Otomobilgi.comOtomobilgi.com
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • FŐOLDAL
  • HÍREK
    Törökországi Autóipari Hírek
    Globális automobilipari hírek
    Törökországi motorsport hírek
    Globális Motorsport Hírek
  • AUTÓK
    BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
    • Belső égésű modellek
    • Belső égésű motor technológiák
    • Üzemanyag és fogyasztás
    • Kibocsátás és Környezet
    • Belső égésű motor tulajdonjoga
    • Belső égésű autómobilok története
    ELEKTROMOS
    • Elektromos modellek
    • Villanyautó-technológiák
    • Töltés és infrastruktúra
    • Akkumulátortechnológia
    • Hatótávolság és fogyasztás
    • Elektromos tulajdonlás
    • Elektromos autók története
    HIBRID
    • Hibrid modellek
    • Hibrid rendszerek
    • Akkumulátor és töltés
    • Fogyasztás és Hatékonyság
    • Hibrid tulajdonlás
    • Hibrid autó története
    SUPERCAR
    HYPERCAR
  • TECHNOLÓGIA
    Vezetőtámogató rendszerek
    Biztonsági technológiák
    Világítási és Látási Technológiák
    Infotainment és kapcsolat
    Önvezető üzemmód és a mesterséges intelligencia
    A Jövő Technológiái
  • ÚTMUTATÓK
    Vásárlási útmutatók
    Értékesítési útmutatók
    Karbantartás és használat
    Tulajdonjog és költségek
    Gumi és Felni
    Biztosítás és műszaki vizsga
  • TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
    Autótörténelem
    Ikonikus Modellek
    Klasszikusok és Gyűjtemények
    Törökország autóipari története
    Autótervezés
    Az autó és a populáris kultúra
  • MOTORSPORT
    Formula 1
    Rali (WRC)
    Rallykrossz
    MotoGP
    Formula 2 & Formula 3
    Kartozás
    Le Mans-i 24 Órás
    WEC
    NASCAR
    IndyCar
    DTM
    GT Versenyek
    Drift
    Drag Versenyek
  • ISMERJEN MEG MINKET
    RÓLUNK
    KAPCSOLAT
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  1. FŐOLDAL
  2. AUTÓK
  3. ELEKTROMOS
  4. Elektromos autók története
  5. A Sinclair C5 volt-e az elektromos közlekedés legnagyobb kudarca?

A Sinclair C5 volt-e az elektromos közlekedés legnagyobb kudarca?

  • Elektromos autók története
  • Szerző: Deniz Erkan
  • Létrehozás: 15 november 2026
A 3 millió fontos nagyszerű bemutatóval piacra dobott Sinclair C5 tíz hónappal később 7,75 millió fontos bukás lett.
A 3 millió fontos nagyszerű bemutatóval piacra dobott Sinclair C5 tíz hónappal később 7,75 millió fontos bukás lett.

1985. január 10-én reggel az észak-londoni Alexandra Palace-ban hat Sinclair C5 pattant ki a kartondobozokból, és megkerülte az arénát. Szürkés-sárga egyenruhás sofőrök, pólók, kulcstartók, sőt még egy C5 videójáték is... Sinclair teljes gőzzel működtette a 3 millió fontos promóciós gépezetet. Pedig még aznap este a újságírók kezében egy olyan jármű volt, aminek a pedálozásnál nem maradt más választása, és a hidegben olvadt a hatótávja. Tíz hónappal később leállt a gyártás, a Sinclair Vehicles pedig 7,75 millió font adóssággal csúszott a csőd asztalára. De miért omlott össze olyan gyorsan ez a projekt, amely az 1970-80-es évek energiaválságainak szélét használta ki?

Ez az oldal nem egy általános kérdésre keresi a választ, vagyis arra, hogy miért nem volt sikeres a hetvenes évek elektromos járműve. Egyetlen terméket, egyetlen bemutatót és egyetlen kereskedelmi bukást helyez vizsgálat alá: Sinclair C5. A válasz abban rejlik, hol nyílt meg az olló a műszaki specifikáció és a piaci valóság között.

Mi az a Sinclair C5, és kinek tervezték?

