A Nissan Altra EV volt az első lítium-ion akkumulátoros autó

A Tesla Roadstert megelőző tíz évvel már közúton járt egy elektromos autó, amely lítium-ion akkumulátorral sorozatgyártásba került. Ez a jármű a Nissan Altra EV volt, amely a történelembe úgyvonult be, mint az első modell, amely a mai szabványos akkumulátorkémiát először vezette át egy gyártósoron; ugyanakkor a neve nem azon a helyen hangzik el, amit megérdemelt, hanem a feledésbe merült úttörők listáján szerepel. De miért nem volt elég 1998-ban lítium-ionos autót gyártani, és miért nem sikerült az Altrának tartós piacot meghódítania?
Nulla Kibocsátási Kötelezettség: A Kényszerpolitika, Amelyből az Altra Született

Az Altra története nem magával a járművel kezdődik, hanem egy Kaliforniában bevezetett szabályozással. A Kaliforniai Légköri Erőforrások Testülete (CARB) 1990 szeptemberében szabályt léptetett életbe, amely nulla kibocsátású járművek (ZEV) szállítását írta elő az autógyártóknak. Ezt a rendeletet a korszak egyik legbátrabb és legvitatottabb levegőminőség-politikájaként értékelték, és arra kényszerítette az autóvilágot, hogy az elektromos jövő felé forduljon.
A kötelezettség a gyártókat a laboratóriumi munkapadról a gyártósorra lökte. A Chrysler TEVan, a Ford Ranger EV, a General Motors EV1 és S10 EV modelljei mind erre a kötelezettségre adott válaszok voltak. Az 1996-ban piacra került EV1 gyorsan kultuszkövetőtábort szerzett. A Nissan pedig éppen azon volt, hogy a maga adukat tegye asztalra ebbe a versenybe, és a kézben tartott adu az akkumulátorkémia volt.
Kiemelkedő Tények
- Az első, lítium-ion akkumulátorral sorozatgyártott elektromos autó: Nissan Altra EV, 1998–2002
- 96 cellás Sony lítium-ion csomag, 345 V névleges feszültség, körülbelül 363 kg
- 83 lóerős állandó mágneses szinkronmotor, 120 mérföld (~193 km) hatótáv
- Gyártott darabszám: körülbelül 200 vagy 320; a járművek többsége villamosenergia-társaságok flottáiban
- Teljes töltés ~5 óra; a Hughes induktív töltőrendszer azonos a GM EV1 rendszerével
Egy Elektromos Minivan Karosszériában: Mi az Altra, és Honnan Származik?
Az Altra nem a nulláról tervezett jármű; a Nissan R'nessa minivanjának elektromos változata volt, amelyet Japánban csak belső égésű motoros változatban árultak. Hivatalos bemutatója Észak-Amerikában történt, a 1998 Greater L.A. Auto Show kiállításon. A Nissan választása gyakorlatias volt: egy meglévő karosszéria elektromos hajtáslánccal való felszerelése sokkal gyorsabb és olcsóbb út volt, mint egy új platform kifejlesztése.
De ennek a választásnak megvolt az ára, és ez az ár a jármű hatótávjában mutatkozott meg. Ráadásul az Altra nem a Nissan első elektromos autója, hanem egy csúcspont volt: A cég elektromos járművekkel kapcsolatos múltja az 1947-es Tama Electric Vehicle-ig nyúlik vissza. A 1996 -os Prairie Joy EV -t pedig a világ első, lítium-ion akkumulátort szállító autójaként tartják számon. A Nissan a Sonnyval közös lítium-ion koncepciómunkákat 1992-ben kezdte, tehát évekkel az Altra előtt.
Műszaki Áttekintés: Mi Van az Altra Alatt?
