Miért nem lehet tankolni a verseny alatt az F1-ben?

Néztél már pit stopot, és jutott eszedbe, hogy "figyu, ezek két másodperc alatt cserélik a négy gumit, miért nem jut eszükbe üzemanyagot tankolni is?" Igazad van, első ránézésre tényleg abszurdnak tűnik. Egy normál vezetőnek már az is elég nagy kihívás, hogy 300 kilométert tegyen meg benzinkút nélkül; az F1-es autók ezt teljes gázon teszik, percenként ötvenszer fékezve. Tehát a válasz természetesen nem az, hogy "elfelejtik". A válasz egy 2010-es szezonban bevezetett tilalom mögötti biztonsági, költség- és mérnöki történetben rejlik. És higgy nekem, ebben a történetben lángokban álló autók, másodpercekben mért pit stopok és olyan pillanatok is vannak, amikor a pilóták nem bírtak szakítani a gázpedállal.
Miért tiltották be a tankolást?
A FIA a 2010-es szezontól kezdve teljesen eltörölte az üzemanyagtankolást a futamok alatt. Azóta minden autó a teljes futamhoz szükséges üzemanyaggal indul el; vagyis a tartályt a rajt előtt töltöd meg, és a célvonalig magadra vagy utalva. De miért született ilyen radikális döntés?
Két nagy indok emelkedik ki. Az első a pilóták biztonsága: az üzemanyaggal telt tömlők találkozása a forró fékekkel és egy pit lane-nel, amelyben minden megvan, ami lángra lobbanthat, az évek során többször hívta meg a katasztrófát (rövidesen szó lesz azokról az esetekről, készülj fel). A második a költség: a FIA nehéz tankoló berendezéseinek az egész világon minden Grand Prix-re való szállítása komoly fuvarköltséget jelentett. Röviden: egy rendszer, amely egyszerre volt veszélyes és drága; és amikor a kettő együtt van, a sorsa eleve megíródott.
Van egy érdekes technikai részlet is: 2010 előtt az autók üzemanyagtartályai már eleget nagyok voltak ahhoz, hogy egy tankkal befejezzék a futamot. Ahhoz, hogy a tilalom működhessen, az autók megkapták a 22 cm-es növekedési engedélyt; így nagyobb tartály fért be az autóba. A szabályváltozás nemcsak a papíron, hanem az autó fizikájában is változást jelentett.
Kiemelt pontok
- A futam közbeni tankolást a 2010-es szezontól biztonsági és költség-okokból tiltották be.
- Az autók legfeljebb 110 kg üzemanyaggal indulnak a futamra; a célban 1 liter mintát kell leadniuk a FIA-nak.
- Az üzemanyag-átfolyási határ: 10.500 rpm felett 100 kg/h; 2026-ban energiaalapú 3000 MJ/h szabályozás érkezik.
- Minden 10 kg üzemanyag körülbelül 0,3 másodperc veszteséget jelent körönként.
- A tankolási korszak 6-9 másodperces pit stopjai ma 2-3 másodpercre csökkentek.
Mi van a tartályban, és hogyan fejezi be az autó a futamot?

Először is javítsuk ki a fejekben lévő képet: az F1-es autó üzemanyagtartálya nem egy doboz, mint az utcai autóké. Egy rugalmas és összenemnyomható bladder, vagyis üzemanyagtartó zsák, amelyet befektetnek és lufiként felfújt állapotban működik. A pilóta mögött, közvetlenül a motor előtt helyezkedik el; aerodinamikai okokból a lehető legkisebbnek kell lennie, és a szabályozás szerint szélessége 800 mm alatt marad. A futam előtt az autókat a csapatok készítik fel, és a griden semmilyen tankolás nem történik. Edzés vagy időmérő közben, ha üzemanyagra van szükség, az autót a garázsba tolják.
A mai szabály szerint az autó legfeljebb 110 kg üzemanyaggal mehet ki a versenyre. És íme a szabály legkegyetlenebb része: a verseny végén kötelező vagy 1 liter üzemanyagmintát átadni az FIA-nak ellenőrzésre. Ha nem tudod, kizárnak. Sebastian Vettel 2021-ben, a Magyar Nagydíjon tapasztalta meg, mennyire valós kockázat ez; mivel az autója nem fejezte be a hűtőkört, nem lehetett elegendő mintát venni, és a második hely pódiuma elúszott. Vagyis miközben arra játszanak, hogy "a célvonalnál teljesen üres legyen a tartály", ha már egy literrel is tévedsz, minden leég.
Mi az üzemanyagáramlási korlát?
2014-ben, a turbóhibrid korszak kezdetén nemcsak az "mennyi üzemanyagot vihetsz", hanem az is szabályozva lett, "milyen sebességgel égeted el". A szabályzat 5.1.5 pontja szerint 10 500 fordulat/perc felett a motor fogyasztása nem haladhatja meg az óránkénti 100 kg-ot. Az autóba szerelt áramlásérzékelő valós időben figyeli ezt az értéket. A szabály első évében Daniel Ricciardót az Ausztrál Nagydíjon éppen az áramlási korlát túllépése miatt zárták ki; vagyis az érzékelő nem tréfál.
