Juha Kankkunen: Négy WRC-cím négy márkával

1986 novemberének azon furcsa napjaiban a rali világbajnokságot elvették egy pilótától, majd 11 nap után visszadták. Egy oldalon a kizárási állítások, a másik oldalon a B csoport árnyékában lezáruló egy korszak. Juha Kankkunen története éppen abban a káoszban kezdődött, és négy különböző márkával, négy különböző trófeával folytatódott. Dehogy tudott ez a finn pilóta egymás után a csúcsra mászni a Peugeot-val, a Lanciával és a Toyotával? Ha kész vagy, nézzük együtt lépésről lépésre.
Finnország jégen csúszó rali iskolája
Juha Matti Pellervo Kankkunen 1959-ben született Közép-Finnország Laukaa városában, egy farmer fiaként. Nem tudom, mi jut eszedbe Laukaa hallatán, de ha megnézed a rali térképét, egy falu közvetlenül a Rally Finland hagyományos központja, Jyväskylä mellett. Vagyis nem lenne tévedés azt mondani, hogy a gyerekkora a világ leggyorsabb kavicsutai árnyékában telt.
Amiiley Finnország rali iskolájának nevezünk, az természetesen nem egy iskolaépület; télen a csúszós erdei utakon az autókontroll, a jégen a könyökhasználat és a megérzés megtanulása. Gondolj bele, hogy 16 évesen a gokartban megtanulsz csúszva venni a kanyart; a finnek ugyanezt valódi utakon, valódi fák között csinálják. Az ebből az iskolából kikerülő pilótákon közös nyom van: amikor az autó csúszni kezd, pánik helyett a gázpedállal "beszélgetnek". Kankkunen ennek az iskolának az egyik legfényesebb tanulója volt.
A gyári csapatnál töltött karrierje 1983-ban kezdődött, és 2002-ig, 19 éven át megszakítás nélkül tartott. Ez a rali világában egy egész életet jelent; ráadásul ebbe az életbe 23 WRC győzelem és 4 világbajnoki cím fért bele. A számokat mind összegyűjtöttem lent, de először menjünk trófeáról trófeára.
Kiemelt eredmények
- 4 WRC világbajnoki cím: 1986 (Peugeot), 1987 és 1991 (Lancia), 1993 (Toyota)
- Az első WRC-pilóta, aki négy trófeához jutott; az egyetlen név, aki a B csoportban, az A csoportban és a WRC kategóriában is bajnok volt
- Karrierje során 23 WRC győzelem; utolsó győzelme az 1999-es Rally Finlandia
- 1988-as Dakar Rali bajnoki cím és ugyanabban az évben a Race of Champions győzelem
- Gyári pilótaság 1983-2002: 19 év megszakítás nélkül
Első trófea az 1986-os Peugeot 205 Turbo 16-tal: A B csoport utolsó bajnoka

A balszerencse, ami ajtót nyitott, és Vatanen ülőhelye
Kankkunen átigazolása a Peugeot-hoz valójában valaki más szerencsétlensége révén történt. 1985-ben a Toyotával megnyerte a Kenya Safari és az Elefántcsontpart ralit, ezzel felkeltette a Peugeot vezetésének figyelmét. Amikor Ari Vatanen 1986-ban a Rally Argentínán súlyosan megsérült, az megüresedett ülésre Kankkunen ült be. Az élet néha ilyen; miközben egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik.
A szezon, amikor a bajnoki cím 11 nap alatt gazdát cserélt
Az 1986-os szezonban megnyerte a Svéd, az Akropolisz és az Új-Zéland ralit. De a dolgok nem voltak olyan simák, mint ahogy azt hitték. A Sanremo Ralin előbb egy időmérési hiba történt, majd Cesare Fiorio, a Lancia főnöke felvetette azt az állítást, hogy a 205-ök engedély nélküli aerodinamikai alvázi elemeket használtak, és a Peugeot-kat kizárták. Az Olympus Rally szezonzáróját a Lanciával versenyző Markku Alén nyerte meg, így a bajnoki cím rövid időre az övé lett. Egészen addig, amíg a FISA érvénytelenítette a Sanremo eredményeit. 11 nappal később a kupa visszakerült valódi tulajdonosához, Kankkunennek.
