Zafer új élete Izraelben: Autocars Co.

Képzeld el, hogy egy autóprojekt temetése közben egy jegyet találnak a koporsóban. Törökországban 1966-ban leállított Zafer két évvel később egy másik ország útjain kezdett el közlekedni. Sőt, a nevét sem változtatták meg: Izraelben az Autocars gyárából kikerülő járműveket Triumph Zafer néven emlegették. De hogyan térhet vissza életre egy hazai autó álma éppen Haifában? Ülj le, ez a történet egészen hat évig tartott, és kevesen ismerik.
Mi volt a Zafer projekt, és miért ért véget Törökországban?
Az 1960-as évek Törökországában a hazai autógyártásról beszélni nemcsak a Devrim szomorú történetét jelentette. Azokban az években komoly mozgalom volt az ipari körökben, és ennek az erőfeszítésnek az egyik érdekes ága a TOE-től, azaz a Turk Otomotiv Endustrileri A.Ş.-től érkezett, amely International Harvester márkanév alatt traktorokat, teherautókat és pickupokat gyártott. A cég elindult, hogy saját autóját fejlessze ki a Zafer márkanév alatt.
Az út vélhetően nem ment simán. A TOE először a Volvóval próbált közös járművön dolgozni; mivel a megállapodás nem jött létre, az asztalhoz az angol Triumph ült le. A projekt alapját a Triumph kis családi autói képezték: az 1959 és 1971 között gyártott Triumph Herald, valamint az azt váltására tervezett, 1965-ben elsőkerék-meghajtással bemutatkozó Triumph 1300. A Zafer éppen erre a technológiára épült.
Aztán az ügy elakadt. A Zafer soha nem jelent meg Törökország utcáin, és a gyártás leállításának oka máig sem tisztázott teljesen. Egyes elmondások szerint a Triumph Törökország helyett Izraelt választotta; mások szerint a projektet az izraeli Autocars vette át. Nem tisztázott, melyik fél maradt kezdeményező, de az eredmény ugyanaz: A projekt Törökországban 1966 körül bezárt, és a licencgyártás joga Haifába került át.
Kiemelt témák
- A Zafer egy hazai autóprojekt volt, amely a Triumph 1300-on alapult, és Törökországban 1966-ban ért véget.
- Az Autocars Izrael első autógyártója volt Haifa városában, és 1957-ben lépett be az iparágba.
- A Triumph Zafer Izraelben 1967-1973 között CKD-módszerrel lett összeszerelve.
- Ugyanebből a családból a Sussita 13/60 a Herald 1296 cc -s, 61 LE -s teljesítményű motorját használta.
Ki az Autocars: Izrael első autógyártója

A Zafer megértéséhez először Haifába kell leereszkedni. A Autocars Co. Ltd. Izrael első autógyártója volt, és székhelye Haifában található. A cég 1957-ben lépett be az autóiparba; vagyis amikor Törökországban az összeszerelőipar még csak csecsemőkorát élte, az Autocars már színen volt, és 1960-tól kezdte gyártani a Sussita autóit. A Sussita először Haifában, majd a tirati üzemben 1978-ig maradt gyártásban, és ma Izrael autótörténetében klasszikusnak számít. A karosszériaelemeken használt üvegszálhoz kapcsolódóan ma is élnek városi legendák; állítólag olyan állatok, mint a teve, rágták az üvegszálat, de térfelé forduljunk vissza.
A dolog szép oldala ez: Az Autocars Triumph-kapcsolata nem a Zaferrel kezdődött. A cég Sussita modelljei már a Triumph Herald alvázára és motorjaira épültek. Vagyis a Haifában található gyár már jól ismerte a Coventryből érkező alkatrészekkel történő járműösszeállítást. Amikor a Zafer projekt lezárult, ez a kész infrastruktúra lépett működésbe.
Mi az a CKD-szerelés, és hogyan gyártották a Zafer Izraelben?
A CKD, vagyis a Complete Knock Down a világ autóiparának nagyon kedvelt módszere. Képzeljünk el egy makettkészletet, akárcsak a Lego: A Coventry-i gyárból a járművek alkatrészekként, teljesen szétszerelve kerülnek exportra, és a fogadó országban külön alvázon szerelik össze őket. Az 1960-as években a fejlődő országok így vámelőnyt élveztek, és tapasztalatot is szereztek a saját iparuk számára. A Triumph Herald készleteit számos országban így szerelték össze, és Izrael ezen országok egyike volt.
