William Morrison és az Egyesült Államok első elektromos autója

Egy Des Moines-i ékszerész bolt pincéjében egy kémikus, akit senki sem vett észre, csendesen akkumulátorkísérleteket végzett. William Morrison célja nem az autógyártás volt; meg akarta mutatni, hogy mennyi energiát képes tárolni az akkumulátora. Az eredmény az amerikai autóipari történelem egyik legcsendesebb, ugyanakkor legmaradandóbb mérföldköve lett: az első sikeresen működő elektromos autó az Egyesült Államokban.
Az akkumulátorgyártó kémikus: Ki volt William Morrison?
Morrison körülbelül 1850 táján született Skóciában, és egy skót egyetemen tanult. Foglalkozása kémikus volt, de igazi szenvedélye az elektromosság volt; különösen szeretett akkumulátorokkal dolgozni. 1880-ban települt le Des Moines-ban, Iowa államban. Ismerősei magas, zömök, szőke borotvált arcú, sötét hajú emberként emlékeztek rá; vegetáriánus volt, keveset beszélt, és a magányos munkát részesítette előnyben.
Des Moines-i műhelye a Fifth Avenue-n található, a Locust Street és a Grand Avenue közötti Lumbard Jewelry nevű ékszerész bolt pincéje volt. Itt folytatta kísérleteit a Marquardt és Lumbard ékszerészek anyagi támogatásával. L. Schmiddel közösen kifejlesztett új gyártási módszere szigetelte az akkumulátorlemezeket, megelőzve a zárlatot; ez könnyebb és erősebb akkumulátort jelentett. Modern szemmel nézve könnyedén elmondható, hogy Morrison igazi találmánya nem a jármű, hanem az akkumulátor volt.
A legfontosabb tudnivalók
- William Morrison elektromos járműve 1890-1891 körül közlekedett Des Moines-ban, Iowa államban, és az Egyesült Államok első sikeres elektromos járművének tartják.
- A két tonnás jármű 24 akkumulátorelemmel (48 volt, 112 amperóra) és egy 4 lóerős motorral működött.
- Legnagyobb sebessége 14-20 mph (kb. 23-32 km/h) közötti volt, és minden 50 mérföldenként töltést igényelt.
- 1892. augusztus 11-én ez volt az első autó, amely Chicago utcáin közlekedett.
- Az 1893-as Chicago-i Világkiállításon nagy érdeklődést keltett, és elindította az amerikai elektromos autók piacának születését.
Hogyan született meg az Egyesült Államok első elektromos autója?
Az első kísérlet 1887-ig nyúlik vissza. Morrison egy Des Moines Buggy Company gyártotta fogatra szerelte fel saját tároló akkumulátorait és a jobb hátsó kereket hajtó elektromos motort. A jármű nem lett nagy siker, de hírt adott róla az Iowa State Register, majd az Associated Pressen keresztül az egész országban elterjedt. Morrison így először keltette fel a közvélemény figyelmét.
A valóban sikeres változat 1890-ben, egyes források szerint 1891-ben került az útra. Az Egyesült Államok Energiaminisztériuma és a Kongresszusi Könyvtár ezt a járművet az Egyesült Államok első sikeres és gyakorlatias elektromos járműveként azonosítja; a két intézmény 1891-es dátumot ad meg, míg az iowai források 1890-ra mutatnak. Ez az egyéves eltérés valószínűleg a fejlesztési folyamat fokozatos haladásából ered: a jármű nem egyetlen napon, hanem több szezonnyi kísérletezés során érett meg.
Morrison járműve technikai adatokban
A számokat tekintve a jármű 1890-as mércével mérve lenyűgöző; mai mércével pedig rendkívül szerény. A főmérnök szemszögéből: Morrison sikere nem a sebességben rejlett, hanem abban, hogy elektromos hajtásrendszerét egy valódi közúti járműben megbízhatóan működtette.