Az Altra igazi titka a padlóburkolat alatt rejtőzött. Egy Sony lítium-ion csomagot hordozott, amely 96 cellás volt, sorosan kapcsolva, 12 modul × 8 cella elrendezésben; mindegyik cella átmérője 2,6 hüvelyk, hossza 16 hüvelyk volt. A csomag névleges feszültsége 345 V, kapacitása 94 Ah, tömege körülbelül 800 font (~363 kg) volt. A Nissan szerint ez a kémia 300%-kal magasabb energiasűrűséget biztosított az ólomsav akkumulátorhoz képest - pontosan ez volt a lítium-ion forradalom ígérete.
Az akkumulátor költségéről a Nissan hivatalos közlést nem adott ki; az iparági becslések a korai verziók darabköltségét 50.000–70.000 $ sávba helyezték. Ez a szám önmagában is elegendő annak megmagyarázásához, hogy a jármű miért ár, hanem kényszer szerint készült.
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Motor | 83 LE-s állandó mágneses szinkron, elsőkerékhajtás |
| Max. fordulat / hatásfok | 13.000 rpm / ~90% |
| Akkumulátor | Sony lítium-ion, 96 cella, 345 V |
| Csomag tömege | ~363 kg (padlólemez alatt) |
| Hatótávolság | 120 mérföld (~193 km) |
| Max. sebesség | 75 mph (szabályozott) |
| Fogyasztás | 304/342 Wh/mérföld (autópálya/város) |
| Méretek (H/Sz/M) | 4.770 / 1.765 / 1.680 mm |
| Saját tömeg | 3.749 font, Cd 0,36 |
| Teljes töltési idő | ~5 óra |
A motor és a hajtáslánc részletei
Az első tengelyen 83 LE teljesítményű neodímium állandó mágneses szinkronmotort alkalmaztak. Mindössze 85 font (körülbelül 39 kg) tömegű ez a motor 13.000 rpm-ig tudott felmenni, és körülbelül 90%-os hatásfokkal működött; vezérlését egy 32 bites RISC processzor végezte. A töltés oldalon a Hughes típusú induktív rendszert választották - ugyanazt, mint a GM EV1 esetében. A teljes töltés körülbelül 5 órát vett igénybe.
Figyelemre méltó tervezési döntés volt az üléselrendezés: A hagyományos minibuszokban szokásos 6-7 személyes elrendezés helyett az Altra 4 személyes kivitelben került kínálatra. Az ok egyszerű volt: a súlykontroll. Az elektromos járműben minden kilogramm hatótávolságot jelentett.
Ki vette, és hány darab készült? A flottajármű rövid élete
Az Altra soha nem volt olyan autó, amelyet kereskedői polcon árultak. Az első évben 30 darab került az Egyesült Államokba; a járműveket elsősorban a Nissan saját alkalmazotti flottájában és az áramszolgáltató cégek flottáiban tesztelték. Az első 30 után azt tervezték, hogy 2000-ig további 90 darabot hoznak az Egyesült Államokba flottákba történő elhelyezés céljából. A teljes gyártási mennyiségre két szám kering: a gyártó saját adata szerint körülbelül 200 darab, az értékesítési statisztikákat összeállító forrás pedig 320 darabot mutat. A számok attól függően változnak, hogyan számolták őket; mindkét érték azonban világosan mutatja a téma mértékét - ez nem tömegpiaci jármű, hanem egy flottateszt program volt.
A felhasználói profil nem véletlen. A korabeli elektromos járművek a magas költségek és a korlátozott hatótávolság miatt nem értek el nagy értékesítési számokat; többségük állami intézményekhez és áramszolgáltató cégekhez került. Az Altra is pontosan ezt az utat követte.
Miért nem talált maradandó piacot?
Az Altra kudarcát nem a technológiája, hanem a gazdaságossága és a platformválasztása okozta. A korai elektromos járművek közös problémái - a magas akkumulátorköltség és a korlátozott hatótávolság - az Altra esetében is érvényesek voltak. Egy csomag darabköltségét tízezernyi dollárban mérték, így szinte lehetetlen volt a kötelezettségen túlmutató üzleti logikát felállítani.
