Kiegyensúlyozó tengely: A motorrezgések féken tartására szolgáló technológia

Hallgassa meg a soros négyhengeres motort nyitott motorháztető mellett, és figyeljen oda arra a finom, magas frekvenciájú vibrációra, amely a kormányon jelentkezik, ahogy a fordulatszám emelkedik. E rezgés forrása legtöbbször nem gyártási hiba vagy kopás; a motor geometriájának természetéből fakad. A főtengelyen lévő ellensúlyok csak a probléma egy részét oldják meg. A maradék részt, vagyis a másodrendű rezgést, speciális tengelyek nélkül nem lehet megszüntetni, amelyek a főtengely fordulatszámának kétszeresével forognak. E tengelyek, vagyis a kiegyensúlyozó tengelyek, több mint száz éve a motormérnöki munka egyik legelegánsabb egyensúlyi megoldása.
A rezgés a motor geometriájából ered
Egy dugattyús motorban a dugattyúk és a hajtókarok lineárisan mozognak oda-vissza, miközben a főtengely forog. E két mozgástípus összekapcsolása a termodinamikától függetlenül tisztán mechanikai problémát teremt: a hajtókar a főtengely fordulata során nem viselkedik szimmetrikusan. A dugattyú által megtett út a felső holtpont közelében nem azonos az alsó holtpont közelében megtett úttal. Ez az aszimmetria minden főtengely-fordulatnál kétszer hoz létre nettó függőleges erőt.
Egy soros négyhengeres motorban az 1. és 4., illetve a 2. és 3. számú dugattyúk szimmetrikus párokat alkotnak, és az elsőrendű erők nagyrészt kioltják egymást. De a másodrendű erő, vagyis a főtengely fordulatszámának kétszeres frekvenciáján oszcilláló függőleges erő ebben a konfigurációban nem semmisül meg; sőt felerősödik. Ez az erő a fordulatszámmal négyzetesen nő: ha a fordulatszám megduplázódik, a másodrendű erő négyszeresére nő. Ahogy a lökethossz nő, a dugattyúgyorsulások közötti különbség nő, ahogy a hengerátmérő növekszik, pedig a dugattyú tömege nő, így a probléma nő.
Ezért a gyakorlatban egy küszöbérték alakul ki: a körülbelül 2,0 és 2,4 litert meghaladó térfogatú soros négyhengeres motoroknál a másodrendű rezgés általában olyan méretet ér el, amelyet tartókkal már nem lehet elnyomni, és a kiegyensúlyozó tengely szinte szabvánnyá válik. A kis térfogatú motoroknál viszont a rezgés legtöbbször olyan alacsony, hogy tengelyre nincs szükség.
Miért nem elegendők a főtengely ellensúlyai?
E a téma leggyakrabban feltett kérdése. A főtengelyen lévő ellensúlyok a főtengely fordulatszámával forognak, és csak azokat az elsőrendű erőket tudják kiegyensúlyozni, amelyek a főtengely fordulatszámán oszcillálnak; ráadásul csökkentik a főcsapágy terheléseit. A másodrendű erő viszont a főtengely fordulatszámának kétszeresén oszcillál. Egy tömeg, amely a főtengely fordulatszámán forog, bármilyen súlyú is legyen, nem tudja semmissé tenni egy kétszeres frekvencián oszcilláló rezgést. Mivel a frekvenciák nem egyeznek, még az egyenlet felállítása sem lehetséges. E rezgés megszüntetéséhez elengedhetetlen egy kétszeres sebességgel forgó tömeg.
Kiemeltek
- A kiegyensúlyozó tengely ötletét Frederick W. Lanchester szabadalmaztatta 1907-ben.
- A kettős kiegyensúlyozó tengely a főtengely fordulatszámának kétszeresével ellentétes irányban forog, és semmissé teszi a másodrendű függőleges erőt.
- Soros háromhengeres motoroknál egyetlen tengely egyensúlyozza ki a végről végre történő kilengést, a főtengely fordulatszámán.
- A Mitsubishi 1976-ban a Colt Celeste 2000-rel vitte a rendszert sorozatgyártásba.
- A természetes, kiegyensúlyozott konfigurációk (soros hatos, Boxer hatos, V12) nem igényelnek kiegyensúlyozó tengelyt.
Hogyan működik a kiegyensúlyozó tengely?

