Rick Mears: A négy Indy 500 győzelem hőse

Gondoljon egy versenyzőre: Négyszer megnyeri az Indianapolist 500-öt, de ehhez feleannyi versenyt fut, mint a többi legenda. Egy boxutcai tűzvész után is két évvel később visszatér a győzelemhez, és amikor a Formula 1-től Brabham-teszt ajánlat érkezik, csak annyit mond: "nem". Rick Mears története pontosan ilyen: csendes, átgondolt és hihetetlenül következetes. De mi az, ami őt olyan óriások mellé helyezi, mint A.J. Foyt és Al Unser? Kezdjük az elejétől, mert ez a történet igazán megérdemli.
Ezen az oldalon végigvesszük Mears karrierjét az elejétől a végéig: az 1979-as, 1984-es, 1988-as és 1991-es Indy 500 győzelmeket, három bajnoki címét, a Roger Penskével kötött legendás együttműködést és azt a tempókezelést, amely a pályák legnyugodtabb sebességfenevadjává tette. Ha készen áll, kezdjük.
A legfontosabbak
- Csupán négy versenyző nyerte meg négyszer az Indy 500-öt - Rick Mears az egyik közülük.
- A versenyen 6 pole pozíciójával máig ő az Indy 500 rekordere.
- 203 versenyen 29 győzelmet, 75 pódiumot és 40 pole pozíciót gyűjtött.
- A Brabham F1-teszt ajánlatát azért utasította el, mert nem akart Európába költözni.
- 1991-ben a falnak ütközése után egy nappal már a pótgépkocsival megszerezte a rekord- nek számító 6. pole pozíciót.
Ki az a Rick Mears? Rövid bevezető az off-roadról az Indy legendává válásig
Richard Ravon Mears 1951. december 3-án született Wichita, Kansas városában, de magát Bakersfieldben, Kaliforniában találta. Nem a klasszikus utakon jutott a versenyzéshez; az off-road versenyekből került ki. 1976-ban Bill Simpson ajánlásával egy régi Eagle-Offenhauserrel vett részt az Ontario-i California 500-ön, és nyolcadik lett. A nyolcadik hely középszerűnek hangozhat, de ezzel az autóval, ezen a pályán, ezen a szinten részt venni már tehetségbizonyíték volt. A következő évben a Theodore Racinghez igazolt, és ekkor jelent meg az a férfi, aki ülést keresett magának: Roger Penske.
Penske helyzete így nézett ki: Mario Andretti a Formula 1-ben volt elfoglalva a Lotusszal, és szüksége volt egy fiatal, gyors versenyzőre, aki az amerikai versenyekre koncentrálhat. 1978-ban Mearsnek felajánlott egy részmunkaidős ülést a 18 versenyből 9-ben. Ez az ajánlat az egyik legjobb befektetésnek bizonyult a versenyzés történetében - mert ez a fiatalember mind a 15 Indy 500-öt Pennsékkel futotta majd. Ma a versenyzők egy olyan világban élnek, ahol a csapatváltás már normalizálódott; Mearsnek az, hogy ennyire hű maradt egy márkához, önmagában is rekorznak tűnik.
Négy Indy 500 győzelem: Mindhárom külön történet
Mears négy győzelmének felsorolása olyan, mint a gyerekeinek felsorolása - nehéz eldönteni, melyiket szeretjük jobban. De mindegyiknek megvan a maga egyedi drámája, és mindegyiket érdemes külön-külön megnézni.
1979: Első győzelem és első bajnoki cím
Ez a győzelem a CART első évében érkezett, és nem volt pusztán készre szolgált díj. Bobby Unser mechanikai meghibásodása vitte előre Mears-t, de az is külön képesség, hogy az élen tudja befejezni ezt a munkát. Ugyanazon a szezonban a bajnoki címet is megnyerte - még a újonc időszaka sem ért véget.
