Miért csökkent 90 százalékra a 2035-ös nulla emissziós cél?

A 95 az a szám, amely az utolsó tizenöt év legkeményebb mérnöki átalakulását elindította az autóvilágban: gram CO2-ben megadott flotta-célkmény kilométerenként. Ez a cél nem egyetlen autó kipufogójából kiáramlót méri; hanem egy gyártó egy évben eladott összes új autójának átlagát, és a határértéket túllépő minden jármű után 95 eurót jelent kilométerenként/grammonként, azaz g/km-enként. Ez a fő mozgatórugója a zsugorodó motoroknak, az elterjedő hibrideknek és a gyors dízeltől való eltávolodásnak. De pontosan hogyan működik ez a rendszer, és miért válaszol teljesen más problémára, mint az Euro 6 és Euro 7 szabályok, amelyek a legtöbb vezető fejét zavarják?
Mi az a Flotta-alapú CO2-cél, és hogyan számítják ki?
Az Európai Unió megállapította, hogy a személyautók a teljes CO2-kibocsátás körülbelül 16%-áért, a könnyű haszonjárművek pedig körülbelül 3%-áért felelősek, és ezt a két szegmenst külön szabványokhoz kötötte. A jogi keretet a Regulation (EU) 2019/631 alkotja; 2023-ban a Regulation (EU) 2023/851 frissítette, hozzáadva a 2035-től érvényes 100%-os kibocsátáscsökkentési célt, azaz a nulla kipufogókibocsátás célját.
A kulcspont a számítási logika. Az EU nem ír elő irányadó értékeket az egyes járművekre. Ehelyett minden gyártó éves specifikus kibocsátási célját az EU-szintű flotta-cél és a gyártó által nyilvántartott új járművek átlagos tömege alapján származtatják. A tömeg alapú görve révén a nehezebb, nagyobb járműveket értékesítő gyártók magasabb egyéni célt kapnak; a gyakorlatban a gyártói célok 92 és 130 g CO2/km között szórnak. Egy gyártó valódi sorsát az dönti el, hogy az eladott minden autó átlaga az egyéni cél alatt marad-e.
Történelmi vonal: 130-tól 95 grammig, onnan nulláig
A Regulation (EC) No 443/2009 révén 2015-re 130 g CO2/km kötelező célt szabtak. A 2020-ra érvényes 95 g/km cél 2013-ban rögzült az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának szavazásával. Ezt a célt a 2020/2021-es időszakban az autókra 95, a könnyű haszonjárművekre 147 g/km formájában alkalmazták.
Kiemelt pontok
- A flotta-cél az eladott minden autó átlagából számítódik; ha a célt túllépik, g/km-enként 95 euró bírságot szabnak ki.
- Az autókra vonatkozó célok: 95 g/km (2020), 93,6 g/km (2025-2029), 49,5 g/km (2030-2034) és 0 g/km (2035+).
- 2020-ban azt becsülték, hogy az első 13 gyártó 14,5 milliárd eurót meghaladó bírságkockázatot hordoz.
- A valós világ PHEV-kibocsátása átlagosan 145 g CO2/km; míg a hivatalos tesztérték 24 g/km.
- A 2025 decemberi csomag a 2035-ös célt 100%-ról 90%-os csökkentésre módosította, kaput nyitva a belső égésű motor előtt.
A bírságmechanizmus és a rugalmassági eszközök

A jelenlegi autókra vonatkozó cél a 2025-2029-es időszakban 93,6 g CO2/km, a 2030-2034-es időszakban 49,5 g CO2/km szintre csökken; ez a 2021-es bázishoz képest rendre 15%-os és 55%-os csökkentést jelent. A könnyű haszonjárműveknél a 2025-2029-es cél 153,9 g/km volt, míg a 2030-as célt 90,6 g/km-ben (50%-os csökkentés) határozták meg, és a 2025 decemberi jogszabályi csomag ezt 40%-os csökkentésre módosította.
A szankció szigorú: az átlagos flottacélhoz képest túlteljesítő gyártó minden abban az évben nyilvántartásba vett új jármű után 95 euró többletkibocsátási díjat fizet minden túllépett g/km után. A lépték lenyűgöző; 2020-ban azt becsülték, hogy az első 13 gyártónál 14,5 milliárd eurót meghaladó bírságkockázat áll fenn, az iparági szövetség pedig 2025-re az egész szektorra vetítve körülbelül 16 milliárd eurós bírságvárakozásról beszélt.
Szuperkreditek és a ZLEV rendszer
A rendszer nem csupán büntetés; az alacsony kibocsátású járműveket jutalmazó mechanizmusokat is hordoz. A 2020-2023 időszakban az 50 g/km alatti CO2-értékű járművek 1,5-es szorzóval számítódtak; ez a szuperkredit, amely gyártónként évi 2,5 g/km plafonra volt korlátozva, teljes kihasználás esetén az effektív célt 97,5 g/km-re emelte. 2020-ban a nyolc gyártóközül tíz szuperkredit feltöltötte a plafont, és ezek a kreditek a flottaátlagot NEDC-alapon körülbelül 7 g/km-mel csökkentették.
