Otomobilgi.comOtomobilgi.com
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • FŐOLDAL
  • HÍREK
    Törökországi Autóipari Hírek
    Globális automobilipari hírek
    Törökországi motorsport hírek
    Globális Motorsport Hírek
  • AUTÓK
    BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
    • Belső égésű modellek
    • Belső égésű motor technológiák
    • Üzemanyag és fogyasztás
    • Kibocsátás és Környezet
    • Belső égésű motor tulajdonjoga
    • Belső égésű autómobilok története
    ELEKTROMOS
    • Elektromos modellek
    • Villanyautó-technológiák
    • Töltés és infrastruktúra
    • Akkumulátortechnológia
    • Hatótávolság és fogyasztás
    • Elektromos tulajdonlás
    • Elektromos autók története
    HIBRID
    • Hibrid modellek
    • Hibrid rendszerek
    • Akkumulátor és töltés
    • Fogyasztás és Hatékonyság
    • Hibrid tulajdonlás
    • Hibrid autó története
    SUPERCAR
    HYPERCAR
  • TECHNOLÓGIA
    Vezetőtámogató rendszerek
    Biztonsági technológiák
    Világítási és Látási Technológiák
    Infotainment és kapcsolat
    Önvezető üzemmód és a mesterséges intelligencia
    A Jövő Technológiái
  • ÚTMUTATÓK
    Vásárlási útmutatók
    Értékesítési útmutatók
    Karbantartás és használat
    Tulajdonjog és költségek
    Gumi és Felni
    Biztosítás és műszaki vizsga
  • TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
    Autótörténelem
    Ikonikus Modellek
    Klasszikusok és Gyűjtemények
    Törökország autóipari története
    Autótervezés
    Az autó és a populáris kultúra
  • MOTORSPORT
    Formula 1
    Rali (WRC)
    Rallykrossz
    MotoGP
    Formula 2 & Formula 3
    Kartozás
    Le Mans-i 24 Órás
    WEC
    NASCAR
    IndyCar
    DTM
    GT Versenyek
    Drift
    Drag Versenyek
  • ISMERJEN MEG MINKET
    RÓLUNK
    KAPCSOLAT
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  1. FŐOLDAL
  2. TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
  3. Törökország autóipari története
  4. A Türk Otomotiv Endustrileri A.Ş. (TOE) története

A Türk Otomotiv Endustrileri A.Ş. (TOE) története

  • Törökország autóipari története
  • Szerző: Lütfi Mete Odabaşı
  • Létrehozás: 31 október 2026
A REO M 602 Cemse a TOE által a GMC és a REO licencével 1963 és 1973 között gyártott katonai teherautó-modell volt.
A REO M 602 Cemse a TOE által a GMC és a REO licencével 1963 és 1973 között gyártott katonai teherautó-modell volt.

Képzeljünk el egy gyárat: kapuinál kamionoktól mikrobuszig több ezer jármű távozott, közepén egy hazai autóipari projekt bemutatási szakaszba ért, aztán egy napon minden leállt. Íme, a Turk Otomotiv Endustrileri, azaz a TOE története pontosan ilyen történet. A neve nem olyan híres, mint a Devrim, nem tudom, hogy úgy szeretik-e, mint az Anadolt, de amikor elolvastam ezt a történetet, tényleg meglepődtem: miért beszélnek róla ilyen keveset, ti mit gondoltok?

Ebben a cikkben a TOE teljes útját fogom bemutatni: az 1955-ös kamionösszeszereléssel való születéstől az OYAK-korszakon át, a elakadt Volvo-tárgyalásoktól a Triumphmal folytatott Zafer projektig, sőt még odáig is, hogy a jármű Izraelben gyártósorra került. És végül a gyár bezárásáig. Ha készen álltok, kezdjük, mert ez a történet a Devrimtől a Toggig vezető hosszú út egyik legszembetűnőbb állomása.

Federal Turk Kamyonlari: 1955-ös kezdet Gebzében

1955'te Gebze'de kurulan Federal Türk Kamyonları, International Harvester lisansıyla Türkiye'nin ilk ticari kamyonunu Çayırova hatlarında monte etti.

