Beardsley Electric 661 járművet gyártott, és miért tűnt el?

1916 áprilisában egy kis konvoj haladt Los Angeles utcáin: egy hazai gyártó elektromos autói 70 mérföldnyit, azaz körülbelül 115 kilométernél is több utat tett meg a városi körút során. Közülük a light town car modellt mutatták be Amerika legolcsóbb elektromos autójaként. A háttérben azonban az apró győzelem nem sokáig élt: A Beardsley Electric Company négy évvel az alapítása után csendben eltűnt a történelemből. Ennek a Los Angeles-i székhelyű gyártónak, amely 1914 és 1917 között összesen 661 járművet gyártott, a története az egyik legkonkrétabb példa arra, hogy miért omlott össze a korai elektromos autóipar egy nagy piac ellenére is.
A Beardsley név a kor nagy elektromos járműgyártóinak, a Detroit Electricnak vagy a Bakernek az árnyékában maradt. De éppen ezért értékes: egy kis gyártó mérlege száraz számokkal mutatja meg az iparág gazdaságát. Mit csinált jól a cég, hol akadt el, és miért kényszerült 1917-ben bezárni a kapuit? A válasz nem egyetlen cég döntése, hanem egy technológia leszámolása a piacgazdasággal.
Volney S. Beardsley és a los angeles-i alapítás
A Beardsley Electric Companyt 1913-ban Volney S. Beardsley alapította Los Angelesben. Beardsley 1868-ban született vállalkozó volt, és 1946-ban, 77 évesen hagyta el a világot. Ahogy a Los Angeles Herald 1916. december 30-i száma is tükrözi, 1913 körül vette észre az elektromos autó értékét Dél-Kaliforniában, gyártótelepet létesített Culver Cityben, és városi kiszolgáló állomásokat épített ki.
Ez a földrajzi választás nem volt véletlen. Dél-Kaliforniya az 1910-es években Amerika leggyorsabban növekvő települései közé tartozott, és éghajlata valamint a rövid távú városi közlekedés olyan használati környezetet kínált, amelyben az elektromos autó gyengeségei -az alacsony hatótáv és a korlátozott sebesség- viszonylag nem jelentettek gondot. Beardsley éppen erre a városi forgatókönyvre pozicionálta a termékét.
A legfontosabbak
- A Beardsley Electric 1914 és 1917 között összesen 661 elektromos járművet gyártott.
- A tipikus hatótáv 115 km (70 mérföld) volt a nyilvántartások szerint.
- Az 1916-os light town car modell ára 1.285 dollár volt; mai értéken körülbelül 38.000 dollár.
- Az 1916. április 15-i Los Angeles-i körút során minden autó 70 mérföldnél több utat tett meg.
- A cég 1917-ben, az iparág általános összeomlásának közepén zárult be.
A termékpaletta és a műszaki jellemzők: 661 jármű portréja

A Beardsley négyéves gyártási élete során különböző karosszéria- és kapacitáslehetőségeket kínált. A járművek 2, 3 és több utas befogadására alkalmas változatokban készültek; a termékpaletta gerincét a városi közlekedésre alkalmas kompakt karosszéria alkotta. Egy, a kor nyilvántartásaiba bekerült Beardsley jármű körülbelül 800 font (kb. 360 kg) súlyú volt; ez egy akkumulátor nélküli, könnyű váz- és karosszériaszerkezetre utal.
Az elektromos rendszer oldalon a 64 voltos felszerelés emelkedik ki. A hatótáv-adatok figyelemre méltóak: a forrásokban 60 és 90 mérföld közötti értékek szerepelnek, de harmadik sebességgel 100 mérföldig terjedő hatótáv-adatok is fel vannak jegyezve. A jellemző hatótávnek tekintett 70 mérföld, azaz 115 kilométer, a mai szabvány elektromos autókkal összehasonlítható mértékű. A korai elektromos autók hatótávja valójában nem is volt rossz; a probléma nem magában a hatótávban volt, hanem abban, hogy mennyibe került.
A Beardsley járművek egyike ma Dél-Dakotában, Murdo-ban egy autómúzeumban látható. Egy négyéves gyártó egyik járművének fennmaradása e kis sorozat történelmi értékét is mutatja.
1285 dolláros light town car: Mit mondott az árazási stratégia?
A cég legtöbbet beszélt modellje a light town car volt, amelyet 1916-ban 1285 dollárért árultak. Ez az ár 2025-ös pénzben körülbelül 38 000 dollarnak felel meg: összege egy mai középkategóriás autónak megfelelő nagyságrendben. A 1916. április 15-ei los angelesi turnén ezt a modellt Amerika legolcsóbban gyártott elektromos autójaként mutatták be, és a turné összes járműve több mint 70 mérföld átlagos távot tett meg.
