Az Audi Duo és az elfeledett európai hibrid kísérletek az 1990-es években

Hét évvel a Toyota Prius előtt az Audi piacra dobta Európa első sorozatgyártott hibridjét az A4 Avant alapú Duót, de a piac árnyékba tartotta.
Hét évvel a Toyota Prius előtt az Audi piacra dobta Európa első sorozatgyártott hibridjét az A4 Avant alapú Duót, de a piac árnyékba tartotta.

Az oldal megosztása

A hibrid autók történetéről beszélve a Toyota Prius és a Honda Insight jut eszébe; mégis Európa első szereplése ezen a színtéren sokkal korábban és egy sokkal kevésbé emlegetett névvel történt: Audi Duo. Az Audi 1989-től kezdve három generáción át fejlesztett Duo prototípusaival komolyan kísérletezett a hibrid hajtással, és 1997-ben az A4 Avant alapú harmadik generációval, egy európai gyártó által értékesítésre bocsátott első hibridként, limitált gyártásban vágott neki. Ez az oldal bemutatja a Toyota és a Honda árnyékában maradt európai hibridkísérlet műszaki anatómiáját, a kereskedelmi kudarc mérhető okait, azt is, hogy az európai gyártók miért tartottak éveken át távolságot a hibridtől.

Kiemelt tények

  • Az első Audi Duo prototípust 1989-ban gyártották; a Toyota Prius sorozatgyártását megelőzően 8 évvel korábban.
  • Duo I: 2,3 literes 5 hengeres motor (~134 LE) elöl, 9 kW-os Siemens villanymotor hátul.
  • A villamos hatótáv körülbelül 38 km; a nikkel-kadmium akkupack 181 kg.
  • Az 1997-es Duo III ára 60.000 DM: nagyjából kétszerese egy szabványos A4 Avant áráának.
  • Miközben évente 500 eladást céloztak, a gyártás leállításáig mindössze 60-90 darab került eladásra.

Lohner-Porsche: Európa elfeledett hibrid eredete

Hibrit otomobilin gerçek doğum yeri Avustralya değil Viyana'dır; Ferdinand Porsche 1900'de tarihin ilk hibritini yollara çıkarmıştı.

A hibrid hajtás atyja nem is annyira japán, ahogy gondolnánk, nem is ausztrál, hanem bécsi. Ferdinand Porsche 1900-1901 körül Jacob Lohnerrel közösen fejlesztett Lohner-Porsche Mixte -jével megépítette a történelem első hibrid elektromos autóját. A Porsche saját vállalattörténete szerint 1900-ban bemutatott Semper Vivus számít az első működő hibridnek; a sorozatgyártású változat, a Mixte pedig 1901-ben készült el. Porsche ezt az utat 1898-ban tervezett, oktogonális villanymotorral 3-5 PS teljesítményt termelő Egger-Lohner C.2 Phaetonnal kezdte.

A legmeglepőbb az, hogyan ért véget ez a korai kísérlet. A Mixte technológiával készült járművek az 1910-es évekig gyártásban maradtak, ám mivel drágábbak és kevésbé erősek voltak a benzinüzemű autóknál, rosszul fogytak. Vagyis a hibrid ötlet már története első színpadán egy ismerős forgatókönyvvel találkozott: műszakilag működő, de a költségszámításban elbukó megoldással. Tartsuk észben ezt a mintát; kilencven évvel később szinte pont ugyanez történik az Audivel.

Audi Duo I: 1989 - a csomagtartóban rejlő 181 kilós ötlet

Az Audi első Duo prototípusa 1989-ben, a C3 generációs Audi 100 Avant alapján készült, és 1990 márciusában mutatták be a Genfi Autószalonon. A projektet a bajorországi, kulmbachi székhelyű Pöhlmann KG-vel együttműködésben fejlesztették ki. Az architektúra a mai szemmel nézve is érthető logikát követett: 2,3 literes 5 hengeres, befecskendezéses benzinmotor mintegy 134 LE (136 PS / 100 kW) teljesítménnyel hajtotta az első kerekeket, míg a hátsó tengelyen lévő Siemens 9 kW-os (12 LE) DC villanymotor átvette a belvárosi közlekedést.

