Előgyújtás: A 2 literesből 400 lóerő kihozásának titka

Ha egy kéthengeres... módosítás: 400 lóerő kihozása egy kétliteres motorblokkból esetén a probléma legtöbbször nem az erő előállítása, hanem az, hogy képesek legyünk azon az erőt urálni. Kis hengerűrtartalmú, túltöltött motorban a hengerbe sűrített keverék sűrű és nyomás alatti; a klasszikus egygyertyás gyújtás nehezen égeti el ezt a keveréket gyorsan és homogén módon. A kopogási határ közeledik, a gyújtási előgyújtás visszavonul, a hatásfok csökken. A motorvilágának erre a szűk keresztmetszetére létezik egy évtizedek óta ismert, de árnyékban maradt válasz: az előégeszoba-gyújtás, más néven a turbulens fúvóka-gyújtás.
A turbófeltöltő méretek, a sűrítési arányok és a befecskendezési nyomások körüli viták között ez a technológia csendesen megtelepedett a Formula 1-es pályáktól a sorozatgyártású motorok hengerfejéig. De hogyan tud egy kis szobában kezdődő tűz ennyire gyorsan elégetni egy, a fő égéstérnél százszor nagyobb térfogatot?
Hogyan működik az előégeszoba-gyújtás?
A koncepció magja egy egyszerű geometriai döntés: a gyújtógyertya nem a fő égéstérbe, hanem a hengerfejben található kis térbe kerül. Ez az előszoba egy sor kis nyíláson keresztül kapcsolódik a fő szobához. A sűrítési ütem alatt az előszoba a fő szobában lévő levegő-üzemanyag keverék egy részét magába fogadja; itt a keverék olyan összetételű, amely közel áll a sztochiometrikus, tehát ideális arányhoz, kedvező az üzemanyag begyulladásához.
Amikor a gyertya begyújtja ezt a dús keveréket az előszobában, magas nyomás keletkezik a kis térben, és az égéstermékek forró, háborgó fúvókaként préselődnek át a nyílásokon a fő szobába. Ez maga a kulcsfontosságú pont: a fúvóka egyetlen gyújtási pont helyett rendkívül nagy felületen nagyon sok egyidejű begyulladási pontot hoz létre. A fő szobában lévő keveréket nem egyetlen lángfront égeti el, hanem a fúvóka által megérintett minden ponton egyszerre. Az eredmény a klasszikus gyertyás gyújtáshoz képest lényegesen gyorsabb és stabilabb égési folyamat.
A rendszer elegáns vonása, hogy a fő égéstérben nincs szüksége külön gyújtóra. Kereskedelmi alkalmazásokban az előégeszobás gyertya közvetlenül veszi át a szabványos gyertya helyét; nincs szükség a motorblokk és a hengerfej radikális átalakítására. Az alkalmazástól függően 4-től 8 gyújtási fúvókáig gyújtja be a fő keveréket több pontból.
A legfontosabbak
- A gyújtási fúvóka több ponton gyújtja be a fő keveréket; az égés a klasszikus gyertyás megoldáshoz képest kifejezetten felgyorsul.
- Aktív rendszerekben a λ=2 feletti sovány keverékek stabilan elégethetők.
- A MAHLE aktív fúvóka-gyújtásának tesztjein a fajlagos fogyasztás 200 g alá csökkent kWh-onként; ez körülbelül 43%-os csúcsfék hőhatásfoknak felel meg.
- A technológia 2017-ben a Honda RA617H-vel érkezett a Formula 1-be, de gyökerei évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza.
- A Maserati Nettuno V6 620 LE-s teljesítményt ad le, miközben az F1-ből származó előégeszobát használja.
Mi a különbség az aktív és a passzív előégeszoba között?

Az előégeszobás rendszereket két alapkonfigurációban gyártják, és a köztük lévő különbség attól függ, hogy az üzemanyag honnan kerül be. Minden két kamrás felépítésben a fő kamra hagyományos port- vagy közvetlen befecskendezéssel kap üzemanyagot.
Passzív rendszer: Egyetlen üzemanyagforrás
Passzív felépítésben a motor egyetlen üzemanyagforrása a fő kamra; az előkamra a kompresszióütem alatt a fő kamrából táplálkozik. Ez a kialakítás λ=1 mellett, azaz sztoichiometrikusan működő alkalmazásokhoz alkalmas. A keverék hígítását a kipufogógáz-visszavezetés (EGR) biztosítja, és a rendszer a mai benzinmotorok szokásos kipufogógáz-utántisztítási rendjével kompatibilisen működik. Mérnöki szempontból ez fontos előny: nem igényel változtatást a háromutas katalizátor áramkörében.
