A La Toujours Contente elfelejtett versenytörténete

1900 novemberában Angliában, Chislehurst-ben egy elektromos jármű tartóssági próbájának rajtvonalához a kocsiépítő E.W. Hart három járművel érkezett. Ezek egyike még a kor színvonalához képest is szokatlan mérnöki kísérlet volt: mind a négy kerékbe külön elektromos motor épült, négy tonnánál nagyobb súlyával és 80 voltos óriás ólom-savas akkumulátorával Ferdinand Porsche nevével fémjelzett La Toujours Contente. A volantnál maga a tervező ült. A verseny a 34. mérföld után defektek miatt véget ért; de ez a kiesés egyben a hibrid autó történelmi első versenyvizsgálatának dokumentuma is volt.
Ez az oldal a Lohner-Porsche család általában Hold-jármű-kapcsolattal és az úttörőség általános történetével elbeszélt, árnyékban maradt tagjára, E.W. Hart egyedi megrendelésére készült járművének műszaki azonosságára és a chislehurst-i rövid, de tanulságos kalandjára összpontosít.
E.W. Hart megrendelése: Hibrid és négykerék-meghajtás egyetlen utasításban
Hart Angliában ismert kocsiépítő volt, és a megrendelés leadásakor a kérése egyértelmű volt: a jármű úgy benzinvel, úgy villammal működhessen, négy utast szállítson, és négykerék-meghajtású legyen. Vagyis egy 1900-as évbeli vevő egyetlen megrendelésben kérte azt a hibrid és négykerék-meghajtású kombinációt, amely ma is a felső kategóriás technológiának számít a marketingnyelvben. Jacob Lohner bécsi műhelyeiben dolgozó fiatal Ferdinand Porsche a hidromotor-koncepcióval válaszolt erre a kérésre.
Porsche korábban a Béla Egger & Co-nál (később Brown Boveri, a mai ABB) szerzett villamosmérnöki tapasztalatot, 23 évesen lépett be a Lohner gyárába, és Wellington Adams koncepciójára támaszkodva kifejlesztette saját keréknagybél-motorját. Hart járművében négy ilyen motort használtak, mindegyiket egy-egy kerék nagybéljében.
A legfontosabbak
- A La Toujours Contente egy E.W. Hart megrendelésére készült négy nagybél-motoros, hibrid-4WD különleges Lohner-Porsche volt.
- Akkumulátor: 44 cellás, 80 voltos ólom-savas csomag, kb. 1,8 tonna.
- Összteljesítmény 56 lóerő; a jármű súlya négy tonnánál is nagyobb.
- Ára 15.000 osztrák korona volt; a kor színvonalán rendkívül drága.
- A chislehurst-i tartóssági próbán a 34. mérföldnél defektek miatt esett ki.
A jármű műszaki azonossága: A La Toujours Contente számokban

Mérnöki szempontból e járművön az a meglepő, hogy a hajtáslánc szinte teljesen eltűnt. A nagybél-motorban a forgórész közvetlenül a kerékhez csatlakozott; sebességváltó, szíj, lánc és tengelykapcsoló nem volt. A rendszer kb. 85%-os hatásfokkal működött, ami a szíj- és tengelykapcsoló-veszteségekkel küzdő kortárs benzinmeghajtásokhoz képest jelentős előnynek számított. Nagybél-motoronként 2,5-3,5 hp folyamatos, rövid távon pedig 7 hp (5,2 kW) csúcsteljesítmény volt elérhető.
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Akkumulátor | 44 cellás, 80 V-os ólom-savas, kb. 270 Ah |
| Kb. 1,8 tonna | Villamos motorok |
| 4 nagybél-motor, összesen ~580 kg | 4 kerékagy-motor, összesen kb. 580 kg |
| Összteljesítmény | 56 lóerő, négyfokozatú sebességváltó |
| Jármű súlya | Négy tonna felett (Continental pneumatikus gumiabroncsokkal) |
| Ár | 15 000 osztrák korona |
Az akkupackot önálló mérnöki problémaként kezelték: a savas ólomcellák törékenyek voltak, és hogy megvédjék az 1,8 tonnás tömeget az útról érkező ütésektől, a csomagot rugózatlan felfüggesztésű különleges házba helyezték. A négy elektromotor összsúlya 1280 font, azaz körülbelül 580 kilogramm volt. Összesen a Continental pneumatikus gumiabroncsokkal felszerelt jármű négy tonnát nyomott. Ez a tömeg előre megmagyarázza a hamarosan elmesélt Chislehurst-i sorsot.