A Sinclair C5 műszaki besorolása szerint elektromos rásegítésű pedálos háromkerekű: egyszemélyes, fekvő testtartású, kis tricikli. Bár a közvélemény elektromos autóként emlegeti, Clive Sinclair a járművet kifejezetten járműként definiálta, nem pedig autóként. Ez a megkülönböztetés nem volt kitérő, hanem maga a jogi alap.

A mérnöki cél a hivatalos közúti adatokra épült: Nagy-Britanniában az átlagos napi autóutazás mindössze 13 mérföld (kb. 21 km), a moped- és kerékpáros utazások pedig kb. 6 mérföldesek voltak. Sinclair logikai láncolata egyszerű volt: rövid távú napi közlekedéshez teljes méretű autó nem kellett; egy könnyű, olcsó és elektromos jármű kitölthette volna ezt az űrt. A célár 500 font alatt lett meghatározva. A végleges termék 399 fontért került forgalomba; postai kiszállítással 428 fontért. Hogy az ár 400 font alatt maradjon, olyan alkatrészek, mint a jelzőlámpák, tükrök, kürt és a fényvisszaverő High-Vis Mast opcionális kiegészítővé váltak. Ez a döntés később a biztonsági vita középpontjába került.

A projekt gondolati gyökerei sokkal régebbiek voltak. Sinclair elektromos járművek iránti érdeklődése az 1950-es évek végéig nyúlt vissza, a Solartron-nál végzett egy nyári munkáig. Az 1970-es évek elején a Sinclair Radionics-nél készültek az első előzetes kutatások, és kifejlesztettek egy vékony motoros roller prototípusát; ám amikor a számológép-projektek elsőbbséget kaptak, a munka évekig állt. 1979 végén a projekt C1 kódnéven, 30 mph célsebességű moped-alternatívaként született újjá. 1982-ben szélcsatorna-teszteket végeztek az Exeteri Egyetemen, és stílustanulmányokat folytattak az Ogle Design-nal; ám amikor a jármű megközelítette a 150 kg-ot, a programot 1983 márciusában leállították. Az új megközelítés egy könnyebb, lassabb és jogilag kerékpárnak minősülő jármű volt.

Kiemelt adatok

  • Bemutató: 1985. január 10., Alexandra Palace, London; ár: 399 font
  • Motor: 250 W (0,34 LE), 12 V-os ólom-savas akkumulátor, hatótáv-ígéret 32 km, legnagyobb sebesség 24 km/h
  • Kb. 14.000 darab készült; az eladások 5.000 darab körül maradtak
  • A gyártás 1985 augusztusában állt le; A Sinclair Vehicles 1985 novemberében 7,75 millió fontos adóssággal csődbe ment

Jogi keret: A C5-öt meghatározó törvény

Sinclair C5'in 15 mph hız sınırı, 60 kg ağırlığı ve 250 W motoru bir mühendislik hedefi değil, yasal tavanların mühürlediği bir tasarımın ürünleriydi.

A jármű karakterét meghatározó legkritikusabb mérnöki döntés valójában egy törvény volt. Az 1983 augusztusában elfogadott elektromos rásegítésű pedálkerékpár szabályozást a kerékpárgyártók lobbija formálta, és ez a kategória megszabadította a biztosítás, a járműadó, a vezetői engedély és a bukósisak követelménye alól. Cserébe három szigorú határértéket szabtak: 15 mph (24 km/h) sebességhatár, 60 kg tömeghatár és 250 W-os motorhatár. A Sinclair C5 teljes tervezését e három szám alapján optimalizálták. Más szóval a jármű teljesítménye nem mérnöki cél volt, hanem jogi plafon eredménye.

A vállalati alapokat is ugyanekkor készítették elő: 1983 márciusában a Sinclair Research részvényeinek eladásából származó 8,3 millió fonttal megalapították a Sinclair Vehicles-t; a vezérigazgatói posztra a korábbi DeLorean-alkalmazott, Barrie Wills került. A fejlesztés 19 hónapon át nagy titokban folyt a MIRA tesztpályán; a részletezés és a prototípus fázisát a Lotus Cars végezte.

Műszaki adatok: Mit mondanak a számok?

250 wattlık motoru ve 32 kilometrelik menziliyle Sinclair C5, 399 sterlinlik fiyatına rağmen 7,75 milyon sterlinlik bir fiyaskoya dönüştü.

