Benz előtt? Marcus és az elfelejtett elsőPlacek

1886 januárjában Karl Benz szabadalmat kapott az ő nevét viselő háromkerekű járműre, és ezt az okiratot évekkel később az automobil születési bizonyítványának nyilvánították. Annyira így van, hogy még ma is sok kiadvány első mondata ugyanaz: az automobilt Benz találta fel. Ha azonban hűvösen tekintünk a mérnöki történelemre, a kép nem ennyire tiszta. Negyven évvel Benz előtt, 1807-ben, két külön feltaláló két külön belső égésű motort szabadalmaztatott; az egyik szénporral, a másik hidrogénnel működött. Az eltelt hosszú években akad egy sereg úttörő, akik motort szereltek kerékpárú járműbe, benzinnel hajtottak járművet, és lefektették a négyütemű ciklus alapjait. De vajon kié az első automobil? Benzé, vagy inkább Siegfried Marcusé, akinek a nevét a nácik uralma idején szándékosan törölték a történelemből?
1807: A belső égésű motor születési éve

Az automobil története, szemben azzal, amit a legtöbben hisznek, nem a szabadalom, hanem a motor történeteként kezdődik. 1807-ben Franciaország Chalon-sur-Saône városában Nicéphore és Claude Niépce fivérek kifejlesztették a világ első ismert belső égésű motorját. A Pyréolophore, amelynek nevét a görög tűz, szél és szállítás szótöveiből egyesítették, tízéves szabadalommal védett volt, és a szabadalom jóváhagyását maga Napoleon Bonaparte adta meg. Az első terv egy csónakmotor volt, és szénpor keverékkel működött; vagyis az első belső égésű motor sem benzines volt, sem járműbe nem szerelték be.
Az év érdekessége az, hogy 1807 nem egyetlen feltaláló éve volt. A Párizsban született svájci mérnök, Francois Isaac de Rivaz is bejegyeztette a maga fejlesztette motort francia szabadalommal. De Rivaz motorja elektromos szikrával begyújtott hidrogén-oxigén keverékkel működött - magában is meglepő adat, hogy a mai hidrogén üzemanyagcellás járművek őseit két évszázaddal ezelőtt kipróbálták.
Az első belső égésű jármű kerekeken
Amit De Rivaz-t kiemel, nem csupán a motor, hanem a motor járműbe való alkalmazása volt. 1807 és 1808 között ezt a hidrogénes motort egy kerékpárú, kísérleti járműbe szerelte be. Ez a jármű került be a történeti feljegyzésekbe az első kerékpárú járműként, amelyet belső égésű motor hajtott. Vagyis technikai értelemben nem Benz volt az első, aki kerekeken bemutatta a belső égés elvét, hanem de Rivaz.
De miért maradt a neve a história peremén? A válasz mérnöki szemléletű válasz: egyetlen úttörő sem hagyott maga után fejlődési vonulatot a saját kora utáni időszakra. De Rivaz járműve nem gyakorlati közlekedési eszköz, hanem kísérleti bemutató volt; sorozatgyártása, kereskedelmi követése és fejlesztési vonulata nem létezett. Az automobil mércéje nem csupán a motor működtetése, hanem a motor megismételhető, használható és továbbfejleszthető járművé alakítása. Ehhez a mércéhez Benz kortársai még nagyon messze álltak.
Barsanti és Matteucci: A szabad dugattyús motor elfeledett úttörője
A belső égésű motor következő kritikus lépése Olaszországból érkezett. Eugenio Barsanti szerzetes-mérnök és Felice Matteucci mérnök 1853-ban fejezte be első kísérleteit és első motorjait; első szabadalmukat pedig 1854-ben Londonban szerezték meg. Az általuk kifejlesztett gép volt az első szabad dugattyús belső égésű motor, amely atmoszferikus kéturetelmű elven működött - nem meglepő, hogy az a architektúra, amely ma szabad dugattyús lineáris generátorként kerül újra előtérbe, már akkoriban példaként szolgált.
