Miért Ari Vatanen a rali legkedveltebb bajnoka?

Tegyük fel, megkérdeztem egy barátomat, hogy ki a rallitörténelem legkedveltebb bajnoka. A válaszom habozás nélkül: Ari Vatanen. De miért? A trófeás szekrény miatt? Nem. A világon vannak olyan legendák, mint Walter Rohrl vagy Sébastien Loeb, és az ő győzelmeik száma jóval magasabb. Vatanen egyetlen világbajnoksága, tíz raligyőzelme és 27 pódiuma van. A számok szerények maradnak a többi óriáshoz képest. De ha egyszer meghallottad ennek az embernek a történetét, a listáról többé már nem törölhető. Nevét 1981-ben egy Ford Escorttal, a B csoport őrületes éveiben a Peugeot 205 T16-val, valamint a Dakar sivatagaiban írta be a történelembe. Ráadásul közben olyan helyet nyitott magának a ralirajongók szívében, amit senki sem tudott betölteni. Hogyan? Kezdjük az elejéről.
Tuupovaarából a világ színpadára: A finn fiú útja
Ari Pieti Uolevi Vatanen 1952. április 27-én született és nőtt fel Finnország keleti részén, Tuupovaarában. Tipikus finn raliversenyzői indíttatás: egy fiatalember, aki az erdők, tavak és törékeny jégutak között tanult meg vezetni. A WRC-karrierje 1974-ben az 1000 tavasz ralival indult, első győzelmét pedig az 1980-as Akropolisz Ralin szerezte. De az igazi ugrás már régen elkezdődött: 1976-ban és 1980-ban megnyerte a brit ralibajnokságot, 1979-ben a Rothmans Rally Teammel szerződött, és 1977-től kezdve rendszeresen versenyzett a Ford Escort RS1800-nel a világbajnokságon.
Eddig ez egy klasszikus felemelkedéstörténetnek tűnik, nem igaz? Annak is számít. De az 1976-os Skót Ralin történt egy eset, amely először mutatta meg, mennyire más lesz ennek az embernek a története. Vatanen autójának differenciálja meghibásodott, és a Ford gyári csapata a megoldást abban találta meg, hogy egy oldalról néző néző Ford Caprijából szereltek ki alkatrészt. Ez a pillanat a ralitörténelem egyik legjellegzetesebb emlékeként került felvételre. Ez volt a rally, és Vatanen ennek a világnak éppen a közepén állt.
1981: A történelem egyetlen privát versenyző világbajnoka

Most pedig nézzük meg azt a fő történetet, amely legendává tette Vatanent: az 1981-es szezon. Abban az évben Vatanen éppen a finn hadseregben teljesítette katonai szolgálatát, miközben egyidejűleg a világbajnokságért versenyzett. Az autója a David Sutton Motorsport által készített Rothmans-színű Ford Escort RS1800 MkII volt, a navigátor ülésében pedig David Richards ült. Ennek az autónak a karaktere inkább a balesetre hajlamos volt, mint a győzelemre; de a kettős három győzelemmel nyomta rá a bélyegét a szezonra, és összegyűjtötte a bajnoki címhez elegendő pontot.
Kiemelkedő eredmények
- Ari Vatanen a WRC történetének egyetlen pilótája, aki privát versenyzőként nyert világbajnokságot
- 1984 és 1985 között egymás után öt világraligyőzelem a Peugeot 205 T16-tal
- 1985-ben Argentínában 190 km/h felett volt bukta, a felépülése 18 hónapig tartott
- A Párizs-Dakart négy alkalommal nyerte meg: 1987, 1989, 1990 és 1991
- WRC-karrier: 101 rally, 10 győzelem, 27 pódium, 590 szakaszgyőzelem
Itt a legerősebb részlet a következő: Vatanen ezt a bajnoki címet nem egy gyári csapat árnyékában, hanem független csapatként nyerte meg. Eddig ő az egyetlen pilóta, aki a World Rally Championship-et privateer, vagyis magáncsapat státuszban nyerte meg. Olyan ez, minthogy amíg az iskolában mindenki a tanulási programhoz igazodik és osztályelső akar lenni, ő magától tanult, és Ő vitte el a csúcsot. Ezért 1981 nem csupán egy bajnoki cím, hanem a ralitörténelem egyik legromantikusabb meglepetéseként vonult be a köztudatba.