Az árazás korába való elhelyezése Beardsley lépésének komolyságát mutatja. Ugyanezekben az években a versenytárs elektromos autók súlyosan drágák voltak:
| Jármű (év) | Ár | Hatótáv / sebesség |
|---|---|---|
| Beardsley light town car (1916) | 1285 dollár | 115 km jellemző hatótáv |
| Rauch & Lang Electric Roadster (1912) | 2250 dollár | 40 mérföld, 25 mph |
| Standard Electric (korszak) | 1785-1900 dollár | 110 mérföldes hatótáv állítása |
| Rauch & Lang Brougham (1916) | - | kb. 30 mérföld, 20-25 mph |
A tábla egy világos stratégiát tár fel: Beardsley az árát közvetlenül a versenytársai alá helyezve próbálta az elektromos autót szélesebb közönség elé tárni. Ez a megközelítés a papíron helyes volt. Mivel az ólom-savas akkumulátor költsége tette az elektromos autókat drágábbá a benzines megfelelőiknél, az alacsony ár csak alacsony akkumulátor-kapacitással és könnyű karosszériával volt lehetséges. Beardsley kb. 360 kilogrammos járműve és 64 voltnos rendszere pontosan ennek a logikának a termék volt.
Miért indult előnyösen az elektromos autó a 1900-as évek elején?
Beardsley erőfeszítésének megértéséhez meg kell nézni a belépett piac kiindulópontját. Az 1900-as Amerikában az elektromos autó piaci részesedése a forrásokban eltérő formákban szerepel: egy számlálás szerint a nyilvántartott járművek 28 százaléka volt elektromos, míg egy másik kimutatás 40 százalék gőz, 38 százalék elektromos és 22 százalék benzin eloszlást mutat. A számok közötti különbség a számlálási módszertantól és hatókörétől függően változik; de mindkét számítás ugyanazt az eredményt adja: a benzines autó a század elején nem volt a piac vezetője.
Az elektromos autó technikai előnyei kézzelfoghatóak voltak. Nem volt kipufogó szag, alacsony volt a rezgés, és halk volt. Nem volt kézi kurbli problémája; a kar forgatása és a sebességváltó bonyolultsága nélkül indult el. 1897-ben New Yorkban 12 elektromos taxi közlekedett, ugyanabban az évben Londonban is forgalomba álltak az elektromos taxik. Az elektromos autók státuszautó pozícióban voltak, különösen a tehetős városi vásárlók körében, és a marketing elsősorban női vásárlókra irányult; ezt a pozicionálást utólag azért bírálták, mert elriasztotta a férfi fogyasztókat, és beszűkítette a piacot.
Az elektromos járművek eladása az 1910-es évek elején érte el csúcspontját. Amerikában több mint 300 gyártó sorolható fel, amelyek 1942-ig járműveket gyártottak. A Beardsley éppen ennek a csúcsnak a hullámában, 1913-ban lépett piacra. Vagyis a cég alapításának pillanatában a piac nagy volt; a probléma az volt, hogy a piac már zsugorodó görbe mentén mozgott.
Miért nyert a benzin: az 1910-es évek gazdasága
Az átalakulás több technológiai fejlődés egymásra rétegződésével következett be. 1912-ben Kettering elektromos indítómotorja felszabadította a benzinautót legnagyobb gyakorlati hátránya alól, a hajtókarból. A korábban a Reeves fivérek által kifejlesztett kipufogóhangyosító már elviselhető szintre csökkentette a zajt. Henry Ford sorozatgyártási gyakorlata pedig gyorsan lefelé húzta a benzinautók árát. Az eredmény kemény volt: 1912-re egy elektromos autó szinte kétszeres áron kelt el, mint a benzinmegfelelője.
Másrészt az elektromos jármű szerkezeti korlátai sem oldódtak meg. A tipikus sebesség a 15-20 mph-es sávban mozgott, a hatótáv 30-40 mérföld körül alakult, és a járművek városi használatra korlátozódtak. Az 1920-as évekre a javuló úthálózat hosszabb távolság iránti keresletet generált; a hatalmas olajkészletek felfedezése pedig alacsonyan tartotta a benzin árát. A töltési infrastruktúra elterjedésének hiánya pedig véglegessé tette a problémát. Az alternatív modellek nem léteztek: A Hartford Electric Company 1910 és 1924 között csereakkumulátor-szolgáltatást működtetett, amely több mint 6 millió mérföldes távolságot ölelt fel, 1917-ben pedig Chicagóban hasonló szolgáltatást hoztak létre a Milburn vásárlói számára. De az ilyen megoldások soha nem skálázódtak iparági szinten.
