Otomobilgi.comOtomobilgi.com
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • FŐOLDAL
  • HÍREK
    Törökországi Autóipari Hírek
    Globális automobilipari hírek
    Törökországi motorsport hírek
    Globális Motorsport Hírek
  • AUTÓK
    BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
    • Belső égésű modellek
    • Belső égésű motor technológiák
    • Üzemanyag és fogyasztás
    • Kibocsátás és Környezet
    • Belső égésű motor tulajdonjoga
    • Belső égésű autómobilok története
    ELEKTROMOS
    • Elektromos modellek
    • Villanyautó-technológiák
    • Töltés és infrastruktúra
    • Akkumulátortechnológia
    • Hatótávolság és fogyasztás
    • Elektromos tulajdonlás
    • Elektromos autók története
    HIBRID
    • Hibrid modellek
    • Hibrid rendszerek
    • Akkumulátor és töltés
    • Fogyasztás és Hatékonyság
    • Hibrid tulajdonlás
    • Hibrid autó története
    SUPERCAR
    HYPERCAR
  • TECHNOLÓGIA
    Vezetőtámogató rendszerek
    Biztonsági technológiák
    Világítási és Látási Technológiák
    Infotainment és kapcsolat
    Önvezető üzemmód és a mesterséges intelligencia
    A Jövő Technológiái
  • ÚTMUTATÓK
    Vásárlási útmutatók
    Értékesítési útmutatók
    Karbantartás és használat
    Tulajdonjog és költségek
    Gumi és Felni
    Biztosítás és műszaki vizsga
  • TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
    Autótörténelem
    Ikonikus Modellek
    Klasszikusok és Gyűjtemények
    Törökország autóipari története
    Autótervezés
    Az autó és a populáris kultúra
  • MOTORSPORT
    Formula 1
    Rali (WRC)
    Rallykrossz
    MotoGP
    Formula 2 & Formula 3
    Kartozás
    Le Mans-i 24 Órás
    WEC
    NASCAR
    IndyCar
    DTM
    GT Versenyek
    Drift
    Drag Versenyek
  • ISMERJEN MEG MINKET
    RÓLUNK
    KAPCSOLAT
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  1. FŐOLDAL
  2. TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
  3. Törökország autóipari története
  4. Devrim 1961: A 129 nap alatt gyártott autó igaz története

Devrim 1961: A 129 nap alatt gyártott autó igaz története

  • Törökország autóipari története
  • Szerző: Lütfi Mete Odabaşı
  • Létrehozás: 12 október 2026
A török mérnökök története, akik két és fél hónap alatt négy prototípot gyártottak, évekig kudarcnak tűnt annak az egyetlen autónak az árnyékában, amelynek útközben elfogyott az üzemanyaga.
A török mérnökök története, akik két és fél hónap alatt négy prototípot gyártottak, évekig kudarcnak tűnt annak az egyetlen autónak az árnyékában, amelynek útközben elfogyott az üzemanyaga.

A Devrim Törökországban tervezett és gyártott első autó; 1961-ben, Cemal Gursel elnök utasítására az eszekisehiri Vasúti Gyárban, nagyjából 129 nap alatt megvalósított, négy prototípust felölelő projekt volt. Az 1961. október 29-i Köztársaság-ünnepi ceremónián az üzemanyaghiány miatt néhány száz méter után megálló fekete járművet éveken át kudarcanekdotaként mesélték el; a valóságban viszont a ceremónia futamait egy másik Devrimmel probléma nélkül teljesítették, és a projekt motorja, sebességváltója és alváza nagyrészt teljesen török műhelyekből került ki.

Kiemeltek

  • Az első török autót nagyjából 129 nap alatt gyártották, négy prototípust fejeztek be (2 fekete, 2 krémszínű)
  • 1 400 000 lírás költségvetéssel, a projekthez különböző intézményekből 24 mérnököt jelöltek ki
  • A motorblokkot Sivasban öntötték, a motorokat és sebességváltókat az ankarai Vasúti Gyárban gyártották
  • Az 1961. október 29-i megállás oka nem szabotázs volt, hanem biztonsági okból üresen hagyott üzemanyagtartályok
  • A négy prototípusból ma csak egy van kiállítva az eszekisehiri TURASAS Devrim Autók Múzeumában

Hogyan született meg a Devrim autó? Egyetlen éjszaka alatt kezdődő verseny

Ha te lennél, sorozatgyártási tapasztalat nélkül, amikor azt mondják, "autót fogunk gyártani", az első reakciód az lenne, hogy "miért", nem igaz? Nos, 1961 Törökországában Cemal Gursel elnök válasza erre a kérdésre kegyetlenül egyértelmű volt. 1961. május 15-én az Autóipari Ipari Kongresszus megnyitóján azt mondta: "egy modern országnak saját közlekedési eszközeit kell gyártania", és akik azt állították, hogy Törökországban lehetetlen autót gyártani, azokat "fekete elmék termékének" nevezte.