A hibrid oldalon a tervezési logika progresszív volt: az akku nem egyetlen energiaforrásként működött, hanem egy belső égésű motor táplált egy generátort, és a generátor működtette a kerékagymotorokat. Ez pontosan az az architektúra, amelyet ma soros hibridnek nevezünk. A Lohner-Porsche családot ezzel a felépítéssel az első hibrid elektromos járműnek és az első kereskedelmi kerékagymotoros automobilnak tartják. Porsche személyesen adta át a járművet Lutonban Hartnak; a járművet egyes nyilvántartásokban az első, mind a négy kereket hajtó automobilként is említik.
A jármű neve nem mérnöki, hanem humoros alkotás: egy utalás volt Camille Jenatzy sebességrekord-tulajdonosának elektromos járművére, a La Jamais Contente-re, azaz a "soha meg nem elégedettre". A "mindig elégedett" jelentésű név érthető módon a jármű tulajdonosának humorérzékét őrizte meg a máig. Az ár címke is történelmet írt: 15 000 osztrák korona. Ezen összeg keménységének egyik mérőeszköze, hogy Hart, miután megtetszett neki a jármű, egy második, egyszerűbb hajtású példányt vásárolt 7950 koronáért.
Színpad a Párizsi Kiállításon: 1900 decembere
A járművet 1900 decemberében állították ki Párizsban. A Lohner-Porsche elektromos jármű az év eleji 1900-as párizsi világkiállításon nagy érdeklődést váltott ki, ezt követően fejlesztették ki a mind a négy kereket hajtó változatot. Porsche hivatalos elbeszélése is innen kezdődik: Ferdinand Porsche 1900-ben mutatta be az első hibrid automobilt prototípusként; ez pontosan 110 évvel megelőzi a cég modern hibrid modelljeit. A soros hibrid versenyjárműveknek ismert Mixte-ekben a benzines motor táplált négy elektromotort, kerelenként egyet-egyet.
Chislehurst-i Kitartási Kísérlet: A hibrid első versenyvizsgálata
1900 novemberében a Nagy-Britannia és Írország Automobil Klub (a mai Royal Automobile Club) elektromos járművek kitartási kísérletet rendezett Chislehurstben; az esemény november 6-9-a közötti időszakot ölelte fel. A tizenegy résztvevő közül a mind a négy kereket hajtó Lohner-Porsche volt technikailag a legambiciózusabb jármű. Hart három járművel érkezett a startvonalhoz, és a Lohner-Porsche volt ezek egyike.
Körülmények és eredmény
A pálya nem volt irgalmas. A talajon centiméterekkel mérhető vastagságú sár volt; az eső átszivárgott a barakkok tetején, és a ajtó nélküli barakkokban a járművek és a tisztek minden éjjel a szél és az eső teljes erejének voltak kitéve. Egyes elektromos autók buckás és sáros terepen mindössze 7 mérföldet tudtak megtenni.
A próbát a Louis-Krieger által épített Powerful nevű jármű nyerte meg: könnyebb karosszériájának és nagyobb átmérőjű kerekeinek köszönhetően az első körben átlagosan körülbelül 10 mph sebességgel 59 mérföldet teljesített. A La Toujours Contente pedig akkor is kiesett a versenyben a 34. mérföldnél defektek miatt, amikor a kormánynál Ferdinand Porsche ült. A nehéz körülmények után az is hozzájárult, hogy a járművek nem tudtak folytatni, hogy Porsche súlyos megfázást kapott. A valódi mérnöki lecke, amelyről szó lesz, a kiesés okában rejlik.
Miért adták fel a gumik?
A válasz a tömegmegoszlásban van. Az autó akkumulátora önmagában 1,8 tonnát, motorjai körülbelül 580 kilogrammot nyomtak, a teljes súlya négy tonna fölött volt. Az 1900-as légabroncs-technológia nem volt kész ezt a terhet elviselni, ráadásul sáros és buckás pályán. A győztes Powerful megoldása éppen az ellenkező irányba mutatott: könnyűség és nagy átmérőjű kerekek. A Chislehurst, mint a hibrid és az elektromos technológia első versenyvizsgálatainak egyike, világosan megmutatta a gumiállóság és a járműtömeg problémáját. Ez a hibrid történetének első leckéi közé tartozott: a hatékony erőátvitel önmagában nem elég a győzelemhez, ha a tömeg büntetésével együtt jár.
