A GM Impact: az EV1-et szülő koncepció története

Az 1990 januárban megrendezett Los Angeles-i Autószalon színpadán a General Motors elnöke, Roger Smith leleplezett egy kétüléses, alacsony, csepp alakú kasztnis koncepciót: GM Impact. Az autószalonokon bemutatott autók általában kirakatba való szobrok; az Impact viszont azzal az ígérettel mutatkozott be, hogy még ugyanabban az év áprilisában gyártási járművé válik, és ezt az ígéretét 1996-ban váltotta be, amikor megépült az EV1, a történelem első modern elektromos sorozatgyártású autója. Az eltelt hat év történései, vagyis egy 183 mph-s sebességrekord, egy tesztprogram, amelyben 50 kézzel készített prototípust bíztak közönséges sofőrökre, és a program furcsán csalódást okozó lezárása, a modern elektromos autó születéstörténetének legkevésbé ismert fejezete.
A Sunraycertől az Impactig: Versenypályáról az útra kerülő technológia
A történet 1987-ben kezdődik, Ausztráliában megrendezett World Solar Challenge-szel. A GM napelemes versenyautója, a Sunraycer a Paul MacCready által alapított AeroVironment tervezésében készült, és megnyerte a versenyt. Ez a győzelem egyértelmű üzenetet közvetített a GM mérnökeinek: ha a könnyű kasztni, az alacsony légellenállás és a hatékony elektromos hajtás egyesül, az elektromos hajtás gyakorlati lehetőséggé válik. Az AeroVironmentot három évvel később bízták meg azzal, hogy ezt a tudásbázist egy kétüléses közúti járművé alakítsa.
A hajtásrendszer elektronikáját Alan Cocconi tervezte és gyártotta; a rendszert később a Hughes Electronics fejlesztette tovább. Vagyis az Impact egy mérnöki híd, amelyben egy napelemes versenyautó fizikáját találkoztatták egy közúti autó követelményeivel. Ahogy a Smithsonian is dokumentálta, a Sunraycer-Impact-EV1 vonalon a kutatás és fejlesztés súlypontját az AeroVironment hordozta.
Az 1990-as Impact műszaki identitása

Az Impact architektúrája három pillérre épül: aerodinamikai hatékonyság, alacsony tömeg és elektromos hajtás. A légellenállási együttható 0.19 volt a cél; ez jelentősen az akkori tipikus sorozatgyártású autók 0.3-0.4-es tartománya alatt van, és szinte változatlan formában az EV1-re is átörökítették.
Az energiatárolás a kor technológiájának határait tükrözte. A járműben 32 darab ólom-sav újratölthető akkumulátor kapott helyet; az 1990-es koncepciónál a csomag teljes energiaszintjét 18.7 kWh-ben adták meg. Az 1996-os gyártású EV1 első generációjánál is megmaradt az ólom-sav kémia, a második generációnál NiMH csomagra váltottak (26.4 kWh, 343 V, 77 Ah). A lítium-ion fordulat előtt tizenöt évvel a nehéz ólomlemezekkel való hatótáv- és teljesítményegyensúly megteremtése volt a program alapvető mérnöki problémája.
A hajtásoldalon egy háromfázisú AC indukciós motor dolgozott. A teljesítményadatot két különböző formában közölték: a GM szerint 110 LE volt, míg egyes dokumentumokban 137 LE (102 kW) érték szerepel; a különbség valószínűleg különböző mérési körülményekre vagy verziódefiníciókra vezethető vissza. A nyomatékértéket következetesen 110 ft-lb-ként, azaz körülbelül 150 Nm -ként adták meg. Az erőátvitel egyfokozatú volt; a váltó kiiktatása az elektromos motor nulla fordulatról leadott maximális nyomatékának természetes következménye.
