Hogyan indította el a CalCars PRIUS+ konverziója a PHEV trendet?

2004 szeptemberében a San Francisco-i Bay Area északi részén fekvő Corte Madera városában, egy szerény ház garázsában körülbelül 130 kilogramnyi ólom-sav akkumulátort helyeztek el egy hétköznapi Toyota Prius csomagtartójába és hátsó ülésére. A gépészmérnök Ron Gremban vezetésével, aki mindennapi életében használta az autót, a naponta a garázsba érkező két-három önkéntessel dolgozó csapat a világ első nyilvános plug-in hibrid átalakításának befejezésén dolgozott. Az eredmény egy olyan prototípus volt, a PRIUS+ néven, amely akkoriban, amikor még gyárilag gyártott plug-in hibrid autó sem létezett, egy ipari forradalmat indított el egy garázsból.
2004-ben a Prius tulajdonlása már önmagában a technológiára nyitott választásnak számított; de az autó konnektorhoz csatlakoztathatóvá tétele a gyártók napirendjén sem szerepelt. Miért csinálta meg ezt hát magának egy önkéntes mérnökökből álló csoport, és hogyan váltotta ki ez a kézzel készített átalakítás egy évtizedekig tartó piacot?
Milyen Szervezet Volt a CalCars, és Miért Választotta a Prius-t?
A California Cars Initiative, röviden CalCars, egy nonprofit szervezet volt, amelyet Felix Kramer alapított 2002. július 29-én Palo Altóban. Érdekes módon a szervezet első fókusza nem a plug-in hibridek voltak; hanem a hidrogén üzemanyagcellás járművek. Hamarosan azonban irányváltás történt: míg a hidrogén-infrastruktúra távoli jövőbeli ígéret maradt, a meglévő hibrid járművek akkumulátorának megnövelése és konnektorhoz csatlakoztatása sokkal korábbi és kézzelfoghatóbb megoldásként mutatkozott.
A céljárműként kiválasztott modell a 2004-es, második generációs Toyota Prius volt. Ennek oka teljesen technikai jellegű volt: a Prius párhuzamos hibrid architektúrával rendelkezett, amelynek erőátviteli rendszere elegendő kapacitással bírt az elektromos menethez, és még országúton is képes volt bizonyos sebességekig kizárólag elektromotorral haladni. Röviden: ez volt a legközelebb álló kész platform a plug-in átalakításhoz. A CalCars 2004 áprilisában hivatalosan bejelentette a tervet, hogy egy Priust PRIUS+ néven plug-in hibridgé alakítson át; Ron Gremban a bejelentés elolvasásakor szerzett tudomást a tervről, és csatlakozott a projekthez.
A Lényeg
- A PRIUS+ volt az első nyilvános plug-in hibrid átalakítás, amelyet 2004 szeptemberében fejeztek be
- Az önkéntesek körülbelül 130 kg ólom-sav akkumulátort építettek be a 2004-es Toyota Prius-ba
- Az átalakítás közel 10 mérföld (körülbelül 16 km) teljesen elektromos hatótávolságot biztosított
- A projekt egy nyílt forráskódú szabványt célozott, amely a későbbi plug-in hibrid készletek alapjául szolgált
- A jármű 2013-ben egy tűzben megsemmisült; de a mozgalom addigra már elindult
Két Hét a Garázsban: Hogyan Készült El a PRIUS+?

Az átalakítás 2004 szeptemberében kezdődött, miután Felix Kramer felhívást intézett a Bay Area önkénteseihez, és két héten át naponta újra együtt gyűltek a garázsban. A csapat magját Ron Gremban, Felix Kramer, Marc Geller, Kevin Lyons és Andrew Lawton alkotta; őket egy széles önkéntes csoport támogatta, amelynek tagjai között volt többek között Tom Driscoll, Richard Jesch, Les Montavon, Dan Putman, Len Tramiel és Doug Widney. A PRIUS+ név is innen ered: Prius plusz extra akkumulátorok és egy töltőcsatlakozó.
A projekt legfeltűnőbb vonása az volt, hogy nem létezett elkészített műszaki dokumentáció. A terveket és specifikációkat nagyrészt e-mailen és weben keresztül, egy szétszórt önkéntes közösséggel együtt, lépésről lépésre fejlesztették. Az önkéntesek alumínium szalagokból akkumulátortokot készítettek, rétegelt lemezt vágtak, hűtőventilátorokat szereltek be; biztosítékdobozt, kapcsokat és házilag készített nyomtatott áramköri lapokat szereltek össze, a műszerfal mellé analóg műszert helyeztek az áram figyelésére. A rezgések elnyelése érdekében rézcsöveket kalapáccsal kilapítottak, és rugalmas busbarokká alakították, az akkumulátort pedig elektromágneses védelem céljából toroid alufóliába csavarták.
