A Corvette-nek halálos ítélet íródott, a Thunderbird állta az utat

1955 végén egy döntő várta az aláírást a Chevrolet asztalán: a Corvette gyártásból való kivonása. Igen, jól olvastad; a ma amerikai sportautóként ismert legenda első generációja mindössze háromévesen álltessa rajta a halálos ítéletet. De mi történt azután, hogy ma is a Corvetteről beszélünk? A válasz hihetetlen, mégis igaz: a megmentő a rivális Ford volt. Kezdjük elölről ezt a történetet, mert az itt rejlő irónia klasszikus.
Polo White álom, Blue Flame rémálom: a Corvette nehéz születése
A Corvette ötlete a GM legendás formatervezőjétől, Harley Earltől származott. Earl 1951-ben javasolt egy kétszemélyes, sportos és alacsony amerikai autót; 1952-ben megkapta a jóváhagyást, és 1953 januárjában a jármű a GM Motorama kiállításon mutatkozott be a közönségnek. Ez a műanyaghéjazású, mutatós kétszemélyes autó annyira tetszett, hogy eldöntötték a gyártását. A gyártás 1953. június 30-án indult Flintben, Michigan államban.
De éppen itt kezdődött a baj. Az első évben mindössze 300 darab készült, mind Polo White karosszériával és piros belsővel. Külsejében csodálatos volt, igen; de mi volt alatta? Egy Blue Flame nevű, 235 köbhüvelykes (kb. 3,9 literes) soros hatcilinderes motor 150 lóerővel, ráadásul csak egy kétfokozatú Powerglide automata váltóval. Gondolj csak bele: egy sportautó kinézetű járműbe a családi autó puha szívét és egy folyamatosan csúszkáló automata váltót tettek. Az első autókban még elektromos ablak sem volt; az oldalsó ablakokat utólag szerelték be, külső ajtókilincs sem volt. Ennek az autónak a "sportautónak" nevezése olyan volt, mint egy biciklit "repülőgépnek" nevezni.
Az értések összeomlottak, a leállításról tárgyalások kezdődtek

1954-ben a gyártás a St. Louis-i új gyárba költözött, és a kapacitás az egeket ostromolta. De mi volt a valóság? 3.640 darab. A kereslet elmaradt a várakozásoktól. 1955-ben pedig teljesen rosszabbodott a helyzet: az értések kb. 700 darabra zuhantak, ami még a Corvette történetének első gyártási évét, az 1953-ast is alatta maradt. Az első három év összesen mindössze 4.640 autó kelt el.
A legfontosabbak
- 1955-ben a Corvette értései kb. 700 darabra estek; a Chevrolet a modellév végén úgy döntött, hogy megszünteti a modellt.
- A Ford Thunderbird első évében 16.155 darabot adott el, és bizonyította, hogy létezik piac.
- Az 1955-ben bemutatott 265 köbhüvelykes V8 195 lóerőt és 260 lb-ft nyomatékot kínált.
- A 700 vevő közül 693 választotta a V8-at; mindössze 7 személy maradt a hatcilinderessel.
- Az 1956-os átdolgozással az értések 3.467 darabra ugrottak.
A GM-en belül rosszak voltak a hangulatok. Van egy jelenet, amelyet Jerry Burton Corvette-történész mesél el: 1954 őszén egy névtelen GM-vezető örömmel újságolja a projekt jövőbeli hősének, Zora Arkus-Duntovnak, hogy a Corvette-nek vége, többé nem gyártják. Tehát olyan volt a hangulat, hogy egyes vezetők nyugodtan ünnepelhették a program halálát. Ahogy a korábbi Corvette főmérnök, Dave McLellan elmesélte, a Chevrolet már eldöntötte, hogy az 1955-ös modellév végén hivatalosan megszünteti a Corvette-et.