2025-2029-re a folyamat a ZLEV (0-50 g CO2/km kibocsátású járművek) kreditrendszerre változott. Ha a ZLEV-arány meghaladja a meghatározott küszöböt (személyautóknál 25%, könnyű kereskedelmi járműveknél 17%), minden pontnyi túllépés 1%-kal engedi a célt; a teljes engedékenység 5%-ra van korlátozva. Ezen felül az öko-innovációs kreditek gyártónként 2024-ig 7 g/km, 2025-2029-ben 6 g/km, 2030-2034-ben 4 g/km értékűek, és 2025-től a klíma hatékonyságát javító megoldások is ebbe a körbe tartoznak.
Kreditösszevonás és mentességek
A 2019/631 EU rendelet 6. cikke lehetővé teszi a gyártóknak, hogy saját vállalati csoportjukon belül vagy csoporton kívüli partnerségekkel teljesítsék az előírásokat; személyautó- és könnyű kereskedelmi járműgyártók nem vonhatók össze egy medencében. A gyakorlatban ez kaput nyit annak, hogy a magas elektromos járműarányú gyártók krediteket értékesítsenek: Ford a plug-in hibrid modelljeinek csúszása miatt közös medencét hozott létre a Volvóval; Renault 2020-ban megnyitotta saját medencéjét kívülről érkezők számára. A kis volumenű gyártókra külön szabályok vonatkoznak: az évente 1 000-nél kevesebb bejegyzést végző gyártó mentesül, míg a 10 000 személyautó vagy 22 000 könnyű kereskedelmi jármű alatt maradók javasolhatják saját céljaikat; a 10 000 és 300 000 közötti gyártók 2028-ig kérhetnek felmentést.
Különbség az Euro 6 és Euro 7 között: Két különböző kérdés, két különböző válasz
Ez a téma leginkább félreértett pontja. Az Euro-szabványok (Euro 1-től Euro 7-ig) az egyes járművekből kibocsátott szennyező anyagokat, azaz a NOx és a részecskéanyaghoz hasonló levegőminőségi paramétereket szabályozzák. A flottaalapú CO2-cél viszont egy teljesen más kérdésre válaszol: a klímaváltozásra. A CO2 nem méreg, hanem üvegházhatású gáz; ezért járművenkénti felső határt nem szabnak ki, hanem a flottaátlagra néznek.
Az Euro 7-t 2024-ben fogadták el, és 2026-ban lép hatályba; első alkalommal szabályozza a kipufogón kívüli kibocsátásokat is, ideértve a gumiabroncs- és fékrezgést. A párolgási kibocsátási határt az Euro 6 2,0 g/teszt értékéről 1,5 g/tesztre csökkentették. Röviden: az Euro-szabályok a kipufogó kémiáját, a CO2-szabvány pedig az értékesítési lista matematikáját ellenőrzi. Egy jármű lehet teljesen megfelelő az Euro 6-nak, és mégis bírságba sodorhatja a gyártóját.
A hibridek szerepe a számításban és a valós világ ténye
A hibridek ebben a rendszerben kettős szerepet töltenek be. Egyrészt a ZLEV-kreditek révén akár 5%-kal lazíthatják a flottaátlagot; másrészt a hivatalos tesztértékek és a valós használat közötti szakadék a rendszer legérzékenyebb pontja. Független adatok szerint a valós világbeli PHEV-kibocsátás átlagosan 145 g CO2/km, míg a hivatalos tesztérték 24 g/km; ez nagyjából hatszoros különbség. Egy másik elemzés a valós üzemanyag-fogyasztást 4,0-4,4 l/100 km-re, ennek megfelelőjét 90-105 g CO2/km-re adja meg; egy 2026-os tanulmány pedig 138 g/km-es átlagos valós világbeli értéket és 46 g/km-es tesztciklus-értéket állapít meg. Mivel a jelenlegi jogszabály az elektromos hatótáv és az akkumulátor-kapacitás alapján ad krediteket, az alacsony töltési szokású felhasználóknál ez a különbség nő.
Az EU a szakadék áthidalása érdekében a járművekhez is hozzányúlt: 2021-től a bejegyzett járművekből OBFCM-készülékekkel gyűjtik a tényleges üzemanyag-fogyasztási adatokat, és nyomon követik a típusjóváhagyási értékek és a valós használat közötti eltérést. Tágabb keretben az a megállapítás, hogy az új autók valós CO2-kibocsátása mintegy 20%-kal magasabb a tesztértékeknél, az egyik olyan tényező volt, amely felgyorsította a WLTP 2017-től történő bevezetését.
