Miért lett rövid életű a DTM-Super GT közös versenysorozata?

A 2019. november utolsó hétvégéjén a Fuji Speedwaysen történelmi jelenet játszódott: A DTM német touring autói a tengeren túlról érkezve ugyanazon a pályán, ugyanabban a versenyben találkoztak a Super GT GT500 óriásaival. Ez az "álomverseny", amely évekig tartó közös szabálymunka gyümölcse volt, nagy reményeket hordozott mind a szurkolók, mind a két sorozat vezetői számára. De bizonyos értelemben az a hétvége egyszerre volt kezdet és búcsú. Miért maradt tehát egyetlen eseménynél a DTM és a Super GT közös versenye, és miért bomlott fel a Class 1 néven ismert szövetség? A válasz nem egyetlen okra vezethető vissza; egy olyan történetre, amelyben a technológia, a pénz és a bürokrácia fonódik össze.
Honnan Jött a Class 1 Ötlete?
A történet valójában jóval 2019 előtt kezdődött. 2014 elején a DTM és a Super GT vezetői együttműködési megállapodást írtak alá a műszaki szabályzatok egységesítésére. Az ötlet egyszerű volt, de bátor: ha a két kontinens két nagy touring autós bajnoksága ugyanazt a járműarchitektúrát használná, akkor nemcsak a költségek csökkennének, hanem a közös versenyek, sőt egy közös jövő is lehetővé válna. Valahogy olyan volt, mint amikor két különböző nyelvet beszélő csapat ugyanazt a nyelvtankönyvet használja.
A Super GT gyorsan lépett ezen az úton. A GT500 osztály 2014 óta 2,0 literes, soros négyhengeres, egy turbós, 650 lóerő felett teljesítményt termelő motorokat használt. A DTM ekkoriban még nagy V8-as motorokkal versenyzett. A közös Class 1 műszaki szabályzatot hivatalosan 2018 júniusában jelentették be; a DTM 2019-as, kéthengeres, turbós négyhengeres motorokra való átállása is ennek a tervnek a része volt. Vagyis Németország a japánok által évek óta használt képlethez igazodott.
A Legfontosabbak
- A közös versenyt 2019. november 22-24 között a Fuji Speedwaysen, bajnoki pontok nélkül rendezték meg.
- A DTM oldalt 3 Audi + 3 BMW alkotta; az Aston Martin költségokból nem érkezett meg.
- Mindkét versenyt GT500-es pilóták nyerték: Nick Cassidy és Narain Karthikeyan.
- A Class 1 motorok 610-650 lóerő tartományban termeltek teljesítményt.
- A szövetség anyagi akadályok és az Audi DTM-ből való kilépése miatt omlott össze.
Mi Történt Fujin: A Dream Race Két Napja

Az esemény hivatalos neve a 45. éves évforduló ünneplésének keretében megrendezett Super GT x DTM Dream Race volt, és 2019. november 22-24 között futották a Fuji Speedwaysen. Bajnoki pontok nem voltak; de a presztíáscsata teljes gázzal zajlott. A program két versenyből állt, és mindegyik 55 perc plusz 1 kör hosszú volt.
A DTM csapata hat autóval utazott Japánba: három Audi, három BMW. Az Aston Martin R-Motorsport csapata a költségek és a fejlesztési problémák miatt egyáltalán nem küldte el a Vantage-okat; sőt a csapat röviddel ezután, a 2020-as szezon előtt teljesen kivonta magát a DTM-ből. Ez volt az első jelzés: a szövetség leggyengébb láncszeme az elejétől fogva nyilvánvaló volt.
Eredmények: A GT500 Nem Engedte El a Hazai Pályát
Az első versenyt a TOM'S csapat Nick Cassidyje nyerte; a győztes egyben a pole position birtokosa is volt. A második verseny még színesebb volt: az időmérőn a leggyorsabb kört Daisuke Nakajima autózta, de a kasztnicsere miatt öt rajthelyes büntetést kapott, így a pole position Loïc Duvalhoz került. A versenyt pedig a Nakajima Racing versenyzője, Narain Karthikeyan nyerte. Vagyis mindkét futamot a hazai GT500-es pilóták vitték el; a Németországból érkező Dream Race-re szállított DTM-front nem látta a pódium csúcsát.
