Az 1997-ben Törölt EV1 Plug-in Hibrid Projekt

1997 nyaránál a General Motors újonnan alapított leányvállalata, a Delphi Corporation keretein belül egy kisebb mérnökcsapat egy merész terven dolgozott a vállalat legikonikusabb járműve, az EV1 számára: teljesen elektromos autót hálózati töltésű hibriddé alakítani. A projekt pontosan tíz évvel a Chevrolet Volt előtt történt, és a csapat kezében olyan publikációk voltak, amelyek nemzetközi SAE tanulmányokkal dokumentálták a koncepciót. Mégis, amikor ma a plug-in hibrid kifejezésre gondolunk, nem annak a csapatnak a vezetője, Jeff Ronning jut eszünkbe, hanem Andy Frank, a UC Davis professzora. De hol, mikor és miért alkották meg valójában ezt a kifejezést?
Honnan származik a plug-in hibrid kifejezés?
Maga a koncepció sokkal régebbi, mint a kifejezés. Az 1899-1900 körül Ferdinand Porsche által fejlesztett Lohner-Porsche hibridek soros hibrid rendszerrel működtek, amelyben a benzinmotor kizárólag a generátort hajtotta, és az korai példányok némelyike külső forrásról tölthető volt, mielőtt elindították volna őket. Vagyis a hálózatról tölthető hibrid ötlete egészen az autó első évtizedéig nyúlik vissza.
A kifejezés története a modern értelemben az 1970-es években kezdődik. 1971-ben Dr. Andy Frank kutatói pályafutást kezdett, amelyet hibrid és plug-in hibrid kutatásai tettek ismertté; az 1990-es évektől kezdve a UC Davis-en hallgatói csapatokkal kezdett PHEV prototípusokat gyártani, és ezt a munkát 2001-ben az egyetemen az Energiaügyi Minisztérium támogatásával létrehozott kiválósági központ koronázta meg. Franket az iparágban széles körben a modern plug-in hibrid úttörőjeként emlegetik, és általában neki tulajdonítják a kifejezés megalkotását.
A dokumentálható első használatok között azonban van egy Frank akadémiai munkáitól független, az iparon belül kifejlődött párhuzamos vonal is: Jeff Ronningé, a Delco-nál dolgozó EV1 hajtáslánc-mérnöké. A két vonal metszéspontja és a Toyota hozzáállása a kifejezés kisajátítása körüli vita középpontjában áll.
A legfontosabb tudnivalók
- Jeff Ronning plug-in hibrid koncepcióval kapcsolatos belső publikációja 1995 -ből származik; az SAE 971629 és 1999-01-2946 tanulmányok a koncepció korai, dokumentált felhasználásai közé tartoznak.
- 1997-ben, tíz évvel a Chevrolet Volt előtt elindult a Delphi-nél egy EV1 PHEV-vé alakítását célzó projekt, de a vállalat vezetése törölte.
- A kifejezést általában Andy Franknak tulajdonítják; Ronning csapata tudatosan nem használta ezt a kifejezést a Toyota hálózatra csatlakoztatással szembeni ellenvetése miatt.
- A csapat által az architektúrának adott nevek Unlimited EV, Battery Dominant Hybrid és Energy Hybrid voltak.
Ronning útja: az EV1-től a kis turbógenerátorig

Ronning kiindulási pontja közvetlenül a terepi tapasztalat volt. Az EV1 program keretében egyes prototípusokat hatótáv-növelő pótkocsikkal használtak, amelyek mozgó generátorkészletként működtek, és energiát szolgáltattak a hosszú utakon; ezeket Alan Cocconi fejlesztette. E pótkocsik kis turbógenerátorának a jármű karosszériájába történő áthelyezése mérnöki szempontból természetes következő lépés volt: fix nyomatékforrás, amely a hálózati töltéssel kombinálva megoldotta a hatótávolság problémáját, és lehetővé tette a mindennapi használat nagy részének elektromos lebonyolítását.