Nem sokkal a kongresszus előtt, 1961. április 22-én már el is ment a Közlekedési Minisztériumhoz egy "nagyon titkos" bélyegzős miniszterelnöki levél: az országra jellemző autómotorra és egy hazai autó-mintadarabra volt szükség. A projekt szíve pedig 1961. június 16-án kezdett verni; azon a napunk a TCDD Gyárak és Vonóüzemek vezetői és mérnökei munkaülést tartottak, és kiválasztották a megfelelő műhelyt. A gyártás helyszíne az eszekisehiri Vasúti Gyár lett.

Ezután aztán tényleg felgyorsultak az események. Különböző intézményeknél dolgozó 24 mérnököt egyetlen csapatba tömörítettek, és a projekthez 1 400 000 líra került elkülönítésre. A határidő eleve ismert volt: 1961. október 29., a Köztársaság 38. éve. Vagyis ennek a csapatnak május közepén elkezdett munkáját október végére be kellett fejeznie. A vasúti műhelyekből származó műszaki tudással ez egy verseny volt, egészen a újságok másnapi címlapjáig.

A projekttel kapcsolatban ma keringő számok között kisebb eltérések vannak; egyes elbeszélések szerint a csapat körülbelül 20 mérnökből állt, mások szerint közel 200 mérnök és technikus dolgozott. Az eszekisehiri kormányzóság által közölt érdekesség a pszichológiai oldal: ismert, hogy Emin Bozoglu különleges szerepet vállalt, hogy a mérnökök ne kerüljenek nyomás alá. Vagyis egy olyan projekt, amely a gyár huzatához hasonlóan az emberek morálját is menedzselte.

Mennyi volt valóban hazai a Devrimben?

Íme a Devrim legkevésbé ismert, ám leglenyűgőbb oldala. Az autó nem csupán Eskisehirben született; az ország vasúti gyárai úgy oszlottak meg, mint egy szerelőszalag, minden gyár a rá eső alkatrészt gyártotta. A motorblokk a Sivas-i Vasúti Gyárban került kiöntésre, a motorokat az Ankara-i Vasúti Gyárban szerelték össze. A sebességváltókat is Ankarában gyártották, és a források szerint ezek "teljesen hazai gyártásként" szerepeltek.

Gondoljuk el ezt egy egyszerű hasonlattal: a Devrim szívét (motorját) Sivasban kovácsolták, idegrendszerét (sebességváltóját) Ankarában szerelték fel, testét (karosszériáját és összeszerelését) Eskisehirben fejezték be. A műszaki dokumentumok szerint a motor, a váz, a differenciálmű és a hajtásrendszerek mindegyike Törökországban készült. Vagyis ez nem egy autó összeszerelése volt; ez egy mérnöki művelet volt, amely a korábban az országban soha nem gyártott alkatrészeket tervezte és gyártotta a nulláról.

A legyártott motorok száma is a Devrim kísérletezésen alapuló folyamatának bizonyítéka: összesen 10 motort gyártottak, ezek közül 4 darab A4L típusú volt. A négyhengeres, négyütemű motor hengerszélessége 81 mm, lökethossza 100 mm, kompresszióaránya 6,8:1, térfogata 2070 cm³, maximális fordulatszáma 3600 min⁻¹ volt. Sebességváltókból az A típusból 3, a B típusból 4 darab készült. Íme a Devrim műszaki lapja:

TulajdonságÉrték
MotortípusA4L (50 LE), A4T (60 LE), B3T (70 LE)
Térfogat2070 cm³
Hengerszélesség x lökethossz81 mm x 100 mm
Kompresszióarány6,8:1
ÜzemanyagrendszerKarburátoros
Maximális sebesség135 km/h
Hossz / szélesség / magasság4500 / 1800 / 1550 mm
Üres tömeg1250 kg
Legyártott prototípusok száma4 (2 fekete, 2 krémszínű)

1961. október 29.: a "Devrim 100 métert ment" címlap és az üzemanyagválság legendája

Most a történet leghíresebb jelenetéhez érkezünk; a nagy nap, a Köztársaság ünnepe. A járművek vonattal indultak Ankarába. Sőt, a fekete autó fényezését is a vonatúton végezték el; képzeljük el, egy prototípust políroznak az utolsó éjszakán, útközben a bemutatóig.

