LAZ 360EM: A szovjetek utolsó fennmaradt hibrid busza

1970-ben a Lviv városában, akkoriban a Szovjetunió határain belül található autóbuszgyár két olyan ötletet egyesített egyetlen prototípusban, amelyek csak évtizedekkel később kerültek a világ autóiparának napirendjére: alacsony padlószintű karosszéria és hibrid hajtás. Ebből a LAZ 360EM nevű koncepcióbuszból mindössze egyetlen példány készült, és sorozatgyártás soha nem valósult meg. Ma manapság hibrid autó említésekor a legtöbb embernek az 1997-es Toyota Prius vagy Ferdinand Porsche a Lohner-Porsche 1900-es évek eleji kísérletei jutnak eszébe; a kettő közötti időben ez a szovjet autóbusz a nyugat-központú elbeszélésen kívül maradt, kevéssé ismert mérnöki lépés volt.
Mi az a LAZ 360EM, és miért fontos?
A LAZ 360EM a Lvivi Autóbuszgyárban (LAZ) fejlesztett, hibrid hajtáskoncepcióval rendelkező koncepció-városi busz. A hibrid járművek listáin szereplő feljegyzések szerint a járművet az első és utolsó alacsony padlószintű, hibrid sebességváltós szovjet városi buszként tartják számon. Az utastér padlója mindössze 360 mm magasan volt a úttest felett; ez az érték valamivel több mint egy lábfej magassága. Ezzel a méretével a busz a ma városi tömegközlekedésben standarddá vált alacsony padlószintű (low-floor) buszkoncepció korai példája volt.
A jármű datálásával kapcsolatban bizonytalanság van a feljegyzések között: míg egyes archív feljegyzések a jármű gyökereit 1963-ig, a NAMI intézet LAZ 360 tervéig vezetik vissza, addig a szélesebb körben elfogadott dátum az 1970-es év. Mindkét esetben az eredmény ugyanaz: a Szovjetunió az alacsony padlószintű hibrid városi busz ötletét saját mérnöki erőforrásaival, Nyugattól függetlenen vitte a gyakorlatba.
Kiemelt jellemzők
- A padló magassága mindössze 360 mm: a világ első alacsony padlószintű buszaként tartják számon
- Körülbelül 11 méter hossz, további tengelyek és extra ajtók, 109 fős névleges kapacitás
- Hajtás: ZIL-375 motorral működtetett elektromos erőátvitel, vasúti alkalmazáshoz hasonló kialakítás
- Csak egyetlen példány készült; sorozatgyártás soha nem indult el
Úttörő szerep az alacsony padlószint koncepciójában

A GSKB tervezőcsapata a LAZ szakértőinek támogatásával szinte teljesen sík padlóval rendelkező városi buszt fejlesztett ki. A 360 mm-es padlómagasság felgyorsította a beszállást, csökkentve a megállókban eltöltött időt, és láthatóvá tette a különbséget a személyautók és a tömegközlekedés között, különösen az idősebb utasok számára. A koncepció évtizedekkel előre vetítette a modern városi buszok egyik alapvető tervezési mércéjét.
A prototípus fejlesztése során a jármű elérte a körülbelül 11 méter hosszúságot; a karosszériához két további tengelyt építettek, és az extra ajtókkal segítették az utasáramlást. A névleges kapacitást 109 utas határozták meg, zsúfolt használat esetén ez a szám még magasabbra emelkedett. Ezek az értékek azt mutatják, hogy a jármű nem egy kirakat-modell, hanem a valódi városi forgalomra tervezett mérnöki javaslat volt.
Hogyan működött a hibrid hajtás?
A LAZ 360EM hajtásarchitektúra a mai hibrid autókétól eltérő logikát követett. A járművben elektromos erőátvitelt, vagyis a vasúti járművekhez hasonló erőátvitelt alkalmaztak: egy belső égésű motor hajtotta a generátort, az előállított elektromosság pedig a hajtómotorokhoz került. Ez a kialakítás a mai terminológiával soros hibrid megközelítés buszméretű megvalósítása, és olyan előnyöket biztosít, mint az azonnali nyomatékvezérlés a kerekeknél és az energia visszanyerése fékezéskor.
A hajtóegység alapját egy ZIL-375 motor képezte. Ugyanannak a gyárnak az 1972-es kísérleti LAZ-699 prototípusában is kipróbálták a hibrid hajtárendszert, és ebből az egységből 75 kilowatt teljesítményt nyertek; ez azt mutatja, hogy a lvivi mérnökök hibrid témájú munkája nem egyetlen járműre korlátozódott.
A 360EMmel kapcsolatban a motorteljesítmény, a nyomaték és a gyorsulás részletes műszaki értékei egyetlen megbízható forrásban sem szerepelnek; ezeket az értékeket a gyártó nem hozta nyilvánosságra. A meglévő adat így is világosan megmutatja, mit akart elérni a jármű: a benzinmotor üzemanyag-fogyasztási problémájának enyhítését elektromos átvitellel, valamint a megállói hatékonyság növelését az alacsony padlójú karosszériával.
