Hány liter üzemanyag kell a Le Mans megnyeréséhez?

Le Mansban az autó 24 óra alatt szabály szerint több ezer liter üzemanyagot éget el: mivel a táv meghaladja az 5.000 kilométert, autónként a teljes fogyasztás a verseny története során többször is átlépte a 2.000 litert. Ráadásul az üzemanyag itt nem csupán a tartályban álló folyadék, hanem az a stratégiai fegyver, amely eldönti a verseny győztesét. Hogyan dönt el tehát egy tank benzin két legendás márka közötti háborút? Nézzük meg.

Egy versenyautó hány liter üzemanyagot fogyaszt 24 óra alatt?

Légyünk őszinték: A mai Hypercarokhoz egyetlen hivatalos teljes literszámot sem tudok felmutatni, mert ez a szám nem szerepel a szabálykönyvben. De a rendelkezésünkre álló darabokat összeilleszthetjük. A nyertes autó 24 óra alatt 5.000 kilométernél többet tesz meg. A történelmi adatok azt mutatják, hogy ez a távolság versenyenként több ezer literrel fedezhető. Vagyis a kérdésre adott válasz nem benzinkúti számlaként, hanem inkább tartálykocsi-számlaként képzelhető el.

Hogyan működik ez? Gondold át: a saját autóddal egy tank üzemanyaggal talán 600-700 kilométert teszel meg. Le Mansban viszont a tartály néhány kör után kiürül, és a boxutcába hajtanak be. A Hypercarok a verseny során körülbelül 30 alkalommal tankolnak újra. Ez egyszerre 30 kis matematikai feladat megoldását jelenti: mikor álljunk meg, mennyit tankoljunk, cseréljünk-e gumit?

Összehasonlításul: az LMP2 kategóriás prototípusok Le Mans-speciális tartálykapacitása 75 liter. Vagyis nem is nagyon tér el egy átlagos családi autó tartályától. A különbség abban rejlik, hogy ezt a 75 litert sokkal hatékonyabban és sokkal gyorsabban használják el.

Az ACO üzemanyag-korlátai: Nem a sebességért, hanem a fogyasztásért folyó verseny

A Le Mans-t szervező szervezet a történelem bizonyos időszakaiban valami nagyon érdekeset tett: nem az autók sebességét, hanem az üzemanyag-fogyasztásukat korlátozta. Ehhez hasonlatos a helyzet: két barát ugyanannyi zsebpénzzel megy vásárolni, és nem az nyer, akinek több pénze van, hanem az, aki jobban tud költeni.

1975: Az olajválság tükröződése a box falán

Az 1973-as olajválság mindent megváltoztatott. Az ACO 1975-ben korlátozta az üzemanyag-jogot: csak azok az autók nyerhettek, amelyek 100 kilométeren legfeljebb 44 litert fogyasztottak. És mi a dolog érdekessége? Jacky Ickx és Derek Bell éppen e szabály alatt aratott győzelmet a Gulf-Mirage-szel. A szabályokat 1976-ban kissé enyhítették, de az üzenet nagyon világos volt: a Le Mans ezután az üzemanyag-gazdálkodás versenye lett.

Group C: Egy 2.600 literes matematikaórája

Az 1982-ben kezdődő Group C korszak az üzemanyag-korlátok leghíresebb színtere volt. Minden autó részére 2 600 liter üzemanyagot osztottak ki a futamra, legfeljebb 25 tankolási műveletet engedélyeztek, a tartályokat pedig 100 literben korlátozták. És az eredmény? A Porsche 956 a 2600 literrel 4899 kilométert tett meg - nagyjából 53 liter fogyasztással kilométerenként. Ugyanaz az Ickx és Bell kettős nyert újra, ezúttal Porschéval.

A következő évek még szigorúbbak lettek: 1985-ben a keretet 15 százalékkal csökkentették, 2210 literre mérsékelték. A győztes Porsche 956 ezúttal 5088 km-t teljesített kilométerenként 43 literrel - vagyis az autó megtanult hatékonyabban működni. De a korlátozások annyira szigorúak voltak, hogy az ACO a szórakoztató érték megőrzése érdekében visszatért az 1982-es keretekhez. 1989-ben a Sauber Mercedes 49 literre vitte le a fogyasztást kilométerenként. Ahogy látod, a vita máig tart: az energialimit versenyt kiegyensúlyozó eszköz, vagy a show-t megölő visszatartó erő?

