Otomobilgi.comOtomobilgi.com
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • FŐOLDAL
  • HÍREK
    Törökországi Autóipari Hírek
    Globális automobilipari hírek
    Törökországi motorsport hírek
    Globális Motorsport Hírek
  • AUTÓK
    BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
    • Belső égésű modellek
    • Belső égésű motor technológiák
    • Üzemanyag és fogyasztás
    • Kibocsátás és Környezet
    • Belső égésű motor tulajdonjoga
    • Belső égésű autómobilok története
    ELEKTROMOS
    • Elektromos modellek
    • Villanyautó-technológiák
    • Töltés és infrastruktúra
    • Akkumulátortechnológia
    • Hatótávolság és fogyasztás
    • Elektromos tulajdonlás
    • Elektromos autók története
    HIBRID
    • Hibrid modellek
    • Hibrid rendszerek
    • Akkumulátor és töltés
    • Fogyasztás és Hatékonyság
    • Hibrid tulajdonlás
    • Hibrid autó története
    SUPERCAR
    HYPERCAR
  • TECHNOLÓGIA
    Vezetőtámogató rendszerek
    Biztonsági technológiák
    Világítási és Látási Technológiák
    Infotainment és kapcsolat
    Önvezető üzemmód és a mesterséges intelligencia
    A Jövő Technológiái
  • ÚTMUTATÓK
    Vásárlási útmutatók
    Értékesítési útmutatók
    Karbantartás és használat
    Tulajdonjog és költségek
    Gumi és Felni
    Biztosítás és műszaki vizsga
  • TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
    Autótörténelem
    Ikonikus Modellek
    Klasszikusok és Gyűjtemények
    Törökország autóipari története
    Autótervezés
    Az autó és a populáris kultúra
  • MOTORSPORT
    Formula 1
    Rali (WRC)
    Rallykrossz
    MotoGP
    Formula 2 & Formula 3
    Kartozás
    Le Mans-i 24 Órás
    WEC
    NASCAR
    IndyCar
    DTM
    GT Versenyek
    Drift
    Drag Versenyek
  • ISMERJEN MEG MINKET
    RÓLUNK
    KAPCSOLAT
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  1. FŐOLDAL
  2. AUTÓK
  3. HIBRID
  4. Hibrid autó története
  5. Miért nem került sorozatgyártásba az Alfa Romeo 33 Ibrida?

Miért nem került sorozatgyártásba az Alfa Romeo 33 Ibrida?

  • Hibrid autó története
  • Szerző: Deniz Erkan
  • Létrehozás: 7 november 2026
A Toyota Prius megszületése kilenc évvel korábban Arese-ben közútra került 33 Ibrida a hibrid forradalom korai, ám felfedezetlenül maradt előfutára volt.
A Toyota Prius megszületése kilenc évvel korábban Arese-ben közútra került 33 Ibrida a hibrid forradalom korai, ám felfedezetlenül maradt előfutára volt.

1988 közepén az aresei mérnöki osztályon rendkívül szokatlan tesztjármű gördült az utakra: Egy prototípus, amely a 33-as család 1.5 Sport Wagon karosszériáját hordozta, de a motortérben és a csomagtartóban szokatlan alkatrészeket rejtett. A benzines Boxer motor mellé háromfázisú aszinkron elektromotort szereltek, a jármű váltóját pedig fogask szíjon keresztül kapcsolták ehhez a második motorhoz. A Toyota Prius sorozatgyártási futószalagjáról való megjelenéséig még kilenc év volt hátra. De miért nem tudta az Alfa Romeo ennyire korai időpontban működő hibrid autóját a végigvinni az úton?

Ezen az oldalon a 33 Ibrida prototípus műszaki megoldását, a tesztelt vezetési módokat, valamint a projekt sorozatgyártási küszöbén való megrekedése mögötti korszakbeli körülményeket tárgyaljuk. Az oldal része lesz ugyanennek a történetnek az olasz autóiparban található másik korai példájával, az 1979-as Fiat 131 Ibridával való összehasonlítás is.

Hogyan működött az Alfa Romeo 33 Ibrida prototípus?

A projekthez bázisjárműként a Alfa Romeo 33 család 1.5 Sport Wagon változatát választották. Ez a választás nem véletlen: A station wagon karosszéria kedvezőbb alapnak bizonyult a kompakt hatchbacknél az olyan térfogatigényes alkatrészek elhelyezéséhez, mint az akkumulátor és a teljesítményelektronika. A 33 már amúgy is a márka akkori volumenes modellje volt; 1983 és 1995 között a pomigliano d'arco-i gyárban körülbelül 1 millió darabot gyártottak belőle.