1984: Második győzelem a Marchal
1984-ben a Marchal alvázával másodszor nyert. De idén azonban a pályafutása legsötétebb pillanatát is hozta: Quebecben, a Sanair Super Speedway-en súlyos balesetet szenvedett. A korszak March vázán a vezető ülés nagyon előre ült, és a lábak védelme szinte nem is létezett - vagyis technikailag a vezető védtelen volt az ütközés első érintkezési pontjánál. Mears láb- és lábsérüléseket szenvedett, és ezek a sérülések befolyásolták pályafutása hátralévő részét. A következő három szezonban mindössze 2 győzelmet tudott aratni.
1988: Új fejezet a Chevrolet számára
A harmadik győzelem az új Penske PC-17 -tel és a Chevrolet motorral érkezett. Ami még szebb: ez volt a Chevrolet első győzelme az Indy 500 történetében. Az, hogy Mears hozta el egy motorgyártó első győzelmét a legrangosabb versenyen, jól mutatja, mennyire stratégiai volt a Penske-együttműködés. A csapat, az autó és a versenyző egyszerre jutott a csúcsra.
1991: A fal, a tartalékautó és az Andretti-párbaj
1991 szerintem mindegyik közül a legfilmesebb. Pályafutása során először ütközött a falnak Indianapolisban. A legtöbb versenyzőnek ez a hét vége lett volna. Mears mit tett? Másnap visszatért a tartalékautóval, és rekordot döntve megszerezte a 6. rajtpozíciót. A verseny napján pedig fantasztikus párbaj alakult ki Michael Andrettivel: Andretti az első körben kívülről megelőzte, Mears egy körrel később ugyanazzal a manőverrel visszavette a vezetést, és a turbónyomást felpörgetve bejelentette negyedik győzelmét. Ezzel a harmadik versenyző lett, aki négyszer nyerte meg az Indy 500-öt. Ugyanazon év augusztusában a Michigan 500-ön szerezte utolsó pályafutásbeli győzelmét.
Az év első rajtsora is legendás volt: az első helyen Mears, a másodikon Foyt, a harmadikon Mario Andretti - a három versenyző összesen 9 Indy 500 győzelemmel rendelkezett. Még mindig a történelem legerősebb első rajtsorai közé számít.
Miért ennyire különleges a Penske-együttműködés?
A versenyző-csapat kapcsolatok gyakran rövid életűek; két-három szezonig tartanak, és ha nincs eredmény, elválnak egymástól. Mears és Penske kapcsolata éppen az ellenkezője volt ennek: az 1978-as részmunkaidős üléstől az 1992-es visszavonulásig mind a 15 Indy 500 ugyanazzal a csapattal. Még a visszavonulását is a Team Penske karácsonyi partiján jelentette be, egy olyan pillanatban, amikor csak Roger Penske és a felesége, Chris tudott róla. Ez elég ahhoz, hogy elmesélje, mennyire személyes volt ez a kapcsolat.
Első győzelme is ennek az együttműködésnek a gyümölcse volt: 1978. június 18-án megnyerte a Milwaukee Mile-on megrendezett Rex Mays Classic-et, és ez lett a Team Penske 9. IndyCar győzelme. Ugyanabban az évben hozzáadta Atlantát és a Brands Hatch-en szerzett első pályaverseny-győzelmét is. Vagyis Mears a pályaversenyeken is gyors volt; de idővel önmagát nagy ovál-versenyzővé alakította, és a legenda pontosan ott született meg.
Tempókezelés: "Elég gyors a győzelemhez, elég kontrollált a befutóhoz"

De mi tette Mears-t mássá? A válasz nem egyetlen szó, de egy gondolat köré csoportosítható: tempókezelés. Egy 500 mérföldes verseny nem sprint, hanem maraton; ezt gondolkodni könnyű, de a pályán megvalósítani nagyon nehéz. Hadd mondjam el így: Egy turbófeltöltős IndyCar-t a határig használni olyan, mint reggel az első órán korlátlan internetet használni - egy idő után minden elfogy. Mears megközelítése az volt, hogy az autót, a gumikat és a motort éppen annyira terhelte, amennyire elég volt a célvonalig, és soha nem kért többet a szükségesnél.