Kiemelt tények
- Az Impactot 1990 januárában mutatták be; 1990 áprilisában jelentették be gyártási ígérettel, az éves cél 25 000 darab volt
- Végsebesség 183 mph (295 km/h); 1994 márciusában földi sebességrekordot állítottak fel sorozatgyártású elektromos járművek kategóriájában Fort Stocktonban
- 0-60 mph gyorsulás 8 másodperc, hatótáv körülbelül 200 km
- Az 1994-es PrEView programban 50 kézzel készített prototípust teszteltek valódi vezetőkkel, majd megsemmisítették őket
- A légellenállási együttható 0.19: Az EV1-nek átadott aerodinamikai örökség
Teljesítmény- és hatótávadatok
| Tulajdonság | Érték (1990-as Impact) |
|---|---|
| Akkumulátor | 32 darab ólom-savas, 18.7 kWh |
| Motor | Háromfázisú AC indukciós, 110-137 hp (102 kW) |
| Nyomaték | 110 ft-lb (körülbelül 150 Nm) |
| Végsebesség | 183 mph (295 km/h) |
| 0-60 mph | 8 másodperc |
| 30-60 mph | 4.6 másodperc |
| Hatótáv | 124-125 mérföld (körülbelül 200 km) |
| Váltó | Egyfokozatú, elsőkerék-meghajtás |
| Légellenállási együttható | 0.19 |
Egy mérési csoport szerepel a táblázatban, de nincs: a fogyasztás, a csomagtartó térfogata és az ár tekintetében nincs megbízható, a gyártó által közölt érték. Egy prototípus-koncepció szakaszban lévő járműnél ez nem meglepő; a GM ezeket az adatokat soha nem tette hivatalosan közzé.
183 mph: A Fort Stockton-i rekord 1994 márciusában
Az Impact leglátványosabb fejezete 1994 márciusában, a texasi Fort Stockton közelében zajlott. Egy módosított Impact földi sebességrekordot döntött a sorozatgyártású elektromos járművek kategóriájában: 183.822 mph kétirányú átlag 1 km-en, és 183.075 mph 1 mérföldön. A végsebesség értékét már akkor is 183 mph-nak, azaz 295 km/h-nak adták meg; a rekordkör bizonyította, hogy ez az érték nem elméleti spekuláció, hanem mért tény. Hogy egy elektromos autó abban az évben megközelítette a 290 km/h-s határt, az komoly mérnöki teljesítmény egy ólom-savas akkumulátoros konstrukciónál, és valószínűleg még ma is kevés olvasó várakozásán túlmutat.
PrEView program: 50 prototípus és valódi vezetők
1994-ben a GM elindította a PrEView programot, amely kivitte az Impactot a laboratóriumból a való világba. A terv egyszerű volt: az 50 kézzel készített Impact egy-kéthetes időszakokra rendes amerikai vezetők kezébe került; a résztvevőknek dokumentálniuk kellett tapasztalataikat, és részletes visszajelzést kellett adniuk a GM-nek. A járműveket a warreni GM Technikai Központban egyesével, kézzel gyártották. A cél az volt, hogy adatgyűjtéssel mérjék fel, mennyire működik az elektromos autó a mindennapi használatban.
Miért volt pozitív a visszajelzés, és miért negatív az eredmény?
Az eredmény váratlanul kettős volt. A vezetők szerették a járműveket; a sajtó is. A motoros magazinok körében az Impactot a világ egyetlen elektromos járműveként dicsőítették, amely valódi autóként vezethető; az úttartás és az erőátvitel simasága volt a kiemelkedő tulajdonság. Mérnöki értékelésként a PrEView sikeresnek mondható volt technikai értelemben.
Ezzel szemben a GM a programot kudarcnak értékelte. A cég arra a következtetésre jutott, hogy az elektromos autók egyelőre nem kereskedelmileg életképesek, és a kaliforniai CARB-szabályozást vissza kell vonni. Ez a szabályozás 1990-ben azt követelte a legnagyobb hét amerikai gyártótól, hogy 1998-ig flottáik 2 százaléka legyen nulla kibocsátású, 2001-re 5, 2003-ra pedig 10 százalékra emelkedjen. A GM energia- és környezetvédelmi alelnöke, Dennis Minano megkérdőjelezte, hogy a fogyasztók valóban elektromos járművet akarnak-e. A szkepticizmus nem is csak a GM-re volt jellemző: ugyanabban az évben a Chrysler elnöke, Robert J. Eaton is úgy vélte, hogy senki nem láthatott előre, hogy elektromos autó ma készíthető; New York környezetvédelmi biztosa, Thomas C. Jorling nyíltan bírálta ezt a hozzáállást.
A bukásra tervezés kritikája
Az itt rejlő paradoxon a kor egyik vezető újságjának vezető hírévé is vált: a GM hozzáállását úgy értelmezték, mint a büszkeség és a pesszimizmus egyidejű megélését, és azt állították, hogy a cég a program bukásra ítélésével akar időt nyerni, vagy elérni a jogszabály visszavonását. Ez a kritika adja a magját annak a vádnak is, amely a későbbi években az EV1 dokumentumfilmekben és könyvekben hangzott el: tervezés a bukásra; az állítás szerint a pozitív vezetői adatok ellenére a cég eredményjelentése nem a piacot, hanem a szabályozás elleni ellenállást tükrözte.