A legnagyobb kihívás: A jármű vezérlőrendszerének átverése
A fizikai összeszerelésnél sokkal kritikusabb probléma a szoftveres oldal volt. A Prius energiafellügyi számítógépét úgy állították be, hogy ha az akkumulátor töltöttsége alacsonynak tűnt, bekapcsolja a benzines motort. A kiegészítő akkumulátor jelentését csak az elektronikához és a programozáshoz értő csapattagok tudták megfejteni: a rendszernek olyan beavatkozást végeztek, amely azt sugallta, hogy az akkumulátor tele van, így a jármű hosszabb ideig maradt elektromos módban. A logika egyszerű, de hatásos volt: a meglévő hibrid rendszer döntéseit úgy irányítani, mintha egy nagy akkumulátor lenne jelen.
Az átalakítás műszaki valósága: Mit ért el?
A PRIUS+ kétségtelenül nem volt kifinomult termék, és ezt nem is várták el tőle; mivel a cél a koncepció bizonyítása volt, tudatosan a legolcsóbb akkumulátorkémiát, a ólom-savat választották. A beszerelt csomag körülbelül 130 kilogrammot nyomott; különböző források ezt az értéket 118 és 135 kilogramm között adják meg, körülbelül 3,1 kWh kapacitással és 750 dolláros anyagköltséggel. Ez a csomag körülbelül 10 mérföldnél kissé nagyobb teljesen elektromos hatótávolságot adott a járműnek; a kompakt és alacsony energiasűrűségű ólom-sav kémiával ennél több fizikailag nem volt lehetséges.
A konnektorról történő teljes feltöltés után a városi használatban a cél az volt, hogy a fogyasztás 100 mpg fölé emelkedjen, azaz 100 kilométerenként körülbelül 2,4 liter alá csökkenjen. Az első ólom-savas verzió nem érte el pontosan ezt a célt; de a koncepció működött. A következő években lítium-ion csomaggal felszerelt továbbfejlesztett átalakítások teljesen feltöltött 9 kWh-s csomaggal a tesztciklusban 2,31 L/100 km, azaz 102 mpg értéket értek el. Ugyanez a jármű a mindennapi használatban a gyári Prius fogyasztásának nagyjából a felére tudott lecsökkenni; Gremban mindennapi járművén végzett értékelésekben az üzemanyag-fogyasztás a szokásos értékeknek közel kétszeresével csökkent.
Alapjármű: A 2004-es Toyota Prius műszaki identitása
Az átalakítás értékeléséhez tisztázni kell az alapjármű specifikációit. A 2004-es, második generációs Prius volt az első hibrid jármű, amely abban az évben bekerült a Car and Driver 10 Best listájára, és a Toyota hivatalos adatai szerint a következő alapértékekkel jellemezték:
| Tulajdonság | Érték (2004 Toyota Prius) |
|---|---|
| Benzines motor teljesítménye | 76 LE |
| Elektromotor teljesítménye | 67 LE (1200-1540 rpm között) |
| Elektromotor nyomatéka | 295 lb-ft (kb. 400 Nm) @ 0-1200 rpm |
| A NiMH akkumulátorcsomag súlya | 99 font (kb. 45 kg) |
| A NiMH akkumulátor kapacitása | 6,5 Ah |
| Az akkumulátorcsomag teljesítménye | 20,9 kW (kb. 28 LE) |
| PRIUS+ extra csomag | Ólom-sav, kb. 3,1 kWh, kb. 750 dollár |
| A PRIUS+ elektromos hatótávja | Majdnem 10 mérföld (kb. 16 km) |
Ez a táblázat egyértelműen mutatja az átalakítás mérnöki logikáját: a gyár 45 fontos, 6,5 Ah-s NiMH csomagja helyett 130 kilogrammnyi extra kapacitást építettek be, így az elektromos vezetés ideje többszörösére nőtt. A fékezéssel végzett energia-visszanyerés is hasonló módon, egy jóval nagyobb csomagra történt. A jármű egyesített rendszer teljesítményére vonatkozóan pedig nincs egyetlen, határozott érték a források között; a Toyota a teljesítményt motormetedékenként 76 plusz 67 LE-ként közli, míg egyes autós kiadványok a rendszer összteljesítményét eltérő módon adják meg.
Hogyan befolyásolta egy garázsprototípus a világot?
A PRIUS+-t 2005-ben Washington DC-be vitték, és az amerikai Kongresszusban állították ki, az átalakítás terveit pedig nyílt forráskódú standardként tették közzé az interneten; ez a standard később a legtöbb később kifejlesztett plug-in hibrid szett alapját képezte. 2006 májusában Felix Kramer egy független vállalat által végzett átalakítással a világ első nem szakértő fogyasztói plug-in hibrid tulajdonosa lett, és autóját a Capitol Hill-en tartott első nyilvános plug-in hibrid bemutatóra repültette. Ez bizonyíték volt arra, hogy a mozgalom már túlnőtt a garázsokon.
