Miért költözött a DTM-verseny Doningtonba és Suzukába?

Gondolj egy bajnokságra, amely Németország saját kertjében nőtt fel: egy túraautó-sorozat, amelyben a BMW, a Mercedes és az Audi csatázott, és amelyet vasárnaponként milliók néztek a televízióban. Most pedig gondolj bele, hogy azt hallod: ez a sorozat egy csapásra Anglia pályáira, sőt Japán legendás nyolcas alakú Suzukájára költözött. A 90-es évek DTM-je pontosan ezt élte meg. De miért költözött egy német bajnokság Doningtonba és Suzukába, és miért a sorozat összeomlásához vezetett ez a bátor lépés két éven belül?
Amikor először hallottam ezt a történetet, zavart voltam. A DTM nevében ott áll a "Deutsche", vagyis német; akkor pedig miért futnak a versenyek Angliában és Japánban? A válasz a túraautó-versenyzés legmerészebb globalizációs kísérletének történetében rejlik. És ez a történet egyszerre ihlető és tanulságos figyelmeztetés. Nézzük meg lépésről lépésre.
Hogyan vált a német márakaháború nemzetközi productsé?
A DTM az 1984 és 1996 között futott német túraautó-bajnokság volt, és a sorozat fő vonzereje kezdettől fogva a márkaversengés volt. A BMW az E30 M3-et, a Mercedes a 190E-t, az Audi pedig a V8 quattro-t küldte pályára; az Audi V8 megnyerte az 1990-es és 1991-es bajnokságokat, de az igazi látványosság a Stuttgart és München közötti Mercedes-BMW rivalizálás volt. Klaus Ludwig Mercedes 190E Evo II-jének és Johnny Cecotto BMW M3 Sportjának 1992-es szezonbeli párharca önmagában is elmeséli, miért volt ennyire szerethető a sorozat.
1993-ban az ügy egészen más dimenzióba került: a sorozat átvette a Class 1 szabályokat. E szerint a szabály szerint a versenyautók már nem hasonlítottak nagyon egy közúti autóra; majdnem prototípusként gondolkodó, fejlett technológiával megtömött gépek voltak. Az Alfa Romeo 155 V6 TI -je és a Mercedes C-Class -e kijött a pályákra, az Opel is csatlakozott a Calibrával. És ez volt a globalizációs álm technikai alapja. 1996-ban az Alfa Romeo 2,5 literes V6-ja körülbelül 12.000 fordulaton közel 490 lóerőt termelt. Csak gondolj bele: egy lenyűgöző, teknológiával teli csomag, amelyet lehet "${}manipulálni". Teljesen érthető, hogy egy ilyen terméket nem csak Németországra akartak eladni.
A legfontosabbak
- A DTM 1995-ben ITC néven nemzetközivé vált.
- Donington Parkban 1993. július 18-án pont nélküli meghívásos versenyt futottak.
- Az 1996-os ITC-szezon utolsó versenyét Suzukában futották; a sorozat abban a szezonban megszűnt.
- A csapatoknak a japán futamokért versenyenként 15.000 dollárt kellett fizetniük.
- A sorozatot 1997-ben állították le, és 2000-ben újjáépítették.
Miért lett a DTM-ből 1995-ben ITC?

A válasz egészen egyszerű: a sorozat nemzetközivé tétele és Németországon kívüli versenyzés. 1995-ben a bajnokság nevét ITC-re, azaz International Touring Car Championshipre változtatták. Ez nem csupán névváltoztatás volt; ez egy nyilvánvaló szándéknyilatkozat volt. A cél az volt, hogy Németországon túl is vonzzon egy nézőközönséget, és a sorozat a világ számára ismert márkává váljon.