De honnan született meg a "kiürült" legendája? A logika valójában az volt, hogy a járműveket szállító, szénnel működő mozdony kéményéből kirepülő sziklák biztonsági veszélyt jelentettek. Ezért a tartályokba csak annyi benzint töltöttek, amennyi a manőverezésre elegendő volt. Volt még egy bonyodalom is: mivel a Devrim kompresszióarányát megnövelték, magas oktánszámú benzinre volt szüksége, és abban az időben ez a benzin csak Ankarában kapható volt. Vagyis az autó mellett a megfelelő üzemanyagnak is oda kellett érnie.

A ceremónia napján Gursel köztársasági elnök a tankolás előtt beszállt a fekete járműbe, és az körülbelül 100 méter után megállt (egyes elbeszélésekben néhány száz méter). Gursel kiszállt, és a benzinest, krémszínű járművel ment az Anitkabirbe; a két jármű később gond nélkül teljesítette a ceremóniaköröket. Másnap reggel az újságok azt írták: "a Devrim 100 métert ment és megállt", és a jármű évekig gúny tárgya lett. Pedig ezt a mondatot észben kell tartanunk: Az autó nem azért állt meg, mert nem tudott menni; azért állt meg, mert tartálya biztonsági okokból üres volt.

E esemény körül egy korszakból származó idézet is kering: Gurselnek tulajdonított szavak nagyjából így hangzanak: "Nyugati fejjel autót csináltunk, de keleti fejjel elfelejtettük benzint tölteni." Ugyanannak a mondatnak különböző verziói léteznek; mivel nehéz megerősíteni a pontos elhangzott változatot, szerintem őszintébb inkább emlékezni rá a kor humorérzékét mutató anekdotaként, semhogy leírjuk.

A Devrimmel kapcsolatos tévhitek: Ki volt a vezető, ki ült be?

Ekkora vitákkal teli történetben természetesen legendák is születtek. Javítsuk ki a legelterjedtebbet: az az állítás, hogy "a jármű nem működött, és a csapat élén Necmettin Erbakan állt", téves. Erbakant a per úttörőjeként emlegetik, de a források egyértelműen kijelentik, hogy nem ő volt a projektcsapat vezetője. A Devrim mögött a vasúti gyárak mérnökcsapata állt; őket nem szabad elfelejteni.

Egy másik népszerű tévedés a helyszínnel kapcsolatos: Gursel nem Eskisehirben, hanem Ankarában ült be a Devrimbe. Vagyis azok az elbeszélések, amelyek szerint "a köztársasági elnök a gyárban ült be a járműbe és elindult", nem egyeznek meg a korszak fotóival. Ráadásul az Eskisehiri Kormányzóság oldalán az olvasható, hogy a projekt Gurselnek a "TUSIAD gyűlésén említett" kérésével indult; ez a megfogalmazás kronológiailag lehetetlen, mert a TUSIAD 1971-ben alakult, a projekt pedig 1961-ben. Ha még hivatalos forrásokban is előfordulhatnak ilyen csúsztatások, szerintem a Devrim-történeteknél elengedhetetlen a többforrásos ellenőrzés.

A bemutató után a médiafront sem volt egyirányú. A Cumhuriyet újságban Mahmut Kiper által írt "A remények a benzinnel együtt merültek el" című cikk azt mutatja, hogy a támadások nemcsak a "elindult, nem indult el" pontra koncentrálódtak; felidézték, hogy abban az időben egy importált autót 50 ezer líráért adtak el. A későbbi években "engedélyokmány" vita is felmerült, de ebben a témában részletes, ellenőrizhető anyag sajnos hiányzik; itt határozott állítást tenni igazságtalanság lenne.

Miért nem indult el a sorozatgyártás? A valódi akadályok, amelyek megállították a Devrimeket

Itt a fő kérdés. A Devrim egy szép prototípus volt, de a prototípus és a sorozatgyártás közötti távolság akkora, mint egy recept és egy gyár közötti távolság. A legalapvetőbb ok a következő: a járműveket prototípusként gyártották, és a folyamatot nem dokumentálták kellően; csak néhány műszaki rajz maradt fenn. Vagyis ma még ha valaki azt mondaná, hogy "állítsuk fel a gyárat", papíron sem létezett teljes gyártási dokumentáció.