A C5 adatlapja első ránézésre egyértelművé teszi a jármű kategóriáját:

TulajdonságÉrték
Motorteljesítmény250 W (0,34 LE), legfeljebb 4.100 fordulat/perc
Akkumulátor12 V-os ólomsavas, teljes feltöltéssel óránként 35 A
Hatótávolság (állítás)32 km (20 mérföld)
Végsebesség24 km/h (15 mph, jogi határ)
TömegKb. 30 kg (akkumulátor nélkül) / 45 kg (akkumulátorral)
Hosszúság / szélesség / magasság1.744 / 744 / 795 mm
Tengelytáv1.304 mm
Csomagtartó térfogat28 liter
Emelőképesség8% motorral, 14% pedálrásegítéssel
Ár (1985)399 font (postai úton 428 font)

A motort Olaszországban a Polymotor gyártotta; a gyakran emlegetett mosógépmotor-legenda nem igaz, a tervezés egy teherautó-hűtőventilátorból származott. Az akkumulátor az Oldham Batteries terméke volt. A hajtás oldalon a kétfokozatú sebességváltó 13-szorosára növelte a nyomatékot; newtonméterben kifejezett nyomatékértéket a gyártó soha nem hozott nyilvánosságra. Amikor a motort teljes terhelésre kapcsolták, akár 140 amper áramot vett fel, az elektronikus áramkör pedig 4 másodperc után védelmi célból kikapcsolta a motort. A váltóban nem volt hátramenet: a vezetőnek ki kellett szállnia, és kézzel kellett elfordítania a jármű elejét, hogy irányt változtasson. A kormányzást a térd alatt elhelyezett kormányrúd biztosította.

A karosszéria polipropilén fröccsöntésű két héjból állt, a váz pedig a Lotus által tervezett egymagos, Y alakú acél komponensből. A végső stílust a 23 éves ipari formatervező, Gus Desbarats készítette; ugyanő tervezte a visszaverő High-Vis Mast-ot is. Mivel a végsebesség 24 km/h, a 0-100 km/h gyorsulási értéknek nincs értelme ennél a járműnél; a jármű soha nem tudta el elérni ezt a sebességet.

Energia- és akkumulátorválasztás az olajválságok kontextusában

A 1980-as évek valójában kedvező éghajlatot kínált az elektromos jármű ötletének. A történelem világosan mutatta a nagy képet: 1912-ben csak az USA-ban mintegy 34.000 elektromos autó volt bejegyezve, és egy időben az elektromos járművek többen voltak, mint a belső égésű járművek; de a belső égésű motor hatékonysága gyorsan nőtt, miközben az akkumulátor-technológia nem tudta követni ezt a tempót. Az 1973-as olajválság és az azt követő második válság egyszerre mutatta meg ismét az akkumulátor lassú fejlődését. 1978-ban Nagy-Britannia 17,6 millió bejegyzett járművéből mindössze 45.000 volt mindennapi használatban elektromos, és ezeknek mintegy 90 százaléka tej szállító jármű volt.

Itt mutatkozik meg Sinclair kritikus stratégiai döntése: tudatosan elutasította az akkumulátor-technológia fejlesztését. Az érvelése azon a feltevésen nyugodott, hogy ha az autó piacra kerül, az akkumulátorgyártók jobb termékeket fognak fejleszteni. A projekt egyik vezető mérnöke, Tony Wood Rogers később világosan összefoglalta a helyzetet: azt mondta, hogy a szabványos technológiára voltak kárhoztatva, a fényűző trakciós akkumulátor jó kompromisszumnak számított, de nagyon kevés választási szabadságuk volt. A 12 V-os ólom-sav akkumulátor az 1985-ös technológiával a legjobb elérhető megoldás volt erre a feladatra, és egyben a legnehezebb megoldás is. A lítium-ion forradalom még harminc év távolságban volt.

Miért fordult rosszra a bevezetés?

A gyártást a Hoover mosógépgyárában állították fel a walesi Merthyr Tydfilben; a Welsh Development Agency közvetített, a Hoovert 200.000, majd 500.000 darabos éves értékesítési előrejelzésekkel győzték meg. Az eredeti terv a DeLorean dunmurryi, észak-írországi gyára volt; a DeLorean csődje megszüntette ezt a lehetőséget. A teljes gyártás 1984 novemberében indult, és 1985 januárjának elejére több mint 2.500 C5 készült el. A gyártósor óránként 50 járművet tudott kiadni, a heti kapacitás 8.000 darab volt.

