Alessandro Volta Nem Tervezett Fegyvert, Ő Fedezte Fel a Gyújtás Elvét

A benzines motor hengerében másodpercenként tucatszor, pontosan a megfelelő pillanatban pattanó apró elektromos szikra történetét szinte mindig Nikolaus Otto 1876-os négyütemű motorjával vagy Karl Benz 1886-os Patent-Motorwagenjével szokták kezdeni. Pedig a szikragyújtás nyoma sokkal messzebbre, az 1770-es évek Olaszországáig, a mocsarakból gyűjtött éghető gázokig és egy kezében üveg "pisztolyt" tartó fizikaprofesszorig vezethető vissza. Alessandro Volta, akit ma a pila atyjaként ismerünk, a belső égés alapelvét - hogy egy zárt tartályban feszülő éghető gázelegy elektromos szikrával szabályozott módon felrobbantható - anélkül mutatta be, hogy bármilyen motor megtervezésére szándékozza lett volna.
Ez az oldal éppen ezt a kérdést tárgyalja: Voltának elektromos pisztolya tekinthető-e a mai gyújtógyertya valódi eredetének? És ki vitte tovább azt a vonalat, amely ebből az eredetből Otto motorjáig vezet?
Hogyan Működött Volta Elektromos Pisztolya?
A készülék működési elve koncepcionálisan egyáltalán nem tér el a mai gyújtógyertya működésétől. Ez az üveg vagy fém cső, amelyet Volta saját megfogalmazásában "electrical-phlogopneumatic pistol"-nek nevezett, egy gumitömlőből részben hidrogénnel - illetve metán és levegő keverékével - volt feltöltve. A nyílását parafadugóval zárták le, majd a Leyden-i palackból vett elektromos töltés szikrát hozott létre a pisztoly belsejében lévő két elektróda között. A szikra begyújtotta a gázelegyet, a keletkező robbanás a dugót olyan erővel lőtte ki, mint egy sörét.
A gyakorlatban az eljárás egyszerű volt: az egyik elektródát kézzel érintették meg, a másik elektródát az elektrosztatikus gép egyik pólusával érintették; a szikra az elektródák között, a pisztoly belsejében jött létre, a robbanás hangja pedig a dugó kilövésével együtt érkezett. Míg az első példányok fából készültek, a későbbi években üveg- és fémtestű, sőt mahagóni tussal és sárgaréz csővel ellátott elegáns angol gyártású változatok is megjelentek.
Kiemelt tudnivalók
- Alessandro Volta 1776-1777-ben olyan készüléket fejlesztett ki, amely elektromos szikrával robbantotta fel a zárt tartályban lévő hidrogén-levegő keveréket
- A készülék Volta 1776-77-beli eudiométeres munkájából származik; Január 1777-ben született meg a pormúzás fegyver ötlete
- Isaac de Rivaz 1807-ben szabadalmaztatta a Volta-pilával gyújtott, hidrogénmotoros kísérleti járművét
- Lenoir 1860-ban fejlesztette ki az első praktikus, elektromos szikrájú gázmotort, Otto pedig 1876-ban a gyújtógyertyás négyütemű motort
Fegyver vagy mérőműszer?

Volta pisztolyának megértéséhez vissza kell mennünk 1776-ba. Volta abban az évben egy sor kísérletbe kezdett, amelyekben a mocsarakban megfigyelt és összegyűjtött metánt elektromos szikrával gyújtotta meg; ezek a hidrogén-levegő keveréket robbantó kísérletek nemcsak az elektromos pisztolyt, hanem a hidrogénlámpát és az eudiométert is létrehozták. Az eudiométer a levegő "jóságát", azaz oxigéntartalmát mérő készülék volt; a pisztoly e munka közvetlen származékeként jött létre.
A készülék identitása kétirányú, és mindkét irány ugyanarra a fizikai tényre épül. Egyrészt Volta az 1777 januári, kovakövi szikrával az éghető levegő meggyújtására irányuló kísérletei nyomán egy puskapor nélküli, villamosan gyújtott kísérleti fegyver ötletét tervezte meg; amikor pedig felfedezte, hogy a keverék közvetlenül a tartályban lévő villamos szikrával is felrobbantható, megszületett az elektro-pneumatikus pisztoly. Másrészt ugyanezt a készülékét a robbanóerő megmérésére is használták, a dugó vagy egy plunjer mozgásából kiindulva, valamint az éghető levegőminták oxigéntartalmának becslésével.
Igaz, hogy Volta ebből a bemutatóból további következtetéseket is levont: vezető drótokkal végzett távoli gyújtási kísérletei, valamint az elektromos energia kábeleken történő szállítása az elektromos távíró elvének korai előfutárai voltak. De a legmaradandóbb örökség az volt, hogy képes volt zárt térben biztonságosan és ellenőrzött módon gázt felrobbantani.
Miért tekintik a belső égésű motor elődjének?
Az itt szereplő mérnöki érvelés egyértelmű: A belső égésű motor definíció szerint olyan gép, amely az üzemanyag-levegő keverék hengeren belüli elégetésekor keletkező nyomásnövekedést mechanikai munkává alakítja. Volta pisztolyának minden eleme ennek a definíciónak az alkotórészeit hordozza - zárt tartály, éghető gázkeverék, villamos szikrával történő gyújtás, valamint egy mozgó elem, amelyet a robbanás hajt. Egyedül az hiányzik, hogy ezt a munkát folyamatosan ismételjék, és egy tengelyre kössék rá. Volta, mint aki először gyújtotta meg villamos szikrával egy zárt tartályban lévő gázkeveréket, a modern benzinmotorok gyújtórendszerének elődjének számít.
