Miért és hogyan kerültek a Saab 9-3 jogai Törökországba?

Mindannyian ismerjük a Toggot: Azt az elektromos autót, amely Gemből került ki, és vitatott volta ellenére is büszkék vagyunk rá. De mi lenne, ha elmesélném azt a kevésbé ismert lépést, amelyet az állam néhány évvel a Togg előtt tett? 2015-ben az Ipari Minisztérium megvásárolta egy válságba került svéd márka egyik modellének teljes szellemi tulajdonjogait. Vagyis egy autó formatervezését, mérnöki munkáját, mindenét, ami a papíron létezett. De miért nem jelentették be világgá ezt az ötletet, és miért soha nem gördült le a gyártósorról? Kössék be a biztonsági öveket, a történet 1961-ig nyúlik vissza.
Miért kerültek a Saab 9-3 jogai Törökország birtokába?
2015. október 15-én a kor akkori Tudományos, Ipari és Technológiai Minisztere, Fikri Isik egy élő televíziós műsorban bejelentést tett: Törökország nem csupán a Saab 9-3 nevét, hanem annak teljes szellemi tulajdonjogait is megvásárolta. Mit is jelentett pontosan a szellemi tulajdonjogok fogalma? Egy egyszerű hasonlattal élve: Egy autó formatervezésének és mérnöki megoldásainak megvásárlása olyan, mintha egy könyvről nem csupán a borítóját, hanem a teljes szövegét és a szerzői jogait is megvennénk. Vagyis ennek az autónak a felépítésére vonatkozó minden információ Törökország birtokába került.
A jogok tulajdonosa a NEVS (National Electric Vehicle Sweden) volt, a svéd székhelyű vállalat, amely 2012-ben, a mentőcsomag keretében vásárolta meg a Saabot. A NEVS átvette a Saab svországi gyárait, ingatlanait és eszközeit. De nem minden volt eladó: A General Motors megtagadta a 9-5 platform eladását, amely továbbra is a saját tulajdonában maradt. Ezzel szemben az 1998 és 2010 között gyártott 9-3 teljes szellemi tulajdonjoga a NEVS-re szállt, és Törökország pontosan ezeket a jogokat kapta meg. De miért éppen ez az autó, és miért nem egy nulláról induló projekt?
Kiemelt pontok
- A vásárlás bejelentése: A 2015. október 15-én történt, Fikri Isik miniszter által.
- A sajtó szerint 40 millió eurót fizettek; hivatalos összeg soha nem került nyilvánosságra.
- A nulláról történő fejlesztéshez képest körülbelül 3 év és 1 milliárd dollár előnyt számoltak ki.
- A cél egy meghosszabbított hatótávolságú elektromos autó volt, a Saab 9-3 platformjára építve.
- A projekt soha nem jutott el a sorozatgyártásig; azonban néhány évvel később megszületett a Togg.
Nulláról megépíteni vagy megvenni? Az 1 milliárd dolláros számítás
A projekt szíve ebben a kérdésben rejlik. A minisztérium két lehetőség között döntött: Az első egy prototípus nulláról történő kifejlesztése volt. De ez a munka három-öt évet és nagyjából 1 milliárd dollárt jelentett. Isik miniszter ezt egy világhírű hasonlattal magyarázta el: nulláról indulni olyan, mintha Amerikát újra felfedeznénk. A második lehetőség egy már bevált, vagyis évekig úton próbált platform megvásárlása volt.
A második lehetőséget választották, és a számítás a következő volt: a meglévő jogokkal elinduló projekt legalább 3 év és 1 milliárd dollárnyi előnyt jelentett volna. A tárgyalások körülbelül 6 hónapig tartottak; előtte pedig másfél évnyi intenzív munkát végeztek, derült ki a bejelentésből. A Saab kiválasztásának oka is egyértelmű volt: ez a márka minőségi, kényelmes és strapabíró járműveiről volt ismert. Tehát rövid távon aranyjegynek tűnt. De a cél valódi érdekessége nem maga az autó volt, hanem az, hogy mit lehet vele csinálni.