A hibrid átalakítás architektúrája a következő volt: a jármű szabványos, 1,5 literes, atmoszférikus benzines motorját a helyén hagyták, ám a váltóba egy háromfázisú aszinkron elektromotort építettek be egy fogask szíj révén. Ennek a rendszernek köszönhetően a jármű három különböző meghajlási módban működhetett: csak a benzines motorral, csak az elektromotorral, vagy mindkét motor együttes működésével járó hibrid meghajtással. A szíjon keresztül a váltóhoz kapcsolt második motor architektúrája a mai terminológiával a párhuzamos hibrid rendszerre utal; az elektromotor generátorként nem a benzines motortól független hajtásvonal elem, hanem a hajtás megosztott komponense.

Motor és elektromos hajtás: az architektúra számokban

A benzines oldalon a 33-as 1986 és 1990 közötti, 1,5 literes egysége volt megtalálható: Az 1490 cm3-es, két kettős torokú karburátoros négyhengeres Boxer motor 5800 fordulaton 105 PS-t (103 LE) és 4000 fordulaton 133 Nm forgatónyomatékot termelt. Az elektromos oldalon pedig 16 LE teljesítményű háromfázisú aszinkron motor dolgozott. Egy másodlagos forrás szerint ennek a motornak a forgatónyomatéka 6,1 kgm, azaz nagyjából 60 Nm szinten volt, és a motort a genovai Ansaldo szállította; ez a két részlet nem igazolható keresztellenőrzött elsődleges adatként, ezért óvatosan közöljük.

Kiemelt szempontok

  • A 33 Ibrida prototípust 1988-ban tesztelték, nagyjából 10 évvel a Prius előtt
  • Az elektromotor teljesítménye 16 LE; a tisztán elektromos hatótáv 5 km, a legnagyobb sebesség 60 km/h
  • A hibrid átalakítás összesen 150 kg súlyt adott a karosszériához (110 kg akkumulátor, 20 kg motor, 10 kg teljesítményelektronika)
  • Összesen 3 jármű készült; sorozatgyártás nem valósult meg

Kizárólag elektromos használata korlátozott volt: a jármű a 5 km hatótávolságot kínálta csak elektromotorral, és 60 km/h sebességig tudott felmenni. Ezek az értékek azt mutatják, hogy a prototípus tervezési célja nem a mai plug-in hibridekhez hasonló elektromos mindennapi használat volt, hanem a benzines motor kikapcsolása alacsony sebességű városi szakaszokon. A prototípus teljes rendszer teljesítményét, összes nyomatékát, 0-100 km/h gyorsulását és fogyasztását a gyártó soha nem hozta nyilvánosságra.

Tömegmérleg: 150 kilogrammos teher

1988'in kurşun-asit bataryaları, 33 Ibrida'nın sırtına 150 kilogram yükledi ve lityum-iyonun gelmesine daha on yıldan fazla zaman vardı.

A prototípus legfigyelemreméltóbb mérnöki adata a tömegkimutatás. Annak ellenére, hogy a karosszérián végrehajtott módosításokat minimálisan tartották, a hibrid komponensek összesen 150 kg -ot tettek hozzá a járműhöz: 110 kg-os akkumulátoregység, 20 kg-os elektromotor és 10 kg-os teljesítményelektronika. A korabeli 33 egy 890-1.070 kg közötti saját tömegű kompakt autó volt; a 150 kg-os többlet az alapjármű tömegéhez képest 15 százalék feletti növekedést jelentett. Az 1980-as évek végén a rendelkezésre álló ólom-sav alapú energiatároló technológiával ez az egyensúly elkerülhetetlen volt; a lítium-ion akkumulátorok autóipari megjelenéséhez még több mint egy évtized volt hátra.

A tömegnövekedés nemcsak a teljesítményt, hanem a fogyasztást és a fékrendszerre nehezedő terhelést is közvetlenül befolyásoló paraméter. Az 1,5 literes, 105 PS-ses motor önmagában is e osztály átlagos egysége volt, miközben egy 150 kg-mal nehezebb karosszériát kellett mozgatnia. Hogy a hibrid rendszer fogyasztás szempontjából ténylegesen nyereséget hozott-e, az ma nem mérhető alapokra helyezhető, mivel nincsenek közzétett tesztadatok.