A rendszer fizikai terhét az akkumulátor hordozta: a csomagtartó padlója alá helyezett nikkel-kadmium pack 181 kg súlyú, 64,8 voltos feszültségű és 8,4 kWh kapacitású volt. A teljes feltöltés 220 voltos aljzatról 8-10 órát vett igénybe - vagyis a jármű a mai meghatározás szerint plug-in hibrid volt. Az elektromos hatótáv körülbelül 38 km (24 mérföld) volt, és a jármű 50 km/h sebességig teljesen elektromosan tudott haladni. A rekuperatív fékezés is elérhető volt; az Audi emellett kísérletezett a tetőre napelempanel elhelyezésével is.

A mai plug-in hibrideket használó számára a legmeghökkentőbb részlet nem a módváltás nagylelkűsége, hanem annak macerássága. Elektromos módba váltáshoz meg kellett állítani a járművet, üresbe tenni a váltót, és megnyomni az "E" gombot. Folyamatos, tudatos döntést nem igénylő váltásról szó sem volt. A szabványos 100-hoz képest körülbelül 200 kg pluszsúlyt cipelő járműből összesen 10 darab készült; ezek egyikét az Audi szülővárosában, Ingolstadtban taxiként próbálták ki. Egyiket sem adták el - hiszen eredetileg sem eladásra gyártották.

A Duo II-től a Duo III-ig: benzintől dízelig, prototípustól az eladásig

A második generáció a C4 generációs Audi 100 Avant alapon érkezett. 2,0 literes 4 hengeres motorját és az állandó összkerékhajtást alkalmazta; a benzinmotor szükség esetén a csomagtartóban lévő akkumulátorokat is töltötte. A valódi ugrás azonban a harmadik generációnál történt: az 1996-ban bemutatott Duo III az A4 Avanton alapult, és két kritikus döntést hozott.

Az első az üzemanyag oldalon: benzin helyett 90 PS teljesítményű 1,9 literes TDI dízelmotor. A második a hajtás oldalon: az összkerékhajtást elhagva elsőkerék-hajtásra váltottak. A vízhűtéses elektromotor 29 PS-t (20 kW) termelt. A hátsó részre szerelt ólom-zselé akkumulátor körülbelül 10 kWh kapacitást kínált, és a jármű támogatta a plug-in töltést és a fékezéssel történő energiavisszanyerést. A teljesítmény oldalon, elektromos módban a legnagyobb sebesség 80 km/h; TDI üzemben 170 km/h.

1997 szeptemberében a Duo III korlátozott gyártással piacra került - az első hibrid, amelyet európai gyártó eladott, és az állítások szerint az első sorozatgyártású plug-in hibrid. A három generáció alapvető paramétereinek egymás mellé állítása jól mutatja, mennyire sziszematikusan dolgozott az Audi:

TulajdonságDuo I (1989)Duo II (1991)Duo III (1996/97)
AlapAudi 100 Avant (C3)Audi 100 Avant (C4)A4 Avant
Belső égésű motor2,3 l 5 henger, ~134 LE2,0 l 4 henger1,9 l TDI, 90 PS
Elektromotor9 kW Siemens, hátsó tengelyHátsó tengely20 kW, elsőkerék-hajtás
Elektromos hatótáv~38 km--
EladásNincs (prototípus)Nincs (prototípus)~60-90 darab

Miért volt sikertelen? A számok által mutatott három ok

A Duo kereskedelmi kalandja rövid volt. Az Audi évente körülbelül 500 eladást várt; a gyártás 1999-es leállásáig körülbelül 60-90 darabot adtak el - a gyártási és értékesítési számokat definíciós különbségek miatt adják meg ebben a tartományban. A mérleget három tételben lehet elkészíteni.

Ár: dupla pénzért ugyanaz az autó

Az A4 Avant Duo ára 60.000 DM (kb. 30.000 €) volt; vagyis körülbelül kétszerese egy normál A4 Avant áránák. A vevőnek felkínált értékajánlat összefoglalható abban, hogy ugyanazt a karosszériát a duplájáért vásárolta meg. Egyetlen mérnöki finomság sem alakítható át úgy üzemanyagtakarékossági számlává, hogy ez a különbség megtérüljön - különösen az akkori benzinárak mellett.

