Anadol Előtti Török Autóipar Három Mérföldköve

Együnk el 1929 Isztambuljába, a Tophane rakpartjára. A tengerparti régi raktárakban mozgalmas szerelőszalag forog; itt állnak össze autók, teherautók, traktorok, sőt repülőgép-alkatrészek is, és kb. 400 munkás ebből tartja el magát. Igen, pontosan 37 évvel az Anadol előtt a Ford üzet épített Törökországban. De miért nem ismeri senki ezt a történetet olyan jól, mint az Anadolt és a Devrimet? A válasz egy válságban, egy kikötőből kifutó hajóban és a Cayirova-i teherautó-szerelőszalagon rejlik.
A török autóipar sokkal régebben kezdődött, mint az Anadol
A legtöbb ember Törökország autós kalandját az 1961-es Devrimmel vagy az 1966-os Anadollal kezdi. Pedig az összeszerelésen alapuló első külföldi autóipari befektetés 1929-ben, Isztambulban indult. Majd 1954-ben tuzlai dzsipgyár, 1955-ben Çayırován teherautó-szerelőszalag jött. Ez a három tapasztalat mutatja meg, hogy az Anadolhoz vezető út mennyire hosszú és görngy volt valójában. Ha készen állsz, nézzük sorban.
A legfontosabbak
- 1929: A Ford szerelőgyárat alapított Tophane-ben; 1930 és 1933 között 10 000-nél több gépjárművet szereltek össze.
- 1954: Tuzlán megkezdődött a dzsipgyártás Turk Willys Overland néven.
- 1955: Çayırován megalakult a Federal Turk Kamyonlari; a devizahiány miatt a gyártás 1958-ra csúszott.
- Az Anadol, amely 1966. december 19-én állt sorozatgyártásba az első autóként, ennek a felhalmozott tudásnak a folytatása.
1929: A Ford tophane-i kísérlete és a nagy gazdasági világválság számlája

A Fordnak az az ötlete, hogy gyárat építsen Isztambulban, az 1925-ös évekig nyúlik vissza. Henry Ford kapcsolatba lépett a Pénzügyminisztériummal, és a tervezett létesítményt nemcsak Törökország kis piacának szánta, hanem olyan termelési központnak is, amely Görögországot, Romániát, a Kaukázust, Iránt és Afganisztánt is ellátná. Tehát a logika egyszerű volt: Isztambul lett volna a régió autóipari raktára.
Egy fontos részlet az 1927-ben kihirdetett első Szabadkikötő-törvény. A Ford az Alexandriát, Triesztet és Pireuszt érintő kikötői versenyben Isztambult választotta, és az 1929-ben elfogadott, a köznyelvben Ford-törvényként ismert szabályozással teljes szabadkereskedelmi övezeti jogokat kapott. A Tophane rakpartján lévő Seyri Sefain raktárakat sorozatgyártó szalagos szerelőgyárrá alakították át. 1929 áprilisában a raktárakat átadták a Ford képviselőinek, nem sokkal később megkezdődött az összeszerelő gyártás.
Bár a számok a mai Törökország léptékében kicsinek tűnnek, az adott korszakhoz képest óriásiak voltak: 1930 és 1933 között 10 000-nél több gépjárművet szereltek össze. Az 1927-es ipari népszámlálás során a 65 245 létesítményből csak 155-ben dolgozott 100-nál több munkás, míg a Ford kb. 400 fős létszáma az ország egyik legnagyobb ipari foglalkoztatójává tette. Ezt a befektetést a török autóipar első külföldi befektetéseként tartják számon.
Hogyan omlott össze a nagy remény?
A terv sorsát az 1929-es világgazdasági válság döntötte el. Amikor a globális kereskedelem összezsugorodott, a regionális exportálom szertefoszlott. Ráadásul váratlan versenytárs is felbukkant: A Szovjetunió a várva várt nagy piacot nem Isztambulból érkező járművekkel töltötte meg, hanem a technológiát közvetlenül megvásárolva és saját másolatait gyártva. A Ford Anglia európai regionális központjává válása után 1931-ben átvette az isztambuli befektetés irányítását, és átvállalta annak veszteségét. A Tophane-ban található szerelősort és a gépeket 1934-ben a Galata rakparttól indultak el utolsó útjukra. A társaság 1944-ben hivatalosan elhagyta Isztambult, és Törökországba csak az 1959-es Otosan-Ford partnerséggel tért vissza.
Ennek a történetnek a feledésbe merülésére van egy historiográfiai oldala is: Mivel a köztársaság korszakának gazdaságtörténeta a lineáris sikertörténetekre összpontosított, olyan témákat, mint az első szerelősor Tophane-ban vagy az első szabadkereskedelmi övezet tapasztalata, hosszú ideig figyelmen kívül hagytak. Pedig a modern Törökország szabadkereskedelmi övezeti gyakorlatának is ez a gyár volt az őse.
1954: Török Willys Overland és Jeep gyártás Tuzlában
A második világháború utáni időszakban a színtér Tuzlába költözött. Az 1954-ben alapított létesítmény a Turk Willys Overland néven, a Willys vállalattal kötött partnerség keretében kezdte meg működését. A háború alatt a világ leghíresebb terepjárójává vált jeep törökországi gyártási változatát itt, Amerikából érkező importált alkatrészek és hazai gyártású alkatrészek összeszerelésével, polgári és katonai változatokként gyártották.
