éppen ezért olyan gondokat rak a csapatok elé, amelyek a világ egyik GT-klasszikusában sem léteznek.
Egy nyilvános úttól a világ legnehezebb pályájáig
Ami először megüti a fülünket, az ez: a 6,213 km hosszú, 23 kanyaros Mount Panorama a versenyhétvégéket kivéve teljesen nyilvános út. Vagyis ezen a pályán ott hajthat a családi autójával 60 km/h sebességhatárral, ahol verseny nélkül egy GT3-autó kanyarodik, amely úgy csúszik, mint francia créme brulée. A sebességhatárt a bathursti rendőrség szigorúan betartatja, és a számos itt található lakóingatlan megközelítése kizárólag magán a pályán keresztül lehetséges. Igen, az emberek tényleg ezen a pályán laknak.
A pályát 1938. március 17-én nyitották meg, és FIA Grade 3 minősítéssel rendelkezik. A Grade 3 besorolás nem véletlen: a pálya infrastruktúrája nem egy Formula 1-es pályához, hanem egy hegyi úthoz hasonlít. A 174 méteres szintkülönbség a legmagasabb és a legalacsonyabb pont között, valamint a 9,27 fokig emelkedő lejtők miatt ez inkább egy hegyi raliszakaszra hasonlít, mint egy sima pályára. A legmagasabb pont 862 méterre van a tengerszint felett.
A pálya három részre oszlik: a rövid pit-egyenes és a Mountain Straight meredek emelkedője, a hegytető szűk, kanyargós szakasza, majd a Conrod Straight hosszú lejtője és a The Chase. Vagyis egyetlen körben egyszerre van emelkedő, lejtő, és a hegytetőn Macau utcai pályájához hasonló szűk szakaszok. Alexandre Prémat a Nordschleife, a Petit Le Mans és a Laguna Seca keverékének írja le ezt a helyet, míg a Nurburgring 24 órás győztese, Kévin Estre még egyértelműbben fogalmazott: a pálya fele Nordschleife, fele Macau. Ezek a jellemzések nem túlzások; miközben felfelé kapaszkodik, azt hiszi, Németországban van, a csúcson a kanyarok között pedig, amikor a falakhoz súrol, hogy Macauba érkezett.
Kiemelt tények
- A Mount Panorama egy 6,213 km hosszú, 23 kanyaros nyilvános út, 174 m szintkülönbséggel.
- A Conrod Straight 1,916 km hosszú, és a pálya leggyorsabb szakasza; a sebességek megközelítik a 300 km/h-t.
- A pályacsúcs Christopher Mies nevéhez fűződik: 1:59.2910 egy Audi R8 LMS-sel (2018).
- A Bathurst 12 óra volt az Intercontinental GT Challenge 2026-os szezonjának nyitó fordulója, és 35 autó vett részt rajta.
- A verseny során átlagosan 45 percenként fordul elő safety car-fázis.
Mit tesz az emelkedő és a lejtő a GT3-autókkal?

Felkapaszkodás a hegyre: Mountain Straight és a csúcs szakasza
A GT3-as autók itt minden februárban ugyanazzal az első problémával szembesülnek: a pálya nem szimmetrikus. A Mountain Straight a neve szerint emelkedő; a V8 Supercarok 290 km/h-ig gyorsulnak fel a Griffins Bend fékezőpontjáig, de ezt a sebességet emelkedőn nyerik. Amíg az autó felfelé teljes gázzal megy, a motor és a váltó folyamatos terhelés alatt áll, a hűtés pedig a hegy napsütésében felmelegedett levegőt szívja be.
A Griffins Bendnél viszont megváltozik a játék: a kanyar negatív lejtésű, vagyis befelé, hanem kifelé dől. Ha a versenyző a kanyar kijáratánál egy kicsit túl sokat gázt ad, az autó kifelé csúszik, és ott se széles kifutó, se fűsáv nincs; fal van. A csúcs felé, a Skyline-nál lejtő kezdődik, és az Esses mentén az autó folyamatosan terhelést vált. A Dipper, vagyis az Esses harmadik kanyara arról híres, hogy a pálya felületén lévő gödör és a szélek meredek lejtője miatt felemeli az autók két kerekét; gyakran hasonlítják a Laguna Seca Corkscrew-jához. A Forrest's Elbow pedig meredeken lejtő, ellentétes lejtésű bal kanyar; a kijáratí vonal egyenesen a külső fal felé csúszik.