Platformtól az elektromosig: A projekt víziója és szabályai

Ne feledjük, 2015-et írunk. Az elektromos járművek nem olyan elterjedtek, mint ma. A projekt célja az volt, hogy a Saab 9-3 platformot alapul véve egy meghosszabbított hatótávolságú elektromos autót fejlesszen. A projekt vezetését a TUBITAK vállalta volna; emellett a NEVS-sel tervezték az együttműködést az elektromos járművek és az akkumulátorok terén. Törökország már rendelkezett a saját fejlesztésű akkumulátortechnológiával kapcsolatos tapasztalatokkal, valamint az elektromos hajtásrendszerekkel foglalkozó munkával; ezek a terv egyik támaszpontját képezték.
A projektet négy egyértelmű elv kísérte, és ezek alkották a 2015-ös hazai autóviták lényegét:
- A márka egy török márka lesz; a Saab nevet nem használták volna.
- A technológiát feltétlenül Törökországban fejlesztik.
- Mindent, a tervezést is beleértve, Törökországból központilag irányítanak.
- A sorozatgyártás célja minimum 85%-os hazai részarány volt.
Isik azt mondta, a projekt 2020-ra egy olyan autót juttat az utakra, amelyre mindenki büszke lehet. Ezenkívül van egy fontos árnyalat is: Hangsúlyozták, hogy ez a lépés nem száraz nacionalizmusból született, és messze el akartak kerülni a kategorikus ellentéteket, amelyek az 1961-es Devrim vitáit idézik. Vagyis egyik oldalon nagy állítás, a másikon pedig kételkedők álltak. Valójában ez a kétely nem volt új; autóiparunk története tele van ezzel a dilemmával. Menjünk egy kicsit vissza az időben?
A Devrimtől az Anadolig: Ugyanannak a dilemmának negyvenéves története
Az autógyártás gondolata Törökországban mély gyökerekkel rendelkezik. Az első kísérlet 1929-ig nyúlik vissza, a Ford isztambuli szabadkereskedelmi zónában lévő összeszerelő soráig; de az 1930-as évek gazdasági körülményei véget vetnek ennek a kísérletnek. Az igazi ugrás az 1950-es években következik be: 1954-ben a Tuzlai Jeep-gyárral megkezdődik az első autóipari termékek gyártása, majd 1955-től összeszerelőipari formában fejlődik a gépjárműgyártás. 1980-ig az ágazat nagyrészt az összeszerelésen alapul.
Aztán jön 1961: A Devrim történelmet írt Törökország első, hazai fejlesztésű autójaként, és a sebességváltóit teljesen hazai gyártással készítették az ankarai gyárban. Öt évvel később, 1966. december 19-én a Anadol lekerül a futószalagról; a hivatalos értékesítések 1967-ben indulnak, és az Anadol a külföldi partnerséggel történő sorozatgyártásra való áttérés szimbólumává válik. Gyártása 1984-ben ér véget. 1970 és 1980 között fejlődik az összeszerelőipar, majd az alkatrészipar és az 1990-2000-es évek partnerségeinek időszakával az ágazat valóban meggyökeresedik. Ennek a történelemnek minden tanulója előtt mindig ugyanaz a két út áll: nulláról elkezdeni, vagy egy készre építeni. A 2015-ös Saab-lépés pontosan ennek a dilemmának az új századbeli válasza volt. De a történet itt meglepő fordulatot vesz.
Márka vagy platform? A Saab heves reakciója
Közvetlenül a vásárlás bejelentése után egy zavar keletkezett: Vajon Törökország magát a Saab márkát vásárolta meg? Isik miniszter ezt egyértelműen helyretette: A Saab márkát nem vásárolták meg; csak a 9-3 modell szellemi tulajdonjogait szerezték meg. Milyen komoly a különbség, azt a Saab tábor azonnal megmutatta. A márkát birtokló Saab Group 2015. október 23-án, vagyis a bejelentéstől számított mindössze egy héttel éles közleményt adott ki, amelyben kikötötte, hogy Törökország hazai autóprojektjével kapcsolatban a márkanévet nem szabad kimondani. Vagyis a védjegy és a szellemi tulajdonjog közötti vonal nem papíron, hanem éppen az ilyen pillanatokban merült fel igazán.
