Citroën SM: A franciák eleganciája olasz motorral találkozik

1968-ban a franciák legkülönösebb autógyártója, a Citroën megvásárolta Olaszország leghangosabb motormesterét, a Maseratit. Ami akkor született, az rémálom volt vagy remekmű? Senki sem volt biztos benne, de az eredmény az autótörténelem egyik legbátrabb házassága lett: Citroën SM. De hogyan született meg ennek a GT kupénak a szívében dobogó Maserati V6? Ha kész vagy, a történet egy 9 éves mérnöki maratonnal indul.
Az SM gyökerei az 1961-es Project S-ig nyúlnak vissza. Eredetileg ez a projekt az 1955-ös legendás DS gyorsabb, sportosabb változatának szánták. De 9 év alatt a projekt annyira megnőtt, hogy teljesen új, a nulláról megtervezett mérnöki csodautóvá alakult. A SM-et, amelyet 1970 márciusában mutattak be a genfi Autószalonon, és 1970 szeptemberében került forgalomba Franciaországban, mint egy villám csapott be a luxus grand tourer szegmensbe. Honnan comes a neve? Íme egy szép kérdés: Az "S" a Project S-ből származik, az "M" pedig vagy a Maseratit, vagy a franciák "Felségének" megfelelő kifejezést jelenti. A pontos választ senki sem tudja, de mindkettő jól áll rá, nem igaz?
Kiemelkedő tények
- A Citroën 1968-ban megvásárolta a Maseratit, és az SM motorját a nulláról tervezték
- A 2,7 literes Maserati V6 körülbelül 170 lóerőt és ~235 Nm nyomatékot termel
- A 0-100 km/h gyorsulás 8,9 másodperc, a végsebesség gyári adatok szerint 220 km/h
- 1972-ben az Egyesült Államokban Motor Trend Az Év Autója díjat nyerte
- Összesen mindössze 12 920 darab készült belőle, a gyártás 1975-ben ért véget
Maserati V6: Egy házasság motorja
Itt a történet szíve, ezért figyelj jól. Amikor a Citroën megvásárolta a Maseratit, a célja egyértelmű volt: Az olaszok nagy teljesítményű motorisztikai tudását egyesíteni a saját hidropneumatikus felfüggesztési technológiájukkal. Vagyis az egyik oldal torta volt, a másik pedig fagylalt; a kettő összeillesztése mindenki álma volt, de senki sem próbálta ki.
Maserati legendás mérnökének, Giulio Alfierinek az a feladat jutott, hogy a nulláról tervezzen egy V6-ost. Alfieri megoldása pedig még ma is emlegetett mérnöki finomság: A motort úgy alakították ki, hogy a meglévő Maserati V8 gyártósorokon elő lehessen állítani. Ezért van szokatlan 90 fokos szög a hengersorok között. V6-os motoroknál ez a szög általában keskenyebb volt; Alfieri a gyakorlatot helyezte az ideál elé. Az eredmény? Egy alumínium karosszériájú, mindössze 140 kg súlyú, könnyű és kompakt motor. Ezt a motort mindig a firsteng tengely mögé szerelték; vagyis a nehéz amerikai V8-astokkal ellentétben, az SM egyensúlya teljes kardvívó finomságú volt.
De miért pont 2,7 literes, szokatlan űrtartalom? Itt az állam is beszáll. Franciaországban a háború utáni időszakban a "puissance fiscale" néven ismert, azaz adó lóerő szabályozások büntették a luxusautókat. A Citroën ezért tartotta kicsinek a motort; ez nem technikai választás volt, hanem az adó elkerülésének mérnöki reflexe. Három Weber karburátorral táplált, C114 kódú motor körülbelül 170 lóerőt és 235 Nm körüli nyomatékot termelt. Ugyanez a motoralcsalád később a Maserati Merakban és módosított formájában a több ezres példányszámban gyártott Biturbóban is tovább élt; még a Ligier JS2 is ezt a V6-ost használta. Vagyis az Alfieri motorja nem maradt kizárólag az SM-nél.
Verzióról verzióra, számról számra
Az SM gyártása során a motor- és váltó-kombinációk fejlődtek. 1972-ben megérkezett a Bosch D-Jetronic elektronikus befecskendezés, 1973-ban pedig a hengerűrtartalmat 3,0 literre emelték. Íme a verziók összefoglalása:
| Verzió | Motor | Teljesítmény | Gyártás |
|---|---|---|---|
| SM 2.7 (1970-72) | 2.670 cm3, 3x Weber karburátor | 170 PS | 7.133 darab |
| SM 2.7 Injection (1972-75) | Bosch D-Jetronic befecskendezés | 178 PS | 3.500 darab |
| SM 3.0 (1973) | 2.965 cm3 | 180 PS | 600 darab |
| SM 3.0 Automatique (1973-75) | 2.965 cm3, 3 fokozatú automatikus | 180 PS | 1.012 darab |
És még egy megjegyzés az érdeklődőknek: Egy SM-et tesztágyként használtak a Maserati által a Quattroporte II-hez fejlesztett, 4,0 literes, 260 lóerős V8-es motorhoz. Vagyis ez a karosszéria egy sokkal erősebb szörnyeteg hordozására is képes volt.