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Motorteljesítmény | 4 LE |
| Hajtás | Első |
| Legnagyobb sebesség | 14-20 mph (~23-32 km/h) |
| Akkumulátor | 24 cella, 48 volt, 112 amperóra |
| Töltési intervallum | Minden 50 mérföld (~80 km) után |
| Kerekek | Acél borítású fa |
| Tömeg | Körülbelül 2 tonna |
A sebességről két adat kering a feljegyzésekben: 14 mph és 20 mph. Ez a különbség valószínűleg eltérő tesztfeltételeket vagy eltérő mérési pillanatokat tükröz; az biztos, hogy a jármű a kor városi forgalmában funkcionális sebességgel tudott haladni. Az utasbefogadóképesség terén is hasonló szórás mutatkozik: a hatfős elrendezés a legjobban dokumentált, míg a három üléssorban akár tizenkét utast említő beszámolók eltérő konfigurációból vagy túlzásokból fakadhatnak. Az akkumulátorokat az ülések alatt helyezték el, és 50 mérföldenként fel kellett tölteni őket; városi használatra elfogadható, hosszú utakra viszont korlátozó érték.
1893, chicagói világkiállítás: Az elektromos autó színre lépése

Morrison járműve az első automobilként vonult be a történelembe, amely 1892. augusztus 11-én Chicago utcáin közlekedett; a város addig még nem ismerkedett meg a motoros járművekkel. Az igazi robbanás azonban az 1893-as World's Columbian Exhibitionon, vagyis a chicagói világkiállításon következett be. A jármű, amely tömegeket vonzott a kiállításra, a kor sajtójában szenzációnak számított.
Itt tárult fel a mérnökség és a marketing közötti klasszikus feszültség is. A kiállítás megtekintése során elterjedt a szóbeszéd, hogy a hatótávolság 50 mérföld; a valóságban pedig körülbelül 13 mérföld volt az actually megtett távolság. De még ez a különbség sem volt romboló a kor körülményei között: az elektromos áram azokban az években az egyetlen tiszta, csendes és könnyen kezelhető motoros járműtechnológiát képviselte. Nem volt kipufogószag, nem volt sebességváltó, és a hajtókar visszarúgásának veszélye sem állt fenn.
A kiállítás után azonban egy érdekes csendes időszak kezdődött. Morrison nem a saját kijelentései, hanem a saját célja alapján mérve teljesítette a küldetését; bizonyította akkumulátora erejét, de a járműgyártás ambíciójába soha nem bocsátkozott bele. A kereskedelmi fejlődés tüzét majd más gyújtotta meg.
A.L. Ryker és az amerikai elektromos piac születése
Morrison járművének hatását nem közvetlen számokkal, hanem az inspirációval mérjük. Andrew L. Riker ennek a láncnak az egyik első láncszeme. Fiatalkorában, az 1880-as évek közepén tervezett és épített egy háromkerekű elektromos triket; az első járműve 1887-ben egy angol coventry-i trik alapján jelent meg. 1888-ben Brooklyben megalapította a Riker Electric Motor Company-t, 1894-ben pedig két Remington kerékpárt használt alvázként.
A Henry Ford Múzeum gyűjteményében lévő 1896-os Riker elektromos trik Brooklyben készült, és a hátsó kereket hajtó 40 voltos, 1 lóerős elektromos motort hordozta. Riker felemelkedése itt nem állt meg: Az 1898-ben alapított Riker Electric Vehicle Company öttonnás elektromos teherautói a 1900-es évek elején New York utcáin voltak. Riker később a Locomobile Company alelnöki posztjára is kinevezést kapott. Röviden: Morrison pincelaboratóriumi kísérletétől számított tíz éven belül megszületett az elektromos járművek valódi ipari ökoszisztémája.
Miért vesztett az elektromos hajtás, és miért tért vissza ma?