Új ötlet volt-e a hibrid 1988-ban? Rövid történelmi áttekintés

Az Alfa Romeo kísérlete nem áll egyedül a hibrid koncepció történelmi vonalán. Ferdinand Porsche a 1900-es évek elején a bécsi járműgyártó Jacob Lohnerrel fejlesztett Lohner-Porsche járműveiben a kerékagy-motoros elektromos hajtást kombinálta benzines motorral; az 1901-ben piacra dobott Mixte változat soros hibrid rendszer volt, amelyben a benzines motor kizárólag a generátort hajtotta. Ezeket a járműveket az első hibrid elektromos járműnek és az első kereskedelmi kerékagy-motoros járműnek egyaránt tekintik. Henri Pieper 1905-ből származó, elektromotoros, akkumulátoros és kis benzines motoros járműve is ugyanennek az időszaknak a kísérletei közé tartozik.

Az 1970-es években az 1970-es Clean Air Act és az 1973-as olajembargó újjáélesztette a hatékonyságközpontú hajtáskutatásokat. 1979-ben az Exxon és a Toyota közös technológiai megállapodást írt alá, és felmerült egy hibrid Cressida prototípus. 1982-ben a GE kutatólaboratóriumában elkészült a számítógép-vezérlésű HTV-1; a ma kereskedelmi hibridek őseként számon tartott párhuzamos hibrid koncepció ebben a járműben öltött testet. A 33 Ibrida éppen ennek a láncnak az a láncszeme, amely az 1980-as évek végén, olasz részvétellel érkezett.

Összehasonlítás a Fiat 131 Ibridával

Az olasz autóipar hibrid iránti első komoly elköteleződése nem az Alfa Romeótól származott. 1979-ben a Fiat egy kísérleti hibrid prototípust mutatott be a 131 alapján; ebben a járműben a Fiat 127-ből származó, 903 köbcentis kis motort 33 lóerőre (24 kW) csökkentett teljesítménnyel elektromos segítséggel működtettek. A két projekt közös pontja, hogy mindkettő egy meglévő sorozatgyártású modellre épült, és a kis benzinmotort elektromos támogatással egészítette ki. A különbség a megközelítés egyszerűségében rejlik: A Fiat megoldásában a motor teljesítményét szándékosan korlátozták, míg az Alfa Romeo megtartotta a teljes teljesítményű benzinmotort, és az elektromos motort a hajtáslánc további elemeként építette be. A Fiat prototípusának elektromos motorjának teljesítménye gibi részletes adatok sajnos nincsenek dokumentálva.

Miért nem került sorozatgyártásra?

Itt őszintének kell lenni: a projektre vonatkozó hivatalos lemondási ok nem szerepel a nyilvántartásokban. Ismert, hogy a 33 Ibrida összesen 3 járműnél maradt, és soha egyetlen fázisban sem került sorozatgyártásra. Ha azonban a kor körülményeit nézzük, a döntés mögötti logikai lánc a technikai adatokkal együtt olvasható.

Az első tényező a pénzügyi helyzet volt. Az Alfa Romeo az 1980-es években végig komoly anyagi nehézségekkel küzdött; a márka háború utáni időszaki pénzügyi problémái korábban is megakadályoztak néhány projekt gyártásba kerülését. Egy hibrid 33 sorozatgyártása nagy volumen igényelt volna az akkumulátorcsoport és a teljesítményelektronika egységköltségének csökkentéséhez; ez a volumen az akkori piacon nem állt rendelkezésre.

A második tényező a piac volt. 1988-ban Európában a hibrid autó iránti kereslet a nullához közeli volt; a benzin olcsó volt, a kibocsátási szabályozások messze elértek a mai szinttől, és az ügyfél nem látott semmi okot egy 150 kg-mal nehezebb és lényegesen drágább 33-ért. A harmadik tényező a technológia érettsége volt: Az 5 km-es elektromos hatótávolság a gyakorlati használat szempontjából igen szűk keretek közé volt szorítva, az akkumulátor-technológia hatékonysága pedig - még az 1990-es évek végén is csak a nikkel-fémhidrid akkumulátort elérő első Priushoz mérten - messze állt attól a szinttől, hogy az 1988 megoldásaiból kereskedelmi termék válhasson. Ez az értékelés a kor körülményeinek technikai adatokkal történő olvasásán alapuló elemzés; nem a gyártó hivatalos nyilatkozata.

Miért fontos láncszeme a hibrid történelemnek az Alfa Romeo 33 Ibrida?

A rövid és egyértelmű válasz a következő: a 33 Ibrida 1988-ban, a Toyota Priusnál körülbelül egy évtizeddel korábban, három hajtási módú (benzin, elektromos, hibrid) párhuzamos hibrid architektúrájú prototípusként úttesztre került; azonban a 150 kg-os súlybüntetés, az akkumulátor költsége és a hibridre nem kész piaci feltételek együttese miatt 3 járműnél maradt.