A sajtó hatása is jelentős volt. A The New York Times Magazine, a The Economist, az IEEE Spectrum és a Denver Post hasábjain megjelent történetek a PRIUS+-t kiemelték a technikai rajongók szűk köréből, és országos energiapárbeszéd tárgyává tették. A CalCars az újságírókkal való szoros együttműködés mellett lehetővé tette, hogy döntéshozók és véleményvezérek személyesen is kipróbálják az autót; a vezetőknek plug-in Priusszal készült fényképeit a szervezet weboldalán tették közzé. A vita hátterében a hidrogén-forgatókönyvvel szembeni növekvő szkepticizmus állt: miközben az autógyártók több száz millió dollárt fektettek az üzemanyagcellákba, amellett érveltek, hogy a plug-in megközelítés mind hozzáférhetőbb, mind pedig közelebbi távlatú. A Toyota is 2004 körül gyakorlatilag eltávolodott a hidrogén-forgatókönyvtől, és a hibridekre összpontosított.
A Hymotion és a kereskedelmi átalakító szettek korszaka
A nyílt forráskódú terv után a kézzel készített átalakítások gyorsan elszaporodtak, és a piac kereskedelmi jellegűvé vált. Az A123 Hymotion 2006 februárjában bemutatta a Prius és a Ford Escape Hybrid számára készült, 5 kWh-s lítium-ion csomaggal szerelt, 30 mérföld elektromos hatótávot ígérő kereskedelmi átalakító szetteket; ez a szett volt az első kereskedelmi utólagos beszerelésű termék, amely megfelelt az Egyesült Államok nemzeti közúti biztonsági hatóságának ütközési standardjainak. Számos gyártó, például az EDrive Systems, az EnergyCS, az Amberjac, az Enginer és a Plug-In Supply is belépett a piacra. A független tesztek nem mindig igazolták a túlzó ígéreteket: egy független fogyasztói teszt megállapította, hogy a Hymotion-nal felszerelt Prius 42 mpg-s átlagát az első 35 mérföldön 67 mpg-re emelte, de nem érte el az ígért 100 mpg-t.
Rövid válasz: Ez az átalakítás valóban elindította a PHEV-korszakot?
Igen, elindította; mert a PRIUS+ egy kézzelfogható járművel bizonyította be először, hogy a plug-in hibrid koncepció működik, és ezt mindenki láthatta. 2004-ben még egyetlen gyártó sem ígért terméket ezen a téren, néhány éven belül viszont előbb az átalakító készletek, majd a gyártói lépések is megérkeztek: A GM a Chevrolet Volt bejelentésével lépett be a plug-in színtérre, és a CalCars örömmel üdvözölte ezt. 2009 novemberére, amikor a sorozatgyártású plug-in hibridek és a tisztán elektromos járművek megérkezése küszöbön állt, a szervezet feladatát teljesítettnek tekintették. Ez az örökség, amelyet olyan egyetemi eredetű munkák is tápláltak, mint Andrew Frank és csapata kilenc plug-in hibrid koncepciójárműve az UC Davisen, mérhetően felgyorsította a gyártók PHEV-napirendjét.
A PRIUS+ maga szerény sorsra jutott: 2010-ben megújították a plug-in rendszert, 2013-ban pedig egy tűz elpusztította. De ekkorra a jármű történelmi feladata már régen teljesült.
Egy átalakulás öröksége és határai
A PRIUS+ történetének mérnöki tanulsága egyértelmű: egy ötlet kiforrásához nem feltétlenül kell megvárni egy gyártó jóváhagyását. Az ólom-sav akkumulátorral járó 130 kilogrammos tömegbüntetés, a 750 dolláros költségvetés és a mintegy 10 mérföldes hatótáv elfogadható kompromisszumok voltak egy prototípus számára; a lényeg az volt, hogy bemutassák: az elektromos hatótáv és a konnektorról töltés fogalmai a valóságban, valódi forgalomban is működnek.
A határait is érdemes megjegyezni: a hobbi átalakítások megkapták a maguk részesét azokból az értékelésekből, amelyek szerint nincs egyszerű módja egy közönséges Prius gyakorlatias plug-in hibridré alakításának, a CalCars 2008-as kísérlete pedig, hogy átalakító iparágat építsen a meglévő járművekből, kudarcot vallott; az utólagos átalakítási piac kisebb maradt a vártnál. A fő hatást nem a garázsban, hanem a legfelső szinteken érezték: az első látható lépés afelől, hogy a konnektoros hibridek napjainkra az autóipari piac központi szegmensévé váljanak, egy corte madera-i garázsban történt, és amikor ez a lépés találkozott Andrew Frank egyetemi laboratóriumaiban végzett úttörő munkáival, és eljutott a gyártók napirendjére, gyakorlatilag megkezdődött a plug-in hibrid korszaka.
Források
- CalCars
- Könyvrészlet: Plug-in Hybrids - Sherry Boschert
- PriusPlus History-Battery
- Plugging into the future - The Economist
- Pimp My Prius - The New York Times
- Take This Car And PLUG IT - IEEE Spectrum
- Fire Destroys a Pioneering Plug-In Prius Conversion - NYT Wheels
- A123 Hymotion
- Evaluation of 2004 Toyota Prius Hybrid - OSTI
- Driving Innovation: Celebrating 25 Years of the Toyota Prius