Az úttörő szerepre közvetlen kapcsolat is utal, amely kézzelfoghatóvá teszi ezt az állítást. Eugenio Barsanti, amikor Volterra városában Volta-típusú pisztolykísérleteket végzett diákjaival, arra a megérzésre jutott, hogy a robbanó gáz energiája mechanikai munkává alakítható; ez a megérzés vezette arra az útra, amelyen Felice Matteuccival közösen a belső égésű motor egyik első modelljét kidolgozta. Vagyis a pisztolytól a motorig vezető lépés nemcsak fogalmi, hanem történelmileg is nyomon követhető vonal.
De Rivaz: A név, amely a szikrát a motorig vitte
Volta kísérletétől számított harminc évvel később, 1807-ben a svájci feltaláló, Francois Isaac de Rivaz először vitte át ezt az ötletet egy járműre. De Rivaz hidrogén-oxigén keverékkel működő motorját 1807. január 30-án Párizsban a 731-es számon szabadalmaztatták, és egy kísérleti járműbe építették be. A gyújtás éppen Volta módszere volt: a hengerben lévő gázt a Volta-oszlopon - vagyis Volta 1800-ban leírt elektromos rendjén - keresztül kívülről megnyomott gombbal előállított villamos szikra gyújtotta meg.
A De Rivaz-motor az egyik olyan készülék, amely a világ első belső égésű motorja címét viseli, és olyan tulajdonságokat tartalmaz, mint a szikragyújtás, amely a modern motorokban is megtalálható. Nem lett kereskedelmi siker; hiányzott belőle az üzemanyag-befecskendezés és a gyújtásidőzítés mechanizmusa. De abban a korszakban, amikor a motor architektúrája még nem létezett, megmutatta a gázrobbanás hajtóerejének járműre való átvitelének megvalósíthatóságát.
A szikrától a gyújtógyertyáig: Lenoir és Otto
A lánc következő láncszemei jobban ismertek. Étienne Lenoir 1860-ban kifejlesztette és szabadalmaztatta kőszéngázzal működő, elektromos szikrával begyújtott duplaműködésű motorját; ezt tartják az első valóban működőképes belső égésű motornak. 1862-ben Lenoir "szénhidrát-autóját" tartják az első, belső égésű motorral hajtott autónak. Nikolaus Otto és fivére, miután elkészítették a Lenoir-motor egy másolatát, 1861 januárjában szabadalmi beadványt nyújtottak be folyékony üzemanyaggal működő motorra; 1876-ban pedig kifejlesztették az Otto-motort, amely bevezette a szívás, sűrítés, égés és kipufogás ütemekből álló négyütemű ciklust, és gyújtógyertyával működött.
A korai motortörténelemben a szikragyújtás mellett a forrócsöves (hot-tube) gyújtás is elterjedt volt; a gyújtógyertyás gyújtás a durva módszer finomított változataként emelkedett ki, és az Otto-motorral együtt a szikragyújtású motorok egyik első sikeres képviselőjét hozta létre.
| Év | Név | Hozzájárulás |
|---|---|---|
| 1776-1777 | Alessandro Volta | Éghető gáz meggyújtása zárt edényben elektromos szikrával |
| 1807 | Isaac de Rivaz | Az első, Volta-elemmel begyújtott, hidrogénmotoros jármű szabadalma |
| 1860 | Étienne Lenoir | Az első gyakorlati, elektromos szikrával működő gázmotor |
| 1876 | Nikolaus Otto | Négyütemű motor gyújtógyertyás gyújtással |
Az első belső égésű motor vitája: Rétegzett elsőbbség
A kérdés, hogy kié az "első", attól függ, hol húzzuk meg a meghatározás határát, ezért nincs egyetlen válasza. Lenoiré az első gyakorlati motor, de Rivazé az első járműalkalmazás, Ottoé pedig az első kereskedelmileg sikeres négyütemű motor. Volta soha nem épített motort, de megalkotta a gyújtás elvét. A helyes értelmezés az, hogy az elsőbbséget rétegezve gondoljuk el: Volta az úttörő kísérlet, de Rivaz az első jármű, Lenoir az első gyakorlati motor, Otto az első kereskedelmi siker.
Következtetés: A pisztolytól a gyújtógyertyáig vezető vonal
Volta elektromos pisztolya-e a gyújtógyertyás gyújtás eredete? Fogalmi szinten igen: az a készülék, amely először valósította meg azt az elképzelést, hogy zárt edényben lévő éghető gázkeveréket elektromos szikrával robbantunk fel, és ezzel lefektette a szikragyújtású hőmotor alapelveét, Volta 1776-1777-es pisztolya. Ez az elv megszakítás nélküli vonalat alkot de Rivaz 1807-es hidrogénmotorától Lenoir 1860-as gázmotorán át Otto 1876-os gyújtógyertyás négyütemű motorjáig, és onnan mind a mai benzines hengerig.
Egy mellékjegyzet a történelem körforgására vonatkozik: A hidrogén széles lobbanási tartománya és magas égési sebessége természetesen alkalmas üzemanyaggá teszi a szikragyújtású motorok számára; a jelenlegi hidrogén belső égésű motoros kutatások azt mutatják, hogy ugyanaz a gáz, amelyet Volta a pisztolyába töltött, két és fél évszázad után visszatért a hengerekbe.
Források
- Electric pistol, Volta type - Museo Galileo
- Volta's electro-pneumatic gun
- Volta's Pistol - Kenyon College Physics
- Alessandro Volta - Magnet Academy - National MagLab
- De Rivaz engine - Wikipedia
- Forerunners to the automobile - Mercedes-Benz Group
- Otto engine - Wikipedia
- Lenoir belső égésű motorja - EBSCO Research Starters
- Hidrogén belső égésű motoros járművek: Áttekintés - MDPI