Hogy megértsd a léptéket, hasonlítsuk össze a korábbi korszakkal: 2014 előtt az autók versenyenként körülbelül 160 kg üzemanyagot használtak, az áramlás pedig óránként 170 kg szinten volt. 2014-ben a versenykeret 100 kg-ra, manapság 110 kg-ra állt be; ez nagyjából egyharmados hatékonysági ugrás. 2014 előtt áramlási korlát nem volt; a befecskendezési nyomás határa is csak később érkezett. A csapatoknak 2020-tól kezdve második üzemanyagáramlás-érzékelőt is működtetniük kell; az FIA folyamatosan zárja be a rendszerrel való visszaélésre szolgáló szürke zónákat. A 2026-os power unit szabályoknál viszont a korlát az energialapra vált: 10 500 fordulat/perc felett 3000 MJ/h. Az üzemanyagot kilogramm helyett a benne lévő energia alapján korlátozni a fenntartható üzemanyagok felé vezető út előfutára is.
Tánc a tűzzel: a tankolási időszak sötét pillanatai
Hogy igazán megértsd a tilalom "miértjét", érdemes megnézni a korszak fotóit. Az üzemanyagtankolás valójában az 1950-es első bajnokság óta ott-otszöglett; még Juan Manuel Fangio is középtávú boxkiállással nyerte az 1957-es Német Nagydíjat. A modern tankolási stratégia pedig 1982-ben kezdődött, amikor a Brabham felfedezte, hogy félig teli tartállyal gyorsabb az indulás. Biztonsági okokból 1984-ben tiltották be először, 1994-ben tért vissza; a korszak első tankolásos versenyén Michael Schumacher a tankolási stratégiával szerzett előnyt, még ha riválisát nem is tudta megelőzni.
De a visszatérésnek súlyos ára volt. Az 1994-es Német Nagydíjon Hockenheimban Jos Verstappen boxkiállásakor az üzemanyagtömlő benzint öntött a tartályba, és az autó egy csapásra tűzgömbbé változott; Verstappen és a körülötte álló szerelők megégtek. A 2009-es Brazília Nagydíjon a Heikki Kovalainen McLarennel szivárgó üzemanyag tüzet okozott a boxutcában, és a közeli Kimi Räikkonen enyhén megégett. Olyan balesetek is történtek, amikor az autó még a tömlőre csatlakoztatva gurult el a garázsból. Ahogy ezek a képek visszatértek, egyre nőtt az FIA döntésének támogatottsága is: a benzin és a boxutca nem jó páros.
Kilogrammok és másodpercek: hogyan válik az üzemanyag köridővé?
Most jöjjön a dolog élvezetes része, mert az tilalmas stratégia egészen más játékká változott. Az F1-es autóban minden kilo nem a sebességet, hanem a lassulást jelenti. Nagyjából elfogadott számítás szerint minden 10 kg extra üzemanyag körülbelül 0,3 másodperces veszteséget okoz körönként. Gondold el: egy autó, amely a futam elején 100 kg üzemanyagot szállít, a futam végére több mint egy másodperccel gyorsabb lesz, mert a tartály kiürül és az autó könnyebbé válik. A futam első körei és utolsó körei között ugyanannak az autónak a karaktere is megváltozik.
Ezért a stratégák nagyon gondosan határozzák meg az üzemanyagcélt a futam előtt. Több üzemanyag = felesleges teher és lassabb köridők. Kevesebb üzemanyag = a futam befejezésének vagy a híres 1 literes minta leadásának kockázata. Ha biztonsági autó jön be, az üzemanyag-megtakarítás ingyen történik, mindenki örül; de egy teljes gázzal pörgő futamban bekapcsol a "lift and coast". Erről mindjárt szó lesz.
Az időmérőkön is megváltozott a helyzet. Az tankolási időszakban a csapatok játszmákat folyhattak azzal, hogy a futam-üzemanyagot utólag töltötték fel, hogy könnyű autóval tekerjenek az időmérőn; a tilalom után a futam-üzemanyag már előre rögzítve volt, így ez a játék megszűnt. Az időmérőn a cél már egyetlen gyors kör: indulj könnyűvel, tegyél meg egy kört. A stratégák akár azt a kockázatot is vállalhatják az időmérőn, hogy csak egyetlen gyors körre elegendő üzemanyagot töltenek; ha a kört törik vagy forgalomba ütközöl, a pilóta a vártnál hátrébb csúszik.
Lift and coast: hogy kezelik a pilóták az üzemanyagot?
Magyarul egyszerűen annyit tesz: "vedd le a gázt és csússz": a pilóta a kemény fékezési zóna előtt korábban engedi el a gázt a szokásos pontnál, és a motort féket az aerodinamikai ellenállásra bízva csúszik a fékpontig. Lewis Hamilton egy példával foglalta össze, amikor ezt a technikát magyarázta: az üzemanyagot takarító körön a fékpont előtt kétszáz méterrel veszed le a gázt és csúszol. Ha néhány száz méteren át zárva marad a gáz, az üzemanyag tényleg felhalmozódik.