A lejtmenet: Conrod Straight és The Chase
A hegyről való lejtmenet az a szakasz, amely a GT3-as autók fékeit és gumijait terheli a legjobban. A Conrod Straight 1,916 km hosszával a pálya leggyorsabb szakasza; a V8 Supercarok itt majdnem 300 km/h-ig gyorsulnak. De ez az egyenes valójában két jól látható dombbal rendelkező vidámparki pályához hasonlít. Az autók megkönnyebbülnek a dombokon, az aerodinamikai leszorítóerő egy pillanatra nullára esik, majd a Chase-nél újra az aszfaltra kell tapadnia a fékezéshez.
A The Chase története is tanulságos: 1987-ben került hozzáadásra, mert a FIA szabálya szerint az egyenesek nem haladhatják meg az 1200 métert. Az első részben 290 km/h fölé gyorsulnak, majd egy 120 km/h-s éles bal kanyar következik. A Chase valójában egy biztonsági intézkedés; a Conrod-on a pálya történetének hét autóverseny-halálesetéből hat itt történt, és a dombokon a levegőbe emelkedő autók hozzájárultak ezekhez a balesetekhez. Ma a GT3-as autók több mint 20 másodperccel gyorsabb köröket futnak, mint az 1985-ös Group A autók, és ennek a sebességnövekedésnek a nagy része a hegy tetején lévő szakaszokon valósul meg. A McPhillamy Park homokozóját az idő folyamán bővíteni kellett; mivel a kanyar előtti domb elrejti a bejáratot, a versenyzőknek közel kell maradniuk a falhoz. A Sulman Park pedig arról kapta a Metal Grate becenevet, hogy a maximális oldalsó és hosszirányú terhelés pontján csatornarács található.
Meleg, Gumik és a Safety Car Játéka
Február Ausztráliában a nyár közepén van, és Bathurst délutáni melege a gumik és a fékek kezelését teszi a verseny középpontjává. Most legyünk őszinték: nincs versenyspecifikus numerikus adat arról, hogyan hat a hőmérséklet a gumi- és fékkezelésre, de a mechanizmus megértéséhez nem is kell szám. A hegy tetején lévő folyamatos terhelésváltások igénybe veszik a gumikat, a Conrod-on lévő kemény fékezések felmelegítik a tárcsákat, és egy GT3-as autó 12 órán át újra meg újra átéli ezt a ciklust. A csapatok által preferált stratégia erre a válasz: a tartály szinte teljes leürítése és minden pitben a gumik cseréje.
A safety car pedig Bathurst stratégia gerince. Itt átlagosan 45 percenként egyszer safety car periódus következnek be; egy ilyen pályán, ahol a falak ennyire közel vannak, az érintkezés elkerülhetetlen, és a verseny gyakran lassul le. Erre szép példa a 2019-as verseny: a győztes autó volt az egyetlen versenytárs nélküli az utolsó safety car periódusban az első hét autó közül, amely gumikért a pitbe állt, és a helyes időzítésnek köszönhetően ment a győzelemig. Vagyis Bathursten a sebesség önmagában nem elég; meg kell jósolni, mikor jön ki a safety car, és el kell találni a megfelelő pit ablakot.
A 2026-os verseny is ennek a káosznak volt tanúja: A Mercedes 1 másodperces előnnyel nyert, káosz volt a pályán a kenguruk miatt, és nézőcsúcs dőlt meg. A Porsche ügyfélcsapata, a High Class Racing a második lett az összesített versenyben, miközben a 35 autóból álló mezőny megnyitotta a 2026-os Intercontinental GT Challenge szezont. Az Allan Simonsen Pole Award-ot a Pirelli Pole Battle nevű 15 perces időmérők döntik el.
Éjszakai szakasz és a falak: Amik Spa-ban nincsenek
De vajon mi választja el a Bathurst 12 órát valóban a Spa-tól és a Nurburgringtől? Nos, itt jön képbe az éjszaka és a falak. A Nurburgring 24 órás versenyén 160 autó és 20-nál több osztály van; a Spa 24 órast a legnagyobb GT versenyként emlegetik, és több autónak ad otthont. De ezen a két pályán még a sötétben is vannak kitérő zónák és tágas területek, amelyek légzési teret adnak a versenyzőnek. A Mount Panoramán ez a tér nincs meg.
A verseny hajnal előtti rajtja ennek a helynek a védjegye; több mint 40 autó felkapaszkodása a Mountain Straightre elbűvöli a nézőket. De amikor a verseny halad és leszáll az éjszaka, megnehezül a helyzet: a pálya világítása korlátozott, a falak közvetlenül a kanyarok mellett vannak, és a versenyzőknek ötnél több autónyi rés nélkül kell haladniuk. A fények általában a The Chase bejáratánál oltszanak ki, és a szabályok előírják, hogy a versenyzőknek elegendő figyelmeztetést kell adni. Röviden: ha a Spa-ban való éjszakai vezetés kemény vizsga, Bathursten ugyanez a vizsga a falak árnyékában zajlik.