A kettesfős páros nem maradt laboratóriumi méretben: sikerült legyártaniuk egy kéthengeres, 5 lóerős motort; két évvel később pedig átálltak az ellentétes irányban mozgó két dugattyús verzióra. Vagyis a teljesítménycél és az architektúra-fejlesztés mentalitása a helyén volt. A fordulat a kereskedelmi oldalon jött: Barsanti tífuszos halála véget vetett annak a lehetőségnek, hogy a vállalkozás gyártássá váljon. Ahogy a technikailag helyes ötlet elveszítheti a történelemből a tulajdonosát, úgy a politika is megakadályozhatja egy találmány emlékezetben tartását - mindkettőt látni fogjuk ezen az oldalon.
Kiemeltek
- 1807: A Niépce fivérek Pyréolophore-ja volt az első belső égésű motor, de Rivaz járműve pedig az első kerékpárú belső égésű jármű.
- 1870: Siegfried Marcus volt az első, aki motort szerelt egy kézikocsira, és benzinnel mozgatott járművet.
- 1876: Nikolaus Otto bemutatta kompressziós négyütemű motorját; a ciklus elvét 1862-ben szabadalmaztatta Beau de Rochas.
- 1885–1886: A Benz Patent-Motorwagen az első gyakorlatias autónak számít.
- 1940: A náci propagandaügyi minisztérium írásban rendelte el, hogy az enciklopédiákban Marcus helyett Daimlert és Benz-t említsék.
Nikolaus Otto és a négyütemű ciklus története
Az igazi ok, amiért Benz motorja beszélni tudott, egy korábbi név munkája volt. A négyütemű ciklus elve - szívás, kompresszió, gyújtás, kipufogás - 1862-ben szabadalmaztatva lett a francia mérnök, Alphonse Beau de Rochas által. A szabadalom azonban csak papíron létező vázlat maradt; aki a ciklust a gyakorlatban géppé alakította, az Nikolaus Otto volt. Otto körülbelül 14 éves fejlesztési időszak után 1876. május 9-én indította be kompressziós négyütemű motorját. Ez az architektúra, amelyet ma is Otto-ciklus néven emlegetnek, aautómotorok majdnem mindegyikének formát adott.
Otto útján is vannak meghökkentő részletek. Eugenio Langennel kötött partnersége aranyérmet nyert atmoszferikus motorjaival; az atmoszferikus motor gyártását 1882-ben, 2649 darab után leállították - vagyis Otto tudatosan temette el saját régi technológiáját a jobbí javára. Ez a mérnöki történelemben ritkán írt menedzsment-döntés volt: az első generációs termék tudatos megölése a második generációért.
Három évvel Otto előtt: Christian Reithmann
A négyütemű ciklus gyakorlati oldala sem volt egyetlen ember műve. Feljegyzések szerint a müncheni osztrák mechanikus, Christian Reithmann 1873-ban - vagyis három évvel Otto előtt - megépítette az első négyütemű motorjait. Ez nem csökkenti Otto hozzájárulását: Beau de Rochas szabadalmaztatta az elvet, Reithmann megépítette a motorokat, de a ciklust ipari léptékben kiforrottá tenni és nevét adni neki Otto érdeme. Az elsősk nyomán álló lánc ezért kell, hogy mentes legyen a legendáktól: minden lépést külön-külön, mérhető módon kell rögzíteni: ki mit csinált.
Siegfried Marcus: Az első személy, aki benzinnel hajtott járművet működtetett
A név-harc e legvitatottabb alakja Siegfried Samuel Marcus. Marcus a mecklenburgi Malchinban született zsidó családban - születési éve a forrásokban 1831 vagy 1833 szerepel -, 12 évesen kezdett dolgozni mint mechanikai tanonc, 17 évesen a Siemens & Halske-nél dolgozott, majd 1852-ben Bécsbe költözött, ahol 1860-ban saját műhelyt alapított. A város akkoriban a távíró-, az elektromos és a gépipar metszéspontjának számított; Marcus műhelye pontosan ennek a metszéspontnak volt a terméke.
1870-ben Marcus egy egyszerű kézikocsira szerelt fel benzines belső égésű motort. Ez a jármű az első, benzinnel mozgatott járműként vonult be a történelembe; de a tüzelőanyag őszinte oldalát is fel kell írni: a járművet felemelve, a kerekeket forgatva indították be. Vagyis önállóan nem haladt az úton. A Marcus-modellt az 1873-as bécsi kiállításon állították ki, de ő maga nem volt elégedett az eredménnyel, és szétszerelte a járművet. Ez a hozzáállás Marcus mérnöki etikáját meséli el: nem volt hajlandó egy működő, de tovább nem fejleszthető prototípust befejezett találmányként bemutatni.
