Hogyan vált Mario Andretti IndyCar-sztárrá az F1 előtt?

1969 májusa, Indianapolis Motor Speedway. Egy edzőn egy kerék meghibásodik, nekirohan a falnak, és Mario Andretti arcát égési sérülések borítják. Néhány nap van hátra a versenyig, a fő autó totálkáros lett. A legtöbb pilóta itt lezárta volna a történetét; Andretti viszont a következő kérdést tette fel: hol a tartalékautó? Éppen erről szól a történet, amelyet ezen az oldalon elmesélek: hogyan jutottunk idáig. Mert bár a legtöbb ember Andretti nevét a Formula 1-es bajnoki címével azonosítja, az igazi sztár státusza jóval az F1-es kalandja előtt épült fel, az amerikai nyitott kerekű versenyek ováljain és útpályáin. De hogyan vált Mario Andretti az F1 előtti IndyCar-sztárrá? Ha készen állsz, kezdjük.
Ahhoz, hogy igazán megértsük ezt a történetet, két dologra van szükségünk: egy kormányt markolatózó mohó fiatalra, és egy olyan rendszerre, amely elég szkeptikus ahhoz, hogy ne fogadja be őt. Spoiler: a fiatal nyer.
A földpályáktól az IndyCar-ig: Egy nazarethi olasz fiatalember útja
Mario Gabriele Andretti 1940. február 28-án született az Isztria tartománybeli Montona városkában (a mai Motovun, Horvátország), egy isztriai-olasz család gyereként. Családja 1948-ban indulott el a vándorútján; hét év az olaszországi Lucca menekülttáborában, majd 1955-ben a pennsylvaniai Nazareth városkában telepedtek le. Tehát ez pontosan maga a híres amerikai álom története.
Karrierjét is egy klasszikus romantikus kezdettel, ikertestvérével, Aldóval együtt földpályás versenyekkel indította. A számok alapján nehéz nem elmosolyodni: az 1960 és 1961 között indított 46 modified stock car versenyből 21-et megnyert. Ezután 1961 és 1963 között az ARDC midget sorozatban versenyzett; 46 versenyen 29-szer végzett az első ötben, és 1963-ban a bajnokság harmadik helyén zárt. Ehhez a gyerekhez a "gyors" szó kevés; "kifogyhatatlan" lenne a pontosabb.
1964: Az elutasított újonc és az első lépés Trentonban

1964. április 19., Trenton 100. Andretti az IndyCar-debütálását a Doug Stearly csapattal mutatta be; a 16. helyről indult, a 11. helyen végzett, és ebből a 100 mérföldes versenyből pontosan 526,90 dollárnyt keresett. Igen, jól olvastad: minden egy csekkel kezdődött, ami a mai pénzben néhány ezer dollárnak felel meg.
Az igazán érdekes rész pedig a Dean Van Lines csapattal történtek. A legendás főmechanikus, Clint Brawner az első megbeszélésen elutasította a fiatal Andrettit. Gondolj bele: kidobnak az ajtón valakit, aki az IndyCar történetének egyik legnagyobb neve lesz. De Andretti nem adta fel; a szezon közepén a Terre Haute sprintversennyel és a Langhorne-on elért kilencedik hellyel sikerült meggyőznie Brawner-t az IndyCar-teljesítményével. Brawner szemében Andretti autóval való munkára való elszántság emlékeztette az újonc időszakából ismert A. J. Foyt-ra. A két név így egy mondatban említették, és elvetették a hatvanas évek legnagyobb IndyCar rivalizálásának magvait.
Andretti, aki a szezon utolsó nyolc versenyét a Dean Van Lines-szal futotta, a bajnokságot a 11. helyen zárta, és megválasztották az IndyCar év újoncának. Nem rossz kezdés, ugye? Ezután jött az igazi robbanás.
Kiemelt események
- Andretti négy alkalommal lett IndyCar nemzeti bajnok, 1965-ben, 1966-ban, 1969-ban és 1984-ben.
- 1965-ben 25 évesen a történelem legfiatalabb IndyCar bajnoka lett; a rekord 1995-ig nem tört meg.
- Karrierje során 407 IndyCar rajt, 52 győzelem és 67 pole position (minden idők rekordja) áll a neve mellett.
- Az 1969-os Indianapolist 500-ast egy tartalék autóval nyerte, amelyet egy edzésbaleset után állítottak össze.
- 1966 és 1969 között a 85 USAC bajnoki verseny közül 29-et nyert meg.