Az eredmények ennek a filozófiának a bizonyítékai. 15 indítást végzett az Indy 500-ön, és ezekből 11-szer az első sorból indult; az első 11 próbálkozásánál mindig pole-pozícióban volt. Az időmérőkön olyan gyors volt, hogy "repülés nélkül nem lehetett elvozni mellette", a versenynapokon pedig sebészi precizitással volt következetes. Egyes versenytársai sokkal több Indy 500-at futottak - de a négy győzelem mindegyikét rövidebb karrier alatt érő Mears szerezte meg. Ez azt mutatja, hogy ő nem "csak gyors volt, hanem okosan gyors".
Az 500 mérföldes versenyeken emellett 16 pole rekordjának birtokosa, és összesen nyolc 500 mérföldes versenyt nyert: Pocono 500 (1982, 1985, 1987), Michigan 500 (1991), és természetesen az Indy-győzelmek. 1983-ban a Domino's Pizza Triple Crown bajnokságot is hozzáadta. Ráadásul 1976-ban megnyerte a Pikes Peak Hill Climb-et - vagyis a hegytetőn és a sík oválokon egyaránt a mestere volt a szakmájának.
Nemet az F1-re: A Brabham-ajánlat
Íme a meglepő rész: 1980-ban tesztajánlatot kapott Bernie Ecclestone-tól a Brabham F1 csapattal. Az első tesztnél fél másodpercre került Nelson Piquet-hez, a második tesztnél pedig gyorsabb köröket autózott. Még Piquet is javasolta őt második pilótaként. Európa legnagyobb létrája az elé terült, és Mears elutasította az ajánlatot. Az oka egyszerű volt: Nem akart Európába költözni, és elhagyni az oválversenyzést.
Ma visszatekintve ez őrült döntésnek tűnhet; de Mears számára az Indy 2,5 mérföldes oválja többet beszélt, mint Monaco betonfalai. Ez a döntés tisztázza a személyiségét: értékebbnek találta, hogy igazán szeretett munkájában tökéletesítse magát, minthogy egy másik arénában próbáljon sztár lenni.
Az 1982-es fotófinis és a box utcai tűz: A nehéz évek
Karrierje nemcsak győzelmi ünnepekből állt. Az 1981-es Indy 500-ön arcégési sérüléseket szenvedett a box utcai tűzben - mégis néhány héttel később nem a csuklójánál, hanem a kormánynál volt, és a 1981-82 közötti két szezonban 10 győzelemmel két bajnokságot nyert. Ez a visszatérés önmagában egy film témája lenne.
Az 1982-es Indy 500 pedig egy teljes filmes jelenet volt: az utolsó boxkiállásnál egy felesleges tankolás miatt 11 másodperccel Gordon Johncock mögé esett vissza. Majd szinte felmorzsolta a hátrányt, és a fotófinisbe menő párbajban mindössze 0,16 másodperccel maradt alul. Ez a különbség egészen 10 évig az Indy 500 történetének legjobb finiseként tartotta a rekordot. Ugyanabban az évben a pace-lap-i baleset miatt kritikák érték; Johncock, Rutherford és Bobby Unser kifejezte, hogy Mears-t tartotta felelősnek a lassú pace-ért. A csendes mester számára az ilyen viták mindig furcsaságot jelentettek - mert a pályán nagyon kevés ember volt, akinek annyi problémája volt, hogy beszéljen vele.
Foyt a legjobb, vagy Mears?