Marcus valódi ipari hozzájárulása nem az autó, hanem a motor volt. 1883-ban szabadalmat kapott Németországban egy alacsony feszültségű gyújtásmágnesre; ez a tervezés, a forgókefés karburátorral együtt, motorját saját korának mércéje szerint egyedivé tette. Ezt a motort 1886-ban a német haditengerészet torpedónaszádjain használta. A szabadalmi jegyzékbe tekintve Marcus sikerének vitathatatlan: a forrásokban 131 vagy közelítőleg 76 szabadalom szerepel - a különbség abból ered, hogy mely országok és dokumentumok kerültek a számításba -, azonban legfeljebb tizenhat országban volt szabadalomtulajdonos.
A második jármű és az 1875-ös legenda
Marcus második járművét 1888/1889-ben a Märky, Bromovsky & Schulz műhelyekben építették, és ma a bécsi Technikai Múzeumban látható, mint a fennmaradt egyik legrégebbi autó. A kronológiai kérdés itt az autótörténet egyik leghíresebb elemzése. Éveken át azt mondták, hogy ez a jármű 1875-ben készült; ez a datálás csak 1968-ban dőlt meg véglegesen. Az 1875-ös állítás terjesztésében részt vevő forrás szerzője, a szabadalmi ügyvédek nyomására, a saját kutatásában arra a bizonyítékra talált, hogy a jármű valójában 1888-ban készült, és ezt az 1900-as párizsi Exposition katalógusához közölte - vagyis a hamis dátum, a saját forrásából származó javítás ellenére is, fél évszázadon át keringett. A mai tudományos álláspont egyértelmű: a második Marcus-jármű 1888/1889 -re datálható, és a Benz Patent-Motorwagen évei után következik. Bár egyes általános műveltségi források az első Marcus-járműre még mindig olyan korai dátumokat adnak, mint 1864, e dátumok mögött nincs bizonyíték.
Egy másik döntő megállapítás: Marcus nem kért és nem kapott szabadalmat az autójára, és sosem állította, hogy ő találta fel a járművet. Számára ez a jármű szellemi kíváncsiság tárgya volt; nem gyakorlati használatra szánt termék. Az úttörők sorrendjében ez a sor sokat elárul: egy szabadalom nélküli prototípust nem lehet a fejlődési vonalba kötni.
Marcus szemben Benz-szel: Összehasonlító táblázat
| Szempont | Siegfried Marcus | Karl Benz |
|---|---|---|
| Első benzinjármű | 1870, motorizált kézikocsi | 1885 Patent-Motorwagen |
| Szabadalom | Nincs szabadalom az automobilra | 1886 januárja, Patent-Motorwagen |
| Sorozatgyártás és értékesítés | Nincs | Van - az első gyakorlati automobil |
| Motorral kapcsolatos hozzájárulás | Mágnesgyújtás, karburátor (1883) | Egyhengeres kétütemű motor (1879) |
| Hatás a fejlődésre | Nyomát nem követték | Kézzelfogható termékcsalád született |
Benz saját első lépését is a táblázat szerint kell olvasni: az első álló benzinmotora egyhengeres kétütemű egység volt, amelyet 1879. december 31-én indított be először. Az ezt követő Patent-Motorwagen a motort nem egy négykerekű alvázban, hanem saját tervezésű, egységes járműben oldotta meg. Íme, a különbség pontosan itt van: Marcus benzinnel működésre bírott egy járművet, Benz pedig a benzinjárművet termékként tervezte meg és adta el.
A történelem újraírása: A nácik és Marcus eltörlése
Marcus megemlékezésének igazi megszakítása nem technikai vitából, hanem politikából eredt. Mivel Marcus zsidó származású volt, Ausztria német megszállása (1938. márciusa) után a neve és emlékművei rendszerszerűen eltűntek. A Bécsi Műszaki Egyetem előtti emlékművét eltávolították; a háború után újjáépítették, és az elrejtett jármű visszakerült a kiállításra. Még kézzelfoghatóbb módon a nácik rezime elrendelte a Bécsi Automobil Klubban kiállított eredeti Marcus-autó megsemmisítését.
