Miért nem jutott a MINI QED sorozatgyártásig?

2006 nyarán a londoni British Motor Show színpadán egy hétköznapi külsejű MINI Cooper motorháztetője alatt se benzines V8, se zárt burkolatú sportautó-motor nem lapult; mind a négy kerék agyába beépítve egy-egy elektromos motort hordozott. A jármű neve MINI QED volt: a latin "quod erat demonstrandum", azaz "ami bizonyítandó volt" rövidítése. A név nem volt véletlen; a Hampshire-ben székelő motorgyártó PML Flightlink éppen ilyen bizonyítékot kívánt felmutatni, hogy eloszlassa azokat a kétségeket, amelyek szerint a kerékbe épített elektromos motoroknak nincs helyük az autók jövőjében. A bizonyíték merész volt: 640 lóerő, 3,7 másodperces 0-60 mph gyorsulás, valamint üzemanyaggal és töltéssel együtt közel 1000 mérföldes hatótávolság.
Ez az oldal a MINI QED technikai felépítését, teljesítményígéreteit és a plug-in hibrid történetében elfoglalt helyét mutatja be; ezután nyomon követi, hogy a projekt miért nem jutott el a sorozatgyártásig e lenyűgöző számok ellenére. A rövid válasz nem egy valódi "törlési döntés", hanem inkább a mérnöki történelem egyik gyakori mintázata: a technológia haladt, a cég lemaradt.
A soroshibrid-felépítés radikális értelmezése: Kerékbe épített motor
A MINI QED alapja a soroshibrid-rend elrendezés volt: a kerekeket kizárólag elektromos motorok forgatták, az belső égésű motor soha nem nyújtott közvetlen hajtást. A kis, 250 cm3-es négyütemű benzinmeghajtású egység állandó fordulatszámon és állandó terhelésen működve generátorként viselkedett, és az akkumulátort látta el. Ez a felépítés azt az előnyt nyújtotta, hogy a belső égésű motort a hatásfoktérkép legjobb pontján tartsa; a plug-in hibrid koncepció első éveiben a Chevrolet Volt-hoz hasonló járművek által alkalmazott logika korai és bátor megvalósítása volt.
Az igazi újítás azonban a hajtásláncban rejlett. A PML Flightlink által Hi-Pa Drive néven elnevezett kezfementes, állandó mágneses, szinuszos motorok 24 fázisúak és vízhűtésesek voltak; mindegyiket közvetlenül az adott kerék belsejébe szerelték. Se sebességváltó, se differenciálmű, se kardántengely vagy tengely - semmilyen közbenső hajtáselem nem volt. Ezt az elrendezést később a Volvo ReCharge koncepciónál és a 2008-es SEMA Show-n bemutatott Ford F150 pickup prototípusnál is ugyanezekkel a motorokkal alkalmazták.
A teljesítményszámok komolyak voltak: a négy motor mindegyike 120 kW-ot, azaz 160 LE-t termelt; összesen 640 LE, ami egy szabványos Cooper S kb. négyszerese. A nyomaték oldalon a kép még lenyűgözőbb: kerenként 750 Nm, összesen kezelhető 3000 Nm, mindkét irányban használható nyomatékszabályozással együtt.
Kiemelt jellemzők
- Négy kerékbe épített motor, összesen 640 LE és 3000 Nm nyomatékkezelés
- 0-60 mph 3,7 másodperc, végsebesség a 150 mph feletti tartományban
- Üzemanyag és töltés együtt kb. 1000 mérföld (1500 km) hatótávolság, kb. 80 mpg fogyasztás
- Teljesen elektromos hatótávolság 200-250 mérföld; generátor 250 cm3-es állandó fordulatszámú egység
- A PML Flightlink 2008. november 28-án csődgondnokság alá került; a projekt nem jutott el a sorozatgyártásig
Merész döntések a teljesítményről, az energia tárolásról és a fékezésről

Akkumulátor és ultrakondenzátor páros
Az energiaoldalon kétrétegű rendszer működött. Az elsődleges tárolást egy 300V-os, 70 Ah-s lítium-polimer akkumulátor biztosította, amely 700 amperes csúcsterhelést bírt. Emellett egy 350V-os, 11 Farad ultrakondenzátor-csomag is feladatot látott el; ez az akkumulárnál körülbelül tízszer gyorsabban tudott energiát felvenni és leadni, és különösen a hirtelen teljesítményigényeknél lépett működésbe. A PML Flightlink ezt a hatást nitrohoz hasonló teljesítmény-élményként írta le. A kondenzátor logikája egyszerű volt: az akkumulátor az energiasűrűséget, a kondenzátor a teljesítménysűrűséget szolgáltatta.
