Miért csődbe ment a Th!nk City elektromos városi autó?

2011 júniusának végén Norvégiában egy kisebb elektromos autógyártó negyedjére nyújtotta be csődvédelmi kérelmet húsz éven belül. A jármű neve Th!nk City volt; csupán öt sorozatgyártású elektromos autó egyike volt, amely átesett az ütközési teszten és autópálya-tanúsítvánnyal rendelkezett. Mégis a világméretű összesített eladásai 2011 márciusáig 1 045 darabon maradtak. Egy évtizedben, amelyben a Nissan Leaf és a Tesla elektromos autói a tömegpiacra vitték az elektromobilitást, miért nem maradt fenn a kis városi elektromos autó ötlete?
A válasz nem vonható vissza egyetlen hibára. A Th!nk City története több mérnöki és gazdasági probléma metszéspontjában áll: az akkukémia költsége, a skálagazdaság hiánya és egy szabályozásokra épülő piac egy éjszaka alatti eltűnése. Ezen az oldalon a jármű Ford-korszakától az 2011-es csődig tartó teljes folyamatát tárgyaljuk, a gyártási és értékesítési számokkal együtt.
A Pivcótól a Fordig: A cég első korszaka
A cég eredete az 1991-ben Norvégiában alapított Pivco Industri AS-ig nyúlik vissza. A prototípus fázisban lévő jármű a PIV4 nevet viselte, és a Pivco 1998-ig több mint 1 000 kis elektromos autó legyártására volt képes. Ez nem egy garázsbeli vállalkozás volt; kis, de működő sorozatgyártási tapasztalat volt.
Az igazi fordulópont 1999-ben érkezett meg. A Ford, hogy felkészüljön Kalifornia nulla emissziójú járművekre (ZEV) vonatkozó kötelezettségére, 23 millió dollárért megvásárolta a céget, és további 100 millió dollárt fektetett az akkufejlesztési programba. 1999 novemberében az első generációs Think City az osloi Aurskog közeli üzemben a gyártósorra került.
A Ford-korszak műszaki profilja (2000-2002)
Az első generációs jármű műszakilil szerény csomag volt: 27 kW (36 LE) teljesítményű háromfázisú aszinkron motor, 12 kWh kapacitású nikkel-kadmium (NiCd) akku és nagyjából 48 km hatótávolság. A Ford a járművet havi 199 dolláros, 34 hónapos bérleti szerződéssel kínálta a piacon, és bár 5 000 bérlést céloztak meg, nagyjából 1 000 ügyfelet találtak. Az Egyesült Államokban több mint 370 járművet szolgálati autóként béreltek ki; ezek fele hulladékra került, fele visszakerült Norvégiába.
Amikor a kötelezettségek enyhültek, a Ford számításai is megváltoztak. 2002-ben a gyártást 1 005 legyártott darab után leállították, a céget pedig 2003-ban eladták. A nyilvántartások szerint a Ford ebben a korszakban alacsony tömegpiaci elvárásokkal rendelkezett, és a vezetés nyíltan korlátozta a járművel szembeni elvárásait. 2006 márciusának végén a Think Nordic az eredeti alapító, Jan Otto Ringdal is tagja InSpire befektetői csoporthoz került, és az asztalon egy új generáció terve állt.
A második generációs Th!nk City: 2008-as bemutató és műszaki jellemzők

A második generációs Th!nk City-t 2008 nyarán az európai autószalonokon mutatták be. Angliában először 2008 júliusában állították ki; a Genfi Autószalonon bejelentették a dán és svéd bevezetést, és kiderült, hogy Angliában az értékesítés 2009 nyarán kezdődik. A bevezetést figyelemre méltó hivatalos érdeklődés is támogatta: a bemutatón részt vett Gordon Brown miniszterelnök és a közlekedési miniszter is.
Kiemelt témák
- A második generációs Th!nk City 34 kW-os (46 LE) motorral és 160 km-es hatótávolsággal került bemutatásra; a legnagyobb sebesség 110 km/h volt.
- 2010 októberére a gyártás 2500 darabot ért el; a világszerte eladott darabszám 2011 márciusáig 1045 darabnál maradt.
