Amédée Bollée gőzhajtású autóbusza

1875 októberében egy hatalmas, füttyögő gőzjármű indult útnak Le Mans-ból Párizs felé. A fedélzeten tizenkét utas, egy kalauz és egy sofőr utazott. Benz autója még fel sem volt találva, az utak többnyire földesek voltak; de ez a vascsoda teljesítette a 230 kilométert. Ki készítette ezt a járművet, és miért említi szinte egyetlen történelemkönyv sem Benz mellett? Ismerjük meg: Amédée Bollée és a gőzbusza, a L'Obéissante.
Inas volt, ám feltaláló: Ki volt Amédée Bollée?

Amédée-Ernest Bollée, aki 1844. január 11-én született a franciaországi Le Mans-ban, eredeti foglalkozása meglepően hangzik: inasé. Vagyis harangöntő család gyermeke volt, és ő maga is folytatta ezt a mesterséget. Olvadt fém, formák, nehéz öntvények... Éppen ez a műhelykultúra ösztönözte arra, hogy önjáró járműveket készítsen az utakra. Egyszerű hasonlattal élve: az óriási harangot önteni tudó embernek egy mozgó jármű megalkotása nem volt sokkal nehezebb egy harang öntésénél.
Bollée 1873-tól 1885-ig gőzmeghajtású személyszállító járműveket gyártott. Vagyis évekkel az 1886 előtt, amelyet az autó születési évének számítanak, már léteztek önjáró, utasokat szállító közúti járművek. Sőt, egy forrás szerint már 1871-ben, egészen korán is kipróbált egy gőzjárművet. A 20|. századi Franciaországban a legfejlettebb tervezésű gőzautók készítői között Bollée mellett olyan neveket is emlegetnek, mint Albert de Dion és Léon Serpollet; azaz Franciaország a belső égésű motor kora előtt szinte egy gőzjármű-laboratórium volt.
L'Obéissante: Egy óriás, amely megérdemelte az "Engedelmes" nevet
Bollée leghíresebb járműve, a L'Obéissante 1873-ban készült. A neve magyarul "Engedelmes"-t jelent, és ez a név nem véletlenül született: a jármű rendkívül lágy és engedelmes kormányzási viselkedéssel bírt. Ma furcsa lenne nevet adni egy autónak, de ez a hatalmas jármű olyan engedelmesen viselkedett a sofőrjével, hogy a neve magától adódhatott.
De mi is volt ez a jármű? Mai szóval egy gőzbusz: tizenkét utas, egy kalauz és egy sofőr férhetett rá. Az első mechanikus meghajtású, gőzzel működő személyszállító járműként tartják számon, és 1875-ben mutatták be az első nagy sebességű autóként. A technikai oldala valóban lenyűgöző:
- Cső alakú (tubusos) gőzkazán - a kazán több kis csőre bontása felgyorsítja a melegedést, és csökkenti egyetlen nagy kazán kockázatát.
- Lánchajtás - a motortól a kerekekig a teljesítményt lánccal vitették át, hasonlóan a korai kerékpárokhoz, csak sokkal nehezebb munkára.
- Két darab kéthengeres V-motor - mindegyiket 15 lóerőre méretezték.
- Váltó - alacsony sebességre kapcsolva a jármű még a 12%-os lejtős emelkedőket is meg tudta mászni.
A teljesítményértékek is meglepőek első ránézésre: Ez a jármű, amely 4800 kg súlyú, sík úton 30 km/h-s utazósebességgel haladt, és szükség esetén 40 km/h-ra gyorsult. Hosszú távon az átlagsebesség mérsékeltebb volt, de ha 150 évet visszagondolunk, ezek a számok nem lebecsülendők. Bár csak egyetlen példány készült belőle, a járats világosan megmutatta, mire képes.
A legfontosabb tudnivalók
- A L'Obéissante 1873-ban épült; 12 utast, egy kalauzt és egy sofőrt tudott szállítani.
- Súlya 4800 kg volt; az utazósebessége 30 km/h, a legnagyobb sebessége pedig 40 km/h körül alakult.
- 1875. október 9-én 230 km-t tett meg Le Mans-ból Párizsba 18 óra alatt.
- Tizenhárom évvel járt az utakon, mielőtt Benz 1886-ban bemutatta az autóját.
- Ma a párizsi Musée des Arts et Métiers-ben állítják ki.