A történet 1955-ben kezdődik. Tíz partner jön össze, és a gebzei Çayırován található létesítményekben megalakul a Federal Turk Kamyonlari A.Ş.. A cél egyértelmű: International Harvester licencével és márkanévvel kamionok, kisteherautók, buszok, alvázak, mikrobuszok és pickupok, valamint alkatrészeik gyártása. Ezekben a létesítményekben készül Törökország első kereskedelmi kamionösszeszerelése is; a COMMER márkájú kisteherautók is ugyanazon a soron haladnak át.

De a helyzet nem mindig halad olyan gyorsan, mint gondolnánk. A kors valuta Hiánya miatt a próbagyártásra csak 1958-ban kerülhet sor. Vagyis a cég három évig inkább csak egy álomként áll. Ahogy látni fogjuk, a várakozás és az elakadás a TOE történetének mindig visszatérő témája lesz. 1960-ban, amikor az American Federal Truck Company-vel kötött licencmegállapodást felmondják, a cég neve is megváltozik: innentől Turk Otomotiv Endustrileri A.Ş. - vagyis TOE.

Kiemelt pontok

  • A TOE 1955-ben Federal Turk Kamyonlari A.Ş. néven alakult Gebze Çayırován.
  • A cég 1962-ben az OYAK-hoz került; a részvények 93,5 százalékát megvásárolták.
  • A Volvóval folytatott közös járműgyártási tárgyalások eredménytelenek maradtak.
  • A Zafer autó 1968-ben a Triumph partnerséggel jutott el a bemutatási szakaszba, de a gyártást lemondták.
  • A járművet később Izraelben Gilboa és Carmel néven 1981-ig gyártották.

Az OYAK-korszak: 1962 - egy új színtér és az International Harvester partnerség

Az 1962 mérföldkő év a TOE számára. Az OYAK megvásárolja a cég részvényeinek 93,5 százalékát, és a TOE egy bizonyos értelemben csatlakozik az OYAK családhoz. Ugyanabban az évben a International Harvester Companynek eladott 20 százalékos részvénycsomaggal licenc-, partnerségi és együttműködési megállapodást írnak alá. Vagyis most már nem idegen kézzel, hanem partnerségben dolgoznak. Szerintetek mire emlékeztet ez a modell? Igen, a későbbi években Törökországban alapított számos licencelt összeszerelő cég sablonja valójában itt is megtalálható.

Ebben az időszakban a TOE gyártási kosara meglehetősen teli. Az utolsó években International márkájú 1230 kisteherautók, CO 1860 - CO 1830 Panter kamionok és Mater (M-1230) mikrobuszok gördülnek le a szalagokról. És van egy apró, de fontos részlet is: 1200 D Minibusz. A International Harvester licenc alatt, a 1200D pickup alapjára gyártott jármű Törökországban az első jármű lett, amelyet profilváz szerkezettel, orrkerekű típusként gyártottak. 1981-ben, amikor a Mater megkezdte a termelést, átadta helyét.

Mennyi ideig folyt a termelés? A hivatalos adatok szerint 1963 és 1993 között összesen 54 496 gépjármű készült; az 1955 és 1963 közötti számokat sajnos nem ismerjük. 1991–1992-ben kis mennyiségben gyártottak İH CO1860 Panter, İH M-1230 minibusz és FC 330 típusú 4x4 pickup járműveket, 1993-ban pedig ezek értékesítése is megtörtént. Tehát az utolsó évek mind a termelés, mind az értékesítés szempontjából nehéz időszakot jelentettek.

Miért nem született megállapodás a Volvóval?

Most jön a dolog legérdekesebb része. Az 1960-as évek közepén a TOE leült a Volvóval a közös járműgyártás tárgyalásához. A Volvóval! A világ egyik legmegbízhatóbb autóját gyártó svájci... na jó, nem svájci... bocsánat, svéd márkával való partnerség! Ezek a tárgyalások eredménytelennek bizonyultak, és nem született megállapodás.