1965-1966: Egymást követő bajnoki címek és a legfiatalabb bajnoki rekord
1965: Egy 25 évesen történelmet író szezon
Az 1965 volt Andretti első teljes szezonja a Dean Van Lines-szal, és az új Brawner Hawk kasztnival versenyzett (egy Brabham F1 kasztniból származtatott tervezés). Csak egyetlen győzelmet aratott, igen; de ugyanabban a szezonban hatszor lett második, háromszor harmadik, és 18 versenyből 16-ban szerzett pontot, így 25 évesen a történelem legfiatalabb IndyCar bajnoka lett. Ez a rekord 1995-ig, Jacques Villeneuve rekordjátéig állt fenn. Első győzelmét a Hoosier Grand Prix-n szerezte. Ugyanebben az évben első Indianapolis 500-asán a negyedik pozícióból rajtolt és harmadikként ért célba, majd a verseny Év Újonca lett. Hadd tegyek egy hasonlatot: egyetlen győzelemmel bajnoknak lenni olyan, mint egy csatár, aki egyetlen gólt lő, de minden meccsen a pályán lévő legjobb játékos. Éppen ilyen volt Andretti szezonja.
És egy kis lábjegyzet: a verseny után a Lotus főnöke, Colin Chapman ígéretet tett Andrettinek, hogy a jövőben egy Formula 1-es ülést kap. Tehát az F1 világosa jóval azelőtt figyelte Andrettit, hogy F1-ben versenyzett volna. De ne aggódj, az a történet nem ennek az oldalnak a témája; Andretti úgy gondolta, hogy még sok dolga van az IndyCar-ban.
1966: Egy nyolc győzelmes bemutató
1966-ban megszerezte második, egymást követő USAC bajnoki címét, és ez a szezon statisztikailag szinte ijesztő volt: 15 versenyből nyolcat nyert meg, 1142 kört vezetett, és a szezon köreinek 54,5 százalékát az élen teljesítette. Ez az arány rekord volt Al Unser 1970-es 66,8 százalékáig, és máig a történelem második legmagasabb értéke. Csak egy fekete folt van: az Indianapolist 500-ast a pole positionról kezerte, de a 82. körben mechanikus meghibásodás miatt feladta. Az Indy 500 úgy tűnt, elhatározta, hogy már az elején távolságot teremt közte és Andretti között. Az Indy 500 úgy tűnt, elhatározta, hogy már a legelején távolságot teremt közte és Andretti között.
Az elveszett bajnoki címek legdrámaibbika A legdrámaibb elveszett bajnoki címek
1967-ben nyolc győzelem ellenére is a bajnoki címet A. Foytnak engedte át. Foytnak engedte át. A szezon úgy ért véget, hogy ha forgatókönyvbe írták volna, hihetetlennek tűnt volna: Andretti elindult a pole positionról az Indy 500-on, de kereket vesztett, és törött bordával versenyzett. Andretti később elmondta, hogy a bajnoki cím a kezében volt, de az utolsó pillanatban elvesztette; tudni, hogy olyan közel állt a győzelemhez, nehezebb volt számára, mint a vereség maga. 1968 még keserűbb volt:
1968 még keserűbb volt: bajnoksága a Riverside-i fináléban mindössze 11 pontos különbséggel Bobby Unseré lett, ami a USAC történetének legszűkebb különbsége volt. Mindenköppen egy szezonban 11 második hellyel és 16 dobogóval két rekordot döntött meg, és mindkettő a mai napig érvényes. 1965 és 1969 között három USAC-bajnokságot nyert; az ötödik bajnoki címétől 93 pont választotta el. Az 1966 és 1969 közötti 85 USAC-bajnoki versenyen aratott 29 győzelmet tartják statisztikai csúcspontjának. Röviden: ez a négy év a modern IndyCar-történelem egyik legdominánsabb időszaka volt.
1969 Indianapolis 500: A/select/ISelection... A Törött Lotus és a Győzelmet Hozó Tartalékautó
Most az oldal szívéhez érkezünk. 1969-ra Andretti kezében teljesen új fegyver volt: a turbófeltöltős, 2,65 literes Ford V8-motorral és négykerékmeghajtással rendelkező Lotus Type 64. A csapatfőnök Andy Granatelli terve merész volt; turbómotoros autójukkal 1967-ben és 1968-ban megbukott az Indy 500-ön, az USAC pedig 1969-ra úgy módosította a motorszabályokat, hogy az a turbinát gyakorlatilag kizárta. Vagyis Granatelli és Andretti mindenteketre ezt az új Lotusra tette.