A program kézzelfogható vége azonban kemény volt: a tesztek befejeztével mind az 50 Impact megsemmisült. A koncepció tervezése 1996-ig az EV1-mé fejlődött.
Impackttól az EV1-ig: Közvetlen örökség
Az Impact az EV1 közvetlen elődje; ez nem hasonlóság, hanem folytonossági viszony. Az 1996 és 1999 között gyártott EV1-ből összesen 1.117 darab készült (az első generációból 660, a másodikból 457), a járművet csak bérelni lehetett, és a program 2003-ban ért véget; a járművek többségét, akárcsak a PrEView prototípusokat, megsemmisítették. A program vezető mérnöke Kenneth Baker volt; Baker az 1970-es években a GM sikertelen Electrovette vállalkozása óta az elektromos autó ötletének vállalaton belüli képviselője volt.
Az Impactből az EV1-be áthagyományozott konkrét technológiák egyenként felsorolhatók: alacsony gördülési ellenállású gumiabroncsok, kulcs nélküli gyújtás, fűtésre és hűtésre szolgáló hőszivattyú, valamint a rekuperatív fékezés. Az EV1 0,19-es légellenállási együtthatója a sorozatgyártású autók történetének legalacsonyabb értékeként maradt meg.
Miért ennyire fontos az Impact?
Az Impact jelentősége abban a láncban rejlik, amely az autót kihúzta az 1990-as ólom-sav akkumulátoros koncepció szerepéből, és az elektromos autók történetének fordulópontjává tette. A Sunraycer 1987-es versenygyőzelme az aerodinamika és a hatékonyság tudását hozta létre; az Impact volt az a prototípus, amely ezt a tudást közúti autóvá alakította; az EV1 pedig, bár korlátozottan, de sorozatgyártásba vitte. De hogyan nyitotta meg az Impact az EV1 útját? A válasz három rétegű: technikailag bizonyította az olyan megoldásokat, mint az aerodinamikus karosszéria, az alacsony gördülési ellenállású gumiabroncsok, a hőszivattyú, a kulcs nélküli gyújtás és a rekuperatív fékezés; céges szinten az 1990-es gyártási ígéretével utat nyitott az EV1 programnak; kulturális szinten pedig mind a 183 mph-os rekord, mind a PrEView tapasztalat megmutatta, hogy az elektromos autó nem játékgebra, hanem valódi automobil lehet.
A PrEView csalódást okozó vége is ennek az örökségnek a része. A GM erre a programra hivatkozva szembeszállt a CARB szabályozással; ez az ellenállás előrevetítette az EV1 2003-as tragikus végét. Ennek ellenére az Impactből az EV1-be átörökített mérnöki munka meghatározta azt a sablont, amelyre a Tesla és más gyártók építettek a 2000-es években, amikor megérkeztek a lítium-ion akkumulátorok: aerodinamikus karosszéria, regeneratív fékezés, egysebességes elektromos hajtás és a valódi használatból gyűjtött adatok. Ezért az Impact nem csupán egy koncepció, hanem a modern elektromos autót megszülő mérnöki híd.
Gyakran Ismételt Kérdések
Mi a különbség az Impact és az EV1 között?
Az Impact az 1990-ben bemutatott koncepció és prototípus fázis; az EV1 pedig az 1996 és 1999 között gyártott sorozatgyártású jármű. Az EV1 szinte változatlanul örökölte az Impact aerodinamikai és hajtási örökségét.
Milyen gyors volt az Impact?
A végsebesség 183 mph, azaz 295 km/h volt; a 0-60 mph gyorsulás 8 másodperc, a 30-60 mph pedig 4.6 másodperc alatt zajlott.
Mi lett a PrEView program 50 prototípusával?
A tesztidőszak befejezésekor mind az 50 Impactet megsemmisítették; a tervezésük azonban tovább élt az 1996-os EV1-ben.
Források
- General Motors EV1
- 1990 Impact Experimental
- 1990 Impact Experimental - Audrain Auto Museum
- Elfelejtett koncepció: General Motors Impact
- Mítoszok nyomában: az GM EV1 igazsága
- A GM EV1 számos technológiát talált fel
- A GM bemutatja a fejlett elektromos személyautót (1990)
- General Motors SunRaycer - Smithsonian