Két védelmező belülről: Duntov és Cole
A belga születésű, orosz származású Zora Arkus-Duntov mérnök az 1953-as Motoramán látta a Corvettet; szeretette a formáját, de azonnal észrevette a teljesítmény hiányát, és csatlakozott a GM-hez. Ezt követően a Corvette igazi nagy teljesítményű járművé alakításának egyik legerősebb belső szószólója lett; Ismert, hogy szenvedélyes levelet írt Ed Cole Chevrolet-főmérnöknek, elmagyarázva, hogy helytelen lenne megölni a járművet. Cole oldalán viszont van egy fontos részlet: 1952 májusában, hivatalba lépésekor a Thunderbirdnél sokkal korábban feladatul kapta egy könnyű és alacsony költségű Chevrolet V8 fejlesztését. Vagyis a megmentésre való felkészülés belülről is zajlott.
Egy másik érdekes fejlemény Harley Earltől érkezett. Earl a Corvette ötletét felvetette a Pontiac, az Oldsmobile és a Buick felé. A Pontiac javasolta gyengének, a Buické túl radikálisnak bizonyult; de az Oldsmobile F-88 prototípusa - 270 lóerős V8, hidraulikus ablakok, hidraulikus kormányzás és fékek, négyfokozatú Hydramatic automata - olyan megrendítő hatással volt Earlre, hogy meggyőződött róla: a Corvette-nek is fejlődnie kell.
A Thunderbird színpadra lép: A versenytárs által tanított lecke

Most térjünk át a történet Ford lábára. A Ford kétszemélyes járművét, a Thunderbirdöt 1954 februárában egy Detroitban tartott autókiállításon műanyag stílustervként állították ki, a gyártás pedig 1954 szeptemberében indult el. A Thunderbird kezdettől V8-motoros volt, és nem tiszta sportautóként, hanem a kényelem és a presztízs iránt elkötelezett elegáns "személyes autóként" forgalmazták. Az eredmény? Az első modellévben 16 155 darab eladás. Miközben a Corvette körülbelül 700-nál maradt, a Thunderbird többszörösen túlszárnyalta.
De hogyan menti meg ez a Corvettet? Az irónia szíve itt van. A GM vezetése leállíthatta volna a programot azzal az indoklással, hogy "nincs piac a kétszemélyes járműveknek". De a Thunderbird 16 155 darabos sikere bizonyította, hogy van vevő ebben a szegmensben, vagyis hogy a piac valós. McLellan szavával élve a sors Fordon keresztül lépett színre. Ráadásul a Ford ezt nem szándékosan tette; Mielőtt a Thunderbird 1955-ben piacra került volna, a Ford már meghozta a döntést, hogy négyüléses járművel váltja fel. A versenytárs mellékhatással életet adott a leghosszabb életű amerikai sportautónak a történelemben.
A történet másik oldalán is van igazságosság: A Ford nem a Corvette láttán kezdte el a Thunderbird projektet; Miközben a Chevrolet bemutatta a koncepciót, a Ford sportautóval kapcsolatos munkája már javában folyt. Vagyis ez nem volt reakcióháború, hanem két óriás egyidejűlegSame ötlethez való záródása. Még az 1956-os Corvette-katalógus is közvetett utalást tett a versenytársra, lekicsinyített méretű cabrioletként definiálva azt; A Chevrolet-nek válaszolnia kellett a kérdésre: tiszta sportautó vagy kényelmes sports touring?
1955: Megérkezik a V8, és megváltozik a kép
Az 1955-ös modellévű Corvette-nél az igazi forradalom a motor oldalon történt: Ed Cole vezetésével fejlesztett 265 köbhüvelykes (4,3 L) small-block V8, amelyet "Turbo-Fire" néven mutattak be, 135 dolláros opció volt. Ennek eredményeképpen a vevők egyértelműen jelezték, mit akarnak: A 700 vevőből 693 a V8-et választotta, mindössze 7 autó maradt hathengeressel. A modellév vége felé háromfokozatú kézi váltó is érkezett; a Powerglide kötelezettsége megszűnt. A V8 40 lóerős ugrást hozott a teljesítményben, és a Chevrolet máig tartó V8-es Corvette vonalának első köve lett.