Aztán az edzésen egy kerék meghibásodott. A Lotus balesetet szenvedett, a négykerékmeghajtású autó megsemmisült, Andretti arcán pedig égési sérülések keletkeztek. Egyetlen reményük maradt: a mindössze másfél nap alatt tartalékautóként felépített öreg barát, a Brawner Hawk-Ford. Andretti ezzel az autóval még az időmérő edzésekre is befért, és két hellyel visszacsúszva, vagyis közvetlenül az első sor mögülről szerzett rajtjogot.
1969. május 30-án a 33 autóból álló rajtrács történelme során először teljes egészében hátulmotorsoros autókból állt; egyetlen elején motoros autó sem volt. Andretti a versenyt teljes 116 körön át vezette, 156,867 mph átlagsebességgel, és hihetetlen módon anélkül nyerte meg, hogy a jobb hátsó gumiját akár egyszer is cserélte volna. A STP-színekbe öltözött tartalék Hawk a versenytörténelem egyik legállósabb történetét írta meg. A díj: A Borg-Warner Kupa és Andretti egyetlen hivatalos Indianapolis 500-győzelme.
Oválokon ésÚtpályákon Egyaránt: Andretti Sokoldalúsága
Ez az, ami Andrettit elválasztja a hétköznapi bajnokoktól. Ő a történelem egyike a mindössze három versenyzőnek, aki ugyanabban a szezonban nyert nagy versenyt aszfaltos oválokon, útpályákon és földpályákon, és ezt a teljesítményt összesen négy alkalommal érte el. 1974-ben az USAC nemzeti földpálya-bajnoka is lett. Ha arra gondolunk, hogy a mai IndyCar naptára az oválokat, utcai pályákat és állandó pályákat vegyíti, Andretti mondható a sorozat definíciójához leginkább illő legendának.
Az egész karrierre pillantva a kép még tisztább lesz: 1964 és 1994 között 407 IndyCar-indítás, 52 győzelem, 141 dobogó, valamint a hivatalos feljegyzések szerint 67 pole pozíció, vagyis minden idők IndyCar-rekordja. Külön az Indianapolis 500-ön 29 indítás, 1 győzelem, 3 pole pozíció, 6 első öt és 11 első tíz; kétszer másodikként ért célba. Ráadásul ő a történelem egyetlen pilótája, aki megnyerte a Daytona 500-öt (1967), az Indianapolis 500-öt (1969) és az F1-es világbajnokságot (1978).
De miért jött az F1 ennyire későn?
Rövid válasz, egy hosszú mondattal: Mario Andretti a fogadott hazájában való versenyzés iránti kitartása miatt halasztotta el gyerekkori álmát, a Formula 1-es bajnoki címet. A hosszabb válasz maga ez az oldal. Andretti IndyCar-es csillagszereplése az F1 előtt négy év összefoglalója: az 1964-es trentoni 526,90 dolláros nevezési díjtól az 1969-ben tartalékautóval aratott Indy 500-ös győzelemig, a sorozatos bajnokságoktól a 67 pole position rekordjáig. Az F1-be sokkal azután lépett be, hogy Colin Chapman 1965-ben ajtót nyitott neki; addig az amerikai nyitott kerékagyú versenyek legfényesebb csillaga volt. Sőt, 1984-ben, az F1-es bajnoki címe után hat évvel, megnyerte negyedik IndyCar-bajnokságát is. Tehát a kérdés nem az, hogy "miért váltott az F1-re", hanem az, hogy "miért várt ennyi ideig".
Legközelebb még egy történetet mesélünk a Brickyard-ról. De ne feledd: Emlékezz arra a makacs fiatalemberre, aki egy napon tartalékautóval írt történelmet Indianapolis poros ováljain. Mert a legendák néha nem a legjobb autóval, hanem a legnagyobb kitartással diadalmaskodnak.
Források
- Mario Andretti Biography
- Mario Andretti - Wikipédia
- Mario Andretti versenyzői statisztikák - Indianapolis Motor Speedway
- Mario Andretti - IMS Múzeum
- 1969-es Indianapolis 500 - Wikipédia
- Mario Andretti minden valószínűség ellenére aratott Indy 500-as győzelme - Smithsonian Air and Space
- Mario Andretti első Indy 500-as győzelme - Hemmings
- Mario Andretti - Formula 1 Hall of Fame
- Mario Andretti - Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnoka
- 52 IndyCar-győzelem és rekord 67 pole position - Happy Hour Racing