A törlés nemcsak fizikai, hanem nyilvántartási szinten is megtörtént. A Propagandaminisztérium 1940. július 4 -i írásos utasításában elrendelte a Daimler-Benz felé, hogy a megjelenő nagy enciklopédiákban Marcus helyett Gottlieb Daimlert és Carl Benz't említsék a modern automobil megalkotóiként. Vagyis az első automobil Benznek tulajdonításának narratívája a mérnöki tények mellett egy regionális politikai döntésnek is köszönhetően állapodott meg. E sorok írásának idején egyes mérnöki szervezetek landmark oldalai továbbra is a régi 1875-ös dátumot viselik, és megjegyzik, hogy az ügyet történészek vitatják - a tartós propaganda makacsabb, mint a javítások.
Érdemes egy figyelemre méltó ellenpélda is: 1937-ben az ausztriai Harand-mozgalom válaszul egy faji gyűlölet kiállítására emlékbélyegeket nyomtatott kiemelkedő zsidókról, köztük Marcus-ról is, és őt a benzinautomobil feltalálójaként határozta meg. Vagyis a nácik előtti időszakban Marcus jelentősége széles körben elfogadott volt; egy 1904-ből származó automobil könyv neki tulajdonította a benzines motor kifejlesztését.
Kié tehát az első automobil: Kiegyensúlyozott válasz
Válaszoljunk a kérdésre egyetlen mondatban, mert a válasz valójában mérhető: a jelenlegi tudományos álláspont szerint az első gyakorlati, sorozatgyártásra szánt autót Karl Benz készítette; Siegfried Marcus volt az első, aki 1870-ben benzinmeghajtású járművet mozgatott, azonban egyetlen modelljét sem fejlesztették tovább, és nem gyakorolt hatást az autó fejlődésére. A belső égésű motor előfutárainak listája ennél sokkal messzebb, Benz előtti időkre nyúlik vissza: A Niépce fivérek készítették az első belső égésű motort, de Rivaz az első kerekeken guruló belső égésű járművet, Barsanti és Matteucci az első szabadon mozgó dugattyús motort, Reithmann az első négyütemű motorokat Otto előtt, Otto pedig az első kompressziós négyütemű motort.
Mérnöki szemmel nézve ez a megkülönböztetés egyáltalán nem paradox. Egy találmány járművé válása három küszöbön vezet át: az elv bemutatása, a gép kiforrasztása és a termék kereskedelmi forgalomba hozatala. Niépce, de Rivaz és Barsanti átlépte az első küszöböt; Marcus az első és a második küszöb között rekedt; Otto átlépte a második küszöböt, és a motort ipari méretűvé tette; Benz átlépte a harmadik küszöböt, és az autóból termék lett. A legenda abban születik meg, amikor ez a három küszöb egyetlen személy nevéhez köttetik.
Eredmény: Az elsőségek láncolata, nem egyetlen név
Benz Patent-Motorwagenje az autó valódi kiindulópontja - de nem egyedül, hanem nagyjából egy évszázados felhalmozott tudás végén. Az 1807-ben szénporral működő hajómotortól az 1886-ban eladott járműig ívelő vonal végigvezet Niépce, de Rivaz, Barsanti, Matteucci, Beau de Rochas, Reithmann, Otto és Marcus nevein. E nevek többsége nem ért el kereskedelmi sikert; egyikük halála, másik a műszaki érettség hiánya, megint másuk tisztán politikai döntések miatt tűnt el a történelemből. Marcus története ezért nem pusztán elsőbbségi vita, hanem figyelmeztetés is: a mérnöki történelmet nemcsak a mérnöki bizonyítékok, hanem az is alapján kell olvasni, hogy ki írta meg e bizonyítékokat. Legközelebb, amikor azt hallja valakitől, hogy Benz találta fel az autót, már ismeri a mondat hiányzó részét.
Források
- Siegfried Marcus - Wikipedia
- Forerunners to the automobile - Mercedes-Benz Group
- Benz Patent Motor Car: The first automobile (1885–1886) - Mercedes-Benz Group
- 203 Siegfried Marcus Car - ASME
- Pyréolophore - Wikipedia
- De Rivaz engine - Wikipedia
- Barsanti–Matteucci engine - Wikipedia
- Nikolaus Otto - Britannica
- How the Nazis Made Daimler & Benz the Inventors of the Automobile - The Truth About Cars
- Siegfried Marcus: Erased by the Nazis, Buried by a Fake Date - Not Enough Cylinders