- A cég 2011. június 22-én Norvégiában húsz éven belül negyedszer nyújtott be csődvédelmi kérelmet.
- Az amerikai listaár 35 495 dollár volt; az adott évben ez nem volt alacsony ár egy kis városi autónak.
A technikai oldalt figyelembe véve a második generáció egy komoly mérnöki munka eredménye volt. A jármű átment az ütközési teszteken és autópálya-tanúsítványt kapott, 2011 elejéig a világon mindössze öt sorozatgyártású elektromos autó egyike volt ezzel a tulajdonsággal; ugyanazon a listán szerepelt, mint a Tesla Roadster, a Mitsubishi i-MiEV, a Nissan Leaf és a Smart ED.
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Motor | 34 kW (46 LE) háromfázisú aszinkron, elsőkerék-meghajtás |
| Akkumulátor-opciók | 24 kWh zebra (NaAlCl4), 23 kWh EnerDel lítium-ion, 18,7 kWh A123 lítium-ion |
| Hatótávolság | 160 km (teljes feltöltéssel) |
| Legnagyobb sebesség | 110 km/h |
| Váltó | Egyfokozatú automata |
| Hosszúság / szélesség / magasság | 3143 / 1658 / 1596 mm |
| Tengelytáv | 1970 mm |
| Tömeg | 1397 kg |
| Amerikai listaár (2011) | 35 495 dollár |
A karosszéria a tömeg 95 százalékáig újrahasznosítható fröccsöntött műanyagból készült; a belső vezérlőkarok többsége a Ford Focusból származott. Az ABS, a rekuperatív fékez (első tárcsafék, hátsó dobfék), a légkondicionáló, az elektromos ablakok és a hidraulikus kormányzás alapfelszereltség volt. A teljesítmény viszont a 34 kW-os motorra korlátozódott: a 0-48 km/h-s gyorsulás körülbelül 6 másodperc, a hatótávolság pedig az akkumulátor-opciótól függően 160-180 km között mozgott. Miközben a hirdetett legnagyobb sebesség 110 km/h körül volt, egyes mérések szerint a jármű ennél érezhetően gyorsabban is tudott menni; nyilvánvaló azonban, hogy ezek a számok nem jelentettek elegendő teljesítményígéretet a piac számára.
Gyártóhálózatok: Norvégia, Finnország és az USA

A második generáció gyártási térképe három országra terjedt ki. A fő összeszerelés a norvégiai Aurskogban és a finnországi Uusikaupunki üzemében történt; a finnországi üzem a Valmet Automotive gyára volt, ahol magas szintű Porsche modelleket is gyártottak. 2010-ben megindult a részleges gyártás az USA-ban, Indianában, Elkhartban; a karosszériát, a kerekeket és a alvázat Finnországból szállították, és az indianai gyártást az EnerDel indianapolisi akkumulátoraival szerelték össze.
2010 októberére a gyártás elérte a 2500 darabot, és a Th!nk City a korszak egyik legjobban eladott tisztán elektromos autójává vált. Az értékesítés oldala viszont szomorú képet mutatott: 2011 elején csak mintegy 500 járművet tudtak szállítani az USA-ba, és a világ összesített eladása 2011 márciusáig 1045-nél maradt. Norvégia lett a vezető piac; 2013 szeptemberéig az országban 1120 járművet regisztráltak. Az értékesített országok között volt Hollandia, Spanyolország, Franciaország, Ausztria, Svájc, Finnország és az Egyesült Királyság is.
Akkumulátor, Tőke és Ener1: A csőd technikai és pénzügyi háttere
A csőd nem egyetlen döntéssel, hanem több egymásba fonódó problémával érkezett. Az egyik problémás a tőke volt: 2011 márciusában pénzügyi nehézségek miatt leállt a termelés Finnországban, és a cég 2011. június 22-én Norvégiában csődvédelmet kért azzal az indoklással, hogy nem tudott elegendő tőkét összegyűjteni a működés finanszírozásához.
