Better Place: A cserélhető akkumulátoros kísérlet csődtörténete

Egy sofőr behajt az akkumulátorcsere-állomásra, leolvassa tagsági kártyáját, és anélkül vár, hogy kiszállna a járműből. A robotkar kiveszi az üres akkumulátort, és a helyére teszi a feltöltöttet; a folyamat olyan könnyű, mint egy autómosás, és körülbelül öt percig tart. Ez a jelenet 2011-ben valóságosan megtörtént Izraelben, Kiryat Ekron kisvárosában, és abban a pillanatban a világ legambíciózusabb elektromos járművekkel kapcsolatos infrastruktúrakísérlete működőképesnek tűnt. Két évvel később a cég neve az elektromos autózás történetének egyik legköltségesebb csődjének aktájába került.
A Better Place-t nem az tette ennyire érdekesvé, hogy az ötlet ostobaság volt - sőt, az ellenkezője: az ötlet rendkívül koherens volt, bőven volt pénze, és a technológiája működött. Ennek ellenére a cég elényelete a mintegy 850 millió dollárt, és 2013. május 26-án csődöt jelentett. Miért nem tudta tehát meggyőzni a piacot az 5 perces akkumulátorcserének ígérete?
Shai Agassi kérdése és egy cég születése
A történet egy kérdéssel indul, amelyet a 2005-ös davosi Világgazdasági Fórumon tettek fel: Hogyan tehetitek a világot jobb hellyé 2020-ig? Shai Agassi vállalkozó komolyan vette a kérdést, és a választ a közlekedésben kereste, arra a következtetésre jutva, hogy az elektromos autó legnagyobb akadálya nem maga a jármű, hanem az infrastruktúra. A hatótávolsági aggodalom kezelésének módja nem az volt, hogy minden járműbe akkumulátort tegyenek, hanem az, hogy az akkumulátort leválasszák a járműről: a sofőr megvenné az autót, az energiát és az akkumulátort pedig egy szolgáltató hálózat üzemeltetné.
Agassi 2007-ben céggé alakította ezt a víziót, és 2007. október 29-én a projektet "Project Better Place" néven mutatták be a nagyközönségnek. Az üzleti modell a mobiltelefon-iparból származott: az ügyfelek kilométeren alapuló előfizetést vásároltak, és az elektromos autó árát ezzel az előfizetéssel lehetett támogatni. A cél az volt, hogy az elektromos autót 5000 dollárral olcsóbban tudják eladni, mint az Egyesült Államokban átlagosan egy benzines autó. A 2008 januárjában a Renault-Nissannal aláírt megállapodás adta ennek a modellnek az első intézményes kereteit: a hálózatot a Better Place építette volna ki és üzemeltette volna, a járműveket pedig a Renault-Nissan szállította volna. A cég ezt a rendszert "Electric Recharge Grid Operator" néven, röviden ERGO-nak nevezte el - azzal az igénnyel, hogy a világon az első üzemeltető lenne, aki ezt a szerepet vállalja.
A pénz nem késett. 2007-ben lezárult az 111 millió dolláros A-sorozatú befektetési kör, amelyen olyan befektetők vettek részt, mint a VantagePoint, az Israel Corporation, a Morgan Stanley és a Maniv Energy Capital; 2009-ben egy csoport számára, amelyben a DONG Energy is szerepelt, 135 millió dollárt különítettek el a dán hálózatra; 2010-ben megérkezett a B-sorozat, amelyet a HSBC vezetett 125 millió dollárral, összesen 350 millió dollárt hozva. Az Israel Corporation volt a legnagyobb tulajdonos, 33%-os részesedéssel. A hivatalos bejelentések összesen 850 millió dollárról kockázati tőkéről beszéltek; a csőd időpontjára az elkölött magántőke közel az 1 milliárd dollárhoz közeledett.
A legfontosabb tények
- Az első akkumulátorcsere-állomás 2011-ben nyílt meg az izraeli Kiryat Ekronban; a robotikus csere körülbelül 5 percet vett igénybe.
- A cég mintegy 850 millió dollár magántőke gyűjtött össze, és 2013. május 26-án csődöt jelentett.
- Izraelben 1000 alatt, Dániában körülbelül 400 Renault Fluence Z.E. gördült az utakra; Agassi 2010-ig 100 000 járművet várt Izraelben.