Ez a vita az Indy klasszikus vacsoraasztali témája. A két név gyakran egymás mellé kerül az "Indy legjobbja" vitában; egy rendezett szavazáson Foyt mindössze három szavazattal járt elöl, és a két legenda sem kívánt nyilatkozni az ügyben. A számok is érdekes képet festenek: Foyt többször futotta az Indy 500-öt, Mears pedig a nála rövidebb pályafutása során ugyanazt a négy győzelmet szerezte meg, és az pole-pozíciós rekordot is ő tartja. Helyettünk, hogy kimondjuk, ki a "legjobb", mondjuk inkább ezt: az egyik a kitartás és a hosszú pályafutás szimbóluma, a másik a hatékonyságé és a technikáé. Mindkettőjüket látni kiváltság volt.
Mears hírneve nemcsak a számokból ered; a pályán belül és kívül egyaránt ritka urat ismertek benne. Ismert, hogy Mario Andretti is figyelemfelhívott erre az oldalára. A versenyzés kemény, a személyiség tiszta - a győztes minta éppen ez.
A kor technológiája: SASzik, Motorok és a Talajhatás Forradalma
Mears pályafutása az amerikai nyitott kerekű versenyzés egyik leggyorsabb technológiai evolúciós időszakára esett. Az első Penske autót a PC-6 alvázra építették Cosworth DFX V8 turbómotorral. Az 1980-as években a Chaparral talajhatású alváz technológiai szempontból megelőzte versenytársait, és Johnny Rutherford abban az évben dominálta a szezont - vagyis Mears a technológiai verseny legkeményebb éveiben versenyzett. Akiknek nem tudják, mi a talajhatás: olyan tervezés, amely az autó alatti légáramlást használja fel, hogy az jobban "ragadjon" az úthoz; gondoljon rá úgy, mint egy gyorsan leereszkedő liftre.
Az Indy 500 technológiai laboratóriumi szerepe sem Mears korára jellemző; a Speedway 1909 óta áll, és az 1911-es első 500 mérföldes versenyt 40 autóval futották. A verseny az évek során számos autóipari innováció szülőhelye volt, a visszapillantó tükrötől a turbómotorokig. Az 1988-as PC-17 és a Chevrolet-motoros győzelem ennek a láncnak a Mears-korszakra eső láncszeme volt.
Nyugdíjazás és ma: Mentor Rick Mears
1992-ben Indianapolison edzés közben eltörte a csuklóját, a versenyen pedig először baleset után vonult vissza. 41 éves volt, és a nyugdíjazását, ahogy fent említettük, a Team Penske karácsonyi partiján jelentette be. 1992 óta Floridában él, és egy interjúban elmondta, hogy nem rekordokat hajszol, és az alapelvek nem változtak.
De amikor abbahagyta, nem vonult el: 2026-ig továbbra is a Team Penske-nél dolgozik tanácsadóként és versenyzőmentorként; olyan neveket mentorál, mint Scott McLaughlin, Josef Newgarden és David Malukas. Tehát e fiatalok Indy 500 győzelmi ünnepei mögött a négy győzelem tapasztalata áll. Milyen édesen cseng ez, nem igaz?
A Csendes Mester Öröksége
De miért emlegetjük még mindig Mearst az oválak legjobbjai között? A válasz a számokon túl valahol másutt rejlik: 17 év alatt 203 verseny, 29 győzelem, 75 pódium, 40 pole-pozíció és három CART-bajnokság - azon felül az az kiváltság, hogy első versenyzőként nyerte el háromszor a PPG Cupot. De a lényeg ez: Mears azon ritka versenyzők egyike volt, akik egy mondatban egyesítették a győzelmet a befutóval. A sérülés megrövidítette pályafutását, de az emlékét nem rövidítette meg. A következő Indy 500 megtekintésekor, ha észreveszi, hogy egy versenyző ugyanazt a nyugodt tempót tartja a futam végéig, tudja meg, kinek az árnyékát érzi most abban a gardrőbben. Szerinted ma egyik versenyző megnyerhetné a négy Indy 500-at ennyi kevés futammal? Találkozzunk a hozzászólásokban.