Boxkihajtás: Hogyan tervezzük meg az üzemanyagterhet és a boxstratégiát?

Belehajtani a boxutcába könnyű; eldönteni nehéz. A verseny során körülbelül 30 újratankolás történik, és minden plusz kiállás több mint egy perc veszteséget jelent. Ha megnézed a verseny teljes versenyidejét, megérted, mennyire nehezek ezek a percek: egy perc megváltoztathatja egy több órás csata sorsát.

A stratégia így működik: az üzemanyag és a boxban töltött idő összefügg egymással. Ha több üzemanyaget tankolsz, tovább állsz a boxban, de tovább maradhatsz a pályán. Ha kevesebbet veszel, gyorsabb vagy a boxban, de gyakrabban kell kiállnod. A Toyota a 2012 előtti időszakban pont az ellenkezőjét próbálta ki: agresszív korai stratégiát alkalmazott, korábban tankolt a riválisainál, és tiszta pályán nyert időt. Vagyis néha az együtt kiállás előnyt jelent ahhoz képest, ha senki nem áll ki.

A szervizidők is a taktika részei: két kerékcsere körülbelül 5 másodperc, négy kerék körülbelül 12 másodperc. Tehát a "tankolás közben cseréljük le a kerekeket is" kérdése valójában matematikai probléma.

Hibrid rendszerek és az energiavisszanyerés: Az új korszak győzelmi kulcsa

A 2012-es szabálykönyv megnyitotta az ajtót a hibrid autók előtt, és az eredmény azonnal megjött: Az Audi R18 e-tron quattroja lett ugyanabban az évben az első autó, amely hibrid technológiával nyert. Ennek az autónak lendkerék típusú energiavisszanyerő rendszere volt; a Toyota, Porsche és Audi LMP1-es autóiban viszont az akkumulátoros megoldást könnyebb volt megvalósítani. Egyszerűen megfogalmazva: fékezéskor a hőként általában elvesző energia egy tárolóba (lendkerékbe vagy akkumulátorba) kerül, és a pálya hosszú egyenesein újra erővé alakul.

A mai Hypercar szabályok szerint az égő motor és az elektromos hibrid rendszer együtt legfeljebb 785 lóerőt (585 kW) tudnak termelni. Tehát az üzemanyagtakarékosság már nem csak annyit jelent, hogy "kevesebb benzint fogyasszunk"; a tárolt elektromos áram megfelelő helyen és megfelelő időben történő felhasználása is üzemanyag-stratégia.

Ennek a történetnek egy régebbi fejezete is van: 2006-ban az Audi R10 TDI lett az első dízelmotoros prototípus, amely megnyerte Le Mant. 2009-ben a Peugeot nyert dízel részecskeszűrős autójával, és a két márka öt éven át V12 TDI motorokkal versenyzett. Mindegyik közös vonása ez: Le Mans továbbra is a motortechnológia tesztpályája - a közvetlen benzinbefecskendezéstől a hibridig számos újítást itt próbálnak ki először, majd viszik át az utakon közlekedő autókba.

A Ford-Ferrari háború és az üzemanyag-stratégia ablakából született legendák

Az 1966-os Le Mans arról ismert, hogy a Ford GT40 Mark II-vel legyőzte a Ferrarit - a 2019-as "Ford v Ferrari" film is ezt a történetet meséli el. Bár a feljegyzésekben nem az üzemanyag-stratégia szerepel a verseny meghatározó tényezőjeként, a tartóssági verseny megnyerésének nem az egyetlen útja a sebesség; az üzemanyagnak, a gumiabroncsoknak, a pilótáknak és a tervnek mind 24 órán át ki kell bírnia. A Ford győzelme pontosan ezért legendás: Az olasz rivális hosszú ideje töretlen vezetésének megtörése egy tartósabb géppel.