Le Mans-ból Párizsba: Látványos 230 kilométeres út
Az igazi filmszerű jelenet 1875. október 9-én történt. Bollée a saját járművével indult el Le Mans-ból Párizs felé. A távolság pontosan 230 kilométer volt; az út a víz- és étkezési szünetekkel együtt 18 órát vett igénybe. Ez a ma több órás távolsági busszal is megtehető út akkortájt egy maratonhoz volt hasonló, és olyan teljesítmény volt, amit egy jármű addig még soha nem valósított meg.
A távolság és a sebesség közötti különbséget érdemes helyesen értelmezni: az, hogy 230 km-t 18 óra alatt tett meg, alacsony átlagsebességet jelent, de ennek oka nem a jármű képzetlensége, hanem az útviszonyok voltak. Az utak többe nem volt aszfaltozva, és nem bírták el a nehéz terheket. Vagyis a jármű valójában sokkal jobb volt, mint a korabeli útinfrastruktúra - arról nem is beszélve, hogy egy 12%-os emelkedőket is megmászó gépet elvezetni hosszú távon a kor poros útjain különösen komplikált feladat volt.
A megérkezés Párizsba egy ünnepélyes jelenet volt: tömeg, diadalmas hangulat, teljes győzelmi ünneplés. De a poén az egészben az, hogy: a párizsi rendészet körülbelül 75 alkalommal jegyzőkönyvezte Bollée-t - vagyis a jármű annyira új volt, és a szabályok annyira felkészületlenek, hogy a hatóság egyetlen teendője a feljegyzés a jegyzőkönyvbe maradt. Sőt, e bejegyzések egyike sem vált eljárásba. Az autó sebessége a mai városi buszénál is alacsonyabb volt, de az út nem tudta elviselni; nem nehéz elképzelni a tisztviselők meglepődését.
Benz előtt vagy Cugnot után? Bollée helye a történelemben
Az első autó szerzőjéről szóló vita máig tartó klasszikus vita, és ebben a vitában három nagy név emelkedik ki. Az első Nicolas-Joseph Cugnot: Az 1769-1770 körül a francia hadsereg számára ágyúszállításra tervezett háromkerekű gőzös Fardier a világ első önjáró járműveként elismert - de utasokat nem szállító, ágyú szállítására készült jármű volt.
A második csoport a belső égésű motor hősei, akiket mindannyian ismerünk: Carl Benz és Gottlieb Daimler. Benz 1886-ban mutatta be az autóját; Daimler és Benz a 19. század végi autógyártás úttörőiként ismeretesek. Azt is mondják, hogy soha nem találkoztak, de erre az információra gyenge a forrás megbízhatósága, ezért enyhe kérdőívvel fogadjuk.
Íme, Amédée Bollée pontosan a kettő között áll: Cugnot-hoz hasonlóan nem csupán egy prototípust készített, hanem igazi utasszállító járművet; Benz-hez hasonlóan nem benzines motort, hanem gőzt használt, de a kazant sajátos tervezéssel oldotta meg. A tizenkét személyt szállító L'Obéissante egy bizonyos értelemben a mai busz ötletének, sőt az első néhány személyt szállító "lakóautó"-hoz hasonló járművek távoli őseként is tekinthető - annak ellenére, hogy a széles körben elterjedt vélekedés szerint az ilyen sok személyt szállító járművek az 1910-es évek Amerikájából származnak.
La Mancelle és a családi autógyártás
Bollée története nem ér véget a L'Obéissante -tel. Az 1878-ban tervezett La Mancelle az első sorozatgyártásba került autóként van nyilvántartva. Vagyis az autóknak az egyenkénti kézi gyártásról a sorozatgyártásra való átállásánál is egy francia úttörő nevét említjük - jóval Henry Ford szerelőszalagja előtt.
A családi történet is lenyűgöző: Bollée-nek három fia volt, és kettő közülük autógyártó lett. Amédée Bollée fils (1867-ben Le Mans-ban született, 1926 decemberében hunyt el) és Léon Bollée apjuk nyomdoksait követték. Léon 1897-es Voiturette-je 1898-ban Etampes-ban világcsúcsot döntött azzal, hogy 100 kilométert 1 óra 58 perc alatt teljesített, és mint korának leggyorsabb járműve vonult be a történelembe. A család autógyártása 1931-ig folytatódott.