A gyár későbbi története a dokumentumokban nem egyértelmű: Vannak feljegyzések, amelyek az alapítási évet 1960-ra teszik, és ismert, hogy a létesítmény 1986 októberében a Török Fegyveres Erők tulajdonába került, ezt követően a T-modell projekttel a hazai gyártású jeeppek gyártása folytatódott. A biztos ennyi: Tuzla, Törökország első autógyárának számító létesítményei egyikének, az Anadol előtt tíz évvel nem közönséges járművek, hanem munkára való járművek helybeni gyártását tette lehetővé.
1955: Federal türök teherautók Çayırovában és a TOE
Van még egy történet, és az a teherautókról szól. A Federal Turk Kamyonlari A.Ş.-t 1955-ben Çayırován, Gebze közigazgatási területén tíz partner alapította. Törökország első kereskedelmi teherautó-összeszerelését ezekben a létesítményekben végezték; a Federal márka mellett COMMER márkájú járművek is lekerültek a szalagról. A személyzet teljesen török volt.
De figyelem, van egy történelmi meglepetés: Bár a társaságot 1955-ben alapították, a korszak devizahiányai miatt csak 1958-ban kezdődhetett meg a kísérleti gyártás, és az első járművet 1959-ben hozták piacra. Vagyis hároméves várakozás volt az alapítás és a gyártás között. Az 1955-1960-as időszak után, amikor Federal márkával amerikai eredetű teherautókat gyártottak, a társaságot a Turk Otomotiv Endustrileri (TOE) megvásárolta, és a TOE, amely 1955 és 1993 között működött, bekerült a régió ipari emlékezetébe.
Az Anadol előtti időszak forradalma és hozzájárulása az Anadolhoz
De mire jók voltak ez a három kísérlet? Gondoljuk végig: A Ford, Tuzla és a Federal mind ugyanazt a leckét adta. Csak alkatrészek behozatalával és csavarozásával nem lett autóipar; de minden kísérlet munkaerőt, létesítményi tapasztalatot és egy kis alkatrészipari felhalmozást hagyott maga után. A Devrimet 1961-ben Cemal Gursel utasítására az eszkisehiri vasúti gyárban készült el 129 nap alatt, 1 400 000 líra költségvetéssel és 60 lóerős motorral gördült útba; sorozatgyártásba azonban nem tudott át menni. Az Anadolo pedig az Otosan kocsi-ford partnerséggel létrehozott isztambuli gyárában 1966. december 19-én kezdte meg a sorozatgyártást, első modelljei 1198 köbcentis Ford Anglia motort hordoztak, és az első évben 1750 darabot gyártottak belőle. A tervezést a brit Reliant jegyezte, vagyis az Anadolo volt az első sorozatgyártású autónk, de nem volt teljesen hazai tervezés.
Röviden a kérdés egyértelmű válasza a következő: Törökország sorozatgyártású autójának története nem 1966-ban, hanem 1929-ben, a szerelőiparral kezdődött; az 1954-es tuzlai Jeep és az 1955-ös Federal teherautógyártó sorok ennek az átmenetnek a hídjai voltak, az 1960-as évek Szerelőipari Utasítása pedig megnehezítette az alkatrész-importot, és növekedésre ösztönözte a hazai alkatrészipart, ezzel vált lehetővé az Anadolo. Minden lépcső az előző vállára támaszkodva emelkedett magasabbra.
Ma nézve: Miért fontos ez a történet?
Ha valaki azt mondja neked, hogy Törökországban az autógyártás története csak a hatvanas évekre szűkült le, jusson eszedbe az a szerelősor a Tophanéban. A különbséget így foglalhatjuk össze: Az 1929-es Ford egy exportra támaszkodó szabad övezeti kísérlet volt, és a globális válság érkezésével kihunyt. Az 1950-es évek Tuzla és Federal tapasztalatai viszont a belső piacot célzó, reálisabb lépések voltak. A rájuk következő Szerelőipari Utasítás folyamata tette lehetővé az átmenetet a szerelőiparból a valódi gyártóiparba. Ma Törökország autóipari termelése hullámzó napokat él ugyan, de ez az örökség a jövőben is tovább képezi a hazai autótörténetek alapját.
Források
- A Szabad Körzetből az amerikai piacra - a Tophane-rakpart: Ford Motor Company Exports Inc., isztambuli autóipari szerelőgyár (1925-1944)
- Egy ipari földrajzi vizsgálat: a Ford isztambuli szerelőgyára
- Az 1929-es világgazdasági válság és Törökországra gyakorolt hatásai
- Az 1954-ben alapított tuzlai dzsipgyárral kapcsolatos állítások
- Miért zárt be a tuzlai dzsipgyár?
- Török Autóipari Iparágak
- TOE Török Autóipari Iparágak Rt. (1955-1993)
- Tanulmány az 1960-as évek Szerelőipari Utasításáról
- Egy sikertörténet | A Devrim autó
- Az Anadolo története az utakon