Darrell Waltrip: A Szidett Férfiból a Legkedveltebb Versenyzővé

1989 februárja, Daytona. 53 körrel az utolsó boxkiadás előtt a No. 17-es Tide Chevrolet főnöke, Jeff Hammond egyetlen utasítást ad a rádióban: ne gondolkozz az üzemanyagon, haladj mindenki előtt draftolva. Egy tank üzemanyag normálisan 45-46 kört jelentene annak az autónak; Hammond azt akarja, hogy még 132 mérföldet tegyen meg. A kormánynál ülő ember 17 éve hajszolja ezt a futamot, és még mindig nem nyerte meg. Karrierjében 84 győzelem és három bajnoki cím szerepel, de a Daytona 500 hiányzik. Darrell Waltrip története éppen erre az ellentmondásra épül: a NASCAR történetének legtöbbet beszélt, legtöbbet nyert, ám legnagyobb futamát egyként megnyerni soha nem tudó embere.
Az Owensboroi Fiú: Hogy született meg a Cápafog becenév?
Darrell Lee Waltrip 1947. február 5-én született a Kentucky állambeli Owensboróban. A Cup Series-ben először 1972. május 7-én, Talladegán lépett pályára; azt az első futamát, amelybe a Holman-Moodytől 12 500 dollárért vett 1969-es Mercury Cyclone-nal nevezett, motorhiba miatt a 38. helyen zárta. Első győzelme 1975. május 10-én érkezett: a saját tulajdonában lévő No. 17-es Terminal Transport Chevrolet-tel a nashville-i Music City 420-n. Igen, a híres 17-es szám már a történet legelején az övé volt.
1975 közepén a DiGard Motorsports No. 88-as Chevrolet-jéhez igazolt Waltrip, aki 1979-ben 7 győzelemmel bajnoki csatába bocsátkozott Richard Pettyvel, de az ontariói szezonzárón 11 pont hátrányban vesztette el a kupát; ez volt a Cup történetének harmadik legkihébb pontcsatája. Fiatal, gyors és túlságosan beszédes volt. Agresszív pályastílusa és a tapasztaltabb riválisok kritizálásától nem tartózkodó szája 1977-ben egy becenevet szerzett neki Cale Yarboroughtól: Jaws, azaz Cápafog. Waltrip valójában azt szerette volna, ha D.W.-nek vagy D-Dubyának hívnák, de a következő futamon a boxában egy felfújható cápát állítva válaszolt a poénra. A szurkolók vagy szerették, vagy kifütyülték; köztes opció nem létezett.
A Junior Johnson-évek: Három bajnoki cím receptje

1980-ban keményen szakítottak a DiGarddal. Éppen akkor Cale Yarborough méltatlanul közölte Waltrippel, hogy elhagyja a Junior Johnson csapatát, így Waltrip 1981-ben átvette a No. 11-est. Ez volt karrierje fordulópontja.
Kiemelkedő eredmények
- Három Winston Cup-bajnoki cím: 1981, 1982, 1985, mindhárom a Junior Johnson csapatával
- Karrierösszesen: 84 győzelem, 59 pole position, 809 futamindulás
- A Daytona 500 győzelem a 17. próbálkozásra, 1989-ben üzemanyag-stratégiával érkezett
- Bristolon 12 győzelem, 1981-1984 között heti egymás után: pálya- és sorozatrekord
- Az első NASCAR-pilóta, aki átlépte a 10 millió dolláros karrierkeresetet
1981: 300 pontos visszavágás
Az 1981-es szezon egy igazi lecke volt. Waltrip 12 győzelmet és 11 pole positiont gyűjtött; a bajnoki csatát, amelyben Bobby Allison nyár közepén mintegy 300 pont előnnyel vezetett, a szezon vége felé visszafordította, és a kupát 53 pont előnnyel nyerte meg. A Mountain Dew-szponzorált Buick Regal lel, amellyel 1981-ben és 1982-ben évente 12-12 győzelmet aratott, két egymás utáni bajnoki cím jött; 1982-ben a különbség 72 pont volt. Márkváltások, mint a Chevrolet-ről Buickre való váltás, sem törték meg a ritmusát.