Az iparág mérlege kegyetlen volt: az elektromos járműgyártók többsége az 1910-es években leállította a termelést, és az 1920-as évek környékére az elektromos autóipar gyakorlatilag eltűnt.
Miért nem tudott skálázódni a Beardsley, és miért zárt be 1917-ben?
A kérdésre adott válasz most már egyértelművé válik. A Beardsley Electric a 661 járműves termelésével tekintve négyéves élettartamát hatékony, de kis művelet volt. A cég árazási stratégiája helyes volt, a terméke megfelelt a felhasználási forgatókönyvnek, a helyi piac nagy volt. Ugyanakkor három szerkezeti falnak ütközött egyszerre.
Az első a költségfal volt: az ólom-savas akkumulátor a fő tételként állt ott, amely nem vezette az elektromos autót az áregyensúlyhoz a benzinjárművel. Az 1285 dollár olcsónak számított az elektromos autók között, de Ford sorozatgyártású benzines autóiival szemben már nem tekintették előnynek. A második a keresletfal volt: az elektromos indítómotor eltávolította a benzines utolsó gyakorlati akadályát, a nőkre irányuló szűk marketing pedig gyakorlatilag kizárta a potenciális vásárlók felét. A harmadik a méretfal volt: 661 jármű nem volt elegendő volumen ahhoz, hogy hosszú távon elbírja a fejlesztési költségeket és a szervizhálózatot. A kis gyártó szűkülő piacon nézett szembe tőkevesztéssel.
A rövid és egyértelmű válasz a következő: Beardsley nem a termékével, hanem az időzítésével veszített. A vállalat olyan ablakban működött, amikor az elektromos autó lecsúszott a piaci csúcspontjáról, és egybeesett a szektor kollektív visszavonulásával; az 1917-es megszűnés nem egyetlen vezetési hiba, hanem az egész szektort átfogó összeomlási minta része volt.
Eltűnt, de a történelem nem ismételte meg magát: A következő évszázad tanulságai
Beardsley után az elektromos autó nem tűnt el teljesen; de nagyjából egy évszázadon át a peremen várt. 1916-ban a chicagói Woods vállalat a szektor fellendítése érdekében kiadta a Woods Dual Power nevű hibrid modellt. 1959-ben megérkezett a Renault Dauphine alapú Henney Kilowatt; bár a 72 voltos változata elérte a nagyjából 60 mph sebességet, a benzines Dauphine árának nagyjából kétszerese miatt 1961-ben kikerült a gyártásból. Beardsley árpythona harminc évvel később is állt.
1990-ben bemutatták a GM Impact koncepciót, és megkezdődött az EV1 legendája. Az EV1 kizárólag zárt végű lízing útján volt elérhető; a GM 2003-ban a magas gyártási költségre és a kis piacra hivatkozva lemondta a programot, visszavonta a megmaradt járműveket, és a legtöbbet megsemmisítette. A vállalat indoklása az alkatrészhiány és a biztonság volt; a lemondás valódi okait ma is vitatják. Még egyszer ugyanaz a két szó: költség és piac.
A valódi fordulópont az akkukémiából jött. Az első lítium-ion akkut használó sorozatgyártású elektromos autó a Nissan Altra EV volt. Ezután a Tesla Roadster indult útjára, mint az első lítium-ion cellákat használó sorozatgyártású elektromos, és az első teljesen elektromos autó, amely egy töltéssel több mint 200 mérföldet tett meg; ez a jármű az elektromos autót praktikussá téve átalakította a szektort. Az Energiaminisztérium által támogatott kutatások hozzájárultak az akkuköltségek mintegy 50 százalékos csökkentéséhez. 2020 végéig a globális plug-in elektromos járműértékesítések kumuláltan elérték a 10 milliót.
A Beardsley Electric 661 járműve pontosan ennek az óriási koncepciónak a kezdeti láncszeme. Jó ötlet, rossz akku és rossz évtized. Az 1916-os light town car 1285 dollárért, a mai pénzértékén nagyjából 38 000 dollárért kelt; egy évszázaddal később a hasonló ársávban lévő elektromos autók a világ leggyorsabban növekvő járműszegmense. A különbség nem magában a technológiában rejlett, hanem abban az időpontban, amikor a technológia gazdaságilag életképessé vált.
Források
- History of the electric vehicle
- Volney S. Beardsley - Los Angeles Herald 30 December 1916
- April 15, 1916 Beardsley Electric Tour in Los Angeles
- Volney S Beardsley (1868-1946)
- File:1913 Beardsley Electric
- Early Electric Vehicles E-G
- The History of the Electric Car - U.S. Department of Energy
- General Motors EV1
- 1912 Rauch & Lang Electric Roadster