A második ok gazdasági. Az 1961-es Törökországban az autókereslet korlátozott volt; a sorozatgyártás fenntarthatóvá tételéhez kereskedelmi hálózatot, képviseletet, karbantartási és alkatrész-hálózatot kellett kiépíteni, és ezt a körülmények között nehéz volt életben tartani. A projekt céljára vonatkozó értékelések is ugyanerre a pontra mutatnak: a Devrimeket nem azért tervezték, hogy tartós termelési modellt hozzanak létre, hanem hogy bemutassák a "Törökország képes autót gyártani" lehetőséget; infrastruktúra, ellátási lánc és hosszú távú sorozatgyártási tervezés nem létezett. A gazdasági körülmények és a politikai-stratégiai prioritások megváltozása is súlyosbította a helyzetet.

Egyes kommentátorok úgy vélik, hogy a bemutató után terjedő rossz propaganda járult hozzá a gyártás korai befejezéséhez, és hogy a költségvíták jelentették a projekt végének kezdetét. Ezek az értékelések összefonódtak a kor politikájával, és pártatlanul kell őket olvasni; de egy közös következtetés biztos: a Devrim halálának oka nem egy hibás motor volt, hanem egy olyan ipari terv hiánya, amelyre építeni lehetett volna.

A négy prototípus sorsa: Mi maradt ma hátra?

129 günde üretilen dört prototipten bugüne ulaşanlar, Türkiye'nin kendi kendine inat etmenin ne kadarını unutmadığının sessiz tanıklarıdır.

A négy prototípusból (két fekete, két krémszínű) mindössze egyetlenegy maradt fenn napjainkra, és ez a jármű jelenleg az eszekisehíri TURASAS (korábban TULOMSAS) Devrim Autók Múzeumában látható. A többiekkel mi történt, a projekt legtöbb részletéhez hasonlóan, nem sikerült teljesen tisztázni. Bár az egyetlen fennmaradt példány áll, története tovább él: a projekt mérnökei közül Secaattin Sevgen 58 év után újra Devrim ülésébe ült, és a következő mondatot mondta:

Ha elszánod magad egy dolog megvalósítására, akkor a lehetetlent is megvalósítod.
Secaattin Sevgen, a Devrim projekt mérnöke

Az archívum oldala is gazdag. İsmail Alkilicgil archívumában 50 fénykép található, amelyek a Devrim gyártási fázisait mutatják be, és fia, Varol Alkilicgil napvilágra hozta ezeket a képeket. A TURASAS oldalán a "Történelmi dokumentumok" és a "Korszak újságjai (1961)" rokok még mindig böngészhetők; a Milliyet 1961. október 30-i számának címlapja is feljegyzést tett a történelembe: "Az az állítás, hogy Törökországban nem lehet autót gyártani, a Devrimmel megcáfoltatott." A projekt legfiatalabb mérnöke, Kemalettin Vardar az évek során különböző interjúkban részleteket közölt a bemutató napjáról, például azt, hogy "nem tisztázott, miért állt meg"; a tanúvallomások egy része egybevág, más része eltér.

A Devrim a kultúra tárgya is lett. Tolga Ornek rendezésében 2008-ban mutatták be a "Devrim Arabalari" (Devrim Autók) című filmet; előtte 1997-ben egy Anadolu Egyetemi dokumentumfilm, 2006-ban egy Sevcan Aytac dokumentumfilm, 2008-ban pedig a TRT "Yarim Kalan Devrim" (Félbemaradt Devrim) című dokumentumfilme készült. Prof. Dr. Muhittin Simsek 2008-ban megjelent "Yarim Kalan Devrim Ruyasi" (A Félbemaradt Devrim álma) című könyve is tudományos keretben tárgyalja a témát.

A Devrim után: Az út az Anadolig, a Tofasig és a TOGG-ig

A forradalom megállt, de a kaland nem ért véget. Az isztambuli Otosan gyárat 1959-ben alapították a Ford és a Koc Holding közös vállalkozásaként; 1960-ban naponta 4 Ford Consul és 8 Ford Thames gépkocsit gyártott. Törökország első sorozatgyártású személyautóját, Anadol A1 amelynek gyártása 1966-ban kezdődött. Itt fontos egy árnyalat: a Devrim volt az első tervezett és gyártott török autó, az Anadol viszont az első sorozatgyártású márka. Az Anadol váza, motorja és sebességváltói pedig a Fordtól származtak; vagyis licencelt összeszerelési modellről volt szó. Ezt követte 1968-ban a Tofas, az 1971-es fejlemények, valamint a mai napig a TOGG-ig ívelő vonal. A Devrimtől idáig tekintve az látszik: a 129 nap alatt gyártott négy prototípus nem indított el ipari forradalmat, de bizonyította, hogy a lehetőség létezik. A Devrim nem egy végpont, hanem Törökország autóipari történetének legbátrabb kérdőjeleként még mindig ott áll.

