Thomas Parker és az elfeledett első angol elektromos autó

Létezik egy fekete-fehér fénykép 1895-ből, Angliából, amelyet egy ház előtt készítettek Wolverhampton Tettenhall nevű városrészében. A képen látható autó sem gőzüzemű, sem lóvontatású nem volt; ólom-savas akkumulátorokkal működő, tölthető elektromos autó volt. És pontosan középen egy komor tekintetű férfi áll: Thomas Parker. Ez az egyetlen felvétel szinte az egyetlen vizuális bizonyítéka az elektromos autó egyik legkorábbi angliai példányának. De miért nem kerülhetett be az autótörténelem fő narratívájába ez a mérnök, aki több mint húsz évvel a Ford Model T előtt nap mint nap autóval járt dolgozni? A válasz egyszerre egy ember és egy iparág sorsában rejlik.
Egy Coalbrookdale-ből származó kézműves: Ki volt Thomas Parker?

Thomas Parker 1843. december 22-én született a shropshire-i Coalbrookdale-ben. Ez a város a vas mítosát hordozta: apja formázóként dolgozott a Coalbrookdale Ironworks-nél, és a család generációkon át ugyanannak az öntödének kötötte a sorsát. Parker első munkája is az apja mellett végzett formázói munka volt; iskoláit kváker intézményben végezte. Ez az alapított korán adta meg azt a két tulajdonságot, amely meghatározta karrierjét: az kézügyességet és a gyakorlatias problémamegoldás szokását.
A fordulópont a 1862-es londoni világkiállítás volt. Parker a Coalbrookdale Company négy képviselőjének egyikeként járta a kiállítást; az elektromos távíró és a nedves akkumulátoros standok előtt azt látta, amit egy gépészmérnök láthat: a hordozható energia jövőjét. Miután visszatért Coalbrookdale-be, az elektromos galvanizálási részlegen kémikus lett, és a galvanizálás erejének növelésére saját tervezésű, nagy dinamót épített. Ezt a gépet tartják az első dinamónak, amelyet erre a célra használtak.
Ettől kezdve találmányai követték egymást. 1876-ban Philip Westonnal közösen szabadalmaztatott egy továbbfejlesztett gőzszivattyút. 1881-ben az antracittal égő Kyrle Grate tűzhely ezüstérmet nyert a Smoke Abatement Exhibition kiállításon; évekkel később, 1904-ben a korommentes Coalite tüzelőanyag feltalálója lett, és halála után a füst elleni küzdelem aranyérmével tüntették ki. Kortársai jól ismerték a helyét: Lord Kelvin Parker-t Európa Edisonjának nevezte. Egy mérnök volt, aki időnként a politikába is beleszólt; 1892-ben a Liberal Párt jelöltjeként indult Kingswinfordért, de vesztett; egy évvel később Wolverhamptonban békebírói címet kapott.
Elwell-Parker: A Midlands első villamosipari vállalata
1882 egy év volt, amely Parker életében két külön szabadalommal indult. Júniusban Paul Bedford Elwelllel közösen dinamókhoz és villamos világításhoz kapcsolódó szabadalmat kapott; ugyanabban az évben külön szabadalmat jegyeztek be Gaston Planté ólom-savas akkumulátorán végzett fejlesztéseiért. Októberben Wolverhamptonba költözött, és társulást kötött Elwelllel. Elwell családja szeg- és patkógyárat működtetett a régióban; a tőke és az ipari hagyomány ott volt, a villamossági tudás pedig Parkerben.
A létrehozott cég volt az első vállalat, amely villamos berendezéseket gyártott a Midlandsban. A gyártósor gyorsan körvonalazódott: 1882-től akkumulátorokat, 1883-től dinamókat gyártottak. Az ügyfélkör azt mutatja, mennyire komolyan vették a céget. A Manchester Edison Company részére dinamókat értékesítettek; a Forest of Dean-i Trafalgar Colliery részére szállított berendezés tette lehetővé azt a megoldást, amelyet a föld alatti első villamos világításként emlegetnek. Egy bánya föld alatti részeinek villamos fénnyel való megvilágítása az korabeli mérnöki mércével mérve merész referencia volt.