Az 1985. január 10-i bemutató koreografikusan ambiciózus volt: dobozokból kilövő járművek, promóciós termékek, három hónapos és 3 millió fontos sajtó- és televíziós kampány. A téma a személyi közlekedés új erejét hangsúlyozta. A sajtóteszt azonban teljes katasztrófával végződött: a bemutatóra szánt gépek közül sok nem is működött. A bevezetés napján a hideg idő csökkentette a 12 voltos akkumulátor hatótávolságát, és az újságíróknak hideg, szeles és esős időben kellett pedált tekerniük.

A marketingstratégia következetlen volt: a brosura a C5-et olyan terméknek mutatta be, amely visszaadja az egyénre szabott személyi közlekedést, szabadidőközpontú terméknek, míg más anyagok autóalternatívaként pozicionálták. Egy alapvetőbb probléma is volt: a projekthez egyáltalán nem készült piackutatás. A reklámügynökség egyik vezetője elismerte, hogy 1985 januárjában a munkát Sir Clive meggyőződései alapján vitték a prototípus fázisba. Még a tervezőcsapaton belül is ellentmondás volt: az Ogle jelezte Sinclairnek, hogy nem hisznek a projektben, a jármű nem lesz elég gyors, a vezetők eláznak az esőben, és az akkumulátor nem lesz elegendő.

Biztonsági vita: Halálos csapda, vagy láthatósági probléma?

A média napokon belül keményen bírálta a C5-et; a jármű egyensúlytalan, nem biztonságos, és mivel más közlekedők számára láthatatlan, veszélyesnek, háromkerekű halálcsapdának bélyegezték. A RoSPA nemzeti kerékpáros felelőse, Howard Boyd figyelmeztetett arra, hogy a jármű alacsony magassága megnehezíti a teherautó- és figyelmetlen autóvezetők számára, hogy észrevegyék. Murray MacKay, a Birminghami Egyetem Balesetkutató Egységének vezetője úgy fogalmazott, hogy a C5 egyfajta tejfelszállító jármű, amely forgalomba mehet kalap és jogosítvány nélkül. A British Safety Councilon és annak elnökén, James Tye-n keresztül folytatott vita odáig fajult, hogy Sinclair rágalmazási pert jelentett be; a perből azonban nem született eredmény. 1985 júliusában az Advertising Standards Authority jelentése is szót emelt a hirdetések elleni kritikák kapcsán.

A hivatalos tesztleletek árnyaltabbá teszik a képet. A Transport Research Laboratory RR55 számú jelentése megállapította, hogy a C5 nappali láthatósága tiszta látási viszonyok között összemérhető a pedálos kerékpárokéval, az út- és irányítási jellemzők megfelelőek, és a felborulás következményei valószínűleg kevésbé súlyosak, mint a kerékpárról való esésé. Ugyanez a jelentés azonban rögzítette azt is, hogy a problémák bizonyos körülmények között jelentkeznek. Vagyis a halálcsapda-mondat és a hivatalos megállapítások nem egyeztek meg teljesen; a lényeg az volt, hogy az alacsony karosszériaprofil által összetett forgalomban keltett kockázatérzet, valamint az, hogy a biztonsági felszerelés nem volt benne a 399 fontos árban.

A kereskedelmi bukás anatómiája

Az eladási számok túl gyengék voltak ahhoz, hogy a gyártási kapacitással összevethetők legyenek. Az első három hónapban a termelést 90 százalékkal csökkentették, 1985 augusztusában pedig teljesen leállt. 1985 júliusáig körülbelül 8000 darabot adtak el; tíz hónap végére az összes eladás 5000 körül maradt, a különböző intézményi nyilvántartások pedig 4500 és 9000 alatti közötti számokat mutatnak. A gyártás pedig körülbelül 14000 darabon állt meg. A Sinclair Vehicles 1985 novemberében csődeljárást kezdeményezett; a 7,75 millió fontos adósság 7 milliója Sinclair személyes befektetéséből származott. Körülbelül 1,5 millió font adósság maradt a Hoovernek, és a merthyr-i összeszerelő sor egy éven belül kikerült a használatból. A projektet olyan kudarcnak értékelték, amely elnyelte alkotója vagyonának nagy részét, és gyakorlatilag befejezte üzleti pályafutását; a háború utáni brit ipar egyik legnagyobb marketingkudarcának számít.