Források

  • Devrim (autó)
  • A Devrim autó
  • Egy sikersztori | Devrim autó | TÜRASAŞ
  • 58 évvel később újra a Devrim ülésében ült
  • A Devrimtől a TOGG-ig: Törökország autóipari kalandja
  • Az "első hazai autó" fotói, amelyet az apja készített a Devrimről
  • A Devrim autók; a köztársaság történetének első hazai autói
  • Devrim autók
  • A Devrim legenda mögötti igazság
  • A remények a benzinnel együtt fogytak el

Az oldal megosztása

Kategóriaszerkesztő

Lütfi Mete Odabaşı

Lütfi Mete Odabaşı

Fiatal, dinamikus autó- és motorsportrajongó, aki szeret kutatni és tanulni. Mete fiatalok szemével gazdagítja autós hírekkel, tudással és kultúrával foglalkozó platformunkat. szorosan követi az autótechnológiai újdonságokat és a motorsportban történt fejlődéseket, és amit megtanul, hasznos, tartalmas tartalmakká alakít az otomobilgi.com számára.

Kapcsolódó tartalmak

Törökország hazai autó történetében a tragédia nem az ötletek hiányában rejlett, hanem abban a drága és türelmet igénylő szakaszban, amely a prototípustól a sorozatgyártásig vezet.
Törökország autóipari történeteA Devrim és a Togg közötti elfeledett hazai autógyártási kísérletek
A Devrim mindössze négy prototípus maradt, de az általa hátrahagyott alkatrészhiány mára 17 milliárd dolláros alkatrészipari óriássá nőtte ki magát.
Törökország autóipari történeteHogyan vált világszínvonalúvá Törökország autóipari alkatellátó szektora?
A török autóiparnak az 1961-es Devrimsző a Toggig tartó megszakadt vonalának általános áttekintése.
Törökország autóipari történeteA Devrimtől a Toggig – a török autóipar megszakadt vonala
A Devrimot, amelyet 130 nap alatt nulláról építettek, és a ceremónián benzin nélkül 100 métert tett meg, 1961 óta a képernyőn és a múzeumban él tovább.
Törökország autóipari történeteHogyan él tovább a forradalmi autó a képernyőn és a múzeumban?
Évtizedeken át üzemeltettük a szerelősort, de a márka tulajdonjoga egyetlen partnerségi szerződésben sem tartozott Törökországhoz.
Törökország autóipari történeteMiért nem tudott évekig márkát alapítani egy ország, amely évente milliókat gyárt?
1966. december 19-én az Otosan gyárában sorozatgyártásba került Anadol A1 Törökország első sorozatban gyártott autójaként új korszakot nyitott a török iparban.
Törökország autóipari történeteTörökország első sorozatgyártású személygépkocsija, az Anadol története
Három éve még Törökország első autójaként ígérték az Imza 700-at, de végül csak néhány makettel és összegyűjtött ezer lirával vonult be a történelembe.
Törökország autóipari történeteImza 700-es per: 601 személy és 2504 év börtönbüntetés
2015-ben Törökország nem eltemetni, hanem megmenteni döntött, és megvásárolta minden jogát egy válságban lévő svéd autó tervezésére és mérnöki megoldásaira.
Törökország autóipari történeteMiért és hogyan kerültek a Saab 9-3 jogai Törökországba?
Tudtál a Şişli-ben gyártott háromkerekű Nobel 200-ról?
Törökország autóipari történeteNobeltől 200-ig a Sazan Onukig: elfeledett hazai autóipari kezdeményezések
Törökország már nem csupán autókat gyártó, hanem szellemi tulajdont magának birtokló autómobilokat tervező ország.
Törökország autóipari történeteTervezéstől a gyártásig - török autómérnökség

Címkék

  • devrim autó
  • hazánk gyártotta autó
  • cemal gürsel
  • eskisehiri vasúti gyár
  • török autóipar
  • anadol a1
  • otosa
  • tofaş
  • togg
  • 1961. október 29.
  • belföldi tartalom aránya
  • autóipari beszállítóipar

Kövessen minket a közösségi médiában

  • Rólunk
  • KVKK Tájékoztató Szöveg
  • Adatvédelmi Szabályzat
  • Kapcsolat
Otomobilgi.com
FUGGETLEN AUTÓS KULTÚRA PLATFORM
Virgo CMS által működtetve