Flocken Elektrowagen: Az első valódi elektromos autó

Mindenki ismeri Karl Benz 1886-ban szabadalmaztatott benzinüzemű, háromkerekű járművét; az első autóra ő gondolunk. De tudtad, hogy ugyanabban az években a németországi Coburg városában egy gépész mester lófogat-szerű, de teljesen villanymeghajtású járművet gyártott? Az 1888-as Flocken Elektrowagen sok történész szerint nemcsak egy kísérlet volt, hanem az első, sorozatgyártási logikával előállított valódi elektromos autó. Vagyis az elektromosság jóval azelőtt ott volt az utakon, mielőtt a benzin teljesen bemasírozott volna a színpadra - akkor miért veszített?
Ki volt Andreas Flocken, és hogyan született meg az Elektrowagen?
Andreas Flocken 1845-ben Türingiában született, és pályafutása nagy részét Coburgban töltötte; itt alapította saját gépgyártó vállalkozását. Az 1880-es évek végén rabul ejte a járművek elektromos meghajtásának ötlete, és 1888-ban vállalatánál egy villamosmérnöki részleget hozott létre. Ugyanabban az évben valami olyat alkotott, amit addig még senki sem látott: négykerekű, villanymotoros automobilt.
A jármű alapja valójában egy chaise, azaz a korszak könnyű kocsija volt; általános megjelenése Gottlieb Daimler 1886-os motorizált lófogatára emlékeztetett. A különbség a motorban rejlett: Flocken a ló helyett akkumulátoros villanymotort épített be. Magas kerékállású, vastyrejes kocsivázával, keskeny nyomtávjával és a tengelyhez kapcsolt forgó kormányával a jármű a mai méretekben nézve inkább fiákert idéz, mint autót - de éppen ezért szép a történet.
Kiemelt tények
- Az első Elektrowagen 1888-ban készült Coburgban
- A motorteljesítmény körülbelül 0,9 kW (1 LE), a sebesség 15 km/h
- Össztömeg 400 kg, a teljesítmény bőrszíjakon keresztül jutott a hátsó tengelyre
- A Flocken járműgyártása 1903-ben ért véget
- 1912 körül volt az elektromos járműgyártás csúcspontja
Műszaki adatok: Forradalom egy lóerővel
Nézzük meg a kulcsfontosságú számokat. A jármű szívében körülbelül 0,9 kW teljesítményű villanymotor dolgozott, ami egy lóerőnek felel meg; a teljesítmény bőrszíjakon keresztül került a hátsó tengelyre. A száz évvel ezelőtti szíjhajtás a mai kardántengelyes és differenciálműves rendszer elődjének tekinthető - a szíj egy egyszerű, de funkcionális megoldás volt, amely a motor forgását a kerekekhez vitte.
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Gyártás éve és helye | 1888, Coburg, Németország |
| Motorteljesítmény | Körülbelül 0,9 kW (1 LE) |
| Legnagyobb sebesség | 15 km/h |
| Tömeg | 400 kg |
| Hajtás | Bőrszíjjal a hátsó tengelyre |
| A gyártás vége | 1903 |
Egy kis megjegyzés: egyes forrásokban 0,7 kW motorteljesítmény, körülbelül 100 kg-os akkumulátor és ennek megfelelően eltérő teljesítményértékek szerepelnek. Az ilyen eltérések a korszak mérési módszereinek és a járművenként eltérő felszerelésnek a természetes következményei; senki sem túlozza el vagy kicsinyíti le a számokat, egyszerűen csak különböző példányokat mértek különbözőképpen.
Az újítások a későbbi modellekben
A Flocken nem elégedett meg egyetlen járművel. Az 1903-hoz köthető, kétüléses modellben tengelycukas kormány, golyóscsapágyak, azonos méretű pneumatikus abroncsú kerekek, teljes elliptikus rugók, az első tengelyre szerelt akkumulátordoboz és - a korszakban újdonságnak számító - villanyfényszórók láthatók. A légabroncstól az elektromos világításig, a tizenöt év alatt megtett út a mai napról sem szégyenlős.
Tényleg a Flocken az első elektromos autó?
Itt egy finom különbségről van szó, ezért pontosan tegyük fel a kérdést: az első elektromos jármű, vagy az első elektromos automobil? Az elektromos meghajtás gondolata sokkal régebbi. A magyar Ányos Jedlik 1827-1828-ban fejlesztette ki az első elektromotort, és elvét egy kis járműmodellre alkalmazta. A skót Robert Anderson 1832 és 1839 között elektromos cellákkal közlekedő, hagyományos kocsira épített prototípust készített. Az Amerikai Egyesült Államokban Thomas Davenport 1834-ben körpályán haladó kísérleti járművet épített. 1859-ben Gaston Planté feltalálta az újratölthető ólom-sav akkumulátort; 1881-ben Camille Faure megnövelte az akkumulátor kapacitását, Gustave Trouvé pedig Párizsban bemutatta az elektromos triciklit.