A projekt értéke nem abból származik, hogy nem került gyártásba, hanem az időzítéséből. A Prius 1997 decemberében került piacra Japánban a világ első sorozatgyártású hibrid autójaként, és egyesített 97 lóerővel 2000-ben lépett be az amerikai piacra. A Honda Insight pedig 1999-ben lett az első hibrid modell, amelyet Észak-Amerikában értékesítettek. Az Alfa Romeo kísérlete ezen mérföldköveknél körülbelül egy évtizeddel korábbi, működőképes hardver volt. Az 1997 előtti időszaknak az olyan példákkal, mint az Audi Duo, együttes megítélésében a 33 Ibrida a hibrid történetének legkorábbi kézzelfogható lépése az olasz félszigeten.

A 33 név mai visszatérése

Van egy fejlemény is, amely történelmi ismétlésnek tűnik: Az Alfa Romeo 2024-2025-ben újjáélesztette a 33 Stradale nevet. A 620 lóerős, dupla turbófeltöltős 3.0 literes V6 motorral és 8 fokozatú dupla kuplungos váltóval rendelkező változat mellett egy 750 lóerőt meghaladó, hárommotoros, teljesen elektromos változat is bemutatásra került; mindössze 33 darab készült belőle. A márka emellett a Junior Ibridával tért vissza a hibrid piacra, és ennek a modellnek a gyártása rövid időn belül átlépte az 500.000 darabot. Az 1988-as prototípus és a mai modellek között nem állítható közvetlen technikai folytonosság; de a 33 név újbóli összekapcsolódása a hibrid és az elektrifikáció fogalmaival a harminc évvel ezelőtt befejezetlen kísérlet szimbolikus lezárásaként olvasható.

Következtetés: jó ötlet, rossz évtized

A 33 Ibrida története tankönyvi példája annak, mi történik, amikor egy mérnöki szempontból helyes megoldás nem találkozik a piaci és technológiai ciklussal. A 16 lóerős aszinkron motor, a fogaskerékszíjas parallels architektúra és a három üzemmódú használat 1988-hoz mérten érett tervezési döntések együttese volt. De a 110 kg-os akkumulátor, a közel 15%-os tömegnövekedés és a hibrid felár megfizetésére hajtó vevőkör hiánya nem tudta ezt az egyenletet a sorozatgyártás javára fordítani. Tíz évvel később, amikor az akkumulátortechnológia és az emissziós előírások beértek, ugyanezt az ötletet a Toyota vitte sorozatgyártásba. A különbség nem magában az ötletben, hanem az időzítésben volt.

JellemzőÉrték
AlapjárműAlfa Romeo 33 1.5 Sport Wagon
Benzinmotor1.490 cc Boxermotor, 105 PS (103 hp), 133 Nm
ElektromotorHáromfázisú aszinkron, 16 hp
Elektromotor nyomatékaKörülbelül 60 Nm (6.1 kgm, másodlagos forrás)
tisztán elektromos hatótávolság5 km (60 km/h-ig)
A hibrid átalakítás tömege150 kg (110 akkumulátor, 20 motor, 10 teljesítményelektronika)
Gyártott darabszám3 prototípus
Teljes rendszer teljesítmény / 0-100 km/hA gyártó nem közölte

Források

  • Alfa Romeo 33
  • Alfa Romeo
  • Fiat 131
  • Alfa Romeo 33 Hybrid, 10 years before the Prius
  • 1988 Alfa Romeo 33 1.5 Sport Wagon Specs
  • Toyota Prius, the World's First Mass-Produced Hybrid Vehicle, 1997
  • Lohner-Porsche
  • Electric Cars Engineering & History
  • Alfa Romeo Junior Ibrida bemutató
  • Alfa Romeo 33 Stradale

Az oldal megosztása

Kategóriaszerkesztő

Deniz Erkan

Deniz Erkan

Makine mühendisként az egyik legfontosabb szokás, amelyet a szakmám adott nekem, az volt, hogy egy rendszerre ne csak az eredményét, hanem azt is megvizsgáljam, hogyan és miért működik. Az autók iránti érdeklődésem is ebből a szemléletből táplálkozik. Számomra egy autó nem csupán dizájn, teljesítmény vagy kényelem, hanem egy holisztikus rendszer, amelyben a mechanika, az elektronika, a szoftver és a mérnöki tudás találkozik.