- Egy cseréllo állomás költsége körülbelül 500 000 dollár volt; összehasonlításképpen a DC gyorstöltőket 25 000-40 000 dollárért telepítették.
- A csőd után a megmaradt eszközöket 2013 novemberében mindössze 450 000 dollárért adták el.
Renault Fluence Z.E. és hogyan működött az 5 perces csere?

A hálózat járműve a 2009. szeptember 15-én a Frankfurti Autószalonon bemutatott Renault Fluence Z.E. volt; ez volt az első Better Place-kompatibilis elektromos autó, amelynek akkumulátora cserélhetőre lett tervezve. A szállítások Izraelben 2012 második negyedévében kezdődtek, és 2012 szeptemberének közepén Izraelben 21 akkumulátorcseréllo állomás állt a nyilvánosság rendelkezésére. Az első töltőállomás ennél korábban, 2008 decemberének elején állt szolgálatba Tel-Aviv közelében, Pi-Glilotban.
A cserefolyamat nem igényelt semmilyen sofőri közreműködést. Az ügyfél leolvastatta tagsági kártyáját, a többi teljesen automatikusan zajlott: a robotkar kihúzta az alul lévő lemerített akkumulátort, és a helyére egy teli egységet szerelt, a sofő pedig járműből kiszállás nélkül figyelte a folyamatot. Az állomási tárolós telepítéseknél ez a művelet körülbelül 5 percet vett igénybe; a "QuickDrop" rendszer az időt körülbelül 3 percre, a prototípusok 2 perc alá ígérték a csökkentést. A rendszer skálázhatóságának legkézzelfoghatóbb bizonyítéka Tokióból érkezett: 2010-ben egy 90 napos taxi-kísérletben 3 Nissan Rogue 40 000 km-t meghaladó utat tett meg, 2122 akkumulátorcserét hajtott végre, és az átlagos csereidő mindössze 59,1 másodperc volt.
Ezek a számok azért fontosak, mert a kísérlet leggyakoribb félreértése az, hogy a technológia megbukott. Nem történt meg. Az akkumulátcsere fizikailag működött, gyors volt, és a felhasználói élmény tervezése az adott korszak standardjaihoz mérten lenyűgöző volt. A probléma máshol volt: a rendszer működött, de a piac nem vásárolta meg.
Az ötlet valójában nem volt új
A Better Place által létrehozott rendszert az autóipari történelem első negyedében már kipróbálták. A cserélhető akkumulátor-szolgáltatás ötlete 1896-ig nyúlik vissza, és éppen az elektromos jármű klasszikus gyengeségét, a hatótávolság-korlátozást hivatott áthidalni. Az első nagyméretű alkalmazás a Hartford Electric Light Company GeVeCo akkumulátorszolgáltatása volt: 1910-től 1924-ig a járműveket akkumulátor nélkül adta a General Vehicle Company, az áramot kilométerenkénti díjjal és havi karbantartási előfizetéssel használták. Ebben az időszakban a szolgáltatás keretében 6 millió mérföldnél több utat tettek meg; 1917-től Chicagóban a Milburn Light Electric számára hasonló szolgáltatást működtettek.
Az ipar oldalán sem tűnt el az ötlet: az elektromos targoncák legalább 1946 óta akkumulátorcserével működnek; a 2008-as pekingi olimpián 50 elektromos buszhoz használtak gyors akkumulátocsere-rendszert. A Better Place lényegében egy elavult technológiát csomagolt újra a modern előfizetéses gazdaság eszközeivel. A modern kontextus is megfelelő időpontban nyílt meg: Az 1996-ban bemutatott GM EV1 a modern akkumulátoros elektromos járművek mérföldköve lett, a 2008-ban bejelentett Tesla Roadster pedig az első, lítium-ion cellákat használó, országúton legálisan közlekedtethető sorozatgyártású tisztán elektromos autóként újranyitotta a színpadot. De miért működött ugyanaz az ötlet 1910-ben, és miért olvasztott meg egymilliárd dollárt 2010-ben?