Ugyanaz a szabálykönyv, más autók
De ha közös szabályokat fektettek le, mi volt a gond? Nos, itt rejlik az szövetség legkritikusabb töréspontja. A Super GT GT500-es osztálya akkoriban a "Class 1 Alpha" néven ismert technikai csomagot használta, és ez a csomag olyan elemeket tartalmazott, amelyek nem szerepeltek a DTM szabályaiban: olyan különbségek kerültek képbe, mint a DTM-ben tiltott gumiháború vagy a középmotoros elrendezés. Ráadásul a GT500-es autók nagyjából 100 kg-mal nehezebbek voltak a DTM-es autóknál.
Röviden: a két széria úgy hitte, ugyanazt a könyvet olvassa, csak éppen más fejezetekből. Képzeld el: egy oldalon a könnyű, agresszív, downforce-központú német gépek, a másikon egy kicsit nehezebb, de 650 lóerő felett teljesítő japán óriások. Ebben a helyzetben valóban lehetséges volt az esélyegyenlőség?
| Tulajdonság | DTM Class 1 (Audi/BMW) | Super GT GT500 |
|---|---|---|
| Motor | 2.0 L soros 4 hengeres turbó | 2.0 L soros 4 hengeres turbó |
| Teljesítmény | 610 lóerő felett (+30 lóerős boost) | 650 lóerő felett |
| Nyomaték | A gyártó nem hozta nyilvánosságra | A gyártó nem hozta nyilvánosságra |
| Tömegkülönbség | Referencia | Nagyjából 100 kg-mal nehezebb |
| Gumiháború | Tiltott | Szabad |
| Motorhely | Első | Középső pozíció is lehetséges volt |
A Balance of Performance reménye és valósága
Ezen különbségek kiegyenlítésére felvetett mechanizmus a sportautóversenyekben ismert Balance of Performance, azaz a teljesítménykiegyenlítés lett. Az ötlet az volt, hogy a különböző autókat a tömeg és a teljesítmény hasonló beállításaival közelítsék egymáshoz; a DTM vezetője, Gerhard Berger is, sok más névvel együtt, felvetette, hogy ez a módszer alkalmazható lenne a Fuji közös versenyen. De a BoP nem ellenszer, inkább kötszer: a strukturális különbségeket nem zárja le, csak ideiglenes egyensúlyt teremt a versenynapra. Egy tartós szövetség viszont alapvetően ugyanazt az autót, ugyanazt a költségstruktúrát és ugyanazokat a szabályokat követelte meg. És éppen ekkor bonyolódott minden.
A pénz beszélt: a szövetség valódi ára
Az Audi motorsport-főnöke, Dieter Gass Fuji után nyíltan kijelentette, hogy a szövetség teljes potenciáljának elérését elsősorban anyagi akadályok gátolták. Ez nem üres mondat volt. Közismert volt, hogy a DTM történelmileg rendkívül magas költségekkel küzdött, és a nemzetközi terjeszkedési kísérletei sem hozták meg a kívánt eredményt. A Class 1-re való átállás azt jelentette, hogy a motort a nulláról újrakellett fejleszteni: Az Audi 2.0 literes TFSI-motorja 610 lóerő feletti teljesítményt adott, a versenyzők rövid ideig 30 lóerős extra boost-ot használhattak; a BMW F82-es DTM-autója is ugyanebben a formulában volt, szén-kerámia fékekkel és pushrod felfüggesztéssel szerelték fel. Ezek lenyűgöző mérnöki remekművek voltak, de nem voltak olcsók.