Ez a partnerség hosszú távon egy nagyobb struktúrává fejlődött. 1889-ben egy szindikátus megalapította az Electric Construction Corporation-t (ECC); az Elwell-Parker és hasonló berendezéseket gyártó cégek felvásárlásával új gyárat nyitott Wolverhampton Bushbury nevű részében. Ami érdekes: az alapító zseni nem kerülhetett be ebbe a struktúrába az igazgatótanácsba: Parker nem válhatott igazgatótanácsi taggá, csak Üzleti igazgatói posztra nevezték ki. Amikor a cég 1893-ben nehézségekbe ütközött, és Electric Construction Company néven alakult újjá, Parker 1894-ben lemondott, és megalapította saját cégét, a Thomas Parker Ltd.-t; ez a cég pedig 1909-ben szűnt meg. Ez a kép összefoglalja a korszak villamosiparának keménységét: a technológiát előállító és a tőkét irányító nem mindig ült ugyanannál az asztalnál.
Kiemelések
- Thomas Parker azt állította, hogy 1884-ben villamos automobilt épített Wolverhamptonban; napjainkra mindössze egyetlen, körülbelül 1895 -ből származó fotó maradt fenn.
- Parker a savas ólomakkumulátorok tökéletesítéséért 1882-ben, ugyanabban az évben kapott szabadalmat, mint Gaston Planté, de egymástól függetlenül.
- Az ECC 1896-ban gyártotta az első villamos dog cart-ot; a kormány helyett gyeplőt használtak.
- Parker 1899–1908 között a Metropolitan Railway tanácsadó villamosmérnökeként a londoni földalatti villamosításán dolgozott; a Neasden Power Station 1904-ben nyílt meg.
- Az 1885 -i blackpooli villamos volt az ország első villamos villamosa, és a berendezése Parker műve volt.
Nem 1884-es Wolverine, hanem Wolverhampton: Hogyan született meg az első brit villamos autó?
Amit Parker autójáról tudunk, meglepően kevés, de az állítás egyértelmű: ő maga kijelentette, hogy legkorábban 1884-ben épített egy villamos autót. Mielőtt egy évtized eltelt volna, ezzel az autóval járt nap mint nap dolgozni. Gondoljuk bele: Az 1880-as évek Angliájában egy mérnök, aki saját gyártású savas ólomakkumulátorokkal járt otthonából dolgozni. A Ford Model T majd 1908-ben jön el; ám Parker járműve már az utakon járt, amikor az automobil fogalmi szótára még ki sem alakult teljesen.
A bizonyítási helyzet mérnöki diszciplínával nézve gyenge: egyetlen fotó van a birtokunkban, körülbelül 1895 -ből. A képen a jármű a tettenhalli háza előtt áll, Parker középen. Technikailag azt is ezen a képen keresztül tudjuk: a jármű újratölthető savas ólomakkumulátorokkal működött. Teljesítményadatok, legyártott darabszám, hatótávolság-információ nincs. Ez a bizonytalanság annak a része, hogy az elektromos autó feltalálójának pontos kiléte és dátuma mindmáig vitatott maradt. Nemcsak Parker; Magnus Volk Immisch-motoros háromkerekű elektromos járműve már 1887 októberében úton volt. Az, hogy a első prototípus és a elsorozatgyártott jármű megkülönböztetése nem egyértelmű, lehetetlenné teszi a verseny az első helyre leszűkítését. Parker ebben a képben az egyik legerősebb jelölt; de nem az egyetlen jelölt.