A megoldás logikája az ellenkező erő előállítása. Két tengely excenter-súlyokat hordoz, a főtengelyről fogaskerék- vagy szíjhajtással kap meghajtást, és egymással ellentétes irányban, a főtengely fordulatszámának pontosan kétszeresével forog. A fázisokat úgy állítják be, hogy a súlyok által termelt centrifugális erők függőleges komponensei összeadódnak, a vízszintes komponenseik pedig egyenlő és ellentétes mivoltuk miatt kioltják egymást. A keletkező nettó függőleges erő a motor másodrendű rezgésével azonos frekvenciájú és pontosan ellentétes fázisú; így a két erő kioltja egymást.
A tengelyek elhelyezése is a mérnöki döntés része. A hagyományos elrendezésben a két tengely a motor két oldalára kerül, az egyik a forgattyústengely tengelyvonala közvetlenül fölé, a másik magasabbra. A Mitsubishi 1975-ben bemutatott Astron 80 motora helyette az egyik tengelyt kifejezetten magasabbra helyezve hozta az első olyan konstrukciót, amely a sebességváltozások tehetetlenségéből eredő, a forgattyústengely tengelye körül ható másodrendű fordulónyomaték-párt is kiegyensúlyozza. Az új generációs motorokban a csomagolási előny érdekében olyan konstrukciók is láthatók, ahol a tengelyeket a kartérbe építik be.
Egy fontos korlát is létezik: a kiegyensúlyozó tengelyek nem csökkentik a főtengely saját, önmagán belüli csavaró rezgéseit. Az ő feladatuk a motorblokk és a karosszériába továbbított rezgés fékezése; a forgattyú belső dinamikájával más elemek, például a harmonikus lengéscsillapító foglalkoznak.
A háromhengeres motorok más jellegű problémája: a végről-végre ingadozás
A háromhengeres motorok kiegyensúlyozása első ránézésre meglepő. A 240 fokos gyújtási időköznek köszönhetően, amely a 720 fokos teljes ciklust osztja el három henger között, a dugattyúk és a forgattyúkarok együttes tömegközéppontja állandó marad; nettó függőleges vagy oldalerő nincs. A gond azonban nem az erők nagyságában, hanem a hatáspontjaikban van. Az erők a főtengely három különböző pontján hatnak, és keletkezik egy a tengelyt végről-végre döngető erőpár, vagyis elsőrendű billegő rezgés.
Itt a megoldás egyetlen kiegyensúlyozó tengely. Ez a tengely a főtengely fordulatszámával, de ellentétes irányban forog, mindkét végén súlyt hordoz, és a végeken lévő dugattyúmozgásokkal ellentétesen mozogva kioltja a végről-végre ingadozást. A háromhengeres motoroknál elegendő, hogy a tengely a főtengellyel azonos fordulatszámon forogjon; mert a gond nem másodrendű, hanem elsőrendű erőpár.
Tengely nélkül is létezik megoldás: a Ford 1.0 EcoBoost példája
Nem minden háromhengeres motor követi ezt az utat. A Ford 1.0 EcoBoost kiegyensúlyozott motorránta fel figyelmet anélkül, hogy valaha is kiegyensúlyozó tengelyhez nyúlna. A mérnökök itt kiegyensúlyozatlan lendkerék és szíjtárcsa használatával azt választották, hogy az elsőrendű rezgést a függőleges tengelyről az oldalirányú tengelyre terelik át. A választás logikája egyszerű: az oldalsó rezgést a motortartók és a tengelykapcsoló csillapítása könnyebb elnyelni, mint a függőleges rezgését. Ez a megközelítés megszünteti a tengely költségét, súlyát és súrlódását is; mert egy háromhengeres motorhoz hozzáadott kiegyensúlyozó tengely olyan ára, amely a konfiguráció hatékonysági nyereségének egy részét visszaveszi.
A háromhengeres motor rezgéscsillapítás terén még fejleszthető terület. Az elasztikus fogaskeréket használó új generációs kiegyenlítő fogaskerék tervek azt mutatják, hogy a rezgés akár 99 százalékkal is csökkenthető a merev fogaskerékhez képest. A hibrid és hatótáv-hosszabbító alkalmazásokban az alacsony rezgésű háromhengeres megoldások aktív mérnöki kutatási téma.
Lanchestertől a sorozatgyártásig: Történelmi út
A kiegyensúlyozó tengely szellemi atyja a brit mérnök, Frederick W. Lanchester volt. Lanchester 1907-ben szabadalmaztatta a soros motorok kiegyensúlyozási problémájának megoldását . A szabadalmat azonban évtizedekig tartott, míg sorozatgyártássá vált. Ezt a hidat a Mitsubishi építette meg: a cég a Lanchester-szabadalom licencelésével a rendszert 1976-ban a Colt Celeste 2000 modellben vitte utakra, majd az Astron 80-mal finomította a tervezést.