1900 körül az Egyesült Államok járműveinek megközelítőleg 28-38%-a elektromos volt; mértéktől függően minden harmadik autó. Még Woodrow Wilson is elektromos autót használt a testőreivel együtt. Az elektromos járművek csendesek, könnyen vezethetők voltak, és nem bocsátottak ki szagló szennyeződést; ezek az előnyök különösen a városi felhasználóknál találtak visszhangra.
Az egyenletet több párhuzamos fejlemény változtatta meg:
- 1912: Charles Kettering elektromos öninditorát bemutatták a Cadillacban, ami megszüntette a kézzel felhúzott, visszarúgó hajtórud veszélyét.
- 1912: Ugyanabban az évben az Egyesült Államokban körülbelül 30 000 elektromos autó kelt el; a piac a csúcson volt, de a növekedés lelassult.
- 1914: Henry Ford Model T mozgó szerelőszalagja végleg a belső égésű motor felé fordította a termelést.
- 1920-1935: A jobb utak és a Texasban talált olcsó nyersolaj véglegesen megerősítette a benzinautók hatótáv- és sebességi előnyét.
Az elektromos oldalnak strukturális problémái is voltak. Az ólom-sav akkumulátorok energiasűrűsége alacsony volt; érzékenyek voltak a hidegre, és terhelés alatt csökkent a feszültségük. Az elektromos járművek körülbelül kétszeres áron kerültek a benzinesekhez, és luxusfogyasztási cikknek számítottak. A Studebaker 1912-ben leállította az elektromos gyártását; az értékesítések az 1914-es csúcs után hanyatlásnak indultak. A következő évszázad azonban nem volt teljesen üres, egyetlen kivétellel: A GM az 1990-es években az EV1-gyel elkészítette egy nagy gyártó első modern sorozatgyártású elektromos autóját; a járművet nem adták el a nagyközönségnek, hanem egy hároméves bérlési program keretében adták, és amikor a programot 2003-ban leállították, szinte az összes példányt megsemmisítették. A lítium-ion forradalom azonban megfordította a képletet: A Tesla Roadster a laptopokban használt szabványos 18650-es formátumú 6 831 cellás akkumulátorcsomagjával megmutatta, hogy a nagy teljesítményű elektromos autó gazdaságilag és technikailag is megvalósítható.
De pontosan mikor és ki készítette az Egyesült Államok első elektromos autóját?
A rövid és egyenes válasz a következő: A skót születésű vegyész William Morrison az általa Des Moines-ben, Iowában kifejlesztett elektromos autóját 1890 -ben tette működőképessé, egy 1891-ig átnyúló folyamat során. Az első kocsi kísérletet 1887-ben végezték, a sikeres változatot pedig az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma és a Kongresszusi Könyvtár az Egyesült Államok első gyakorlati elektromos járművének tekinti.
Ennek a járműnek a maradandó jelentősége nem a műszaki adataiban rejlik, hanem az általa kitaposott útban. Morrison az akkumulátora bizonyítására épített egy autót; az őt követő generáció - a Rikerek, Bakerek és Detroit Electricok - ezt a bizonyítékot iparággá alakították. A teljes, százharmincéves elektromos-benzines ciklus egy ékszerüzlet pincéjében lévő akkumulátorlemezekkel veszi kezdetét.
Források
- Egy elektromosító Iowai: William Morrison, az akkumulátortechnológia és az automobilok úttörője - Iowa History Journal
- Az elektromos autó története - U.S. Department of Energy
- Korai elektromos autók Amerikában (1891-1922) - Library of Congress, Chronicling America
- Annals of Iowa (K. McClellan) - University of Iowa Press
- Az első elektromos autó: Az elektromos jármű rövid története 1830-tól napjainkig - Car and Driver
- 1896-os Riker elektromos tricikli - The Henry Ford
- Riker elektromos automobil, kb. 1900 - Smithsonian
- Mítoszrombolás: Az igazság a GM EV1-ről - Hagerty
- A Tesla Roadster akkumulátorrendszere - G. Berdichevsky et al., Stanford
- Az elektromos jármű története - Wikipedia