Itt egy őszinte történelmi megjegyzést kell tenni: a feljegyzésekben nem tisztán elkülönül, hogy a jármű hibrid változata volt-e, vagy inkább akkumulátorral működő, négy motoros elektromos versenyautó. Bár Hart megrendelése egyértelműen hibrid felépítést kért, egyes értékelések a Chislehurst járművet teljesen elektromosként írják le, a hibrid átalakítást későbbi fázisként említve. Ez a bizonytalanság természetes következménye annak, hogy a korai prototípusoknál a kategóriák még nem tisztázódtak.
A Chislehurst után: A történet nem ért véget a kieséssel
Porsche számára a Chislehurst nem zárófejezet volt, hanem kezdet. 1901-ben egy hasonló járművel megnyerte az Exelberg Ralit; 1902-ben a hibrid Lohner-Porsche Mixte-tel ugyanazt a ralit is megnyerte. Az osztrák sebességrekordok elérték a 37 mph-t, vagyis körülbelül 60 km/s szintet. 1905-ben Porsche megkapta a Potting-díjat Ausztria legkiválóbb autómérnökeként, 1906-ban pedig főtervezőként az Austro-Daimlerhez szerződött.
A kereskedelmi oldalon 1906-ig több mint 300 Lohner-Porsche-t adtak el: Berlinek hátsókerekes emeletes buszokat, a Bécs-Frankfurt-London vonalra elsőkerekes tűzoltójárműveket és császári járműveket. Az, hogy a technológia a nagyközönség számára túl drága volt, a fő oka annak, hogy Lohner ezt az architektúrát személyautók helyett kereskedelmi járművek felé orientálta. A távolabbi következmények pedig lenyűgözőek: A Boeing és a NASA az Apollo-program Holdautójának (Lunar Roving Vehicle) tervezésekor tanulmányozta a Lohner-Porsche tervét; a soros hibrid koncepció ma számos modern vasúti mozdony alapját képezi.
Mi a helye a La Toujours Contente-nek a hibrid történetében?
A rövid és egyértelmű válasz ez: A La Toujours Contente a hibrid autó első verseny- és tartóssági kísérlete volt; négy tonnás súlya és a 34. mérföldnél bekövetkezett gumihiba miatti kiesése ellenére a 80 voltos ólom-savas akkumulátora, négy agymotorja és benzin-elektromos felépítése a modern hibridek és a négykerék-meghajtású elektromos hajtásláncok alapfogalmait vitte pályára már 1900-ban.
Ha tágítjuk a perspektívát, ez a jármű egy kiindulópont volt, de nem az egyetlen lépés. A Woods Interurban hibridet 1905-ben mutatták be, és a második sorozatgyártású hibridként tartják számon. Aztán hosszú csend következett; a költségprobléma évtizedekre polcra tette a hibrid ötletet. A modern hullám csak a Toyota Priusszal érkezett, 1997-ben; a Honda lett az első gyártó, amely hibridjét nemzetközileg kínálta, a kétüléses liftback coupé Honda Insight 1999 végén került az utakra. Az akkumulátorok oldalon az ólom-savastól a NiMH-en át a lítiumionig ívelő fejlődés lépésről lépésre javította az energiasűrűséget; a GM 2010-ben az első kereskedelmi forgalomba hozott plug-in hibridként piacra dobta a Chevrolet Voltot, a sorozatgyártású plug-in hibridek pedig 2012-ben terjedtek el.
Hogy ennek a láncnak az első láncszeme a chislehursti sárban defektes gumikkal megállt négy tonnás jármű volt, a mérnöki történelem szép iróniái közé tartozik. A La Toujours Contente elvesztette a versenyt; de az a felépítés, amelyre támaszkodott, egy évszázaddal később a mozdonyoktól a holdfelszínig, onnan pedig a mai hibrid és elektromos személyautókig húzódó vonal kiindulópontja lett. A "mindig elégedett" név az autó gumira nézve soha nem volt igaz; az ötlete jövője szempontjából azonban találós jóslat volt.
Források
- Lohner-Porsche
- Gamechanger: mikor készült az első elektromos Porsche autó?
- A Porsche története elektromosan kezdődik
- Hogyan vezethető vissza a Prius származása egy 1900-as autóhoz
- Lohner-Porsche Phaeton (1901)
- A Porsche első elektromos autói
- Lohner-Porsche Mixte - a világ első hibrid elektromos autója