De Miért Bukott Meg? Világos válasz

Ha egyetlen eseményre összpontosítva tekintünk, a válasz három rétegből áll. Az első a termékpozicionálás: a C5 sem az autótulajdonosoknak, sem a kerékpárosoknak nem szólt; a 24 km/h-s sebességkorlát, a 32 km-es hatótávolsági állítás és a hidegben gyorsan kiürülő ólom-sav akkumulátor a két világ elégtelen másolatává tette. Ráadásul a jármű csak hónapokkal a bemutató után került ki az üzletekbe értékesítésre. A második a folyamat: piackutatás nélkül, a tervezőcsapat figyelmeztetéseinek figyelembevétele nélkül, kizárólag az alapító hitére épültek 14000 darabos gyártás és heti 8000 járműves kapacitás. Harmadik, kontextusban: 1985-ben Nagy-Britanniában az akkumulátor-technológia még nem volt érett erre a koncepcióra, és a téli viszonyok ezt már az első tesztnapon megmutatták.

A folytatás: Kultusztárgy, vagy megelőzte a korát?

A történet nem az eladásokkal ért véget. A több ezer eladatlan C5-öt befektetők vásárolták meg, és 399 font helyett akár 6000 fontos felpuffasztott áron kínálták tovább. Ma a C5 kultusztárgy a gyűjtők körében; tulajdonosai klubokat alapítottak, és néhányan úgy módosították a motort, hogy 240 km/h sebességre is képes legyen. Hírt csinált még az is, hogy napjainkban egy kibontatlan, 1985-ös gyártású C5 került aukcióra.

A vita másik vége azonban még mindig tart. Egy vélemény szerint a C5 egy időben járó, de 24 évvel későn érkezett ötlet volt: a koncepció helyes volt, csak az ólom-sav korszakában valósították meg. Az ellenkező nézet szerint már egyetlen piackutatás is feltárta volna ezeket a hibákat, valamint azt, hogy a C5 használhatatlan volt Nagy-Britannia 20. század végi úthálózatán. Ha a kettőt együtt olvassuk, a tanulság egyértelmű: Az elektromos jármű ötlete nem bukott meg; az akkumulátorkémia, a jogi korlátok és a piackutatás nélküli makacsság tette ezt a 399 fontos triciklit 7,75 millió fontos kudarccá. Ha eszünkbe jut, hogy a modern elektromos forradalom a lítium-ion akkumulátorral érkezett, akkor a C5 sorsa nem egy ötlet, hanem egy korszak határa volt.

Források

  • Sinclair C5
  • Sinclair C5 - Britannica
  • Was the Sinclair C5 30 years too early? - BBC Future
  • A Sinclair C5 biztonsági szempontjai (RR55) - TRL
  • Sinclair C5 Electric Vehicle - Science Museum Group
  • Freeze Frame: A Sinclair C5-kísérlet kudarca - Hagerty UK
  • Nagy autózási katasztrófák: Sinclair C5 - Retro Motor
  • BBC On This Day - 1985. január 10.

Az oldal megosztása

Kategóriaszerkesztő

Deniz Erkan

Deniz Erkan

Makine mühendisként az egyik legfontosabb szokás, amelyet a szakmám adott nekem, az volt, hogy egy rendszerre ne csak az eredményét, hanem azt is megvizsgáljam, hogyan és miért működik. Az autók iránti érdeklődésem is ebből a szemléletből táplálkozik. Számomra egy autó nem csupán dizájn, teljesítmény vagy kényelem, hanem egy holisztikus rendszer, amelyben a mechanika, az elektronika, a szoftver és a mérnöki tudás találkozik.

Mérnöki hátteremet az idő során a szoftverfejlesztéssel ötvöztem. Ennek a két területnek a metszéspontja lehetővé tette, hogy holisztikusabb perspektívából tekintsek a modern autókra. Az autók világát a motortól és a felfüggesztéstől egészen a vezetőtámogató rendszerekig és a szoftvertechnológiákig mérnöki szemmel és autórajongóként egyaránt követem nyomon.