Aktív rendszer: Második befecskendező
Aktív felépítésben az előégési kamrához alacsony áramlású második, közvetlen befecskendező kerül. Így az előkamra és a fő kamra üzemanyaga egymástól függetlenül, precízen szabályozható. Ez megnyitja a technológia legígéretesebb kapuját: a λ=2-nél is szegényebb keverékek stabilitás feláldozása nélkül égnek el. Ahogy a fő kamra szegényedik, az égési hőmérséklet csökken, a hőveszteségek mérséklődnek, és a termikus hatásfok emelkedik.
A számok kézzelfoghatók: az aktív rendszerrel végzett motortesztekben kilowattóránként 200 gramm alatti fajlagos fogyást mértek; ez az érték körülbelül 43%-os csúcstengelyi hatásfoknak felel meg, és az ütemterv szerint a 45%-ot meghaladó érték a cél. Az ultra-szegény tartományban történő üzemeltetés a kipufogó kimeneténél több mint 99%-kal csökkenti a NOx-kibocsátást, miközben a HC-kibocsátás a szabványos gyújtógyertyás gyújtás szintjén marad.
Miért ilyen előnyösek a kis lökettérfogatú, feltöltött motorok?
A kérdésre adott válasz közvetlenül a kopogásnak nevezett jelenséggel függ össze. Benzinmotoroknál, ha a kompresszióütem végén a keverék a gyújtógyertya szikrájának megvárása nélkül öngyullad, kontrollálatlan nyomáshullám keletkezik; ez egyszerre veszélyezteti a teljesítményt és a mechanikai szilárdságot. Minél lassabban terjed a lángfront, annál nagyobb az esélye, hogy a távoli sarkokban lévő keverék öngyullad.
Az előégetési kamrás gyújtás ezt az egyenletet két ágon oldja meg. Egyrészt a többpontos gyújtás rövidíti az égési időt, és csökken a láng hengeren belüli bejárásához hátralévő idő. Másrészt az előkamrában lezajló kontrollált égés fokozatosabb nyomásnövekedést eredményez a fő kamrában. Együtt értékelve a kopogási határ jelentősen kitágul; mérnöki nyelven szólva közelebb lehet dolgozni az optimális gyújtás-előgyújtáshoz.
Ez a kitáguló határ két külön utat kínál a tervezőnek: vagy a kompresszióviszonyt emeli a hatásfok javítása érdekében, vagy azonos kompresszióviszony mellett sztoichiometrikus körülmények között elérhető teljesítményt növeli. A kis lökettérfogatú, turbófeltöltésű motoroknál mindkettő egyszerre szükséges; mert a nagy fajlagos teljesítmény (literenkénti lóerő) nagy turbinanyomást és sűrű keveréket jelent. Az összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor a fő kamra levegőtöbblet-tényezője meghaladja az 1,4-et, az előégetési kamra jelentősen javítja a termikus hatásfokot a szegény üzemmódban. A passzív konfiguráció minden körülmények között gyorsabb égést, magasabb stabilitást és kisebb érzékenységet biztosít a működési feltételekre, mint a klasszikus gyújtógyertyás gyújtás.
Formula 1-es kapcsolat és a közúti autókban történő alkalmazások
A versenypályától a sorozatgyártásig
A Formula 1-ben a turbófeltöltött hibrid erőforrások korszaka az üzemanyag-áramlási korlátozásokkal kezdődött: a motoroknak literenkénti rögzített határú üzemanyaggal kell maximális teljesítményt előállítaniuk. Ennek egyetlen módja a szegény keverék és a magas hengeri nyomások stabil elégetése. A Honda volt az a gyártó, amely 2017-ben az RA617H motorral vitte be a az előgyújtókamrás gyújtást a Formula 1-be; az F1-es előkamrákban gyújtógyertya és üzemanyag-befecskendező is található, tehát aktív konfigurációt használnak.
A sorozatgyártást tekintve a legkézzelfoghatóbb példa a Maserati Nettuno V6-os motorja. Ez az egység, amely az MC20 szuperautó szívében dolgozik, 620 LE teljesítményt és 538 lb-ft nyomatékot termel; a Formula 1-ből származtatott előgyújtókamra a kopogás elnyomásával teszi lehetővé ezt a teljesítményszintet. Az aktív előkamrák a gyújtógyertyát és az üzemanyag-befecskendezőt együtt foglalják magukban: miután a szegény keverék bejut a hengerbe, az előkamra dús keveréke veszi át a gyújtást.
