Hogyan bukott meg az ITC? A DTM végét hozó láncolt válság

1996. október 27., Interlagos. Manuel Reuter az Opel Calibrájával matematikailag biztosította a bajnoki címét, és ünnepel. Két futam után a sorozat történelem lett. Igen, jól olvastad: A világ legőrületesebb túraautó-bajnoksága pont akkor omlott össze, amikor a koronát a fejére tette. De hogyan érkezett el a DTM vége? A válasz egyetlen kulcson múlik: a sorozat 1995-96-os nemzetköziesítése ITC néven. A legtöbb elbeszélés lábjegyzetként lépi át ezt az időszakot; pedig a sorozat sorsát meghatározó dominóeffektus pontosan ott kezdődött.
DTM-től ITC-ig: A nemzetköziesítés álma
A DTM, amely 1984-ben indult Zolderben, egy évtizeden át Németország szívében dobogó bajnokság volt. Majd 1995-ben megérkezett a nagy álom: a sorozat nemzetközi versenynaptárrá alakult, és felvette az ITC (International Touring Car Championship) nevet. A cél nagyon ambiciózus volt; kilépni Németország határain túlra, globális közönséget szerezni. 1995-ben a sorozat egyszerre futott rövid német bajnokságként és nemzetközi versenysorozatként; 1996-ban a kettő egyesült, és az ITC lett a régi DTM 13. szezonja.
Papíron ez nagyszerű ötlet volt. A pályán viszont három nagy gyártó, a Mercedes-Benz, az Alfa Romeo és az Opel csatázott az FIA Class 1 Touring Cars kategóriában. Mi volt a probléma? Pénz, távolság és televízió. Ha ez a három ellenség egyszerre támad, egyetlen sorozatnak sincs esélye.
Class 1: Tetővel ellátott Formula 1

Az ITC autóinak megértése nélkül nem értheted meg a bukását, mert a költségválság gyökere pontosan itt van. A Class 1 szabályai olyan prototípusokat engedélyeztek, amelyeknek már szinte semmi közük nem volt az utcai autókhoz. A 2,5 literes, szívott V6 versenymotorok nagyjából 500 lóerőt termeltek, és 12 000 percenkénti fordulatig pörögtek. Míg a Mercedes a hátsókerék-meghajtás mellett maradt, az Opel és az Alfa Romeo a négykerék-meghajtást választotta. Az Opel motorja Cosworth-származású volt; a differenciálművét pedig a Williams F1 csapata fejlesztette. Senki sem vitatta, hogy ez az autó nem túraautó volt, hanem egy Formula 1-es autó, amelyre tetőt tettek.
A legfontosabbak
- 1996-ban a DTM az ITC nevet viselő nemzetközi sorozat egyetlen és utolsó szezonját élte meg
- A gyártónkénti költségvetés elérte az 100 millió márkát (kb. 51 millió euró)
- A Class 1 autók nagyjából 500 lóerővel és 12 000 percenkenti fordulatot adó V6-motorokkal versenyeztek
- Az Alfa Romeo és az Opel 1996 szeptemberében bejelentette a visszavonulási döntést
- A sorozatot 1997-ben törölték, és csak 2000-ben tért vissza új DTM-ként
Az elektronikai kavalkád
De mi tette ennyire drágává ezeket az autókat? Manuel Reuter által közölt listán végtelen felszerelés található: elöl hidraulikusan állítható stabilizátorok, ABS, félautomata sebességváltó, valamint csak az időmérő edzéseken használt, kb. 50 km élettartamú különleges motorok. A Mercedes megoldása külön mérnöki költemény volt: egy rendszer, amely a gázadás közben optimalizálta a súlyeloszlást azáltal, hogy hidraulikusan hátra csúsztatta az 60 kg-os volfrám-tömeget. Vagyis az autó a kanyar elhagyása közben újraegyensúlyozta önmagát.
A dolog érdekessége az, hogy: ezeket az elektronikus vezetői segédleteket a Formula 1-ben 1993 végére betiltották. Az ITC-ben viszont a mérnökök szabadon dolgozhattak, és a fejlődés egyetlen másodpercig sem állt meg. Reuter szerint ezek az autók technológiailag még a Formula 1-nél is előrébb jártak. Technológiai vitrinként fantasztikus volt; de egyben ez volt az utolsó szög a régi DTM koporsójába.
Költségkrízis: Drága bajnokság a Benetton-tól
Most a legmeghökkentőbb számhoz érkezünk. 1996-ban a gyártónkénti költségvetés körülbelül 100 millió DM-re, vagyis nagyjából 51 millió euróra puffadt. Hasonlítsuk össze ezt valamivel: Michael Schumacher Benetton csapata, amellyel ugyanebben az időszakban megszerezte második Formula 1-es világbajnoki címét, kevesebb pénzből gazdálkodott ennél. Ha egy túraautó-bajnokság többe kerül, mint egy Formula 1-es csapat, akkor annak a sorozatnak fenntarthatósági problémája van.
Az összkerékhajtású rendszerek tovább nyomták felfelé a költségeket. De a valódi csapás az utazási költségvetésből jött: a versenyek Németország központi régiójából Angliába, Olaszországba, Portugáliába, Finnországba, Franciaországba, Brazíliába és Japánba terjedtek ki. A két kontinens közötti utazás, Interlagosra és Suzukába, olyan piacokra vezetett, ahol e márkák személyautói egyáltalán nem is voltak kaphatók. Vagyis milliókat költöttek márkánként, cserébe a marketinghozam a nullához közelített. A japán fordulót eredetileg augusztusban a TI Circuit Aidán tervezték megrendezni, de a gyenge jegyeladások miatt Suzukába helyezték át, és novemberre halasztották. Papíron apró változás; a valóságban a sorozat gyengülő pulzusának nyílt jele.