A féktárcsák eltávolítása
A jármű egyik legfigyelemreméltóbb mérnöki döntése az volt, hogy a hagyományos tárcsafékeket teljesen eltávolították. A kérleárug állítása szerint az inverterek, amelyek a rekuperatív fékezés feladatát vették át, nagyobb lassulást voltak képesek előállítani, mint amennyit a féktárcsa biztosítani tudott, ezért a súrlódásos fékrendszerre nem volt szükség. Ez elméletileg koherens megközelítés volt, amely egyszerre csökkentette a rugózatlan tömeget és maximalizálta a fékezési energia visszanyerési arányát.
A rugózatlan tömeg problémája és a válasz
A kerékbe épített motor klasszikus kritikája az, hogy a motor a rugózatlan tömeg növelésével rontja az útviselést és a komfortot. A QED válasza számokban érkezett: a motor, a magnéziumötvözet felnivel és a gumiabronccsal együtt az összeszerelés össztömege 24 kg volt; összehasonlításképpen a MINI One gyári fékek nélküli szerelési tömege 22,5 kg. Ez az alig nevezhető különbségnek elegendő volt ahhoz, hogy azt állítsák, a vezetési komfort nem változott.
| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Kerékmotorok száma és típusa | 4 x 120 kW (160 LE) Hi-Pa Drive, kefe nélküli, 24 fázisú, vízhűtéses |
| Összteljesítmény | 640 LE |
| Nyomaték (kerekenként / összesen) | 750 Nm / 3.000 Nm vezérelhető nyomaték |
| 0-60 mph | 3,7 másodperc |
| Végsebesség | 150 mph felett (bemutató adat) |
| Akkumulátor | 300V, 70 Ah lítium-polimer (700A csúcs) |
| Ultrakondenzátor | 350V, 11 Farad |
| Generátor | 250 cc-es négyütemű benzinüzegység, állandó fordulatszám/állandó terhelés |
| Üzemanyag-fogyasztás | Körülbelül 80 mpg |
| Hatótávolság | Teljesen elektromos üzemmódban 200-250 mérföld; összesen körülbelül 1.000 mérföld (1.500 km) |
A járműben három vezetési mód volt: Eco, Normal és Sport, amelyek érintőképernyőről voltak választhatók. Eco módban a generátor kikapcsolt maradt, Normal módban akkor kapcsolt be, amikor az akkumulátor töltése 50 százalék alá csökkent, a Sport mód pedig fokozott teljesítményt nyújtott. A stabilitásrendszer minden ezredmásodpercben képes volt módosítani a teljesítményeloszlást; a kormányszög és a pitch, roll és yaw tengelyekről érkező giroszkopos érzékelő-adatok adatot szolgáltattak a vonóerő-szabályozáshoz. A tervek között szerepelt GPRS-alapú út-energia tartalék párosítás, sebességhatár-vezérlés, távoli hibadiagnosztika és automatikus hibajelentés is; 2006-ra nem is olyan kicsi csatlakoztathatósági vízió.
Miért pont egy MINI?
A MINI platform kiválasztása nem technikai, hanem stratégiai döntés volt. A márka széles vonzereje és ikonikus dizajja láthatóságot biztosított a projektnek. A háttérben álló számítás pedig a következő volt: hacimli bileşeneket ilyen korlátozott térbe sikeresen integrálják, ugyanez az átalakítás más járművekre való alkalmazása is megkönnyebbült volna. A koncepció a Lotus 60. éves évfordulós eseményén is kiállításra került; kereként 160 LE, összesen 640 LE értékek szerepelnek az ottani dokumentumokban is.
Egy pontot tisztázni kell: bár a koncepciót gyakran 2007-hez kötik, a bemutató a 2006-os British Motor Show keretében történt, és a járművet ugyanazon év szeptemberében mutatták be a nyilvánosságnak műszaki részleteivel együtt. Egyes beszámolók 4,5 másodperces 0-60 mph értékre hivatkoznak; a hivatalos bemutató adatokban szereplő fő érték 3,7 másodperc. A metrikus 0-100 km/h értékre nincs hivatalos adat a gyártótól.
A kerékmotor hosszú története: a Lohner-Porschétől a QED-ig
A MINI QED nem a kerékmotor-elv első példája volt, hanem az egyik legambiciózusabb. Az ötlet gyökerei Ferdinand Porsche-ig nyúlnak vissza. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott Lohner-Porsche irányítható agymotorokkal működött, amelyek egyenként 2,5 LE teljesítményt adtak le, és 32 km/h maximális sebességet ért el. Az 1901-ben sorozatgyártásra kész Mixte változat valódi soroshibrid-rendszert alkotott, amelyben egy Daimler gyártmányú belső égésű motor által hajtott generátor táplálta az elektromos agymotorokat; Porsche La Toujours Contente nevű járműve pedig négy agymotorával az első összkerékmeghajtású elektromos versenyautó volt.
