Török Willys Overland: A Willys Jeep elfeledett Tuzla kalandja

Tettél már valaha csendes vasárnap reggelen egy falu utcáján át az Égei-tenger vidékén? A szőlők közül egy "tik-tik-tik" hang szűrődik ki, és mögötte megjelenik egy évtizedek kemény munkájával megtapasztalt, ráncos, de még erős Willys Jeep. Gondoltál már arra valaha: hogy ahol azt a jeepet gyártották? A válasz kevés embernek jut eszébe, mert a történet egy Isztambuli Tuzla kerületében, 1954-ben alapított gyárban kezdődik. A Devriment ismerjük, az Anadolt szeretjük, de mindkettő tíz évvel korábban Tuzlában komoly munka folyt. Gyere, elevenítsük fel együtt azt a gyárat.
Török Willys Overland: 1954-ben Tuzlában Alapított Gyár
Az 1950-es évek elején Törökország, miközben megpróbált túltenni magán a háború utáni kimerültségen, az autóipart inkább csak egy álomnak tekintette. De 1954-ben Tuzlában Turk Willys Overland néven gyárat alapítottak, és sok forrás ma Törökország első autógyáraként emlékezik rá. Az alapítás az Egyesült Államokkal folytatott gyártási tárgyalások eredménye volt; a török oldalon képviseleti feladatát Ferruh Verdi vállalta.
A számok is mutatják, hogy nem volt kis vállalkozás: a gyár 33 hektáros területen épült fel, és teljes költsége 7 millió líra volt. Az első szakaszban az Amerikából behozott alkatrészeket a helyi alkatrészekkel együtt szerelték össze. Tehát az első nap nem volt teljesen hazai gyártás; de ez egy fokozatosan hazai jelleget öltő kezdet volt. Polgári és katonai célú Jeep-ek és könnyű haszonjárművek kerültek ki ezekről a sorokról; a gyárat a későbbi években átadták a Török Fegyveres Erőknek.
Kiemelt tényezők
- 1954-ben alapították Tuzlában Turk Willys Overland néven, 33 hektáros területen, 7 millió líra költséggel
- Az első összeszerelt modell a CJ-3B jeep-ek voltak
- 1961-ben négy összeszerelő sorral, 768 alkalmazottal és évi 7.000 feletti termelési kapacitással
- Az 1950-es évekből származó Willys Jeep-ek ma is használatban vannak az égei-tengeri falvakban
Honnan származik a Willys márka?

A gyár nevében szereplő Willys maga is viharos történettel bír. John North Willys 1873-ban született New Yorkban, üzleti pályafutását kerékpárkereskedelemmel kezdte. 1899-ben egy Clevelandban tartott autókiállításon meglátta az autó jövőjét, és Elmira-ban Overland képviseletet nyitott. Mivel nem tudta biztosítani a forgalmazott járműveket, 1907-ben megvásárolta a gyárat, és 1912-ben a vállalat felvette a Willys-Overland Motor Company nevet. Egy időben az Egyesült Államok második legnagyobb autógyártója is volt a Ford után. 1915-ben Toledo, Ohio városban alakult meg a központ; olyan márkák csatlakoztak a csoportosuláshoz, mint a Duesenberg, a Stearns és a Moline Plow.
De az agresszív növekedés ára nehéz volt. A vállalat adósságokkal terhelődött, John North Willyset 1930-ban az Egyesült Államok lengyelországi nagykövetévé nevezték ki, 1933-ban a vállalat csődfelmondásba került, Willys pedig 1935-ben elhunyt. A márkát valójában az 1940-es évek 4x4-es katonai dzsippjei tették halhatatlanná. Ezek a járművek, amelyek nyomot hagytak a Második Vilmos Háborúban, a háború után támogatásként Törökországba is eljutottak; gyorsan elterjedtek a vidéken és a hadseregben. A tuzlai gyár alapításának ötlete éppen ebből az érdeklődésből táplálkozott.
A Tuzla helye a szereléstől a gyártósorig
Tuzla történetének egyedüli olvasása hiányos marad; mert Törökországban az autógyártás ötletének volt egy korábbi kísérlete is. 1929-ben a Ford összeszerelősort létesített Isztambul Tophane nevű részében; a gyár 1929 decemberében kezdte meg a termelést az első 8 autó összeszerelésével. Az akadémiai tanulmányok ezt az üemet Törökország autóiparának első külföldi befektetéseként tartják számon. Az 1930-as évek gazdasági viszonyai azonban nem tették tartóssá ezt a vállalkozást.
A tuzlai gyár ennek a vonalnak a második fontos láncszeme volt: 1954-ben összeszereléssel kezdte, és 1961-re négy szerelősorral, 768 munkással és évi 7000 feletti kapacitással olyan képet mutatott, amely még a mai szemmel nézve is tiszteletreméltó. És utána? 1961-ben Eskisehir vasúti gyárában 129 nap alatt elkészült a Devrim; 1961. október 29-én Cemal Gursel köztársasági elnöknek bemutatott jármű üzemanyaga 100 méter után elfogyott, így született meg a híres (és jogtalan) prototípus-történet, a sorozatgyártás soha nem valósult meg. 1966. december 19-én az Anadolal megjelent az első sorozatban gyártott hazai autó, amelyet 1991-ig gyártottak. Tehát a lánc így néz ki: Ford Tophane kísérlet, Tuzla összeszerelés, Devrim prototípus, Anadol sorozatgyártás. Minden láncszem valamit tanult az előzőtől.