Mérnöki hátteremet az idő során a szoftverfejlesztéssel ötvöztem. Ennek a két területnek a metszéspontja lehetővé tette, hogy holisztikusabb perspektívából tekintsek a modern autókra. Az autók világát a motortól és a felfüggesztéstől egészen a vezetőtámogató rendszerekig és a szoftvertechnológiákig mérnöki szemmel és autórajongóként egyaránt követem nyomon.

Az Otomobilgi.com-on a célom az, hogy a technikai témákat felesleges bonyolultságba taszítás nélkül, a mérnöki pontosságot megőrző és az autó iránti kíváncsiságot elevenen tartó nyelven mutassam be. Mert számomra egy jó autó nem csupán szép vagy gyors, hanem egy különleges alkotás, amely a dizájnt, a technológiát és a vezetési karaktert egységként közvetíti.

Kapcsolódó tartalmak

1986-ban Sarabjit Gandhi a kézzel készített hibrid Gaselle-jével 16 nap alatt tette meg a 8 050 kilométert New Yorkból Vancouverbe, ezzel megváltoztatva a hibrid autók történelmét.
Hibrid autó történeteHonda Gaselle és Sarabjit Gandhi interkontinentális hibrid tesztje
A Volvo ECC egy radikális hibrid kísérlet volt: szívében dugattyús motor helyett gázturbina dolgozott, karosszériája alumínium vázra ragasztott gombaanyagból készült, és soha nem vált gyártmányú modellel.
Hibrid autó történeteVolvo ECC: Gázturbinével működő hibrid prototípus
A Fiat 131 Ibrida, amely 1979-ben lépett színpadra Detroitben, a hibrid hangsúlyát tizennyolc évvel a Prius előtt vitte a sorozatgyártás küszöbére.
Hibrid autó történeteFiat 131 Ibrida és a feledésbe merült korai hibridkísérletek
Andrew Frank 1971-ben, amikor megépítette első hibrid elektromos járművét, a célja gallononként 100 mérföld volt; ma neki köszönhetjük a plug-in hibrid nevét.
Hibrid autó történeteEgy mérnök kitartása: Hogyan tökéletesítette Andrew Frank a plug-in hibridet?
A világ első sorozatgyártású hibrid autója a 2650 dolláros árcédulája miatt, amely két Buick árával volt egyenértékű, nem talált vevő az olcsó benzin korában.
Hibrid autó történeteWoods Dual Power: A sorozatgyártású hibrid kísérlet miért süllyedt el?
Fél évszázaddal a Prius előtt már léteztek komoly hibrid kísérletek, mint például a Woods Dual Power, amely Detroitben és Chicagóban egyesítette a benzint és az elektromosságot ugyanabban a karosszériában.
Hibrid autó történeteDetroit által elfeledett korai amerikai hibridkísérletek
Az 1970-ben Lvivben egyetlen prototipként született LAZ 360EM alacsony talajával és hibrid hajtásával egy forradalom volt, amelyről a világ még nem hallott.
Hibrid autó történeteLAZ 360EM: A szovjetek utolsó fennmaradt hibrid busza
A Pieper fivérek 1900-ban egyesítették a benzint és az elektromosságot ugyanazon az alvázon, de a történelem elfelejtette a nevüket, és csak a Porschéra emlékezett.
Hibrid autó történeteHogyan működött a Pieper hibrid rendszere 1900-ben?
Három évvel a Toyota Prius előtt a 710 kilogrammos Esro H301 már megoldotta a mai plug-in hibrid receptet Svájc egy csendes zugában.
Hibrid autó történeteEsoro H301, az elfeledett svájci plug-in hibrid prototípus
Minden kerék saját motorral rendelkezett, a Hold porán haladó kis jármű valójában annak az architektúrának az űrbeli visszhangja volt, amelyet Ferdinand Porsche 71 évvel korábban Bécsben alkotott meg.
Hibrid autó történeteA Lohner-Porsché-től a holdjárműig: az űrkapcsolat

Címkék

  • hibridautók története
  • hibrid autó
  • korai hibrid prototípusok
  • párhuzamos hibrid
  • alfa romeo
  • alfa romeo 33 ibrida
  • toyota prius
  • az autó fejlődéstörténete
  • elektromobilitás története
  • fiat 131 hibrid prototípus
  • boxeras hengerelrendezés
  • aszinkron motor

Kövessen minket a közösségi médiában

  • Rólunk
  • KVKK Tájékoztató Szöveg
  • Adatvédelmi Szabályzat
  • Kapcsolat
Otomobilgi.com
FUGGETLEN AUTÓS KULTÚRA PLATFORM
Virgo CMS által működtetve