Ennek a szezonnak volt egy sötét oldala is: Henri Toivonen és navigátora, Sergio Cresto életüket vesztették a 1986. május 2-i balesetükben a Tour de Corse-on. Ez a tragédia vezetett ahhoz, hogy az év végén teljesen megszüntették a B csoport szabályait. Tehát Kankkunen viseli a B csoport korszakának utolsó világbajnoka címét; ő volt mind a győzelem, mind a búcsúszezon embere.
Abban az évben Kankkunen navigátora Juha Piironen volt. Bár később olyan nevekkel dolgozott majd, mint Juha Repo és Nicky Grist, az első kupához vezető úton Piironen állt mellette. A raliversenyző nem dolgozik egyedül; a navigátor olvassa a pacenote-okat, kiszámítja a távolságokat, és a versenyző második agya lesz. Ez a kettős a B csoport leggyorsabb napjaiban is sikerrel végezte ezt a munkát.
205 Turbo 16 Evo 2: Még papíron is ijesztő
De mi is volt valójában ez a B csoportos szörnyeteg? A középen, keresztirányban beépített, 1775 köbcentis, 16 szelepes, turbófeltöltős soros négyhengeres motor kapott helyet. A kompresszióarányt alacsonyan tartották (7.0:1), mert a turbónyomással növelték a teljesítményt. Hadd adjak egy egyszerű hasonlatot: ez olyan, mintha egy kis motornak kényszerítetten kétszeres levegőadagot biztosítanánk; kis hengerűrtartalom, óriási teljesítmény.
| Tulajdonság | Peugeot 205 Turbo 16 Evo 2 |
|---|---|
| Motor | 1775 cc, soros 4, 16 szelep, turbófeltöltős, középső elhelyezés |
| Teljesítmény | 430 LE (egyes források az Evo 2-re 500 LE-t említnek) |
| Nyomaték | 490 Nm |
| Tömeg | 910 kg |
| Hajtás | Összkerékmeghajtás, 5 fokozatú sebességváltó |
| Kompresszióarány | 7.0:1 |
Legyünk őszinték a teljesítményértéket illetően: Az Evo 2 verzióra a raliarchívumokban 430 LE, a motorsport-sajtóban pedig 500 LE szerepel. Melyik a helyes? Valószínűleg a hozzárendeléstől és a korszaktól függően változó kép; számításba kell venni a sebességváltótól a kerekekig elveszett teljesítményt is. Szerencsére a nyomaték oldala egyértelmű: a 490 Nm egy 910 kg-os karosszériát szolgál ki. Ez még a mai hatchbackekhez képest is őrült teljesítmény/tömeg arány. Kankkunen megkérdezve elmondja, hogy ez a kedvenc autója, a 30-50 kilométeres hosszú szakaszokon sokkal több taktikai vezetésre volt szükség, mint manapság, és a gumikat teljes gázzal 5 kilométer alatt el lehetett használni. Tehát ezt az autót kifejezetten csak komoly versenyzőknek építették.
Második és harmadik kupa az 1987-es és 1991-es Lancia Deltával
Amikor véget ért a B csoport, a WRC áttért a sokkal polgáribb A csoportnak nevezett szabályrendszerre. Gondolj bele: egy nap egy 430+ LE-s szörnyeteg volánjánál ülsz, a következő szezonban pedig egy majdnem utcai autónak számító járművel versenyzel. Ezt az átmenetet kevés versenyző tudta kezelni; Kankkunen e kevés versenyző egyikeként 1987-ben a Lanciahoz igazolt, és az A csoport korszakának első szezonjában sikeresen megvédte bajnoki címét. Két kupa egymás után, két különböző márka, két különböző szabályrendszer: ez nem véletlen, hanem az alkalmazkodás képessége.
A Lancia oldalán az autó a Delta család volt, amely legendává vált. A Grupba tartozó Delta pályafutása során összesen 46 WRC-eseményt nyert meg, és 1987-től kezdve 6 egymást követő évben szerzett gyártói bajnoki címet. Kankkunen 1991-es harmadik kupáját a Delta HF Integrale -lel szerezte. Az Integrale közúti verziójában a 2,0 literes turbófeltöltős Lampredi motor 163 lóerőt produkált, a nyomaték pedig 192 lb-ft szinten volt; az Evo 2 verzió már 215 PS-t ért el. A versenyverziók természetesen ennél is messzebb voltak; a korabeli rivális Delta S4 (B csoport) például 500 PS-t tudott leadni.