Ennek a történetnek van egy édes befejező pillanata is: 1923-ban a félszázados L'Obéissante Amédée Bollée fils vezetésével kigurult a Le Mans-i motodromra, és még egyszer bemutatta mechanikus show-jét a közönségnek. Ma a Le Mans-i 24 Óra Múzeuma kilenc Bollée-modellt állít ki, köztük a La Mancelle-t is. Magát a L'Obéissante-t a párizsi Musée des Arts et Métiers-ben lehet megcsodálni - azt hiszem, mindenki, aki megnézi és megtudja róla, hogy 40 km/h sebességre volt képes, egy kicsit elmosolyodik.
Miért nem vált maradandóvá a gőzüzemű személyszállítás?
Most térjünk át a valódi kérdésre: Ha a gőzüzemű buszok ilyen sikeresek voltak, miért nem tudtak túlélni az utcákon? A válasz nem redukálható egyetlen okra, de a kor körülményei között egyértelmű kép rajzolódik ki. Először is, a járművek óriásiak voltak: A L'Obéissante majdnem 5 tonnát nyomott, és a kor utakainak többsége burkolatlan volt; még nem léteztek olyan szilárd utak, amelyek hosszú távon elbízták volna a nehéz gőzjárműveket. A mai aszfalthálózat figyelembevétele nélkül épített utakon ezek a gépek egyszerre terhelték magukat és az útburkolatot.
A második ok az emberi reakció volt. A 19. században az utakon megjelenő nagy, méretes, fújó gőzjárművek a hintó és a villamos keverékének tűntek, és nem fértek meg a lovas kocsi világával. Ezeknek a járműveknek az utakon való megjelenése komoly reakciót váltott ki; a lakosság hozzáállása ehhez a zajos és ijesztő járművekhez az egyik társadalmi akadálya volt elterjedésüknek. Aki érdeklődik a közlekedési szabályok története iránt, annak ez az időszak a klasszikus példája annak, hogy a szabályok lemaradnak a járművek mögött - ebből fakad az is, hogy a párizsi rendészet nem tudott túllépni a 75 bejegyzésen.
A harmadik tényező a technika volt: a gőzkazán melegedéshez időt, vizet és üzemanyagot igényelt; és a karbantartása valódi mesterembermunka volt. Amikor a belső égésű motor 1886 után kis, praktikus és könnyen szállítható üzemanyagú alternatívát kínált, az egyensúly gyorsan megváltozott. A gőzüzemű közúti járművek a világ legfényesebb ötletei voltak, de a világnak meg kellett várnia, amíg lesz infrastruktúra, amely el tudta volna őket szállítani, és amíg meg nem érkezett a belső égésű motor egyszerűsége - mire ez eljött, a gőzvonat már régen elment.
De mit mond el számunkra Amédée Bollée öröksége mára?
Foglaljuk össze a választ: Amédée Bollée francia inas és feltaláló volt, aki 13 évvel a Benz előtt, 1873-ban egy gőzüzemű buszt épített, amely tizenkét utast szállított, és egy éjszaka alatt 230 kilométert tudott megtenni. A története azt mutatja, hogy az autót nem egyetlen nap alatt, egyetlen feltaláló találta fel. Cugnot 1769-os Fardier-jétől Benz 1886-os Patent-Motorwagen-éig ívelő vonalon Bollée a személyszállítás valódi alapkövét helyezte el, és fiának, Léonnak a rekordjával a család átkerült a 20. századba. Ezért ha legközelebb valaki azt mondja, hogy "az első autó a Benzé", most már finoman mosolyoghat, és elmesélheti azt a 18 órás utazást, amely Le Mans-tól Párizsig vezetett.
Források
- L'Obéissante gőzüzemű omnibusz - Amédée Bollée
- Amédée Bollée
- A gépkocsi története
- Bollée család, az első "lokomobil" autó közlekedésének engedélyezése - ARQUUS
- Amédée Bollée, a harangöntőtől az autóalkotóig - France Today
- 1897-es Léon Bollée Voiturette | Hershey 2015 - RM Sotheby's
- Az előd vállalatok (1886-1920) - Mercedes-Benz Group
- Gőzüzemű kocsi - Britannica
- A 19. századi pánik a gőzüzemű buszok miatt - Atlas Obscura
- Cugnot Nicolas gőzüzemű járművei, 1769-1770 - Story-Cars