A Triumph Zafer pontosan ezzel a modellel készült, 1967-től 1973-ig hat éven át Haifában CKD-módszerrel gyártották. Az elbeszélésben még két név szerepel: ugyanaz alatt a tető alatt készült járműveket Gilboa és Carmel néven is említik. Vagyis a Zafer izraeli kalandja nem egyetlen névvel, hanem egy kis modellcsaláddal folytatódott.
A Sussita család és a Zafer rokonai
Ugyanebben az időszakban az Autocars által gyártott Sussita modellek a Zafer technikai rokonainak számítanak; ezek a Herald-alapú járművek jól szemléltetik a modellek közötti motorstratégiát is:
| Modell | Gyártás | Karosszériatípusok | Motor |
|---|---|---|---|
| Sussita 12 / Carmel | 1968-1970 | Station wagon, sedan | Herald 12/50 motor, 51 LE |
| Sussita 13/60 / Carmel Ducas | 1970-1975 | Station wagon, sedan, pickup | Herald 13/60 motor, 1296 cc, 61 LE |
A 13/60 motor 1296 cc-es hengerűrtartalommal, Stromberg CD150 karburátorral és 61 lóerővel rendelkezett; a 12/50 motor pedig 51 lóerőt termelt. A Zaferre vonatkozó külön hivatalos műszaki táblát a gyártó nem tette közzé, ezért az ismert adatok az alapul szolgáló Herald motorokra épülnek. A nyomaték és a gyorsulási értékek sem jelentek meg megbízhatóan ezeknél a járműveknél; itt őszintének kell maradni.
Mit csinált Törökország ugyanezekben az években?
A dolog drámai oldala a következő: Miközben a Zafer Izraelben készült, Törökország az autótörténete legmozgalmasabb éveit élte. A Devrim 1961-ben 24 mérnökkel, az Eskisehiri Vasúti Gyárban körülbelül négy és fél hónapos munkával készült; 1961. október 29-én ünnepélyesen bemutatták, de gazdasági támogatás hiányában polcra került. Ezt követően 1966-ban az Otokoc-Ford közreműködésével megérkezett az Anadol, és Törökország első sorozatgyártású autója lett; a tervezés a brit Relianté volt, alkatrészeinek egy része a Fordtól származott. 1971-ben a Tofas Murat 124, 1972-ben pedig 176 legyártott példánnyal az Anadol STC-16 került az utakra.
Vagyis a kép összetétele így néz ki: Miközben Törökország egyrészt az Anadollal és a Murat 124-gyel átállt az összeszerelésről a gyártásra, az elhagyott Zafer projekt egy másik országban talált életre. A két ország autós kalandja ugyanannak a technológiatranszfer-hálózatnak a része volt; ahol a Coventryből kikerült készletek kopogtattak, ott helyi ipar nőtt fel.
Miért fontos, hogy a Zafer Izraelben gyártották?
A rövid válasz ez: A Zafer Törökország feladott hazai autógyártási vállalkozásának kevéssé ismert, az ország határain túl tovább élő nyúlványa, és egyetlen történetben foglalja össze, hogyan működött az 1960-as évek globális autóipari gazdasága.
Ha ma visszatekintünk, ez az esemény két dolgot mond el nekünk. Egyrészt az akkori időkben egyetlen autóprojekt sem volt önmagában egy ország története; a licencek, a szerelvénykészletek és a partnerségek egy Európától a Közel-Keletig húzódó hálózaton vándoroltak. Egy Volvóval kezdődő, majd Triumphtal folytatódó alkudozás végén egy haifai gyárban termékhez vezethetett. Másrészt egy projekt befejeződése egy országban nem jelentette azt, hogy a projekt a világban is véget ért. A Zafer karosszériája Törökországban kihűlt, de hat éven át az izraeli utakonforgott.
A Devrim történetét általában a politika árnyékában maradt kudarcként mesélik el; mégis az 1960-as évek hazai autógyártási mozgalmában voltak olyan vállalkozások is, mint a Zafer, amelyek később más kontinensekre is átmutattak. Az autók története néha éppen ilyen kanyargós utakat jár be: az egyik ország által feladott álom a másik ország összeszerelő során még hat évig lélegzik. A Zafer izraeli kalandja éppen ezért az autóipari történelem egyik legérdekesebb lábjegyzete.