Negyedik kupa 1993-ban a Toyota Celica Turbo 4WD-vel
1993 a karrier csúcspontja volt. Kankkunen a Toyota Celica Turbo 4WD (ST185) modellel nyerte meg negyedik világbajnoki címét; ugyanabban az évben a Toyota a gyártói bajnoki címet is elhódította. Tehát mind a pilóta, mind a csapat a csúcson volt. A szezon során a navigátorülésben ezúttal olyan neveket láthattunk, mint Dennis Giraudet és Nicky Grist. A Rally Finnországot Giraudettel, a szezon jelentős győzelmeinek számító Rally GB-t pedig Gristtel nyerte meg. Az, hogy pályafutása során különböző navigátorokkal is tudta ezt az összhangot kialakítani, alkalmazkodóképességének további bizonyítéka.
Ezzel a negyedik kupával Kankkunen lett az első WRC-es név, amely négy versenyzői bajnoki címig jutott; a rekordot később olyan nevek utalták be vagy túlszárnyalták, mint Tommi Mäkinen, Sébastien Loeb és Sébastien Ogier, de az "első" cím az övé. Ráadásul ő az egyetlen pilóta, aki a B csoportban, az A csoportban és a WRC osztályban egyaránt bajnok lett. Ha egy sportolón keresztül gondoljuk el ezt, olyan, mintha három különböző játékszabályban nyernél háromszor bajnokságot; megváltozik a játék, te is változol, de mindig nyersz.
1996-ban engedélyezték, hogy egy privát Celica GT-Fourral vegyen részt a bajnokságon, és a 1000 Tó Ralin (a mai Rally Finnország) második lett. Utolsó WRC-győzelme az 1999-es Rally Finnországon született; a Subaruvval. Amikor közeledett a 40. életéve, még mindig emelte a kupát a hazai ralin.
A WRC-n kívül: Dakar és Race of Champions
Természetesen nem maradt kizárólag a WRC-nél. 1988-ban megnyerte a Dakar Ralit; ugyanabban az évben a Race of Champions-on is győztesként vonult el. A Dakarra 1988 után 2005-ben is visszatért. Óriási különbség van a sivatagi homok és a finn erdők között; de ő olyan pilóta volt, aki minden terepen megtalálta a gyorsaság receptjét.
Hogyan jutott el Kankkunen a négy kupáig? Rövid válasz
Adjunk világos választ a kérdésre: Juha Kankkunen négyszeres rali világbajnok lett: 1986-ban a Peugeot 205 Turbo 16-tal, 1987-ben és 1991-ben a Lancia Deltával, 1993-ban pedig a Toyota Celica Turbo 4WD-vel. Ami ezt lehetővé tette, nem csupán a sebesség volt; hánym az a képesség, hogy a B csoportból az A csoportba változó szabályokhoz, az átalakuló autókhoz és a különböző navigátorokhoz minden alkalommal alkalmazkodni tudott.
Kankkunen elmondása alapján a karrierjére visszatekintve nagyon boldog az eredményeivel, és egyetlen napját sem cserélné el. Ma a Toyota nagyköveteként jelenik meg a WRC-eseményeken; a legendája pedig Jyväskylä kavicsos útjain kezdődött, négy különböző csapat garázsán keresztül haladva írta be magát a történelembe. Amikor legközelebb ralit nézel, gondolj erre: minden gyors finn versenyzőben, aki a kormány mögül küzd, ott van egy kicsit ennek az embernek a nyoma.
Források
- Juha Kankkunen | WRC.com
- A Peugeot Group B-es arany standardja, amely elindította Kankkunen legendáját
- Peugeot 205 Turbo 16 Evo2 | juwra.com
- Juha Kankkunen - Versenyzők | juwra.com
- Juha Kankkunen - Peugeot 205 Turbo 16 (1986-os Rallye Sanremo)
- Peugeot 205 T16 (1984) | Autozine
- WRC: Ezek minden idők legnagyobb raliversenyzői | Red Bull
- Kankkunen Juha / Repo Juha | 48. Neste Rally Finland 1998 | ewrc-results