Ami érdekesebb, a kor szakértőinek platformkritikája volt: Úgy értékelték, hogy ha a Nissan a minivan karosszéria helyett kisebb és könnyebb platformot választott volna, lítium-ion akkumulátorral 200 mérföldes hatótáv vált volna lehetővé. Vagyis az 1998-as akkumulátortechnológia még a megfelelő karosszériával is a kor elvárásain felüli hatótávot tudott volna nyújtani. Az Altra hivatalos, 120 mérföldes hatótávja nem az akkumulátor, hanem a karosszéria-választás korlátja volt.
Az 1990-es ZEV-kötelezettség értékelése is teljessé teszi ezt a képet: a kötelezettség nem teremtett azonnal piacot, de rákényszerítette a gyártókat, hogy akkumulátorkutatásba fektessenek. Az Altra ennek a befektetésnek az egyik legszembetűnőbb eredménye.
A Tesla előtti korszak hídláncszeme: Az Altra öröksége
A lítium-ion történetében az Altra helye egyértelmű. Az első kereskedelmi forgalomba hozatalra kerülő lítium-ion akkumulátort 1991-ben mutatták be; A kilencvenes években a lágy szén anód először kemény szénnel, majd grafittal való felváltása jelentős ugrásokat hozott az energiasűrűségben. Az Altra vitte ezt az éretté váló technológiát elsőként a sorozatgyártás szalagjára.
A lítium-ion cellákat használó első sorozatgyártású EV címét hivatalosan a 2008-as Tesla Roadster kapja - egy megszakítással és egy ugrással. A közbeeső évtized az volt, amikor a kudarcnak tűnő kísérletek valójában beérlelték a technológiát. Azóta a lítium-ion cellák energiasűrűsége a 100-120 Wh/kg sávból 300 Wh/kg fölé emelkedett; ma ez a kémia, amely szinte minden elektromos autó standardja, teljesen kiszorította az ólom-savat. Az Altrát ennek az átalakulásnak az úttörőjeként értékelik, és a kor legérdekesebb sikertelen elektromos autói között emlegetik.
Eredmény: Az elsőnek lenni nem volt elég
A Nissan Altra EV, mint az első elektromos autó, amely lítium-ion akkumulátorral sorozatgyártásba került, az első jármű volt, amely a laboratórium és a mindennapi használat közötti hidat valós forgalomban építette fel. A 96 cellás Sony csomag, a 345 V-os rendszer és a 120 mérföldes hatótáv a jövő technikai főpróbáját adta 1998-ben; de a 50 000-70 000 $-os akkumulátorköltség, a flottáknak szóló bérlési modell és a nehéz minivan karosszéria nem volt képes tartós piacra vinni. Körülbelül 200-320 darabos gyártásával az Altra nem kereskedelmi eredmény, hanem technikai bizonyíték volt. Amit a Tesla Roadster egy évtizeddel később megmutatott - hogy a lítium-ion az elektromos autó természetes kémiája -, azt az Altra már rég bizonyította. Csak a piac még nem volt kész rá.
Források
- Nissan Altra EV Blazed the Way for Lithium-Ion Power
- Heritage Collection | R'nessa EV / Altra EV - Nissan Global
- 1947-1998 | Innovation | Nissan Motor Corporation Global Website
- The Nissan Altra EV - MotorTrend
- History of the electric vehicle - Wikipedia
- History of the lithium-ion battery - Wikipedia
- Nullakibocsátású járművek szabályozása - CARB
- Az elektromos autó története | Energiaminisztérium
- Nissan Altra EV eladási adatok | GCBC
- A Nissan elfeledett elektromos autója lítium-ion akkumulátorokat kapott egy évtizeddel a Tesla előtt - The Autopian