A hidropneumatikus varázslat és a szelet hasogató karosszéria

A motor csak a munka fele volt. Amit az SM-től valóban legendássá tett, az a Citroën hidropneumatikus zsenialitása volt. Gondolj csak bele: A jármű felfüggesztése önszabályozó hidraulikus rendszerrel működik. Bármilyen rossz is az út, a jármű megőrzi komolyságát; fékezéskor pedig az egész karosszéria egyenletesen süllyed le. Ez azt jelenti, hogy az autó ahelyett, hogy orrával belelépné az útba és felemelné a hátulját, inkább egy légyhez hasonlóan kiegyensúlyozottan áll. Ezt a négy sarokban elhelyezett tárcsafék biztosította, elöl belső elhelyezésű tárcsákkal.
A DIRAVI nevű kormányzás pedig önmagában egy lecke: teljesen hidraulikus, sebességérzékeny és öncen-telő. Parkoláskor egy ujjaddal elforgatod, autópálya-sebességnél viszont a rendszer megkeményedik. Két körrel tekerheted el zárásig, és amint elengeded, a kormány magától visszatér a középpontba. Ehhez képest 1970-ben ez szinte tudományos-fantasztikusnak tűnt. A korszak forgás közben automatikusan szinteződő fényszórói akkoriban az USA-ban illegálisak voltak; el tudod képzelni, egy autótechnológiát azért tiltanak be, mert túl fejlett!
A tervezésnél pedig a signatura Robert Oproné volt. Opron 1962-ben csatlakozott a Citroënhez, 1964-ben pedig a tervezési osztály vezetőjévé lépett elő. Az SM felülről nézve úgy néz ki, mint egy csepp: széles első nyomtáv, hátrafelé szűkülő nyomtáv, hátsó sárvédő szoknyák és Kamm-farok. A Citroën a bemutatónál 0,26-nak adta meg a légellenállási együtthatót; ez az érték később 0,339-ra módosult, de akkoriban is alacsonynak számított. Ennek köszönhetően a jármű a három Weber karburátoros, szerény hengerűrtartalma ellenére elérte a 220 km/h gyári sebességet, független tesztekben pedig 235 km/h-ig gyorsult. A motorháztető repülőgépipari minőségű alumíniumból készült, a külső elemek pedig króm helyett rozsdamentes acélból; a Michelin versenyekre fejlesztett üvegszálas kerekei pedig fele olyan könnyűek voltak, mint a sorozatgyártású kerekek.
"Concorde az úton": Díjak és ikonossá válás
Az SM nemcsak mérnöki csoda volt, hanem egy szimbólum is. A korabeli hatóságok a "Concorde az úton" becenevet adták neki; és ez a hasonlat nem volt indokolatlan. Ahogy a Concorde a repülés optimizmusának és a haladó technológiának jelképe volt, úgy az SM is ugyanazt a szellemiséget hordozta az autóvilágban.
A díjaknál tisztázzunk egy gyakran összekevert pontot: az SM nem nyerte meg az 1971-es Az Év Autója Európában versenyt; abban az évben harmadik lett, az elsőséget pedig a márkan belüli rivális, vagyis a Citroën saját modellje, a GS nyerte el. Az SM azonban igazi pályáját 1972-ben találta meg: megnyerte az Egyesült Államokban a Motor Trend Az Év Autója díjat, és ez akkoriban szinte egyedülálló siker volt egy nem amerikai jármű számára. A díj indoklásában az állt, hogy a jármű jobban megtestesíti az év autója szellemiségét, mint bárki más a világon. A Popular Science pedig arról számolt be, hogy a tesztelt járművek egyike sem rendelkezett olyan rövid féktávolsággal, mint az SM.
A motorsportban is szólt. Az SM megnyerte az első versenyén, a nehéz 1971-es Rallye du Maroc-ot; a Citroën rövid tengelytávú versenyváltozatot is fejlesztett belőle. Az érintett szakirodalomban az 1974-es rali világbajnokság és az 1975-ös Daytona győzelem állításai is keringenek, de ezt a két sikert megbízható levéltári források nem igazolják; az egyetlen igazolt nagy győzelem az 1971-es Marokkó Rali. Ennek a megkülönböztetésnek az ismerete fontos a legenda legendává téséét megvalósító tények megőrzése szempontjából.
Műszaki adatok: Mit mond az SM a számokban?