Tehát a QED architektúrája egy évszázaddal a bemutatója előtt megrajzolt tervnek a lítium-polimer akkumulátor és a digitális vezérlés korára átdolgozott változata. Az időzítés is jelentős volt: 1997-ben Japánban közútra került a világ első sorozatgyártású hibrid autója, a Toyota Prius, a Honda Insight lett az első benzinfal-elektromos hibrid, amelyet 1999-ben árultak az USA-ban, az akkumulátortechnológia pedig a nehéz ólom-savas akkumulátorokból lítium-ion kémiává fejlődött. Az első kereskedelmi plug-in hibrid, a Chevrolet Volt csak a QED után érkezett, az Energiaügyi Minisztérium által támogatott akkumulátortechnológiával. A PML Flightlink éppen ebben az átmeneti időszakban tette közzé állítását, a nehéz akkumulátorokat ultrakondenzátorral támogatva és az agymotorokkal kombinálva.
Miért nem jutott el a MINI QED a sorozatgyártásig?
Nincs aláírt lemondási döntés vagy részletes költség- és skálázhatósági elemzés, amely megmagyarázná a koncepció sorsát; ami dokumentált, az a vállalati szinten zajló folyamat. A PML Flightlink 2008. november 28-án bírósági határozattal csődgazdálkodás alá került Nagy-Britanniában; így a globális pénzügyi válság legkeményebb időszakában az a szervezet, amely képes lett volna legyártani a járművet, kivonult a színpadról.
A történet azonban nem ért véget teljesen. 2009-ben a vállalat kettévált: a Protean Electric folytatta a Hi-Pa Drive technológia autóipari kerékmotoros alkalmazásainak fejlesztését, és ma is működő vállalatként létezik ebben a szegmensben. A Printed Motor Works pedig a palacsinta típusú axiális fluxusú motorok és hajtások gyártására összpontosított. A technológia nem halt meg; csak a hordozója változott meg.
Mai szemmel nézve összefoglalva: A MINI QED a plug-in hibrid történetének egyik legambíciózusabb keréken belüli motoros kísérlete volt; négy kerékagymotorral 640 LE-t és 3.000 Nm nyomatékot termelt, 80 mpg fogyasztást és körülbelül 1.000 mérföld hatótávot ígért, és mindezt olyan radikális megközelítéssel, hogy még a féktárcsákat is elhagyta volna. Az, hogy nem jutott el a sorozatgyártásig, nem a technológia kudacaként bizonyult, hanem a fejlesztője 2008-es csődeljárása miatt.
Hol tart a keréken belüli motor ma?
A QED által feltett kérdés egy kérdés, amivel az autóipar ma is küzd. Az elektromos járművek elterjedésével a keréken belüli motor ismét érdeklődésre tart számot; a Hyundai Mobis a váltót felszámoló keréken belüli motoros technológiát fejleszt, és a tudományos szakirodalomban ezt az architektúrát előnyös, nem konvencionális hajtásrendszerként tárgyalják rugalmas nyomatékszabályozás és magas teljesítménysűrűség szempontjából. A MINI-től nem érkezett közvetlen utód; a márka hibrid lépése a 2020-ban bejelentett 48V-os mild hibrid tervben a B48 négyhengeres motornál maradt.
Ebben a kontextusban a MINI QED helye kirajzolódik: bár soha nem került gyártásba, egy koncepció volt, amely 2006-ban tesztelte a keréken belüli motoros architektúra és az ultrakondenzátor-támogatott soros hibrid rendszer határait, egy nyilvánvaló láncszem a Lohner-Porsche-tól a mai hajtásarchitektúrákig. Ami bizonyítandó volt, legalábbis mérnöki papíron, bebizonyosodott; ami hiányzott, az a szervezet és tőke volt, amely a sorozatgyártásba vitte volna.
Források
- The 640 bhp MINI QED plug-in EV
- PML Flightlink
- PML Mini QED electric vehicle
- Ahead of his time: Electric wheel-hub motor from 1900 - Porsche Newsroom
- Lohner-Porsche
- Milestones: Toyota Prius, the World's First Mass-Produced Hybrid Vehicle, 1997
- The History of the Electric Car
- In-Wheel Electric Motors Gain Traction Again
- The Future of the Automobile Transformed by In-Wheel Motors - Hyundai Motor Group
- Protean Electric