Gondoljunk erre egy mindennapi életből vett példával: mincegi kedvenc környékégi pékségében kenyeret árusító pék egy nap úgy dönt, hogy termékét egész Európába és azon túlra is exportálni fogja. Ha a kézben lévő termék jó, miért ne adnád el a világnak? A Class 1 autók olyan fejlett technológiával készültek, hogy nagyon is természetes, hogy eszedbe jutott őket a világ egyik legjobb bajnokságaként piacra dobni. Ráadásul az 1996-os ITC-szezon komolyan vette ezt az állítást, és valóban meg is valósította: a naptár Európát, Dél-Amerikában Brazíliát, Ázsiában pedig Japánt ölelte fel.
Donington Park: A Német Bajnokság kapuja Angliába
Az angliai forduló valójában 1995 előtt kezdődött. 1993. július 18-án DTM-futamot rendeztek a Leicestershire-ben található Donington Parkban; de a dolog érdekessége az volt, hogy ez a futam egy meghívásos verseny volt, amely nem hordozott bajnoki pontokat. Mindenki meghívott volt, pontok nem voltak, és a nézőszám sem érte el a várt szintet. Mindazonáltal a nap győzelemmel zárult: Christian Danner itt szerezte öt év után első DTM-győzelmét.
A Donington kiválasztása nem volt véletlen. A pályát 1931-ben nyitották meg, ez lett Nagy-Britannia első állandó, park típusú versenypályája, és 1993-ban adott otthont az Európa Nagydíjnak, azon híres Senna-győzelemnek. Vagyis a német sorozat számára, hogy Anglia történelmi pályáján mutatkozzon be, a nemzetközi tekintet szempontjából logikus kirakat volt. Később az új generációs DTM is újra bekopogtatott ezen a kapun: a modern DTM-naptár 2002-ben és 2003-ban ismét helyet adott a Donington Parknak.
Suzuka: Miért volt a szezonfinálé Japánban?
A japán vonal viszont a játék legambíciózusabb lépése volt. A Suzuka Circuit, hivatalos nevén Suzuka International Racing Course, a Mie régióban épült 1962-ben Honda-tesztpályaként. John Hugenholtz által tervezett ez a 5,8 km hosszú, 18 kanyaros világ az egyetlen nyolcas alakú (figure-eight) pálya, amely FIA Grade 1 besorolással rendelkezik. Vagyis a DTM a motorsport egyik legprestízsesebb címén akart színpadra lépni.
Az 1996-os ITC-szezon utolsó futamát Suzukában rendezték, és a szervezők okos stratégiát alkalmaztak, hogy elérjék a helyi közönséget: japán versenyzők csatlakoztak vendégként a sorozat állandó pilótáihoz. Az a megközelítés, hogy a helyi hősök a pályán legyenek, arra szolgált, hogy a japán közönség a magáénak érezze a sorozatot. Ez szépen összefoglalja a globalizációs kísérlet logikáját: a versenyautót és a bajnokságot vittéd a világba, de ismertté kellett tenned a helyi közönség számára a saját nevedet.
Miért nem hozott eredményt ez a bővítés? A költségek árnyéka
Íme a történetnek az a része, ahol kegyetlenné válik. Japánba versenyezni menni papíron lenyűgöző volt; a gyakorlatban viszont drága és fáradságos. 1996-ban a csapatoknak futamonként 15 000 dollárt kellett fizetniük a japán versenyekért. Ráadásul a japán televíziós társaságok már nem mutattak érdeklődést a szervezés iránt, és az akkori időszakban a Formula 1 kereskedelmi jogait birtokló ISC még a három gyártó forgatásait sem engedélyezte. Tehát mind a logisztikai, mind a média oldalon magasak voltak a költségek, a bevételek pedig gyengék.
Emellett meg volt a bevételmegosztás problémája is: Az ITC időszakában a bajnokság által termelt bevétel nagy része a FIA-hoz folyt. A csapatok a nekik maradt kis részesedésre panaszkodtak. A TV-jogok ára is emelkedett; vagyis míg a széria bevétele nőtt, a csapatokra jutó rész aránya szűkült. Ráadásul rájuk nehezedett az óriási fejlesztési és utazási költségek terhe is. Ez a hármas rövid idő alatt fenntarthatatlan helyzetet teremtett.