Másrészről óvatosság is szükséges: egyes sorozatgyártott motoroknál az előgyújtókamra létezését hivatalos nyilatkozatok nem tisztázták. A Mercedes-AMG M139-as, a világ legerősebb gyári négyhengeres motorjának számító egységében dokumentált a kétfokozatú üzemanyag-befecskendezés és a piezo befecskendezőkkel történő közvetlen befecskendezés a hengerbe; azonban az a állítás, hogy gyújtógyertyát és befecskendezőt együtt tartalmazó előkamrát használnak, a gyártó által hivatalosan nincs megerősítve. A Ferrari részéről egy szabadalom azt mutatja, hogy az előgyújtókamrás rendszer lehetővé teszi a késleltetett gyújtást a főkamrában a hidegindítás utáni első ciklusokban; ez jelentős mérnöki jelzés a márka V12-es jövője szempontjából. Az is ismert, hogy a Jeep új négyhengeres motorjába örvénylő sugarú gyújtást építettek be.
Gyökerei a karburátor és a dízelsorozat korszakáig nyúlnak vissza
Az előgyújtókamra nem a közelmúlt találmánya; éppen ellenkezőleg, a belső égésű motor egyik legrégebbi ötlete. A dízelnél pre-chamber néven ismert és közvetett befecskendezésként emlegetett szerkezet egy második kamra, amely keskeny átjárón keresztül kapcsolódik a fő égéstérhez. Az üzemanyag ebbe az előkamrába kerül befecskendezésre, ott gyújt meg, és tágulva az égéstelen gázokkal együtt a főkamrába áramlik. A swirl-chambernek nevezett változatban a sűrítési ütemben erős örvény jön létre; az üzemanyag-levegő keverék gyorsan elkészül, ezáltal magasabb fordulatszám és alacsonyabb fogyasztás válik lehetővé. A Mercedes az ultra magas nyomású közvetlen befecskendezés megjelenéséig használta ezt a szerkezetet az általa gyártott dízelmotorokban.
A benzines oldalon is akadnak úttörők. A Honda az előgyújtókamrás gyújtást az 1975-ös Civic CVCC motorban vezette be, hogy megfeleljen az akkori szigorú emissziós szabályoknak; ez a technológia egyik legkorábbi sikeres alkalmazása a közúti autókban. Ha még messzebb megyünk vissza, a jetgyújtás eredete az 1960-as évekig, az American Motors munkáiig vezethető vissza. Még a karburátoros korszakban is terveztek korai előkamra-koncepciókat: egyes rendszerekben a főkamra szegény keveréket kap a karburátortól, az előkamra pedig a kompresszióütem során ebből a keverékből táplálkozott.
Nagy átmérőjű, fix és földgázzal működő motoroknál az előégetőkamra már évtizedek óta standard megoldásként használatos. A Formula 1 nem találta fel ezt a technológiát; csupán újra színre vitte egy ötletet, amely addig a polcon várt, amíg össze nem találkozott a kis lökettérfogat, a magas fordulatszám és a kemény hatásfokcélok követelményeivel.
Rövid válasz: Hogyan termel nagy teljesítményt az előégetőkamra?
Röviden: az előégetőkamrás gyújtás egy kis tartályban lévő szabályozott robbanást forró jetsugarakká alakít, amely a fő égéstérbe fúj; ezek a sugarak a szegény és sűrű főkeveréket több pontról, nagyon gyorsan és stabilan égetik el. A gyors égés tágítja a kopogás határát; a kitágult határ magasabb kompresszióarányt, szegényebb keveréket vagy magasabb töltőnyomást tesz lehetővé. Kis lökettérfogatú, feltöltött motoroknál e három nyereség egyidejű begyűjtése a literenkénti teljesítményszintet olyan szintekre emeli, amelyet a klasszikus gyertyás gyújtás nem érhet el.
Egy elterjedt tévhit, hogy a rendszerben nincs gyújtógyertya: az előkamrában mindig van egy hagyományos gyújtógyertya; a különbség az, hogy a főkeveréket nem ez a gyújtógyertya, hanem az általa elindított jetsugarak gyújtják meg. Az elterjedés ütemét pedig a költségek és a hibrid alternatíva árnyéka lassítja, ám ahogy az emissziós és hatásfoknyomás nő, várhatóan egyre gyakrabban találkozunk majd e évtizedes ötlettel a kismotoroknál.
Források
- MAHLE Jet Ignition
- Prechamber Jet Ignition for Internal Combustion Engines
- Pre-chamber | Dictionary - Kubota Engine Discovery
- Evaluation of Prechamber Spark Ignition Engine Concepts
- Evolution of Technologies Boasting the Ultimate - Honda Global Motorsports
- How Turbulent Jet Ignition Works, and Why Jeep's New Engine Has It
- Maserati MC20 Engine Tech
- Comparison between Spark-Ignition and Passive Pre-Chamber Combustion