De miért? Itt őszintének kell lennem: a forrásokban nincs részletes információ arról, hogy ezek a tárgyalások miért nem hoztak eredményt. Csak annyit tudunk, hogy a megállapodás nem jött létre. Talán a feltételek nem feleltek meg egymásnak, talán a politikai és gazdasági egyensúly nem állt helyre; a pontos választ az archívumok fogják elmondani. Amit azonban tudunk: amikor a Volvo ajtaja bezárult, a TOE nem adta fel. Sőt, egy még ambiciózusabb ajtón kopogtatott. És az ajtó mögötti projekt az volt a lépés, amellyel a TOE a történelembe írta a nevét: a Zafer.

A Zafer-projekt: 1968-ban hazai autó a Triumph partnerséggel

1968-ban a TOE megkezdte a hazai autó gyártásának munkálatait a brit Triumph partnerségben, a Zafer márkanév alatt. A terv átfogó volt: először egy szedán, majd station wagon és pick-up modellek gyártására gondoltak. Tehát nem egyetlen járművől szóló kísérletről volt szó, hanem egy modellcsalád felépítéséről. A brit partner hangulata is ilyen volt: gondoljuk el a Triumph klasszikus tervezési nyelvét egy Zafer szedán karosszériában!

És mi lett? Bár a jármű eljutott a bemutatás szakaszáig, a gyártás elmaradt. A hivatalos indoklás, amivel találkozunk, ezért kissé ijesztő: bizonyos személyek és körök nyomása. Tehát nem technikai kudarcról, nem mérnöki problémáról van szó; az emberi tényező állította le a projektet. Amikor először olvastam ezt a mondatot, tényleg elszomorodtam, mert az ember elméje három kérdést tesz fel egyszerre: Ki gyakorolt nyomást? Miért? És ki hozta a döntést? Részletes elsődleges források hiányában mindezek ma is vitatottak.

A Zafer első részletes sorsa: új élet Haifában

A Zafer története nem ér véget Törökországban, és számomra a cikk legérdekesebb része pontosan itt van. A projektet az izraeli Autocars vállalat vette át a Triumph-tól. Tehát ez a partnerségi struktúra és a jármű másik országban talált második életet. Haifában kezdődött a gyártás, és a Gilboa és a Carmel neveken a termelés 1981-ig folytatódott.

Álljunk meg egy szóra és gondolkodjunk el ezen: Törökországban a bemutató szakaszában törölt autó egy másik országban évekig gyártásban van, eladó, és az utakon jár. Ez a kép az egyik legvilágosabb példa arra, hogy abban az időben Törökországban a hazai autógyártás technikailag nem volt lehetetlen, és hogy a lehetségest leggyakrabban politikai és kereskedelmi döntések miatt vágták le.

Miért nem sikerült hazai márkát létrehozni? Be pillantás a Zafer, a Devrim és az Anadol helyére

A TOE történetét önmagában elolvasni igazságtalanság lenne; igazi jelentése akkor bontakozik ki, amikor a kor más vállalkozásai mellé állítjuk. Törökország első autógyártási kísérlete már 1929-ben megtörtént, a Ford által Isztambul szabadkereskedelmi zónájában létrehozott összeszerelő soron keresztül, de a Nemzetközi Egyesült Körülötte a gazdasági válság miatt eredménytelen maradt. Ezután jön a Devrim: egy autó, amelyet 1961-ben, Cemal Gursel köztársasági elnök utasítására az eszkisehir-i vasúti gyárban összesen 129 nap alatt fejeztek be, 1961. október 29-án mutattak be, és amelynek váza, sebességváltója és motorja hazai gyártmányú volt. A Devrim nem jut el a sorozatgyártásig, de az első megtervezett és legyártott autóként bekerül a történelembe.

A Devrim után a sorozatgyártás kerül sorra: az Anadol 1966. december 19-én kezdi meg a gyártást, és 1967. február 28-án kerül forgalomba. Ez az Otosan által üvegszálas karosszériával gyártott jármű az első autó, amelyet Törökországban terveztek és sorozatgyártása megvalósult, és gyártása 1966 és 1991 között folytatódott. Vagyis ahogy látjátok, ez a két példa bizonyítja, hogy a TOE-val szemben fellépő akadályok egyike sem volt valójában abszolút akadály. Az Ipari Minisztérium tisztviselői az Anadol példájánál feltételül szabták, hogy a gyártás 10 hónap alatt és 30.000 TL alatti áron történjen; vagyis a célok egyértelműek voltak, és az Anadol teljesítette őket.