Televízió és a nézők vérzése
A nemzetköziesítés remek ötlet volt; egyetlen gond volt csupán: nem tudták eladni senkinek. Az ITC gyenge médiamegjelenéssel és elégtelen TV-lefedettséggel küzdött. Németországban pedig az érdeklődés és a pénz teljesen az F1 felé áramlott, Schumacher Formula 1-es sorozatos sikereinek köszönhetően. Miért néznél egy drágább, de kevésbé látható sorozatot?
A nézőszámok is alacsonyak voltak, és a sorozat gyengítette a kötelékét a saját szívével is, amikor eltávolodott a népszerű német pályáktól, mint a Nurburgring Nordschleife. Vannak becslések arra vonatkozóan, hogy az 1996-os TV-lefedettség jelentősen elmaradt az 1995-ös DTM-hez képest, és a nézettségi számok akár 40 százalékot is eshettek; bár ezek az utóbbi adatok nem teljesen igazoltak, az általános kép egyértelmű: a közönség zsugorodott. Miközben a kiadások az egekbe szöktek, a bevételek összeomlottak. Ezt az egyenletet egyetlen gyártó sem tudja örökké cipelni.
Láncreakció-szerű összeomlás: 1996 ősze
Most nézzük meg, hogyan fonódnak össze az események. 1996 szeptembere: Az Alfa Romeo és az Opel bejelentette, hogy a szezon végén kiszállnak, annak ellenére, hogy 1997 végéig elkötelezték magukat. Ez eltörte a sorozat gerincét. Amikor a Mercedes-Benz 1997-re egyetlen megmaradt gyártóként állt ott, a bajnokság törlése elkerülhetetlenné vált.
A Mercedes gyors talpra állása pedig a történelem egyik kegyetlen iróniája: Az AMG-Mercedes azonnal az új FIA GT sorozatba váltott, mindössze 128 nap alatt fejlesztette ki a Mercedes-Benz CLK GTR-t, majd 1997-ben és 1998-ben megnyerte ezt a sorozatot is, így gyakorlatilag saját uralmával fejezte be azt. Vagyis az ITC-t megölő költséglogika mindenhol újra történelmet írt, ahová a Mercedes is elment.
Az utolsó bajnok: Manuel Reuter és az Opel Calibra
De milyen volt a küzdelem a pályán? A bajnokság az utolsó pillanatig kiélezett volt. Reuter az Opel Calibrával 218 pontot gyűjtött, és mint aki a szezon első 15 versenyének mindegyikén pontot szerzett, a csúcsra került. Bernd Schneider második lett a Mercedessel 205 ponttal és 4 győzelemmel; Alessandro Nannini az Alfa Romeo kampányából, amelyben Nicola Larini is részt vett, 7 győzelemmel 180 pontnál maradt. A gyártók bajnokságában az Opel 349, az Alfa Romeo 340, a Mercedes-Benz 305 pontot szerzett; a három közötti különbség valóban egy lehelet volt. Az, hogy Reuter 10 000 dolláros büntetést kapott a Hockenheimban-i pódiumünnepsége miatt, kis de vicces bizonyítéka annak, mennyire feszült pénzügyi évben zajlott a sorozat.
Kedves megjegyzés a mai napról visszatekintőknek: Reuter ma is a HRT Ford csapatában szolgálja a turisautó-világot mint a fiatal versenyzők vezetője; Schneider pedig továbbra is a Mercedes-AMG nagykövete. Az ITC megszűnt, de az emberek a motorsportban maradtak.
Hogyan hozta el a DTM végét? Rövid válasz
Íme a cím által ígért egyértelmű válasz: Az ITC a Class 1 korlátlan technikai szabadsága miatt a Formula 1 szintjére emelkedő költségvetések, a nemzetközi naptár által okozott logisztikai költségek, az összeomló TV-és nézőérdeklődés, valamint ezek következtében az Alfa Romeo és az Opel kivonulása miatt halt meg. Amikor a Mercedes egyedül maradt, az 1997-es szezon törölve lett, és a sorozat csak 2000-ben született újjá. Ha egy mondatban kell összefoglalni: A DTM vége nem egyetlen baleset volt, hanem a nemzetköziesedés álma által elindított láncolatos költség- és érdeklődési válság.
Újjászületés 2000-ben és a levont tanulság
A sorozat talpraállása négy évet vett igénybe. 2000-ben az új DTM németországi központú felépítéssel, közúti autókra emlékeztető kétajtós kupé megjelenésű karosszériákkal, V8-motoros versenyautókkal, és ami a legfontosabb, sokkal szigorúbb szabályokkal, szorosabb költségekkel tér vissza. Vagyis az ITC hamvain született sorozat első szabálya ez volt: soha többé nem lehet engedélyezni az ellenőrizetlen technikai versenyt.
A Class 1 öröksége azonban teljesen nem halt meg: 2014 elején a DTM együttműködési megállapodást írt alá a japán Super GT sorozattal a műszaki szabályok egységesítése érdekében. A kilencvenes éveknek az a vakmerő technológiai hódítása nem maradhatott fenn közvetlenül; de annak tanulságai irányt adtak a mai kiegyensúlyozottabb sorozatoknak. Az ITC rövid életű, drága és tragikus volt; éppen ezért a motorsporttörténelem egyik legemlékezetesebb története.