Hova Ment a Pénz: Egy Állomás Ára és Egy Hálózat Súlya
Az üzleti modell fizikai egységének árazása megmutatja a kudarc forrását. Egy akkumulátorcsere-állomás körülbelül 500 000 dollárba került - Agassi saját összevetése szerint ez egy tipikus benzinkút árának fele. A szám önmagában nem tűnhet ijesztőnek, de az összehasonlítás szempontjából kulcsfontosságú: ugyanabban az időszakban az Egyesült Államokbeli EV Project egy DC gyorstöltőt 25 000-40 000 dollárért telepített. Vagyis a Better Place a hagyományos töltési infrastruktúra tízszeresénél is több tőkére volt szüksége, és ezt a befektetést minden piacon meg kellett ismételnie.
A cég pontosan ezt is tette: Izrael és Dánia központi piacain túl Németországban, Ausztráliában és az Egyesült Államok egyes államaiban - Hawaiin és Észak-Kaliforniában - haladtak előre a hálózat kiépítésének tervei. A cél a járművek iránti kereslet megteremtése volt; minden új piac több százmillió dolláros előzetes befektetést jelentett. 2012 októberében körülbelül 100 millió dolláros azonnali forrásigény merült fel, és az izraeli 400 fős létszámból 150-200 embert bocsátottak el. Az ausztrál működést ugyanekkor leállították. A vezetés is megbillent: 2012. október 2-án Agassi távozott a vezérigazgatói posztról, és egy héttel később a felügyelőbizottságból is lemondott; az őt követő Evan Thornleyt 2013 januárjában Idan Ofer elnök elbocsátotta, Dan Cohen pedig megbízott vezérigazgató lett. Ezen a ponton a cég fennmaradása egyetlen változótól függött: a járműeladásoktól.
100 000 Jármű Várakozása, 1400 Valósága
A várakozás és a valóság közti szakadék a történet szíve. Agassi 2010-ig 100 000 járművet várt Izrael útjain. A valóságban Izraelben 1000 alatt, Dániában körülbelül 400 Renault Fluence Z.E. került forgalomba; a cég csődje idejére a teljes eladás körülbelül 1300 jármű volt. Ez a célkitűzés egy százalékánál is gyengébb teljesítmény.
Ha az eredményeket kötelező érvényű rendelkezéseikkel együtt soroljuk fel, a kudarc négy tételben összegezhető:
- Rosz vezetés - egymást követő távozások a felső vezetésben és a kríziskezelés gyengesége.
- Túlzott szétterülés - egyetlen piac elmélyítése helyett a túl sok országban egyidejűleg indított pilóták pazarlása.
- Magas infrastruktúra-befektetés - az állomásonkénti 500 000 dolláros költség minimális járműszámmal semmilyen módon nem térülhetett meg.
- A vártnál sokkal alacsonyabb piaci penetráció - az előfizetési modell ellenére az ügyfél bizalmatlansága az iránt, hogy az elektromos jármű és az akkumulátor a vállalat tulajdonában legyen.
Az akadémiai értékelések is ugyanerre a következtetésre jutnak: a vállalat csődjekor mintegy 1300 eladott járművel szemben 850 millió dollár értékű vagyoncsoportot bocsátott ki rendkívül alacsony áron; a kudarc gyökerét a hatótávolsági aggodalom kezelésének elmaradásában és az üzleti modell ügyfél általi értelmezésének bizonytalanságában jelölték meg. A várakozásokat tápláló környezet is megosztott volt: A Deutsche Bank elemzői 2008 elején a modellt a gépjárműiparban paradigmaváltás lehetőségét hordozó, a benzinmotort teljesen eltüntethető megközelítésként dicsérték; ekkor viszont már korán voltak szkeptikusok is, akik azt jósolták, hogy a központi töltési infrastruktúra modellje nem fog széles körben elterjedni, és az 500 000 dolláros állomásköltség volt a gazdasági kommentelők első kifogása. A technikai tábor is megosztott volt: A Tesla vezető mérnöke, Peter Rawlinson olyan kritikákat fogalmazott meg, amelyek hangsúlyozták, hogy a különböző akkumulátorok különböző autókhoz illenek, és hogy az akkumulátoroknak a járműtől elkülönített megítélése leegyszerűsített nézőpont. Egy további strukturális probléma is létezett: Mivel az izraeli hálózat nagyrészt fosszilis tüzelőanyaggal termelt villamosenergiára támaszkodott, a 100%-ban megújuló energia ígérete rövid távon nem volt gyakorlatias.