Peugeot 205 T16 és a B csoport vihara
1984-ben Vatanen pályafutása legerősebb projektjéhez csatlakozott: a Peugeot gyári csapatához és a legendás Peugeot 205 T16-hez. Terry Harryman lett a morepilótája, Vatanen pedig a csapat első pilótája. A 205 T16 az 1984-es Tour de Corse-on mutatkozott be, első győzelmét pedig ugyanabban a nyárban szerezte, Vatanen volánjánál, a 1000 Lakes Rally-n. Aztán a dolgok teljesen kicsúsztak a kontroll alól - jó értelemben: 1984 1000 Lakes-től az 1985-ös Svéd Ralliig egymás után öt világbajnoki ralit nyert meg. Közbeidé esett az 1984-es Sanremo és az 1985-ös Monte Carlo is. A monte carlói győzelem akkora meglepetés volt, hogy a szélesebb körök elérhetetlen eredménynek, szinte csodának tekintették.
Nem Csak Egy Pilóta, Hanem a Projekt Része
Vatanen Peugeot-s időszakában betöltött szerepe nem merült ki a volán mögötti munkában. Valóban a 205 T16 projektjének részese volt; olyan személyiség, aki hozzájárult a fejlesztéséhez, és előrevitte a márkát. Az 1985-ös szezonban a 205 T16 Evolution 2 verzió 450 LE feletti teljesítményt adott le, a csapat pedig 1985-ben és 1986-ban megnyerte a konstruktorok bajnokságát. A pilótabajnokságot pedig 1985-ben az az évező csapattárs, Timo Salonen nyerte el. Vatanen saját szezonja pedig - egy okból, amelyet hamarosan elmesélek - korán és fájdalmasan ért véget.
1985, Argentína: Bukfenc 190 km/h-nál és 18 hónap sötétség
Az 1985-ös Rally Argentina Vatanen pályafutásának legsebezhetőbb pillanata. Az autó 120 mph, azaz 190 km/h feletti sebességgel felborult. Az ülés eltört, lábán és törzsén súlyos sérülések keletkeztek, és életveszélyes belső vérzés kezdődött. A baleset után mind a fizikai sérülések, mind egy súlyos depresszió felépülése teljes 18 hónapig tartott. A B csoport korszakának könyörtelen arcát ő élte át az egyik legközelebbről.
De a történet itt nem ér véget, valójában itt fordul meg. Vatanen teljesen felépült, és visszatért a motorsportba. A baleset után pontosan kilenc évvel, 1994-ben a Ford Escort RS Cosworth-ral először tért vissza a Rally Argentínára, és a pódiummal távozott. A tankönyvi példája annak, hogyan áll fel az ember ott, ahol összetört. Úgy vélem, Vatanen maradandó szeretetének titka pontosan itt rejlik: nemcsak a sebességeket, hanem a bukást és a felt állást is megosztotta velünk.
Dakar, Pikes Peak és a pályafutás második felvonása
A WRC-n kívül Vatanen neve a sivatagi ralikkal egy másik legendává változott. A Paris-Dakart pontosan négy alkalommal nyerte meg: 1987-ben, 1989-ben és 1990-ben Peugeot-val, 1991-ben Citroën-nel. Az 1988-as Dakaron, miközben vezette a versenyt, az autóját ellopták, és az eset nagy vitát váltott ki; az eredménytáblázaton abban az évben kizártként szerepel. 1997-ben a Citroën ZX-szel, Fred Gallagher navigátor oldalán, megnyerte az FIA World Cup for Cross-Country Rallies bajnokságát is.