Az Otomobilgi.com-on a célom az, hogy a technikai témákat felesleges bonyolultságba taszítás nélkül, a mérnöki pontosságot megőrző és az autó iránti kíváncsiságot elevenen tartó nyelven mutassam be. Mert számomra egy jó autó nem csupán szép vagy gyors, hanem egy különleges alkotás, amely a dizájnt, a technológiát és a vezetési karaktert egységként közvetíti.

Kapcsolódó tartalmak

Húsz évvel a Ford Model T megjelenése előtt Thomas Parker már közútra engedett egy elektromos autót Wolverhamptonban, ólom-sav akkumulátorokkal hajtva.
Elektromos autók történeteThomas Parker és az elfeledett első angol elektromos autó
Az elektromos autók megszakítás nélküli kereskedelmi győzelmét az évszázad elején a csendes tejautók szerezték meg; senki sem nézett vissza, azok hajnalukban elnémították a városokat.
Elektromos autók történeteA városokat csendben bejáró tejesautók az elektromos járművek elfeledett flottáját jelentették
Az 1973-as olajválság idején született meg az Enfield 8000, mint Nagy-Britannia elektromos jövőjének ígérete, hogy három évvel később csendben véget ért a gyártósoron.
Elektromos autók történeteEnfield 8000: a mindössze 112 darabban fennmaradt elektromos kísérlet
Gaston Planté 1859-ben két ólomlemelet merített egy üvegedénybe, ezzel feltalálta az újratölthető akkumulátort, és utat nyitott az elektromos autó előtt.
Elektromos autók történeteGaston Planté és az elektromos autót születető akkumulátor
William Morrison, egy ékszerüzlet pincéjében akarta tesztelni az akkumulátorát, és tudta nélkül történelmet írt az USA első működő elektromos autójával.
Elektromos autók történeteWilliam Morrison és az Egyesült Államok első elektromos autója
Benz szabadalmi járműve még a harmadik születésnapját sem érte el, amikor Coburgban egy mérnök kivezette a lovát, telkére elektromotort szerelt, és megszerezte az autóipar történetének legvitatottabb címét.
Elektromos autók történeteFlocken Elektrowagen volt az első sorozatgyártású elektromos autó?
Egy füstmentes, korommentes, tűz nélküli mozdony 1842-ben közlekedett Edinburgh-ból Glasgow-ba; de a gőz és a munkanélküliség iránti félelem kitörölte azt a történelemből.
Elektromos autók története1838-ban megsemmisített Galvani: Az első elektromos jármű tragikus története
Egy évszázaddal ezelőtt az elektromos autók tulajdonosai egyáltalán nem vettek akkumulátort; az lemerült telepet néhány percen belül kicserélték egy újjal a városi állomáson.
Elektromos autók történeteMiért kellett cserélni az akkumulátort a korai elektromos autókban?
Nem az olajösszeesküvés, semmilyen tragikus tűz ölte meg Ford és Edison elektromos autóját; Edison akkumulátorának magas belső ellenállása és Ford makacsságának metszéspontja volt az.
Elektromos autók történeteFord és Edison feladott elektromos autós álma
1899-ban az első 100 km/h-t meghaladó közúti jármű nem benzines, hanem az elektromos La Jamais Contente volt, és a rekord tulajdonosa a belga mérnök Camille Jenatzy volt.
Elektromos autók történeteBenzinessel Gyorsabb Volt: a La Jamais Contente és az elektromosság korai diadala

Címkék

  • az elektromobilitás története
  • az autó fejlődéstörténete
  • ólom-savas akkumulátor
  • sinclair c5
  • clive sinclair
  • elektrikális támogatású kerékpár
  • sinclair c5 1985-ös bemutatója
  • egyesült királyság
  • kereskedelmi bukás
  • akkumulátortechnológia
  • korai elektromos autó
  • lotus cars

Kövessen minket a közösségi médiában

  • Rólunk
  • KVKK Tájékoztató Szöveg
  • Adatvédelmi Szabályzat
  • Kapcsolat
Otomobilgi.com
FUGGETLEN AUTÓS KULTÚRA PLATFORM
Virgo CMS által működtetve