Osztályok, formátum és viták
A Bathurst 12 órát először 1991-ben húsvétkor futottak gyártós autóknak (egyes feljegyzések az első versenyt 1995-re datálják), 2007-ben újjáélesztették, és ma minden februárban rendezik meg. 2011-ben új osztályt adtak hozzá a GT3 és más GT autók számára, és a verseny a nemzetközi GT3 naptár egyik kiemelkedő futamává vált. Ma az outright kategória kizárólag FIA homologizációjú GT3 autóknak van fenntartva, és a versenyzői képzettségek szerint olyan alosztályokra oszlik, mint a GT3 PRO.
A pálya vitákat is szül. Az utóbbi időben hangok emelkedtek, amelyek bírálják, hogy a mezőny GT4 és meghívásos autókkal telik meg; egyesek úgy vélik, hogy ezek az autók versenyképtelenek maradnak, és a pálya nem alkalmas ennyi osztályú versenyre, sőt fel is vetik, hogy a versenynek a jövőben kizárólag GT3 autóknak kellene nyitva lennie. A safety car menedzsmentjét is minden évben vitatják; A 2026-os futamon feltették a kérdést: ha ismert volt, hogy pályazár alatt a safety cart a lehető minimumon kell tartani, miért nem indult el elég autó. Ha egy pálya ennyire kaotikus, a szabályok betartatása is külön szakma.
Időkeret és körrekordok
Az, hogy Bathurst Ausztrália belsejében fekszik, a csapatoknak komoly logisztikai teher. Az európai központú csapatoknak a szezon első nagy GT3 próbája nemcsak hosszú repülést, hanem egy teljesen eltérő időzónába való belépést is jelent. A csapatok alvással és munkaidő-beosztással kapcsolatos alkalmazkodását a rendelkezésünkre álló információk fényében nem tudjuk részletezni; de azt egyértelműen kimondhatjuk, hogy a 2020-ban futott versenyen 314 kör, azaz 1950,88 km megtételekor dőltek meg a körrekordok. A legrövidebb Bathurst 12 órás futamra 2010-ben került sor.
A pályarekordok terén két név emelkedik ki: Christopher Mies 2018-ban 1:59.2910 -t futott korlátozás nélküli Audi R8 LMS-sel. Később Jules Gounon korlátozás nélküli Mercedes-AMG GT3-mal a 2024-es futam előtti napon 1:56.6054-tel túlszárnyalta ezt az időt, majd egy héttel később Romain Dumas elektromos Ford SuperVan 4.2-vel 1:56.3247-es, nem hivatalos kört jegyzett. Vagyis a hegy nem ismer sebességkorlátozást.
Röviden: Miért Másik Ligában Van a Bathurst?
Adom a rövid választ: A Bathurst 12 órás futam olyan megbízhatósági klasszikus, amelyet a Spa nagyságával és a Nurburgring vadonszépségével egy mondatban emlegetünk; de azt, ami őket elválasztja egymástól, az jelenti, hogy a Mount Panorama nyilvánosan használható hegyi út. A 174 méteres szintkülönbség, a falak közelsége, a korlátozott éjszakai megvilágítás, a februári meleg és az átlagosan 45 percenként érkező safety car periódus olyan vizsgává teszi ezt a helyet, amelynek nincs párja a világon. A pálya egyes szakaszai olyan vadak, mint a Nordschleife, más szakaszai olyan szűkek, mint Macau; és mindez egyetlen 6 kilométeres csomagban.
Ha legközelebb a 12 órás futamot nézed, ne csak az előtted haladó autót figyeld; nézd, ahogy felkapaszkodik a Mountain Straightre, ahogy a Dippernél levegőbe emelkednek a kerekei, és ahogy éjfélkor a falak tövében futnak a fényszórók. Spában hibázol, Nurburgringen megpróbáltatod a szerencséd; Bathurston viszont a hegy nem megbocsát. És talán éppen ezért szeretjük.
Források
- Mount Panorama Circuit
- The Classes - Bathurst 12 Hour
- B12HR Explained: Rules of the Race
- The Bathurst 12 Hour records to beat
- Why Bathurst is perhaps greatest track on Earth
- Earl Bamber Motorsport Wins Dramatic Bathurst 12 Hour
- Bathurst 12 Hour 2026: The Dangerous Rollercoaster to Happiness
- High Class Racing clinches sensational second place for Porsche
- Bathurst Mount Panorama