A második probléma az akkumulátor-ellátás és a költségek voltak. A Think nagy befektetője, a lítium-ion akkumulátorgyártó Ener1 2011 májusában megszakítta kapcsolatát a Think-kel, és a befektetés miatt 71 millió dolláros vesztséget könyvelt el a negyedéves mérlegében; a teljes befektetés 73 millió dollárnak bizonyult. Az Ener1 maga is csődöt jelentett 2012 januárjában. Ez a törékeny partnerség az akkumulátorgyártó és a járműgyártó között mindkét céget a bukásba vitte.
A harmadik probléma az ár és a lépték volt. A jármű az Egyesült Államokban 35 495 dolláros áron volt listázva, és ez az ár egy kis 2+2 városi autó esetében leküzdhetetlen akadály volt. A Renault-val fenntartott rövid együttműködési időszak sem hozott eredményt. 2011 júliusában a cég eszközeit, beleértve az észak-amerikai és az angliai leányvállalatokat, megvásárolta az Electric Mobility Solutions AS, és bejelentették, hogy 2012 elején folytatják a termelést; de a termelés soha nem indult újra. Az indianai gyár az utolsó járművet 2012 augusztusában fejezte be, és lezárult a fejezet.
Nem volt egyedül: A Coda, a Wheego és a GM EV1 kontextusa
A Th!nk City sorsa tipikus volt a korabeli kis elektromos vállalkozások számára. A Coda Automotive négyajtós elektromos autóját, amely a kínai eredetű Hafei Saibao szedánon alapult, drágábban adta el, mint a Chevrolet Volt, és összesen csak körülbelül 100-120 járművet tudott értékesíteni; a cég csődbe ment az Energetikai Minisztériumnál eredménytelenül záruló finanszírozási folyamatot követően. A Wheego-hoz hasonló másik kis szereplők is ugyanabban a magas ár és alacsony volumen szorításában voltak.
Tágabb történelmi keretben a GM EV1 programja is hasonló véget ért: 2003-ban a magas gyártási költségek és a kis piac indoklásával hirtelen törölt járműveket visszavonták a bérlőiktől, és a legtöbbet megsemmisítették; a GM vezetői azt állították, hogy a jármű megelőzte a piacot, a technológiát és az infrastruktúrát. A Th!nk City e korai elektromos kísérletek 2000-es évekbeli változata volt: technikailag helyes úton, gazdaságilag soha nem fenntartható.
Az űrt a Nissan Leaf töltötte be
De miért nem váltak be ezek a kísérletek, és ki töltötte be az űrt? A Nissan a Leafet 2010 decembertől kezdve dobta piacra az első megfizethető, tömegpiacra alkalmas teljesen elektromos autóként. Az eredmények összeegyeztethetetlen szintűek voltak: A Leaf globálisan túllépte az 50 000 eladási küszöböt, majd elérte a 400 000 eladást, és összesen 10 milliárd kilométeres vezetést regisztrált. A Nissan akkori főnöke, Carlos Ghosn azt mondta, hogy a méretgazdaságosság fenntartásához évente 500 000 és 1 millió közötti Leafet kell eladni; ez a szám a Th!nk City teljes életciklus alatti 2500 darabos termelésének több százszorosa.
Az itteni mérnöki tanulság egyértelmű: A Th!nk City csődöt jelentett, mert egyik feltétellel sem rendelkezett ahhoz, hogy fenntartható autógyártási üzletet működtessen: nem volt elegendő méretgazdaságossága, akkumulátorköltség-fegyelme és tőkéje. Technikai szempontból sikerült egy autópályára engedélyezett, törésteszten átment elektromos autót legyártania; azonban az 1.045 eladadás a 35.495 dolláros árcsővel önmagában elárulja, miért nem jött be ez az egyenlet. A tömeges elektromos piac kapuját nem a kis városi autók, hanem a nagy gyártók mérnöki, méret- és tőkeerejével fejlesztett modelljei nyitották meg.
Források
- Think City - Wikipedia
- Think City - 2011 - Lane Motor Museum
- 2011 Think City - Green Car Reports
- A big bet on electric vehicle manufacturing goes bust - LA Times
- 2011 Think City - TopSpeed
- Think City (2008) CAR Review - CAR Magazine
- Nissan LEAF first electric car to pass 400.000 sales - Nissan
- THINK Electric Cars: History, City and Collapse - Motorgrail