Ráadásul a Fuji Dream Race volt az utolsó verseny, amelyen az eredeti GT500-es autókat használták. A Super GT 2020-ban a DTM-mel közösen kidolgozott technikai előírásoknak megfelelő új Class 1-es autókra váltott; vagyis a japán fél hű maradt a tervhez. De a vihar a kontinens felé közeledett.
A tokiói tanácskozás és a bukás
A végzetet hozó eseménysorozat drámai volt. A Tokióban tartott kritikus találkozó feszült hangulatban ért véget, és az együttműködési asztal szétoszmlott; a német delegáció elhagyta a találkozót - erről szóltak a hírek. Ezt követő csapás volt az Audi visszavonulása a DTM-től gyári csapatként. A Super GT frontról érkező értékelés szerint a szövetség gyakorlatilag ezzel a visszavonulással elítéltette magát; hiszen amint az Audi kiszállt, a Class 1 alapján nem maradhatott fenn bajnokság.
Alternatív narratívák is léteznek: a pénzügyi akadályok mint alapprobléma nézete mellett a tokiói feszült találkozó története is áll. De végeredményben mind ugyanoda vezet: kölcsönös bizalom és közös költségvetés nélkül a technikai egység önmagában nem tudta tartani a szövetséget. A két sorozat közötti stratégiai szakadás neve nem verseny volt, hanem szó szerint egy kereszteződés.
Miért nem egyesült teljesen a DTM és a Super GT? Rövid válasz
A kérdés egyértelmű választ érdemel: a DTM és a Super GT nem egyesült teljesen, mert a két sorozat autói szerkezetileg eltérőek voltak (gumiháború, motorpozíció, körülbelül 100 kg-os tömegkülönbség), a kiegyenlítést a Balance of Performance révén csak a versenyhétvégere specializálva lehetett megoldani, a költségek mindkét fél számára elviselhetetlenné váltak, és az Audi DTM-ből való kiszállása gyakorlatilag véget vetett a közös jövő tervének. A Fujiban futott egyetlen közös verseny volt ennek az asztalnak a legszebb, de egyben legrövidebb közös megnyilvánulása.
Az utak szétválása után: Ki hová ment?
A törés után a két sorozat két különböző irányba sodródott. A DTM 2021-től kezdve FIA GT3 alapú formátumra váltott; a drága prototípus túraautók helyett a forgalomba hozott autók versenyváltozatai és az ügyfélcsapatok lettek a sorozat gerince. A Super GT pedig a saját útján haladt tovább: miközben a GT500 megmaradt a Class 1 technikai alapjának, a sorozat; a saját napirendjén lévő témákra összpontosított, mint a teljesítménykiegyenlítés, a sebességkorlátozás, a gumik, valamint a karbonsemleges üzemanyag és a féktárcsával és fékbetéttel kapcsolatos kutatások. Japán a saját ökoszisztémájának megőrzését választotta, Németországnak pedig a túléléshez ki kellett terjesztenie bázisát.
A dolog ironikus oldala: a Class 1 projekt technikailag sikeres volt. A két sorozat valóban ugyanahhoz a motorformulához, hasonló teljesítményszinthez és közös architektúrához jutott el. Fujiban hat német autó eljuthatott Japánba, két versenyt nagy felfokozott hangulatban meg lehetett futni. De a versenymérnökség el tud indítani egy szövetséget; szervezet, költségvetés és hosszú távú szándék nélkül viszont nem tudja fenntartani. A Dream Race rövid élete pontosan ennek a leckének a pályára vetült megnyilvánulása.
Források
- 2019 Super GT x DTM Dream Race
- Showdown at Fuji: The dream becomes a reality - DTM
- Class 1 Touring Cars
- Super GT, DTM Formally Announce Class 1 Technical Regulations
- Audi: Financial hurdles stopped DTM, Super GT Class One tie-up
- DTM collaboration with Super GT collapses
- Super GT eyes Asian expansion as DTM tie-up flounders
- Super GT technikai szabályzat
- Az Audi bemutatja az új 2,0 literes t/c DTM-motort