Miért Omlott Össze Valójában a Széria?
Itt van egy érdekes felelősségi vita. Miközben egyesek az elsődleges bűnösnek a költségeket nevezték, az 1996-os bajnok Manuel Reuter egy másik irányba mutatott: a széria az ITC-vel együtt megismételte azt a hibát, hogy a mérnöki teljesítmény helyett a szórakoztatást helyezte előtérbe. Vagyis az egyik fél a pénzügyi helyzetet, a másik fél pedig a termék lelkét vitatta. Valószínűleg mindkettő bizonyos fokig igaza volt; a Class 1 gépek technikailag remekek voltak, de ezt a nagyszerűséget fenntartani egyre nehezebb lett.
A konkrét vége pedig így alakult: 1996 végén az Alfa Romeo és az Opel visszavonult. A szériát 1997-ben leállították, és csak 2000-ben alapították újra. Az ITC az első és utolsó szezonját élte meg; 1996 egyszerre vonult be a történelembe a német túraautó-bajnokság tizenharmadik szezonjaként és az ITC egyetlen szezonjaként.
A Doningtonból és a Suzukából Máig Megmaradt Tanulságok
Ennek a terjeszkedési történetnek az igazi értéke, hogy a későbbi évek tükre. A DTM a 2000 utáni korszakában sem vesztette el a külföldre nyitás vágyát; felmerültek a Super GT-vel közös futamok tervei, szóba kerültek az észak-amerikai megjelenési kísérletek, még egy keretmegállapodást is aláírtak a Grand-Am-mel, és a BMW ezt a nemzetköziesedés fontos lépéseként mutatta be. De a múlt tanulsága az volt, milyen nehéz a széria DNS-ének elvesztése nélkül növekedni.
A közelmúltban is hasonló történet zajlott le: A Mercedes 2018 végén történő kivonulása és ezt követően az Audi távozása után a széria egy GT3-alapú, a fogyasztók felé forduló jövőbe lépett át; a BMW pedig globális szabályozásra tett javaslatot. Láthatóan a német túraautó-versenyzés globalizálódási vágya soha nem hunyt ki; csak minden kísérletnél más kabátot öltött.
De Miért Költözött a DTM Doningtonba és Suzukába? Rövid válasz
A 90-es évek DTM-je a márkaháborúk vonzerejét és a Class 1 autók technológiai varázsát Németországon túlra akarta vinni. A széria 1995-ben ITC néven nemzetköziesedett, és olyan történelmi brit pályákon, mint a Donington, valamint legendás japán helyszíneken, mint a Suzuka, megpróbálta bemutatni magát a világnak; a német gyártók globális piacokra irányuló tekintete, a helyi közönség vendégpilótákkal való megölelésének stratégiája és a nemzetközi nézők álma mozgatta ezt a lépést. De a futamonként akár 15 000 dolláros költségek, a TV-bevételek csökkenése és a FIA-hoz folyó bevételi rész két szezonra is fenntarthatatlanná tette ezt az álmot. A Donington és a Suzuka a DTM globális álmának egyaránt legfényesebb és leginkább törékeny pillanatai voltak.
Források
- Deutsche Tourenwagen Masters
- 1996-os Nemzetközi Turistaautó-bajnokság
- 1993-as Donington DTM
- Motorsport Magazin Adatbázis – 1993-as Donington DTM
- A DTM ugyanazokat a "hibákat" követte el, mint az ITC (Reuter)
- Az ITC búcsúja Hockenheimban, 1996
- Donington Park
- A Suzuka Circuit megnyitása / 1962
- Suzuka Circuit | PályaTörténet
- Az ITC halála