Ezután a hullám szélesedett. A Fiat-csoport a Lambda motoralcsalád erős egységében; a Saab 9000 és a Porsche 944-et is beleértve számos gyártó erős soros négyhengeres motoraiban Mitsubishi-licenc alapján használt kiegyensúlyozó tengelyt. A Porsche 944 S2 és a 968 háromliteres soros négyese a mai napig a modern autókban látott legnagyobb négyhengeres motorok egyike, és ehhez a térfogathoz csak dupla kiegyensúlyozó tengellyel lehetett eljutni.
A felhasználási terület nem is korlátozódik a soros négyesre. A motorkerékpár világában a Yamaha TRX850 és a TDM850 270 fokos főtengelyével tengelyt használ; a BMW a GS párhuzamos ikreknél tengely helyett csuklós ellen-súlyozott alternatív megoldást választ. Soros öthengereseknél és egyes V6-osoknál a billenő mozgás csökkentésére találkozhatunk tengelyekkel.
Mely motoroknak nincs szükségük kiegyensúlyozó tengelyre?
Egyes konfigurációk geometriailag önmagukat kiegyensúlyozzák. A flat-négyesnél az egymással szembeni dugók ellentétes irányban mozognak, és az erők természetes módon kioltják egymást. Soros hatos és Boxer hatos motoroknál az első és másodrendű erők, valamint a billenő párok kiegyensúlyozottak; a V12 belső kiegyensúlyozása szinte tökéletes. Ezért egy soros hatos motorban kiegyensúlyozó tengelyt keresni hiábavaló; a gyártók sem teszik bele.
A kis térfogatú soros négyhengeres motorokban is gyakran nincs tengely; a rezgést megerősített blokkal, hidraulikus motorágyakkal és könnyített dugókkal elfogadható szintre csökkentik. Ezzel szemben a komfortigények emelkedése újra elterjedtté tette a tengely használatát a két liter feletti motoroknál.
A kiegyensúlyozó tengely visz teljesítményt? Az előny és az ár számítása
A teljesítménykörökben időnként a tengely kiszerelése vitatémává válik. A kritikusok két pontra hívják fel a figyelmet: a tengely forgó tömegként parazita ellenállást hoz létre, és a hajtásnak a motor kimenetének kis hányadát fogyasztja el. Ellenkező vélemény is létezik: egy kiegyensúlyozatlan motor saját rezgése is energiát emészt fel, így a tengely kiszerelése összességében több veszteséget okozhat. Pontos lóerő számot nem igazolt gyártói adat; ezért itt mérhető állítást feltenni nem lenne őszinte.
A tengely eltávolítása emellett biztonsági kérdés is. Egy elszakadó hajtószíj vagy beragadó motor végzetes lehet; ezért a tengely eltávolítását inkább hosszú élettartamú módosításnak tekintik, mint teljesítménynövelő átalakításnak. Gyári motortámaszokkal a rezgéskülönbség amúgy is alig érzékelhető. Másrészt, ha az eltávolított tengely kiegyensúlyozatlan tömegeit nem semmisítik meg, a jármű rázkódva működik; az olajszivárgás és a nyomásvesztés kockázatát sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Összefoglalva a probléma tiszta válasza a következő: a kiegyensúlyozó tengely az dugattyúgeometriából eredő és a főtengely fordulatszámának kétszeresénél ingadozó másodrendű függőleges erőt, a kétszeres sebességgel ellentétes irányban forgó excenter súlyokkal előállított ellenerővel semmisíti meg; hengeres motoroknál pedig a végről-végre hullámzást egyetlen, főtengely fordulatszámán forgó tengellyel egyensúlyozza ki ez a rezgéscsökkentő rendszer. Az ára a súly, a súrlódás és a költség; a nyeresége pedig egy kifinomult működési karakter és a hosszú utak kényelme. Ezért minden motorgyártó a konfiguráció természetes egyensúlya és a hengerűrtartalmi küszöb közötti mérleg alapján dönti el, hogy kerül-e rá tengely.
Források
- Balance shaft
- Engine Configuration and Smoothness
- Balancing means for reciprocating engines (US1163832A)
- Balancer structure for three-cylinder engines (US4565169A)
- How Engine Balance Shafts Work (In 60 Seconds)
- The twin counter balance shafts
- Why do inline engines need balance shafts
- Pros and Cons to removing the balance shafts
- Structure design method of new balanced vibration reduction gear for the three cylinder engine