Tuzla 1013: A gyár feledhetetlen második élete
Valójában Tuzla legérdekesebb fejezete 1954 után kezdődik. 1986-tól kezdődtek a dzsipek honosítási munkálatai; ezt a folyamatot, amelyet a Yildiz Műszaki Egyetem és a Török Hadsereg közös projektjeként emlegetnek, 1988-ban indították el ténylegesen. 1990-ben teljesen hazai tervezésű GT és GTD katonai járművekkel kezdődött meg a sorozatgyártás.
1995-ben a Tuzla 1013 név és a T logót a Török Szabadalmi Hivatal bejegyezte; típusjóváhagyási dokumentumokat szereztek az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól, és létrejöttek az exportfeltételek. A projektben minden, a motort is beleértve, Törökországban készült: a váltó, a terepfogaskerekek, a differenciálmű, a tengelyek, az erőátviteli rendszerek, a váz, a karosszéria, a teljes bel- és külső felszerelés a K.K.K. 1013 Hadsereg Felszerelési Fő Javítógyárában készült. A modellek között volt parancsnoki jármű, személyzeti jármű, mobil fegyverjárművek, mentőautó, személyszállító és halottszállító járművek. Ráadásul a költség modellenként körülbelül az importált megfelelők negyede vagy ötöde volt; Irán és Pakisztán meg akarta vásárolni a járműveket, de a kor jogszabályai ezt nem engedélyezték.
Miért zárták be a gyárat, és mi történik ma?
Ez a történet keserű része. 1988 és 2006 között több mint tízezer katonai jármű készült 15 különböző modellben (a megadott számok tízezer és mintegy 13 ezer között ingadoznak; ezt a terjedelem- és számlálási különbség természetessé teszi). De 2006-ban a gyártást hivatalos magyarázat nélkül leállították. Indoklásként csupán annyit említettek, hogy már nem volt rá szükség.
Még a projektben részt vevő szakértők sem tudnak egyértelmű választ adni. Prof. Dr. Rahmi Guclu úgy véli, hogy e járművek technikailag jobbak voltak az importált megfelelőknél, és jóval olcsóbbak; bár a bezárás mögött hadsereg-koncepcióváltásról vagy az import könnyüléséről szólnak vélemények, ő úgy gondolja, hogy az ügyet vizsgálni kellene. Ugyanakkor bírálja a nyilvánosság előtti láthatóság hiányát is: szerinte a "nem tudunk hazai autót gyártani" retorika nem egyeztethető össze az 1988-2006 közötti teljesen hazai tervezési és gyártási ténnyel.
A gyár ma a K.K. Logisztikai Parancsnokság 7. Karbantartási Központ Parancsnokság Gyáraként működik, alkatrészgyártással és logisztikai támogatással. A gyártott járművek még mindig a TSK leltárában vannak; néhányuk kaszárnyákban és ünnepségeken látható. És igen, az 1950-es évekből származó Willys Jeep-ek egy része ma is folytatja útját az égei-tengeri falvakban, nemzedékről nemzedékre adva át magát.
Melyik volt Törökország első autógyára?
Rövid és egyértelmű a válasz: a források többsége szerint az 1954-ben Tuzlában alapított Turk Willys Overland gyárat Törökország első autógyáraként említik; ugyanakkor az Anadol Törökország első sorozatgyártású hazai autója, a Devrim pedig Törökországban tervezett és gyártott első autóként pozicionálódik. Három cím, három különböző díj; senki nem veszi el senki koronáját.
Egy lábjegyzet egy olyan témában, amellyel tartozunk: létezik egy közösségi médián terjengő állítás, miszerint a tuzlai gyár Bussing-licenc alatt is gyártott. Ez az állítás archív forrásokból nem igazolható, ezért ezen az oldalon nem mutatjuk be valóságként. Az igazság a következő: Tuzla története az 1960-as évekbeli 11 ezer darabos összeszereléstől a mai 1,2 millió darabos gyártásig és a 18,5 milliárd dolláros exportig ívelő lánc alig emlékezett mérföldköve.
Legközelebb, amikor falusi úton hallod azt a kattog-kattog-kattog hangot, már tudod: az a hang nem csupán egy motor, hanem egy 1954 óta tartó kaland lélegzetének hangja.
Források
- A Willys Jeep törökországi kalandja: Tuzla 1954-től napjainkig
- A tuzlai katonai Jeep-gyár titokzatos története
- A tuzlai Jeep-gyár titokzatos története
- Az 1954-ben alapított tuzlai Jeep-gyárral kapcsolatos állítások
- A török autóipar
- Ford Motor Company Exports Inc., Isztambuli Autó-Összeszerelő Gyár (1925-1944)
- Évi 11 ezer gyártástól 1,2 millióig