1896-os elektromos Dog Cart: Elektromos köszöntés a lóhúzta hagyománynak
Az Electric Construction Corporation által 1896-ban gyártott első elektromos dog cart ironikus kacsintás volt a kor járműkultúrájára. A dog cart egy lóhúzta járműtípus volt, amelyet a nevéről vadászkutyák szállításáról kapott; az ECC elektromotorral keltette életre. A jármű legszínesebb részlete az irányítási mechanizmusa: nem kormányt használtak, ehelyett gyeplőt. Az üzletvezető, A. B. Blackburn a lóhúzta járművek használatát szerette, ezért választották a gyeplős irányítást. A technológia megváltozott, de a felhasználó szokása nem; a felhasználói élménytervezés egyik legrégebbi példájának tekinthető.
Ennek a járműnek a tervezésébe egy másik Parker is bekapcsolódhatott: egyes feljegyzések szerint a dog cart prototípusát az Elwell-Parker alapító társának fia, Thomas Hugh Parker tervezte. Egy további fontos megkülönböztetés is létezik: Thomas Parker villamosmérnök (1843–1915) és a Manchester, Sheffield and Lincolnshire Railway mozdonyfőnöke, Thomas Parker (1829–1903) nem ugyanaz a személy; két név, amelyet a történelem lapjain gyakran összekevernek. Ha az 1890-es években az Elwell-Parker tényleges monopolium pozícióját az angol piacon nézzük, a dog cart nem pusztán érdekesség, hanem az elektromos járműgyártás első intézményi lépése Angliában.
| Időszak | Fejlődés | Jelentés |
|---|---|---|
| 1882 | Az Elwell-Parker alapítása, akkumulátor- és dinamopatensek | A Midlands első elektromos berendezésgyártó vállalata |
| 1883 | Dinamók a bányászoknak; a Trafalgar Colliery föld alatti világítása | Az elektromosság leszállása az ipari talajra |
| 1884 | Parker elektromos autója | Angliában ismert legkorábbi elektromos jármű állítása |
| 1889 | Az Electric Construction Corporation megalapítása | Az Elwell-Parker felvásárlása, gyár Bushburyben |
| 1896 | Az első elektromos dog cart | Az első sorozatgyártású elektromos jármű gyeplővel irányítva |
| 1899–1908 | A Metropolitan Railway villamosítása | Az elektromosság kora a földalatti vasúton |
A londoni metrót villamosító férfi
Parker szerepe az elektromos járművek történetében valójában egy tágabb infrastruktúra-karrier része. 1885-ben ellátta a blackpooli villamos felszerelését; ez volt az ország első elektromos villamosa. Dolgozott a Liverpool Overhead Railway villamosításán; 1892-ben nagyfeszültségű egyenáramú elosztórendszereket épített Oxford, Birmingham, Charing Cross, Chelsea, Sydenham és Shoreditch számára. 1897-ben pedig megalapította a Midland Electric Corporation vállalatot, amely az első széles körben áramot elosztó cég volt. Olyan projektek, amelyek mindegyike mára egy-egy városi infrastruktúra alapját képezi.
A csúcs 1899-ben érkezett. Lemondott a Thomas Parker Ltd. vezérigazgatói posztjáról, Londonba költözött, és a Metropolitan Railway tanácsadó villamosmérnöke lett. Feladata a földalatti vasút gőzről villamos energiára való átállítása volt; a projekt szívében a 1904-ben megnyílt Neasden Power Station erőmű állt. A források eltérő mértékben írják le a szerepét: egyesek a Metropolitan tanácsadójaként említik, mások a földalatti nagy részének villamosításáért felelős személyként hivatkoznak rá. Bizonyos, hogy ez a projekt teremtette meg a londoni metró modern identitását, és Parker ennek az átmenetnek a mérnöki csúcspontján állt. 1908-ben nyugdíjba vonult, és visszatért a szülőföldjére, Coalbrookdale-be. 1915. december 5-én az ironbridge-i otthonában agydaganatban halt meg; sírja a madeley-i St Michael's Church templomban található. Halálának életkora a forrásokban 71 vagy 72 évként szerepel; a különbség a születési és halálozási hónapok naptári számításából adódik.