Bristol királya és az 1985-es lezárás
Waltripnek külön kapcsolata volt néhány pályával. A Bristol Motor Speedwayen 12 győzelmet aratott, 1981 és 1984 között hetet egymás után; ez egyszerre pálya- és sorozatrekord. A Coca-Cola 600-ön 5 győzelemmel tartja a pályarekordot (1978, 1979, 1985, 1988, 1989), Martinsville-ben 8 pole pozíciós rekordot, a Nashville Fairgrounds-on pedig 67 győzelemmel minden idők pályarekorját birtokolja. 1983-ban egy szezonban 22 top 5-es eredményt érve el döntötte a modern NASCAR-rekordot. Junior Johnsonnal közös összesítései: 3 trófea, 43 győzelem. De 1986 végén Waltrip szándékosan megsértett Johnson egyik szabályát, és időt kérve szabadult a szerződés alól; 1986. november 16-án a Riverside-i Winston Western 500 volt ennek a partnerségnek az utolsó futama.
Baleset, imázs és a legkedveltebb versenyző

Az 1983-as Daytona 500-ön kb. 200 mph sebességnél elszenvedett súlyos balesete volt az az esemény, amely megváltoztatta Waltrip közvélemény előtti imázsát. A korábban kifütyölt férfi 1989-ben és 1990-ben két egymást követő évben a NASCAR Legkedveltebb Versenyzője lett. Persze a listán még mindig szerepelt egy megnyert nagy futam.
1987 és 1990 között a Hendrick Motorsports No. 17-es Tide Chevroletjével versenyzett. 1989-ben segített az új Chevrolet Lumina kifejlesztésében, és ezzel az autóval megszerezte ötödik Coca-Cola 600-es győzelmét; ugyanabban a szezonban összesen 6 győzelmet aratott. Amikor Rusty Wallace a The Winston 1989-as futamán a falra küldte, 150.000 szurkoló kifütyülte Wallace-t, ami egyszerre mutatta meg, mennyire megosztó alak volt Waltrip addig, és ugyanakkor mennyire is szerették.
17. Kísérlet: Hogyan nyerték meg az 1989-as Daytona 500-öt?
1989. február 19. Waltrip a 17. kísérleten nyerte meg a Daytona 500-öt. A győzelem titka nem a sebesség, hanem a matematika volt. Jeff Hammonddal kidolgozott stratégiájuk szerint az utolsó boxkiállás 53 körrel, azaz 132 mérfölddel a cél előtt történt; a riválisok autói egy tankkal 45-46 kört bírtak. Az utasítás egyszerű volt: fogd a draftot mindenkitől, aki eléd kerül, és takarékoskodj az üzemanyaggal. A draft, vagyis a előtted haladó autó által nyitott légáramlatba búvárkodás egyszerre teszi lehetővé a gyorsulást és az üzemanyag-fogyasztás csökkentését, a superspeedway futamok alapfegyvere, és Waltrip mesterien használta ezt a fegyvert.
Amikor megkapta a kockás zászlót, a lelkesedése történelmi lett: annyira nem tudta elhinni, hogy kérdésig mértékben bizonytalanná vált, vajon tényleg a Daytona 500 volt-e a megnyert futam. A Victory Lane-ben Ickey Shuffle-t táncolt, a győzelem után pedig a Fehér Házban tett látogatást George H. W. Bush elnöknél. 1991-ben a North Wilkesboróban, 34 futamnyi győzelmen túl 80. győzelmét érte el, 1992-ben pedig Bristolban megszerezte utolsó, 84. győzelmét. A 2000-es szezonban a Brickyard 400-on kívülről indult pole pozícióból, és 11. helyezéssel búcsúzott; azután kiszállt a volán mögül, és egyenesen a kommentátorfülkébe került.