A különbség a következő: mindezek either makett, prototípus vagy meglévő kocsira utólag szerelt motorral működő szerkezetek voltak. A Flocken Elektrowagen ezzel szemben egy gépgyár mérnöki részlegénél járműként lett tervezve és gyártva - ezért az első, kifejezetten célzottan gyártott elektromos automobil cím őt illeti. A kísérleti jármű és a valódi, használható automobil közötti határvonal pontosan itt húzódik.
Két út egy időben: a Benz Patent-Motorwagen
Nézzük a történelem játékát: A Benz Patent-Motorwagent 1885 és 1893 között gyártották, és 1886-1893 között összesen 25 darab készült belőle. A Flocken Elektrowagen pedig 1888-ban született meg. Vagyis a benzines és az elektromos automobil szinte egyszerre, ráadásul ugyanabban az országban született meg.
Van egy érdekes párhuzam is: mindegyik körülbelül egy lóerővel indult. A Benz 945 köbcentis, egylók_csú motorja kezdetben egy lóerőt termelt; a Flocken villanymotorja is 0,9 kW körül volt. A Benz a motort, a vázat, a kormányzást, a hűtést, a gyújtást és a hajtást egyetlen egészként tervezte meg; széles kerekeivel és magas hasmagasságával a Motorwagen a kor többi közlekedési eszközére emlékeztetett - köztük az elektromosakra is. Mindkét jármű ugyanannak a versenynek a rajtvonalán állt; senki sem tudta még, ki fog nyerni.
Miért maradt le az elektromos a benzintől?
Az 1900-as évekre az elektromos autók helyzete valójában erős volt. Nem volt bennük a benzinesek vibrációja, szaga és zajsa; becslések szerint 1900-ban az Egyesült Államokban az autók körülbelül egyharmada elektromos volt; New Yorkban a taxisofőrök az első kereskedelmi felhasználók közé tartoztak. Camille Jenatzy 1899-ben a La Jamais Contente-nel elérte a 105,88 km/h-s sebességet, így átlépte a 100 km/h-s határt is. A gyártás csúcsa 1912 körül jött el.
De mi történt ezután? Amint a belső égésű motor megbízhatóvá vált, felborult az egyensúly. Az volt az elektromos autók költsége, alacsony volt a maximális sebességük, rövid volt a hatótávolságuk, és - ismerősnek hangzik? - nem létezett töltési infrastruktúra. Ezzel szemben a benzin olcsó és bőséges volt, a belső égésű technológia folyamatosan fejlődött, a tömeggyártás pedig a mélyre nyomta az árakat. A következő harminc évben ez a kombináció szinte semmi helyet nem hagyott az elektromos járműveknek a piacon. Ez a kép az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának összefoglalása szerint; a korai időszakban mindkét fél számára nehéz volt üzemanyagot szerezni, de a benzin oldal rövid időn belül megszerezte az előnyt. A történelem nem Flocken szíjhajtásának, hanem Ford szerelőszalagjának nevetett.
A mának örökölt örökség: Flockentől 20 millió elektromos autóig
A történet itt nem ér véget. A II. világháború utáni üzemanyaghiány idején Franciaország 1941-ben a Peugeot VLV-t, Japán 1947-ben a Nissan Tamát mutatta be. Az 1973-as és 1979-es olajválságok újjáélesztették az érdeklődést; megjelentek a kis sorozatban gyártott modellek, mint az angliai Enfield 8000 és az amerikai Citicar. 1996-ban megérkezett a General Motors EV-1; ólom-sav akkumulátorral 160 km-re, NiMH akkumulátorral 225 km-es hatótávot ért el, de 1999-ben leállt a gyártás, és az 1.117 jármű többségét megsemmisítették. 2008-ban a Tesla Roadster lítium-ion akkumulátorokkal 300 km-t meghaladó hatótávot kínálva vette át a stafétát.
Ma pedig a számok igazolják azt a jövőt, amelyet Flocken több mint százharminc éve látott: 2024-ben 17 millió elektromos járművet adtak el a világon - ez a globális új regisztrációk több mint ötöde -, 2025-ben pedig 20 millió fölé emelkedve a gépkocsi-eladások mintegy negyedét tették ki.
Eredmény: A rajtot az elektromos adta, a befutót is az elektromos viszi
Adjunk rövid és egyértelmű választ: az első valódi elektromos autó az Elektrowagen volt, amelyet Andreas Flocken 1888-ben gyártott Coburgban - hiszen azt nem kísérleti játékként, hanem járműként tervezték és gyártották. 400 kg súlyú, 1 lóerős, 15 km/h sebességgel haladó, vasabroncsos úttörő egy olyan történet első láncszeme, amelynek vége a mai töltőállomásokig ér. Benzcel azonos rajtvonalról induló elektromosság több mint százéves szünetet tartott; de a verseny még nem ért véget - sőt, azt hiszem, éppen most melegszik be.