Ronning ezeket az ötleteket egy 1995-ös belső publikációban vetette papírra. A koncepció később két nemzetközi SAE tanulmánnyal jutott el a külvilághoz: SAE 971629 és J.J. Ronning nevével fémjelzett, 23 hivatkozást kapott Global Hybrid Electric Vehicle Markets and Missions (SAE 1999-01-2946). Mindkét tanulmány ugyanazt a tézist boncolgatta: az amerikai Közlekedési Minisztérium utazási adataival alátámasztva, hogy a vezetők kilométereinek többsége rövid, helyi utazásokból áll; ezt a felhasználási profilt nagy előny jelenti, hogy az energia nagy részét a hálózatból lehet beszerezni.
Ez az adatorientált megközelítés azt mutatja, hogy a kifejezés a 1990-es évek közepén egy marketing szlogennél több volt: mérhető használati tézisként formálódott.
Az EV1 Plug-in Hybriddé Alakító Projektje és törlése 1997-ben
1997-ben a Delphi Corporationnál komolyan vették az ügyet: egy EV1-et plug-in hybriddé alakítottak volna át. Ez azt jelentette, hogy egy teljesen elektromos járművet kis turbó-alternátorral támogatott, akkumulátor-központú hibriddé alakítottak át. Ronning csapata az architektúrának három külön nevet adott: Unlimited EV, Battery Dominant Hybrid és Energy Hybrid.
Ez a névválaszték nem véletlen volt. Egyetlen név volt, amelyet a csapat tudatosan került: a plug-in. Az oka politikai ellentmondás volt. Amellett, hogy a kifejezést Andy Frank alkotta, Toyota a hibrid megközelítését olyan rendszerként pozicionálta, amelyhez nem szükséges dugót csatlakoztatni, és nyíltan kifejezte, hogy feleslegesnek tartja a dugaszt. A GM/Delphi oldalán egy szereplő számára stratégiai téren rossz jelet adott volna, ha elfogad egy kifejezést, amelynek a nevében hordozza azt a csatlakoztatási fogalmat, amelyet Toyota elutasított. Ezért a csapat kifejlesztette saját kifejezéseit, amelyek ugyanazt az architektúrát írták le. Toyota hozzáállása rávilágít arra is, mennyire polarizáló volt ez a kifejezés: az ágazat legnagyobb hibrid gyártója feleslegesnek tartotta a koncepció alapvető cselekedetét.
A projekt nem tartott sokáig. A cég technológiai igazgatói leállították a kezdeményezést, és az indoklásokra vonatkozóan nem maradt fenn részletes feljegyzés. Az átalakítási projekt műszaki méretei, a teljesítmény és az akkumulátor értékei szintén dokumentálatlanok; csak az architektúrai megközelítés és a koncepcionális keret egyértelmű. 1997 ebből a szempontból keserű év volt: ugyanabban az évben mutatták be az EV1-et és jelent meg a Toyota Prius is, és a plug-in hibrid ötlete még tíz évvel a valósága előtt meghalt az asztalon.
Ki találta ki a kifejezést: Andy Frank vagy Jeff Ronning?
Íme az oldal fő kérdésének a válasza, és ez nem egy egysoros válasz. A dokumentumok két külön tényt helyeznek egymás mellé: a kifejezést magát általános elfogadással Andy Franknak tulajdonítják, és Frank, aki 1971-től kezdődő munkásságával a modern plug-in hibrid említésekor eszébe jutó név. Másrészt Ronning 1995-ös belső publikációja, valamint a 971629 és 1999-01-2946 számú SAE tanulmányok a koncepció dokumentálható legelső felhasználásai közé tartoznak. Tehát a fogalom tulajdonjoga és az elnevezés mérnöki irodalomban fellelhető első írásos nyomai eltérő szereplőkre mutatnak.