A Zafer megállapodása pontja viszont más volt. Miközben az Anadol bekapcsolódott és megvalósította a gyártási tervet, a Zafer a bemutató szakaszában megszakadt. És ez a Devrimtől a Toggig ívelő hosszú elbeszélésben nekünk azt üzeni valójában: Törökországban a hazai autó legnagyobb akadálya soha nem maga a technológia volt; hanem a döntési mechanizmusok ingadozásai, a környezet nyomása és a partnerségi keresésekben elakadt tárgyalások. A TOE története ennek a kérdésnek az egyik legdöbbenetesebb példája.

Az út a gyár bezárásáig: a Ziraat Bankaszakasztól az 1993-as privatizációig

A Zafer törlése után nincsenek jó évek a TOE számára. 1983-ban a társaságot az OYAK irányításától a Ziraat Bankáshoz helyezik át, és az akkori vezetők felesleges beruházásai veszteségbe döntik a vállalatot. Ezután teljes értékesítési keresési időszak kezdődik: 1988-ban szóba kerül a Case IH-nek való eladás, de nem valósul meg. 1992-ben privatizációs körbe kerül; a Mazda meg akarja venni a céget autók gyártása céljából, de ismét nem születik megállapodás. Ugyanaz a forgatókönyv, nem igaz? A Volvóval sem volt megállapodás, és a Mazdával sem. Ti hogy látjátok, ez véletlen?

Az eredmény 1993-ban érkezik: a TOE-t privatizálják és eladják a Rumeli Csoportnak, 450 munkást bocsátanak el, és bezárják a gyárat. Egy harmincnyolc éves történet így ér véget. A területet később cementellátó központként és SEAT alkatrésztárolóként használják. A gyártóberendezéseket mondjuk megőrzték, a 2006-ig termelés nélkül álló gyárat az Imar Bankasi likvidációja során a TMSF-hez került; a berendezések eladása után a területet és az épületeket a Kareni... bocsánat, a Karadeniz Holdingnak adták el. Ne csak a történet végéről beszéljünk: a gyár köveiig kereskedelmi ügyletté vált.

IdőszakFejlődés
1955A Federal Turk Kamyonlari A.Ş. megalakult létrehozták
1960A nevét Turk Otomotiv Endustrileri A.Ş.-re módosították
1962Az OYAK megvásárolta a részvények 93,5 százalékát
1968A Triumph partnerségben elindult a Zafer projekt
1981A járművet Izraelben Gilboa és Carmel néven gyártották
1983Átruházás az OYAK-tól a Ziraat Bankára
1992Privatizációs programba vették
1993Eladás a Rumeli Csoportnak, a gyárat bezárták

Mit mesél a Zafer projekt? A TOE öröksége

A TOE történetének része nem csupán egy gyárbezárás. Egy olyan cégről beszélünk, amely 1963 és 1993 között 54 496 motoros járművet gyártott, Törökországban elsőként gyártott profilvázatos, orrós mikrobuszt, és egy hazai autóprojektet eljuttatott a bemutatkozás szakaszáig. Ez a mondat számomra e cikk lényege: A Zafer az egyik legtisztább példa arra, hogy Törökország képtelensége hazai autó gyártására nem műszaki, hanem döntési és politikai kérdés volt.

Ma látjuk, hogy a Togg az utakon jár, és örülünk neki. De ennek a történetnek az ismerete nélkül nehéz megérteni a Toggot. Mert azon a hosszú úton rengeteg történet van azokról, akik lemaradtak, akadályoztak, kitartottak vagy nyomásra leállítottak; a TOE és a Zafer ezek egyike a legemlékezetesebbeknek. Nos, szerintetek ha a Zafer eljutott volna a gyártási szakaszba, hogyan íródott volna ma Törökország autóipari történelme? Szerintem éppen ennek a kérdésnek a feltevése a legjobb módja a múlt megértésének. Várom a hozzászólásokat!