Egy számszerű példa még kézzelfoghatóbb: a technikai elemzések szerint egy kanyarban a 120 méterrel a normál pont előtt elengedő pilóta körülbelül 2,2% üzemanyag-megtakarítást ér el, miközben csak 0,080 másodpercet veszít. Ahogy látod, az idő-költség hatékonyság hatalmas; ezért tekintenek a lift and coastra az üzemanyag-megtakarítás leghatékonyabb módjának minimális időveszteséggel. Sőt, néhány pilóta nem csak az üzemanyagért, hanem a motor hűtéséért is alkalmazza ezt a technikát.
A dolog pszichológiai oldala is van: míg az F1-ben a pilóta elengedi a teljes gázt és takarékosságra vált, a Formula 2-hez hasonló sorozatokban mindenki teljes gázzal mehet. Miért? Mert az F1-ben az üzemanyag korlátozott és a stratégia része; a takarékosság nem gyengeség, hanem sebesség. A Michelin stratégiaelemzésének érdekes pontja pedig ez: a stratégia nem csupán korlátozás; egyes csapatok inkább azt választják, hogy a futam elején gyorsan elégetik az üzemanyagot, így az autó tömege korán csökken, és a köridők korán javulnak. Az üzemanyag-terhelés játszható változó.
Hogyan váltak a boxmegállók két másodperces show-mvá?
A tilalom legláthatóbb eredménye a pit lane-ben történt. A tankolás időszakában egy pit stop 6-9 másodperc tartott; mert várnod kellett, míg a benzint a tartályba nyomták. A tankolás eltörlésével a megállások puszta gumicserek lettek, és ma a csapatok 2-3 másodperces megállásokat érnek el, a legjobbaké talán 2 másodperc alá is lemegy. A pit stop már nem megálló, hanem versenyterületté alakult, ahol minden ezredmásodpercet megpróbálnak nyerni.
Ennek a stratégiára gyakorolt hatása vegyes. A tankolás időszakában a pilótáknak szabadságuk volt korán vagy későn megállni a verseny alakulása szerint; a stratégiai lehetőségek tágabbak voltak. Ma az opciók szűkebbek, a gumicsere-megállások kicsit kevésbé meghatározóak a stratégiában. Ezért mindig akadtak, akik a tankolás visszatérését pártolták: Romain Grosjean azt hitte, hogy az autók 60-70 kg-mal könnyebbek lesznek, ami segít a gumiknak; Lewis Hamilton is azt szerette volna, hogy visszatérjen a tankolás, hogy kiegyensúlyozza a megnövekedett autósúly gumikra gyakorolt hatását. De a másik tábor nehezebb: a biztonsági kockázat, az FIA logisztikai költsége és az F1 fenntarthatósági és karbonsemlegességi célja gyakorlatilag bezárva tartja a visszatérés ajtaját. A mai F1-es autó már 745 kg; míg az autók egyre nehezebbek lesznek, az üzemanyaggal való táncolás mellőzése legalábbis biztonságban tartja a pit lane-t.
Aki kíváncsi rá: a tankolás még mindig élő hagyomány. Az olyan sorozatokban, mint az IndyCar, a NASCAR és a WEC, a pit stopok során üzemanyagot vesznek fel; a MotoGP-ben és más forma-sorozatokban viszont, akárcsak az F1-ben, nincs tankolás. Az F1 egyszer döntött, és egyelőre elszántan látszik nem visszatérni.
Rövid válasz: Miért nem lehet tankolni az F1-ben a verseny alatt?
Az összefoglaló összefoglalása ez: Az FIA biztonsági és költségági okokból 2010 óta tiltja a verseny közbeni tankolást; minden autó a verseny teljesítéséhez szükséges maximális 110 kg üzemanyaggal indul, az üzemanyagot 100 kg/h áramlási határon belül kezeli, és a pilóták szükség esetén lift and coast-tal spórolnak. Tehát a két másodperces pit stopok titka az, hogy az üzemanyagtömlő soha nem kerül közel ahhoz a pit stophoz. Legközelebb, amikor a pit lane-ben nézed, ahogy a szerelők az autóra özönlenek, tudd meg: annak a show-nak a gyorsaságának ára, hogy a pilóta elejétől tele tankolja a tartályt, és tudja, mikor vegye vissza a gázpedált. Nem rossz csere, ugye?
Források
- Why do F1 cars not refuel during a race?
- Why don't F1 cars refuel during pitstops?
- Why Can't F1 Cars Refuel During a Race?
- Refuelling in Formula 1: History and Safety
- Why Was Refuelling Banned In F1? | F1 Explained
- Analysis: Why the FIA has acted on fuel-flow rates
- Technical analysis: the science of fuel-flow sensors in F1