A Lvivi Buszgyár kontextusa
A LAZ gyárat 1945-ben alapították Lvivben, amely akkor a Szovjetunióhoz tartozott. A gyár fő terméke, a LAZ-695 városi és elővárosi busz 1965 és 2002 között készült, és 250 000-nél több darabjával a szovjet buszipar egyik meghatározó modellje lett; ez a volumen a LAZ-t az 1980-as években Európa legnagyobb buszgyártójává tette. Az első LAZ-695 prototípust 1956-ban készítették el Lviv néven, és a Szovjetunióban először alkalmaztak benne hosszirányban hátulra szerelt motort és hátsókerék-meghajtást.
A gyár kísérletező szelleme 1963-ig nyúlik vissza: ugyanabban az évben a LAZ és a NAMI városi buszokhoz teljesen automatikus hidrodinamikus sebességváltót fejlesztett. Az ezzel a váltóval gyártott LAZ-695Zh mindössze 40 darab maradt, de a rendszert később átadták a LiAZ-677-nek, amelyből körülbelül 200 000 darab készült. Ez a kép megmagyarázza, milyen környezetben született a 360EM: olyan gyár, amelynek egyszerre volt magas a műszaki kapacitása és a kísérletező bátorsága, de a gyártási döntések a központi tervezéstől függtek.
Miért nem jutott el a prototípus a sorozatgyártásig?
A probléma technikai része meg volt oldva; az akadály a gyártás oldalán állt. A korszak szovjet ipari körülményei között ez az ötlet ipari léptékű megvalósítása nem volt reális feladat, és a tervező szervek nem finanszírozták. Végeredményben a LAZ fő terméke az 1990-es évek végéig az 1950-es évek végén kifejlesztett LAZ-695 maradt.
Vannak más példák is, amelyek azt mutatják, hogy ez nem egyetlen prototípus balszerencséje, hanem szisztematikus minta volt. Észtországban kifejlesztett ET-800 és ET-600 volt a Szovjetunió első hibrid mikrobusza; ebből a járműből, amely a ZAZ-966 motort villamos villanymotorral kombinálta, 1967 és 1970 között körülbelül 40 darab készült, a tesztvezetők pozitív visszajelzést adtak, de a tervezők megtagadták az ipari léptékű gyártás finanszírozását. A Finnországi SWS hibrid trolibusz prototípust hasonló módon gazdasági okok miatt félretették. Az 1970-es évek olajválságának környezetében a szovjet mérnökök az elektromos és hibrid járművek terén ugyanazokba a technikai problémákba ütköztek, mint más országok kollégái; egy kísérleti jármuvet sem hagytak jóvá sorozatgyártásra.
A LAZ 360EM helye a hibridhajtás százéves történetében
Maga a hibridhajtás jóval régebbi, mint az 1970-es évek. Ferdinand Porsche az 1900-as párizsi vásáron bemutatott Lohner-Porsche-val mutatta be az elektromos hajtást, majd kifejlesztette a System Lohner-Porsche Mixte elrendezést, amelyben a benzinmotor generátort táplált; 1902-ben rallyt nyertek ezzel a jármuvel, és 1906-ig több mint 300 darabot adtak el belőle. Ez a korai áttörés majdnem száz évvel az első Prius előtt történt.
A szovjet oldalon is meglepuen korai a történet: A Toyota elsu hibridkísérletei 1968-ig nyúlnak vissza, a projektet az 1980-as évek elején állították le; a LAZ 360EM pedig éppen ebben az iduablban, 1970 körül volt úton mint kézzelfogható prototípus. Amikor a Toyota 1997-ben a Priusszal piacra dobta az elsu sorozatgyártású hibridet, Lvivben a alacsony padlószintu hibrid busz ötletét már régen kipróbálták és elfelejtették. A hibrid buszok ma a városi flották szokásos részét képezik; annak a fejluodésnek a technikai ötletgyujteményét Nyugaton a Prius generációja, Keleten pedig olyan ritka prototípusok példázzák, mint a LAZ 360EM és az ET-800.
Az egyetlen példány öröksége
A LAZ 360EM a szovjetek egyetlen megmaradt példányú, alacsony padlószintu hibrid városi busza. A mérnöki javaslat egyértelmu: 360 mm-es padlómagasság, ZIL-375-ön alapuló elektromos eruátvitel, 109 fous befogadóképesség és a plusz ajtókkal felgyorsított utasáramlás. Mindezek a megoldások a mai modern városi buszokon hétköznapinak számítanak; a különbség az, hogy a LAZ euokat 1970 körül javasolta, egy olyan környezetben, amelybe a központi tervezés nem tudott tukéket allokálni. A jármu értékét nem az határozza meg, hogy megvalósítható volt, hanem az, hogy milyen korán gondolták el.
Források
- List of hybrid vehicles - Wikipedia
- 15 bus projects Russia can be proud of - RBTH
- LAZ-360 - Avtoclassika US
- LAZ-695 - Wikipedia
- LAZ-699 - Wikipedia
- Buses LAZ Lviv Bus Factory Ukraine - Myn Transport Blog
- Volt War: How U.S. And Soviet Engineers Sparked A Revival Of Electric Cars - RFE/RL
- Artist Breathes New Life Into Ukrainian Flagship LAZ Bus - autoevolution
- Lohner-Porsche - Wikipedia
- Development of Prius and Hybrid Strategy - Toyota Global