A márkák általános képe is szorosan összefonódik az üzemanyag- és technológiai stratégiával: A Porsche 19 összesített győzelemmel a legsikeresebb gyártó (az első 1970-ben a 917 KH-val, az utolsó 2017-ben a 919 Hybrid del). Az Audi 12 győzelemmel a második helyen áll; a közvetlen benzinbefecskendező rendszer a versenyautó üzemanyag-fogyasztásának és gázreakciójának optimalizálásával járult hozzá ehhez a sikerhez. Tehát minden legendás márka mögött, a motor mellett ott ül egy üzemanyag-mérnök.

Megújuló üzemanyag és hidrogén: Le Mans zöld kísérlete

2022 óta minden le mans-i autó 100%-ban megújuló, szőlőtörköélyből előállított üzemanyagot használ. Ennek az üzemanyagnak az életciklusa során legalább 65%-os CO2-csökkentés érhető el. Tehát egyrészt egy 24 órán át több ezer liter üzemanyagot fogyasztó verseny, másrészt ezt a fogyasztást úgy tervezik újra, hogy a lehető legkevésbé károsítsa a környezetet - véleményem szerint ez az irónia a verseny egyik legérdekesebb aspektusa.

Egy lépéssel tovább is van: a hidrogén. Az ACO és az energiacégek között hidrogén-együttműködés létezik, és a Mission H24 prototípust rendszeresen tesztelik a pályán. Sőt, az, hogy a hidrogén-utántöltés 700 bar nyomáson, a hagyományos tankoláshoz hasonló idő alatt elvégezhető, komoly előnyt jelent a hosszú tartóssági versenyek számára. Egy olyan csapat számára, amely nem szeretne perceket vesztegetni a boxban, ez megváltoztathatja a játék szabályait.

A nézői oldal is átláthatóbbá vált: A FIA WEC 2026 júniusától elérhető "Virtual Energy Tank" funkciója valós időben mutatja minden Hypercar és LMGT3 autó üzemanyag- és kiosztott energia-szintjét. Tehát amíg a kanapédon ülsz, láthatod, hány liter maradt a képernyőn látható autó tartályában - a versenystratégia már nem a paddock titka, hanem a néző tenyerébe került.

Az üzemanyagtakarékosság meghozza a győzelmet?

Rövid válasz: nyerhet, sőt néha nyer is. A versenyzőknél létezik egy "lift-and-coast" nevű technika: az egyenes végén korábban engedik a gázt, és a fékezésig motorfékkel lassítanak. Így egy stint tovább tart, és egyes boxkiállások teljesen kihagyhatók. Ne feledd: minden kihagyott boxkiállás több mint egy perccel egyenértékű időt jelent a pályán.

Ha engem kérdezel, ez Le Mans igazi története: nem a leggyorsabb autó nyer, hanem az, amelyik a legokosabban bánik az üzemanyagával. Az 1975-ös 44 literes limitektől a mai hibrid és hidrogénkísérletekig a több mint 100 éves történelem közös nevezője mindig ugyanaz maradt. Szerinted tíz év múlva is benzint fog fogyasztani a nyerő autó, vagy teljesen más energiával hajt be majd a boxutcába?

Források

• Boxkiállási taktikák: fontos tényező a Le Mans-i 24 Óráson
• A Le Mans-i 24 Órás a környezet szem előtt tartásával
• Tankolás az LM P2 prototípusokon
• Le Mans-i 24 Órás - Wikipédia
• Le Mans Hypercar - Wikipédia
• Hogyan működik a Le Mans-i 24 Órás? Útmutató kezdőknek
• A Le Mans-i 24 Órás versenyautói 100% megújuló üzemanyagot használnak
• Merülj el a Le Mans-i stratégia szívében az új FIAWEC+ funkciókkal
• 2020-as Le Mans Prototype Hypercar műszaki szabályzat
• Le Mans-i győzelem a TOYOTA RACING számára
• Le Mans (Audi)
• Le Mans-i 24 Órás: minden, amit tudnod kell
• Hogyan győzte le a Ford a Ferrarit az 1966-os Le Mans-i 24 Óráson
• A Lift and Coast mesteri alkalmazása