| 1955-ös Corvette | Blue Flame hathengeres | 265 V8 (Turbo-Fire) |
|---|---|---|
| Hengerűrtartalom | 235 köbhüvelyk (kb. 3,9 l) | 265 köbhüvelyk (4,3 l) |
| Teljesítmény | 155 LE @ 4200 rpm | 195 LE @ 5000 rpm |
| Nyomaték | 223 lb-ft @ 2400 rpm | 260 lb-ft @ 3000 rpm |
| Váltó | 2 fokozatú Powerglide automata | 3 fokozatú kézi (később) |
| Ár | 2774 dollár (7 db) | 2909 dollár (693 db) |
1956-os újratervezés: A halálból visszatért márka
A Thunderbird sikere meggyőzte a GM-et: a Corvette marad, és az 1956-os évre komoly újratervezést finanszíroztak. Duntov 1955-ben a váztechnikához is hozzányúlt; a caster-szöget két fokra emelték, a hátsó geometria negatív kormányzási viselkedésétől megszabadultak, a nagysebességű stabilitást és a kanyarban az erőátadást célozták meg. A karosszériára oldalsó "cove" mélyedések, külső ajtókilincsek és elektromos ablakok kerültek; a V8 már alapfelszerelés volt.
Az 1956-os motor egyetlen Carter négy torkú karburátorral 210 LE -t (5200 rpm), dupla négy torkúval 225 LE-t és 3000 rpm-en 270 lb-ft nyomatékot produkált. Duntov által fejlesztett "Duntov bütyök" opció pedig 5800 rpm-en 240 LE-t és 4400 rpm-en 265 lb-ft nyomatékot kínált. Duntov 1956 januárjának táján Daytona Beach-en, NASCAR felügyeletével kétirányú átlagban 150,583 mph sebességrekordot állított fel; a milfordi teszteken 163 mph-t mértek. Az eredmény? Az értékesítés 3467 darabra ugrott.
1957-ben a V8-et 283 köbhüvelykre növelték, megérkezett a Rochester mechanikus üzemanyag-befecskendezés, és a legerősebb változat elérte a köbhüvelykenkénti 1 LE legendáját: 283 köbhüvelykből 283 LE. A négyfokozatú kézi váltó is bekerült a katalógusba; 1957-ben 6000-nél is több Corvette készült. Másrészt a feszültség még nem ért véget: a GM vezetése azon tanakodott, hogy ha a Thunderbird 1956-ban átlépi a 20000 darabot, és a Corvette nem haladja meg az 5000-et, akkor megszünteti a programot. Vagyis az is, hogy lesz-e egyáltalán 1957-es Corvette, már az 1956-os bemutatón is komoly kérdés volt.
Ford tényleg megmentette a Corvette-et?
Rövid válasz: igen, de véletlenül. A Chevrolet az 1955-ös modellév végén úgy döntött, hogy megszünteti a Corvette-et; a Thunderbird 16155 darabos első évi sikere azt mutatta, hogy van remény ebben a piaci szegmensben, és a törlési döntést nem hajtották végre. A Ford ezt nem szándékosan tette; sőt, a Thunderbird négyüléses modellé alakításának terve már régen készen volt. A megmentés úgy jött létre, hogy a belső dinamikák - Duntov kitartó védelme, Cole előre elkészített V8-asa és Earl nyomása - találkoztak a Ford piaci bizonyítékával. A két rivális később külön filozófiák felé sodródott: a Chevrolet a tiszta sportautó oldalon kitartott, miközben a Ford a grand touring irányába csúszott el. És a történelem meghozta a döntését; A Thunderbird 1958-ban négyüléses lett, a Corvette pedig 1953 óta megszakítás nélkül folytatja útját, a világ autótörténetének egyik leghosszabb életű neveként. Ha riválisunk legfényesebb sikere nem lett volna, talán ezeket a sorokat soha nem írhattuk volna meg.