Climb Dance: A hegyet mászó rövidfilm
Miután a Peugeot 1986-ban visszavonult a WRC-től, megérkezett a 205 T16-ból szerzett tapasztalatokkal fejlesztett Peugeot 405 T16: legalább 600 lóerő, négykerék-meghajtás és négykerék-kormányzás. Vatanen ezzel a szörnyeteggel rekordot döntött a Pikes Peak-en, és ez a mászás lett a díjnyertes Climb Dance rövidfilm témája. A film máig az egyik legismertebb alkotása; ha még nem látta, a esti programja készen áll.
A WRC-be is időnként visszatért: 1989-1990-ben a Mitsubishi Galant VR-4-gyel, 1992-1993-ban a Subaraval versenyezett; az Impreza első raliján egy időben vezetett is. Az utolsó világralija az 50. születésnapja hagyományához híven a 2003-as Rally Finland volt. Az utolsó Dakar-kalandja 2007-ben folytatódott a Volkswagen-szel, és a hetedik szakaszon járműtűznek vetett véget.
Miért szeretik ennyire?
Íme a kérdésünk válasza, és higgye el, nem csak a számokról szól. Vatanennek volt egy megközelítése, ami a vezetési filozófiáját összefoglalta: saját elmondása szerint inkább a szívét hallgatta, mint az agyát, művészként tekintett magára, ezért mondott le néhány győzelemről, de az élete sosem volt unalmas. A vezetési stílus számára olyan volt, mint valaki kézírása: sok mindent elárult a karakteréről. Úgy vélte, a természet jellemét nem lehet megváltoztatni, és a stílusa vad, lendületes természetességet hordozott. A ralivilág a "Rally költője" jelzőt aggatta rá, és a Wales Rally GB hivatalosan is Rally Legendnek nyilvánította.
A szeretet forrása a pályán és a szurkolók között mutatkozott meg. David Sutton csapatfőnök elmondása szerint Vatanennek volt egy mosolya, ami azonnal védtelenné tette az embert. Amikor Canberrába visszatért Ausztráliában, a szurkolók szinte körülfonták; ez a verseny a Down Under egyik legemlékezetesebb motorsport-pillanatának számít. Még Hannu Mikkola, egy finn óriás említésekor is csodálattal mesélt róla, hogy 1974-ben egy apró versenyen is karizmatikusan ragyogott. Röviden: Vatanen sosem veszítette el azt a meleg köteléket, amit a közönséggel épített ki.
A ralin kívül is elfoglalt életet alakított ki: 1999 és 2009 között az Európai Parlament tagja volt, először Finnországból, majd Franciaországból választották meg; a járműadóztatástól a közlekedéspolitikán át a fejlődési segélytől a mezőgazdaságpolitikáig dolgozott. 2009-ben az FIA elnökválasztásán a volt Peugeot csapatfőnök, Jean Todt ellen veszített. 1993-ban Dél-Franciaországba költözött, farmot és borászatot vásárolt; Ritával házas, négy gyermek édesapja. Fia, Max 2016-ban az Brit Ralibajnokságban versenyzett, fia, Kim pedig éveken át Sébastien Ogier menedzsere volt. A rali vérükben maradjon, bizony. És egy kellemes hír: Vatanen évek után újra együtt lett azzal a Ford Escort RS1800 MkII-vel, amellyel 1981-ben bajnokságot nyert.
Eredmény: A szeretet nem kupa, hanem karakter kérdése
Akkor adjunk világos választ a kezdeti kérdésre: Ari Vatanen a rali egyik legkedveltebb bajnoka, mert a története nem fér el egy eredménytáblázatban. Van benne romantika, hogy a történelem egyetlen privát versenyző világbajnoka lett, önbizalom az egymás utáni öt győzelimből a Peugeot 205 T16-tal, jellem az a szörnyű ugrás 190 km/h-val után 18 hónap alatt lábra állva, négy Dakar-győzelem és a Pikes Peak rekord... Mindennek egyetlen önéletrajzban van helye. De mindenekelőtt olyan személyiség, aki szívével versenyez, mosolyával hódítja meg a szíveket, és sosem érzi idegennek magát a szurkolók között. A bajnoki címet egyszer nyerte meg; a szeretetet viszont minden szezonban újra megnyerte. Én szerintem ez a legnagyobb győzelem.