A gyártókat a leszívásra és a dízeltől való elhidegülésre ösztönző erők
A 95 g/km-es cél mérnöki következményei kézzelfoghatóak. A gyártók évekig a motor űrtartalmának csökkentésével és turbó feltöltéssel, azaz downsizinggel és kis, feltöltött motorokkal teljesítették a CO2-célokat; az új kibocsátási korszakban viszont nagyobb motorokhoz való visszatérés figyelhető meg. Mert a kis űrtartalmú, feltöltött motorok valós használatban a tesztértéknél magasabb fogyasztást produkálnak, és türelmetlenül emelték a flottaátlagot.
A dízel oldala feltűnőbb képet mutat. Az EU-15 országokban a dízel részesedése az új járművekben 2017 első felében 50,2%-ról 46,3%-ra csökkent. Bár a dízel literenként alacsonyabb CO2-kibocsátást produkál, a NOx és a részecskék kezelésének költsége, az Euro 6 utáni hardverkövetelmény és a kereslet elvesztése arra késztette a gyártókat, hogy kivonuljanak a dízel fejlesztéséből. Érdekes, hogy ez a hanyatlás nem rontotta minden gyártó CO2-átlagát azonos módon; néhány nagy gyártónál a dízel részesedésének csökkenése váratlanul nem érintette negatívan a flotta CO2-teljesítményét.
Hogyan változtak meg a szabályok 2025-2026-ban?
A rendszer ezekben az években komolyan megrajzoltatott. 2025 áprilisában a Bizottság azt javasolta, hogy a 2025-2027-es célokat ne éves, hanem hároméves átlag alapján teljesítsék; ezt 2025. június 17-én fogadták el Regulation (EU) 2025/1214 néven. Így egy gyártó, ha egy évben túlteljesíti a célt, egy másik évi túlteljesítéssel kompenzálhatja.
A tényleges áttörés a 2025. decemberi autóipari csomag volt. A Bizottság 2035-től 100% helyett 90%-os kipufogógázkibocsátás-csökkentést javasolt; a fennmaradó 10% az EU-ban gyártott alacsony szén-dioxid-kibocsátású acél, e-üzemanyag vagy bioüzemanyag használatával kompenzálható. Ez lehetővé teszi, hogy a plug-in hibridek, a hatótáv-hosszabbítók, a mild hibridek és a belső égésű járművek 2035 után is eladhatók legyenek. A csomag tartalmaz szuperhitelt az EU-ban gyártott kis, megfizethető elektromos autók számára 2035 előtt, valamint banking és borrowing rugalmasságot 2030-2032-re. 2026 októberében az EU parlamentje és kormányai megegyezésre jutottak, amely gyengíti a 2030-as és 2035-ös célokat; a közös szövegről szóló egyeztetés folyamatban van.
Hogyan formálja ez a nyomás az belső égésű motor jövőjét?
A vita két pólus között szorul. Az iparági képviselők azt állítják, hogy a 2030-as és 2035-ös célok a jelenlegi elektromos növekedési ütemmel már nem érhetők el, és hangsúlyozzák, hogy a 2025-re előirányzott 16 milliárd eurós bírság a termelésbe és a foglalkoztatásba fektethető. A másik oldalon a környezetvédelmi szervezetek jelezik, hogy a 2035-ös cél 100%-ról 90%-ra csökkentése előrejelzéseik szerint 15%-kal csökkentené az elektromos járművek arányát, és ha a felülvizsgált szabványokat elfogadják, a gyártók a nulla kibocsátásra való átállás helyett korlátlanul folytathatnák a belső égésű járművek értékesítését, ami egészségügyi hatásokkal járna. Egyes elemzések szerint viszont a CO2-szabványok enyhítése nem mentené meg az EU autóiparát, mivel a dízel- és benzines járművek értékesítése már hanyatlik.
Röviden a válasz a következő: Az EU 95 g/km-es célja és az azt követő határértékek olyan rendszer, amely nem egyetlen jármű teljesítménye, hanem az összes eladott jármű átlaga alapján határozza meg a belső égésű motor sorsát. Mivel ez a rendszer szabványosított, a gyártók a kis és könnyű járművek, a hibridek és az electrification felé fordultak; a bírság kockázata gyorsítója lett a dízeltől való elszakadásnak. 2025 végétől érkező rugalmasságok e-fuel és bioüzemanyag útján 2035 után is szerepet hagynak a belső égésű motornak. A cél azonban matematikailag továbbra is a flottaátlagot követi; vagyis bármilyen is a motortechnológia, a bírsági nyomás nem szűnik meg, amíg az értékesítési listán szereplő átlagos grammérték nem csökken.
Források
- Cars and vans - Climate Action - European Commission
- EU vote on cars CO2: 95 g/km in 2020, 68-78 g/km in 2025
- Policy briefing: EU CO2 emission performance standards
- Impact of EU CO2 Non-Compliance Fines on Manufacturers
- New EU Car Fleet Emissions Performance in Line with Targets
- EU CO2 emissions targets - Automotive Glossary
- Europe: Cars GHG - Emission Standards
- The EU regulations on reducing CO2 emissions from road vehicles
- CO2 emissions from heavy-duty vehicles