Tömeg és használat: a fizika alkuja

A Duo I-ben az akkumulátorok ~200 kg tömeget adtak a járműhöz, és ez eleve felborította a teljesítmény-hatékonyság egyensúlyát. A használat oldalán az jelentett problémát, hogy az elektromos módba váltáshoz meg kellett állítani a járművet és ki kellett kapcsolni a sebességet, ami a mindennapi használatban nem jelentett praktikus megoldást. A mai plug-in hibridek zökkenőmentes átváltása pontosan erre a gyengeségre épült.

Piactér: az olcsó benzin lenyomta a keresletet

A költségek oldalán a legnagyobb tényező az üzemanyagár volt: kezdetben az alacsony benzinárak feleslegessé tették a hibridet; a kőolajárak globális emelkedése után a gyártók dopingszerű segítség nélkül fordultak a hibrid felé. A Toyota pedig a 90-es évek elején pozicionálta magát, látva, hogy a környezettudatosság és a szigorodó kibocsátási szabályozások alakítják majd a jövőt; az 1997-es Prius bizonyította, hogy piac van, ha sikerül eltalálni a hatékonyság és az ár egyensúlyát. Ugyanebben az egyenletben az Audi az a fél maradt, amelyik a hatékonyságot és az árat nem tudta egyszerre eltalálni. A történelem ezt korábban is megírta már: a 1910-es években a korai hibridek eladhatatlansága, majd a benzinüzemű járművek dominanciája évekig késleltette az 1916 körüli hibridkísérleteket.

Miért maradt távol egy ideig Európa - és mit tett az Audi?

Miután a Duo III 1997-ben a céges múzeumba került, az Audi sokáig nem mutatott be új hibridkoncepciót: sorra került a 2005-ös Q7 hibridkoncepció és a 2007-es MetroProject Quattro (amelyből később az A1 lett). Az első modern sorozatgyártású hibrid, a Q5 hybrid, 2.0 T benzinest 210 PS teljesítménnyel 45 PS elektromotorral kombinálva jelentették be 2011-ben. Az Audi a bejelentésben ezt első hibridjének nevezte; technikailag igazság az, hogy ez volt az első hibridje a Duo után. Így a legőszintébb összefoglaló a következő: az Audi egy európai hibridúttörő volt, de nem kitartó úttörő.

Ez a kitartás hiánya nem csak az Audi problémája volt. Széles körben elterjedt iparági értékelés, hogy az európai gyártók nem vették komolyan a hibridet átmeneti technológiaként, és késve rohantak be az elektromos járművek felé nyíló ablakba; még évtizedek elteltével is vitatott téma marad Európában a plug-in hibridek jövője. Ma az Audi a hibridpiacon olyan modellekkel van jelen, mint a Q5 TFSI e és a Q8 TFSI e; a Duót pedig utólag, a mai plug-in hibridtechnológia előfutáraként értékelik újra. Hogy egy öthengeres hibrid, amely a Prius előtt nyolc évvel készült, a homályban maradjon, a hibridtörténet elbeszélésének egyik legnagyobb igazságtalansága.

Következtetés: jó ötlet, rossz évtized

Az Audi Duo egy kísérlet volt, amely megmutatta, hogy a hibridhajtás technikailag már régóta érett; a kudarca azonban ezt az érettséget nem cáfolta meg, csak a gazdaságosságát mutatta meg. Körülbelül 38 km's elektromos hatótávolság, 8,4 kWh-os akkumulátor és a rekuperatív fékezés már 1989-ben asztalon volt; 60.000 DM-os árcédula és az alacsony üzemanyagárak a piacon szintén. A Lohner-Porsche Mixte sorsa a 1900-as években és a Duo sorsa az 1990-es években ugyanazt a formulát osztja meg: működő rendszer, nem működő költségek. A különbség az volt, hogy a Toyota 1997-ben egyszerre találta el az árat és a hatékonyságot, megtörve ezzel a formulát. Európa hibridtörténetének első fejezete így íródott - korán, pontosan, és sokkal kevesebb olvasással, mint amennyit megérdemelt volna.

Források