Ár kérdése is felmerült. Hivatalos számot soha nem közöltek; azt mondták, ez üzleti titoktartás miatt van így. A sajtóban két eltérő állítás keringett: 40 millió euró (az Otoplus és az Otoajanda által közölt) és 47 millió euró. Ezeket a számokat soha nem erősítették meg hivatalosan. Ez az árra vonatkozó bizonytalanság lett az egyik fő oka, hogy a projekt átláthatósági kritikát kapott. És a valódi kérdés: Mindez a költség és a tervezés miért nem eredményezett egyetlen autót sem?
Miért Nem Gyártották Soha? A Bizonytalansági Történet Vége
Íme a történet legkellemetlenebb része: A projekt gyártással nem zárult. Az anyagban nincs erre vonatkozó egyértelmű hivatalos magyarázat; a források a kérdést egy bizonytalansági történeten keresztül értékelik, és arról beszélnek, hogy a projekt feledésbe merült. De az események menetében vannak fordulópontok. 2016. június 21-én, vagyis a bejelentéstől számított körülbelül nyolc hónappal később bejelentették, hogy a Saab svédországi Trollhättan-i gyárában már nem készül többé Saab márkájú autó. Vagyis a platform szülőhelye éppen abban az időszakban hagyta abba a gyártást, amikor a projekt haladt. A következő években arról írtak, hogy a Saab csődbejutásba került, és Törökország elvesztette annak a márkának Svédországban álló utolsó erődjét, amelynek jogait megvásárolta.
Egy szakértő értékelése nagyon találó: A Saab (NEVS) 9-3 egy másik vállalkozás volt néhány évvel a Togg megalapítása előtt; teljes bizonytalansági történet volt, elfelejtették, és eltűnt. A fórumokon és a közösségi médiában olyan hozzászólások jelentek meg, hogy ez a lépés utat nyitott a Togg előtt, és hogy a Togg mérnökei azokban az években tanulmányozták a Saab futómű-rendszereit. De ezt tisztán kell mondanom: Ezek csupán vélemények; hivatalos kapcsolat nincs hivatalosan megerősítve.
De mi az az örökség, amit ez a történet ránk hagyott? Íme a válasz:
Egy megálló a Togg felé vezető úton: Mit Jelent Az Örökség?
A Saab 9-3 lépés nem tekinthető kárba veszni annak ellenére, hogy nem eredményezett gyártást? Úgy vélem, a válasz egy része a Toggban rejlik. A TBMM jegyzőkönyveibe bekerült egyik beszédben elhangzik, hogy a Devrim autótól, amelyet számtalan akadályoztatással semmisítettek meg, hatvan évvel később elkészítették és a nemzet szolgálatába állították a kor autóját, a Toggot. A Togg a gemlik-i üzemben gyárt, és a hazai részarány 81,5 százalék. Ez a szám közvetlenül a 2015-ben kitűzött minimális 85 százalék alatt van; vagyis az években emlegetett helyi gyártásról szóló álom más néven, de erősebb felépítménnyel valósággá vált.
Szóval a Saab 9-3 története szerintem nem annyira kudarc, mint inkább egy tanulási folyamat mérföldköve. A 2015-ben adott válasz arra a kérdésre, hogy nulláról építsünk vagy kész platformot vegyünk meg, nem hozott eredményt; de megmutatta, hogy az állam képes komoly projektet végrehajtani ezen a területen, és előkészítette a terepet a következő próbálkozáshoz. Egy autó lehengerolt a szalagról, talán, de egy vízió életben maradt. Szerintetek csak a szalagról lehengerolt autók alapján kellene mérni egy projekt sikerét? Én nem vagyok benne biztos; de a Saab 9-3 történetének ismerete azt jelenti, hogy egy kicsit jobban megértjük a Toggot.
Források
- 'Megvettük a Saab 9-3 teljes szellemi tulajdoni jogait'
- Işık miniszter: Megszereztük a Saab 9-3 szellemi tulajdoni jogait
- Işık miniszter: Nem vásároltuk meg a SAAB márkát
- 40 millió euró Törökországtól a Saabnak
- A SAAB, amely prototípust fejlesztett a hazai autóhoz, többé nem gyárt
- MIÉRT NEM VALÓSULOTT MEG A HAZAI AUTÓ, A SAAB
- Törökország hazai autós kalandja a Devrimtől az Anadolig
- A Devrim autó
- A török autóipar és a TAYSAD története
- A TBMM plenáris ülésének beszédjegyzőkönyve