Érdekes módon Ronning csapatának arra vonatkozó indoka, hogy ne használja Franknek tulajdonított kifejezést, nem a fogalommal szembeni ellenszegvés volt, hanem éppen ellenkezőleg, a Toyota dugaszolható ötletével szembeni állásfoglalása. A fogalom saját terepén is a versenypozíciók mentén alakult az elnevezés: Frank levezette a kifejezést, és az akadémián életben tartotta, Ronning csapata ugyanazt az architektúrát más elnevezésekkel hozta létre, a Toyota pedig teljesen elutasította a dugaszolható koncepciót.
Tíz évvel később a Chevrolet Volt: Késleltetett megvalósulás
Az 1997-ben törölt ötlet 2007. január 7-én Detroitban bemutatott Chevrolet Volttal tért vissza. A GM a Voltot PHEV-40-ként mutatta be; ez a jelzés azt jelentette, hogy a jármű 40 mérföld (kb. 64 km) teljesen elektromos hatótávolsággal rendelkezik. Figyelemre méltó párhuzam mutatkozik az architektúrában is: a Voltot akkumulátor-központú soros hibrid megoldásként határozták meg. Az a tény, hogy a Battery Dominant fogalom, amelyet Ronning csapata tíz évvel korábban elnevezett, a gyártó saját termékében más néven valósult meg, azt jelzi, hogy a projektötlet nem téves volt, hanem csupán korai.
A köztes időszak sem telt el üresen. Frank 2001-ben lehetőséget kapott arra, hogy GM-alapokkal EV1 alapú járművet alakítson hibriddé és dugaszolhatóvá; 2004 végéig a UC Davis hallgatói csapatai hét prototípust gyártottak, közöttük egy GM EV1 alapú kétszemélyes sportautó is volt. Ráadásul a 2003 és 2010 közötti dugaszolható hibrid fejlesztések többsége sorozatgyártású hibridek átalakításából származott; különösen a 2004 és az azt követő Prius modellek dugaszolhatóvá alakítása jelentette a mozgalom fő ütőerét. Ez pedig megerősíti, hogy Ronning EV1-átalakítása korát megelőző úttörő kísérlet volt.
Rövid válasz: Az EV1-átalakítás a kifejezés eredete?
Az adatok által alátámasztott kiegyensúlyozott válasz a következő: a kifejezés atyjaként emlegetett név Andy Frank, és ez az elismerés az 1971 óta tartó szisztematikus munkára épülő szilárd alapokra támaszkodik. Ronning 1995-ös belső publikációja és két SAE-tanulmánya azonban a plug-in koncepció dokumentálható első felhasználásai közé tartozik, és az, hogy a kifejezést Ronning csapatában tudatosan nem használták, jól mutatja, milyen fontos volt a névadás versenye a 1990-es évek közepén. A Toyota dugaszolással szembeni ellenvetése viszont arra a kérdésre ad választ, hogy miért dokumentálódott ez az ellenvetés csak közvetett módon.
Mai szemmel nézve
A dugaszolható hibrid eladások 2010-ben 300 alatt voltak, 2015-re 222 000-ra, 2025-re pedig 7,2 millióra emelkedtek; 2025 első felének legjobban eladott PHEV modellje 188 500 eladott darabbal a BYD Song Plus volt. Az első sorozatgyártású dugaszolható hibrid személyautóként a BYD F3DM 2008 decemberében indult útjának Kínában flottaértékesítésekkel.
Az EV1 maga 2003-ban, a vásárlói tiltakozások ellenére ért véget, és a programot körülvevő vita sosem ért véget. A 1995 és 1999 közötti Delphi/Delco munkák azonban azt az időszakot képviselik, amikor a dugaszolható hibrid ötletét leültették az asztalra, DOT-adatokkal védték, és nemzetközi tanulmányokkal dokumentálták. Nem tudni, ki találta ki a fogalmat, talán egyetlen névre sem redukálható; de az EV1 átalakítási projekt azt mutatja, hogy ez volt a koncepció első komoly próbája az iparágon belül.