2013. május 26. és ami utána következett: Akkumulátor nélküli autók
A vég gyorsan jött. 2013. május 26-án a Better Place Izraelben csődot jelentett; a Better Place Danmark A/S ugyanazon a napon csődjelentést nyújtott be. A veszteségek nagyságát a jelentést készítő intézménytől függően eltérő módon rögzítették - attól az értékeléstől, amely szerint a vállalat öt év alatt mintegy 800 millió dollárt veszített, és készpénzének 90%-át 2012 elejére elköltötte, egészen azokig a számításokig, amelyek szerint a veszteség 812 millió, sőt 2010 és 2013. februárja között kumulatívan 477 millió dollár volt; A kérdés legőszintébb válasza a technológia és az üzleti modell közötti különbség megtételével kezdődik. A közös nevező egyértelmű: a csőd időpontjára szinte 1 milliárd dollár magántőkebefektetés égett el.
A likvidációs folyamat is a történet legkeserűbb fejezetét kínálta. Az akkumulátorok a vállalaté, a járművek az ügyfélé voltak - vagyis a vállalat összeomlása közvetlen jogi kérdéssé alakította az akkumulátor nélkül maradt és "használhatatlan járművé" vált Fluence Z.E. tulajdonosok sorsát. A vagyon értékesítése is hatalmas értékvesztéssel járt: Amikor a Sunrise csoport 5+7 millió dolláros vételi ajánlata nem tudta teljesíteni az első fizetést, a bíróság érvénytelenítette; Amikor a Success Assets 3 millió dolláros megállapodása elmaradt a fizetésekkel, 2013 októberében véget ért. 2013 novemberében a megmaradt vagyont mindössze 450 000 dollárért adták el a Gnrgynek - a 850 millió dolláros befektetés szinte ezredréséért.
Miért bukott meg tehát a Better Place?
A kérdésre adott legőszintébb válasz a technológia és az üzleti modell közötti különbség tisztázásával kezdődik. Az akkumulátorcsere működött: A tokiói átlagosan 59,1 másodperces cserék és a kiryat ekroni ötperces automatizált folyamat ennek bizonyítéka volt. Ami összeomlott, az a gazdasági rend volt, amely ezt a technológiát talpon tartotta volna: mindegyik állomás 500.000 dollárba került, minden új piac több száz milliót követelt; ekkor viszont két magpiacon összesen 1300 járművet lehetett eladni. Egy túlságosan magas fix költségű és nagyon szűk bevételi bázisú egyenletről volt szó, és a vállalat nem az egyenlet javításával, hanem több piacra terjeszkedéssel mélyítette el a problémát. Ahogy akadtak olyanok, akik helyesnek tartották a víziót, akadtak olyanok is, akik a kudarcot a megvalósítási megközelítésnek tulajdonították - a vita máig tart.
A modern elektromos járműpiac megoldása eltérő volt: az akkumulátort a járművel együtt értékesítették, a töltési infrastruktúrát jóval olcsóbban telepítették, a hatótávolsági aggodalmat pedig az akkumulátorkémia növelésével csökkentették. A Better Place öröksége ezért nem egy értéktelen csődtörténet, hanem egy kalibrációs adat: bármilyen elegánsan oldod is meg a mérnöki problémát, ha a megoldás egységgazdaságtana nem illeszkedik a piachoz, akkor a skálát a pénz fogyásának üteme szerint kell megrajzolni. Bár a kirjat ekroni robot ma már a történelem része, az elektromos járművek történetében minden akkumulátorcsere újragondolására irányuló kezdeményezésnek ezzel a 850 millió dolláros számlával kell elszámolnia.
Források
- Better Place (company) - Wikipedia
- Why Did Better Place Fail?: Range anxiety, interpretive ...
- Better Place: First Battery Swap Station, Profit In 2 Years?
- Better Place files for bankruptcy - The Times of Israel
- How electric-car startup Better Place went to a worse one and lost $815 million - Quartz
- Another Electric Car Company Is Going Bankrupt - Business Insider
- Electric car startup Better Place liquidating after $850 million investment - CNET
- Better Place: what went wrong for the electric car startup? - The Guardian
- The Wide Lens-Better Place Epilogue - Ron Adner
- Electric Car Company Better Place Files for Israel Bankruptcy - The Forward