Források

  • Türk Otomotiv Endüstrileri
  • TOE Türk Otomotiv Endüstrileri A.Ş. (1955-1993)
  • Devrim (autó)
  • Egy sikertörténet | Devrim autó | TÜRASAŞ
  • Anadol
  • Az Anadolról/Történet - Anadol Fan Club
  • Az autóipar fejlődési perspektívája Törökországban - SBB

Az oldal megosztása

Kategóriaszerkesztő

Lütfi Mete Odabaşı

Lütfi Mete Odabaşı

Fiatal, dinamikus autó- és motorsportrajongó, aki szeret kutatni és tanulni. Mete fiatalok szemével gazdagítja autós hírekkel, tudással és kultúrával foglalkozó platformunkat. szorosan követi az autótechnológiai újdonságokat és a motorsportban történt fejlődéseket, és amit megtanul, hasznos, tartalmas tartalmakká alakít az otomobilgi.com számára.

Kapcsolódó tartalmak

A Renault 9, amely 1985-ben került le a bursai Oyak-Renault gyártósorairól, a 14 éve egyetlen modellt gyártó Törökországot valódi autóiparra emelte.
Törökország autóipari történeteHogyan került a Renault 9 a török gyártásba?
Devrimből tíz évvel, az Anadolnál még korábban, 1954-ben a Tuzlán lévő gyár csendben megkezdte Törökország első sorozatgyártású dzsipjének előállítását.
Törökország autóipari történeteTörök Willys Overland: A Willys Jeep elfeledett Tuzla kalandja
Ford éppen 37 évvel az Anadol előtt szerelte az autókat 400 munkással a Tophane Rakpartján; a török autóipar valójában 1929-ben született.
Törökország autóipari történeteAnadol Előtti Török Autóipar Három Mérföldköve
Törökországban 1966-ban polcra tett Zafer név nélküli változtatás nélkül két évvel később Haifában, az Autocars gyártósorairól került az izraeli utakra.
Törökország autóipari történeteZafer új élete Izraelben: Autocars Co.
Három éve még Törökország első autójaként ígérték az Imza 700-at, de végül csak néhány makettel és összegyűjtött ezer lirával vonult be a történelembe.
Törökország autóipari történeteImza 700-es per: 601 személy és 2504 év börtönbüntetés
Tudtál a Şişli-ben gyártott háromkerekű Nobel 200-ról?
Törökország autóipari történeteNobeltől 200-ig a Sazan Onukig: elfeledett hazai autóipari kezdeményezések
A Zafer lett a második hazai autó, amelyet bemutattak, de soha nem került a gyártósorra; sorsa az izraeli Autocars gyárában alakult.
Törökország autóipari történeteMiért nem sikerült a Zafer autót Törökországban gyártani?
Évtizedeken át üzemeltettük a szerelősort, de a márka tulajdonjoga egyetlen partnerségi szerződésben sem tartozott Törökországhoz.
Törökország autóipari történeteMiért nem tudott évekig márkát alapítani egy ország, amely évente milliókat gyárt?
A Devrim és az Anadol előtt 1929-ben a tophane-i rakparton lévő Ford-gyár alapította Törökország első autógyárát és első mozgó szerelőszalagját.
Törökország autóipari történeteA tophane-i rakter Ford-gyár: A hazai autógyártás ismeretlen története
A Devrim mindössze négy prototípus maradt, de az általa hátrahagyott alkatrészhiány mára 17 milliárd dolláros alkatrészipari óriássá nőtte ki magát.
Törökország autóipari történeteHogyan vált világszínvonalúvá Törökország autóipari alkatellátó szektora?

Címkék

  • török autóipar
  • hazánk gyártotta autó
  • devrim autó
  • anadol
  • togg
  • oyak renault
  • licenszelt gyártás
  • szerelőipar
  • podoozás
  • zafer-projekt
  • triumph
  • international harvester

Kövessen minket a közösségi médiában

  • Rólunk
  • KVKK Tájékoztató Szöveg
  • Adatvédelmi Szabályzat
  • Kapcsolat
Otomobilgi.com
FUGGETLEN AUTÓS KULTÚRA PLATFORM
Virgo CMS által működtetve