Ki találta fel az első elektromos autót, és miért feledték be Parkert?
Erre a kérdésre az őszinte válasz a következő: nincs egyetlen, kétségtelen név. Az amerikai oldalon elfogadott, hogy Robert Anderson kb. 1832-ben fejlesztette ki az első durva elektromos járművet, de ez a jármű az 1870-es évekig nem terjedt el. 1900 körül az Egyesült Államokban a járművek körülbelül egyharmada elektromos volt; 22%-a benzines, a többi gőzhajtású. A versengés kezdetén az elektromos autó gyakran a komfort terén volt felülmúlhatatlan: nem volt rezgés, nem volt szag, nem volt zaj, és nem volt veszélyes hajtókar. A benzines oldalon viszont nagyobb hatótáv, magasabb sebesség és egy terjedő benzinkút-hálózat állt; a vidéki utak és a városok közti utak aszfaltozása is a benzineseknek kedvezett. 1912-ben Charles Kettering elektromos indítómotorja végleg megszüntette a hajtókar problémáját, és az egyensúly véglegesen felborult. Parker járműve ennek a gazdaságnak volt az áldozata: drága volt, az akkori akkumulátorral korlátozott hatótávval rendelkezett, és egyetlen fényképpel dokumentált vízió maradt.
Van egy másik oka is annak, hogy Parker neve árnyékba került. Az energiája nem egyetlen termékre, hanem egy egész ökoszisztémára oszlott meg: dinamókra, akkumulátorokra, villamosokra, bányai világításra, elosztó cégekre, a metróra. Amíg az egyetlen autóval azonosított neveket bejegyezték a történelembe, az infrastruktúrát megteremtő mérnökök nyoma jellemzően a rendszerek belsejében marad. Mégis a történet nem merült feledésbe teljesen: 2015-ben emléktáblát avattak a coalbrookdale-i Severn House-ban, 2022-ben pedig a wellingtoni gyalogturisztikai fesztivált Thomas Parkernek szentelték; a városban egy róla elnevezett utca is található.
Egy mérnök korán született ötlete
Thomas Parker 1884-es autója nem egy modern véletlen, hanem egy következetes mérnöki lánc csúcsa: az akkumulátor-fejlesztések szabadalmai, a dinamógyártás, a bányászati világítás és a villamosokkal szerzett tapasztalat – mind ugyanoda vezettek. A birtokunkban lévő bizonyíték vékony – egyetlen, körülbelül 1895-ből származó fotó –, de a kontextus erős: a Midlands első villamos társasága, az 1890-es években tényleges piaci uralma, az 1896-os dog cart és a londoni metró villamosítása. Amikor ma újraélezzük az elektromos járművek korát, ennek a történetnek az olvasót meglepő oldala egyszerű: az ötlet nem volt téves, csupán száz évvel idő előtt született. Parker csendes fotója Tettenhallban egy mérnök türelmének és korai tehetségének egylabdos összefoglalója.
Források
- Thomas Parker (inventor) - Wikipedia
- Thomas Parker - Wolverhampton History and Heritage
- ECC cars - Wolverhampton History and Heritage
- Elwell-Parker's Zero Emissions Legacy - Elwell-Parker
- File: Thomas Parker Electric car.jpg - Wikimedia Commons
- The History of the Electric Car - U.S. Department of Energy
- Electric vs Gasoline Cars: History Shows This is Nothing New - MotorTrend
- Wellington Celebrate Thomas Parker - Walkers are Welcome
- Invention, Enterprise, Struggle: Thomas Parker - FullCharger
- Early Electric Vehicles: E-G - earlyelectric.com