Boogity, Boogity, Boogity: Második karrier
De honnan jött az a híres mondat? A Fox Sports-i közvetítői pályafutása során minden versenyrajtnál ismételt, részben értelmetlen, de mára védjegyévé vált szlogenje nemcsak Törökországban, hanem az egész NASCAR-kultúrában elterjedt: Boogity, boogity, boogity, let's go racing boys. Waltrip évekkel később maga mesélte el a mondat eredetét; terjed egy olyan verzió is, amely szerint egy countrydal ihlette. Eredetétől függetlenül a mondat a NASCAR-versenyrajt elválaszthatatlan részévé vált.
Waltrip azok közé a ritka személyiségek közé tartozott, akik a versenyzéstől egyenesen a szakkommentátori szerepkörbe kerültek át. Mike Joy-jal, Larry McReynoldsszal, majd Jeff Gordonnal a Fox főszakkommentátori székében több mint 330 versenyt és több mint 1500 edzést kommentált. 2019. június 23-án a Sonoma Raceway-en közvetített versennyel vonult vissza a kommentálástól; az utolsó Boogity ott hangzott el. De Darlingtonban egy kör erejéig visszatért a székbe, és még egyszer felkiáltotta a mondatot. A 2025-2026-os időszakban családja bejelentette, hogy egy progresszív agyi betegség diagnózisa miatt visszavonult a nyilvános élettől.
Hány bajnokságot nyert Waltrip? A recept teljes egészében
Íme a cím által ígért válasz, egyetlen bekezdésben: Darrell Waltrip három Winston Cup-bajnokságot nyert, 1981-ben, 1982-ben és 1985-ben, mindhármat a Junior Johnson csapatával. Ehhez jön 84 Cup-győzelem, 59 pole pozíció, 271 top 5-ös és 390 top 10-es eredmény; közel 19,9 millió dolláros bevételével ő lett az első NASCAR-versenyző, aki átlépte a 10 millió dolláros határt. A Daytona 500-at pedig a 17. próbálkozásán, 1989-ben nyerte meg üzemanyagstratégiával. Ez az összefoglaló a NASCAR-történelem egyik legteljebb versenyzőjévé teszi.
Egy megjegyzés: A 84 győzelem az örökranglistán közvetlenül Bobby Allison mögött az ötödik helyre van beírva; egyes összeírások Allisonnal holtversenyben harmadikként számolják. A rangsorolás definíciójától függően 1-2 helyet ingadozik, de maga a szám vitathatatlan. A modern NASCAR-korszakban csak Jeff Gordon tudott nála több versenyt nyerni. A bristoli 12 győzelme, a Coca-Cola 600-on aratott 5 győzelme és a martinsville-i 8 pole pozíciós rekordja máig senkinek nem sikerült felülmúlnia.
Amit Waltripet valóban egyedivé tesz, az az, hogy két karriert hordoz egyetlen személyben. A pályán Jaws becenévvel, ellenfeleit párbajra hívó, három kupát nyerő férfi; mikrofonnál a Boogity-t szavalva rajtot indító, a NASCAR-t az új generációnak megkedveltető mesélő. A kifütyölt férfitól a Legkedveltebb Versenyzőig, 17 éves Daytona-vágyakozástól az üzemanyagszámítással érkezett győzelemig: Darrell Waltrip története a NASCAR egyik legjobb forgatókönyve, és bizonyítja, hogy nem a véletlen műve.
Források
- Darrell Waltrip
- Daytona 500 2000 - Waltrip prepares for emotional race - ESPN
- Last lap of the 1989 Daytona 500: Darrell Waltrip in the No 17
- Darrell Waltrip, Chevrolet Monte Carlo 1989 Daytona 500 winner
- Waltrip won 84 races and Cup Series championships in 1981, 1982 and 1985
- Darrell Waltrip taking the checkered flag in the 1989 Daytona 500