Nézzük meg a kíváncsian várt számokat. A gyári adatok szerint a karburátoros 2.7-es változat 170 PS teljesítményt, 220 km/h legnagyobb sebességet és 12,5 L/100 km fogyasztást kínált. A 0-60 mph gyorsulás 8,5 másodperc; a km/h-ban mért 0-100 km/h érték független teszteken 8,9 másodperc volt. A nyomaték értéke érdekes eset: a gyártó a nyomatékot nem közölte a hivatalos műszaki táblázatokban; a rendelkezésre álló, körülbelül 235 Nm érték másodlagos forrásokból származik, ezért nem adjuk meg biztos gyári adatként.
| Tulajdonság | Érték (SM 2.7, karburátoros) |
|---|---|
| Motor | Maserati C114 V6, 2670 cm3 |
| Teljesítmény | 170 PS (125 kW) |
| Nyomaték | Körülbelül 235 Nm (gyári közlés nélkül) |
| 0-100 km/h | 8,9 másodperc |
| Végsebesség | 220 km/h (gyári) |
| Váltó | 5 fokozatú manuális |
| Súly | 1450 kg |
| Gyártott darabszám | 12 920 (minden változat) |
Utolsó felvonás: Miért ért véget 1975-ben?
Mint minden szép történetnek, ennek is közeledett a vége, és elég ijesztő sebességgel. Az értékesítési számok maguk mesélik el a történetet: 1971-ben 4988 darabot eladott SM 1974-re mindössze 294 darabra, 1975-re pedig 115 darabra esett vissza. De mi történt?
Mindenki első gyanúsítottja az 1973-as olajválság; a korszak valóban gazdasági visszaeséssel küzdött. De a kép összetettebb. Ugyanabban az időszakban több üzemanyagot fogyasztó járművek kerültek piacra és keltek el. A valódi csapást az Egyesült Államok piacán az NHTSA 1974-ben életbe léptetett 5 mph lökhárító-szabályozása mérte: ez a szabály gyakorlatilag összeférhetetlen volt az SM változó magasságú hidropneumatikus felfüggesztésével, és az Egyesült Államok piacára tervezett változat halva született. És ott a karbantartási tényező is: A Weber karburátor beállításainak és a vezérműlánc karbantartásának elhanyagolása 60.000 km körül motormeghibásodásokhoz vezetett. Azaz az SM egy olyan jármű volt, amely helytelen gondozás esetén drágán tanította meg a tulajdonosát.
Az utolsó felvonás 1974-75-ben következett: A Citroën csődbe ment, és a Peugeot vette át a céget. Az új vezetés 1975 májusában döntött a Maseratitól való válásról és az SM gyártásának leállításáról. Az utolsó 135 SM a Ligier vichy-i gyárában készült. Összesen 12.920 darab SM-t gyártottak, így rövid, de intenzív életet élt.
Az örökség: Mit hagyott ránk az SM?
Bár a gyártás véget ért, a történet nem ért véget. A DIRAVI kormány sebességfüggő hidraulikus elve idővel az egész autóiparra kiterjedt; az SM dinamikus tulajdonságainak nagy része átkerült az 1974-ben megjelent és nagy sikert aratott Citroën CX-be. A váltó alkatrészei tovább éltek a Lotus Espritben, a motor pedig a Maserati Merakban folytatta útját. 1987-ben az SM World turbófeltöltős SM-je osztályrekordot döntve 325 km/h sebességet ért el Bonneville-ben; a karosszéria aerodinamikája a halála után is dolgozott.
A presztízs oldala is erős volt: Két SM présidentielle-t pontosan 37 éven át használtak a francia elnökök, és 1972-ben Pompidouval szállította II. Erzsébet királynő megnyitó körútját. Leonid Brezsnyev, Johan Cruijff és Carlos Santana nevek is SM-tulajdonosok voltak. 2005-ben az Automobile Magazine az SM-t a "100 Leg Nagyobb Otó Autó" listáján a 11. helyre tette. A Chapron által készített SM Mylord pedig 2014-ben árverésen 548.320 euróért kelt el.
De mi ennek a történetnek a lényege? Az SM két különböző autós kultúra - a francia hidropneumatikus kényelem és az olasz motorszenvedély - tökéletes szintézise lett. Alfieri 90 fokos V6-osa, Opron csepp alakú karosszériája és a DIRAVI hidraulikus mágiája találkozásakor megszületett az autótörténelem legkülönlegesebb GT-je. Rövid élete ellenére nem véletlen, hogy máig a gyűjtők kedvencei között van: Az SM nem csupán egy autó, hanem két ország mérnöki tehetségét egyetlen karosszériában egyesítő kiáltvány. És hadd mondjam el, mint 15 éves autórajongó: Ilyen bátor autókat már nem gyártanak.
Források
- Citroën SM
- The Citroën SM: The 1972 Motor Trend Car of the Year
- Car of the Year 1971
- Sadomasochistic: The Pleasures and Pains of the Citroën SM
- 50 Years ago: The Citroën SM - The Concorde of the Road
- 1975 Citroën SM Injection performance
- CITROEN SM (1970-1975)
- 1973 Citroën SM a smooth, Maserati-engined masterpiece
- 1974 Citroën SM V8: A Mystery No More
- Citroen SM Review