Otomobilgi.comOtomobilgi.com
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • FŐOLDAL
  • HÍREK
    Törökországi Autóipari Hírek
    Globális automobilipari hírek
    Törökországi motorsport hírek
    Globális Motorsport Hírek
  • AUTÓK
    BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
    • Belső égésű modellek
    • Belső égésű motor technológiák
    • Üzemanyag és fogyasztás
    • Kibocsátás és Környezet
    • Belső égésű motor tulajdonjoga
    • Belső égésű autómobilok története
    ELEKTROMOS
    • Elektromos modellek
    • Villanyautó-technológiák
    • Töltés és infrastruktúra
    • Akkumulátortechnológia
    • Hatótávolság és fogyasztás
    • Elektromos tulajdonlás
    • Elektromos autók története
    HIBRID
    • Hibrid modellek
    • Hibrid rendszerek
    • Akkumulátor és töltés
    • Fogyasztás és Hatékonyság
    • Hibrid tulajdonlás
    • Hibrid autó története
    SUPERCAR
    HYPERCAR
  • TECHNOLÓGIA
    Vezetőtámogató rendszerek
    Biztonsági technológiák
    Világítási és Látási Technológiák
    Infotainment és kapcsolat
    Önvezető üzemmód és a mesterséges intelligencia
    A Jövő Technológiái
  • ÚTMUTATÓK
    Vásárlási útmutatók
    Értékesítési útmutatók
    Karbantartás és használat
    Tulajdonjog és költségek
    Gumi és Felni
    Biztosítás és műszaki vizsga
  • TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
    Autótörténelem
    Ikonikus Modellek
    Klasszikusok és Gyűjtemények
    Törökország autóipari története
    Autótervezés
    Az autó és a populáris kultúra
  • MOTORSPORT
    Formula 1
    Rali (WRC)
    Rallykrossz
    MotoGP
    Formula 2 & Formula 3
    Kartozás
    Le Mans-i 24 Órás
    WEC
    NASCAR
    IndyCar
    DTM
    GT Versenyek
    Drift
    Drag Versenyek
  • ISMERJEN MEG MINKET
    RÓLUNK
    KAPCSOLAT
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  1. FŐOLDAL
  2. TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
  3. Autótörténelem
  4. Marmon Wasp: Az első Indy 500-et 110 lóerővel megnyert autó

Marmon Wasp: Az első Indy 500-et 110 lóerővel megnyert autó

  • Autótörténet
  • Szerző: Lütfi Mete Odabaşı
  • Létrehozás: 17 november 2026
Együléses kialakítás, hegyes darázsfarok és a történelem első visszapillantó tükröje: a 110 lóerős Marmon Wasp 1911-ben megnyerte az Indianapolis 500-at, és egyedülváltoztatta meg a versenyautók jövőjét.
Együléses kialakítás, hegyes darázsfarok és a történelem első visszapillantó tükröje: a 110 lóerős Marmon Wasp 1911-ben megnyerte az Indianapolis 500-at, és egyedülváltoztatta meg a versenyautók jövőjét.

1911. május 30., Indianapolis. A pályán 40 autó van, a lelátókon körülbelül 80 ezer ember, és a rajtrács mögött egy sárga autó áll, amely a 28. helyről fog elindulni: Marmon Wasp. Mindenki autója kétüléses, egy pilótával és egy szerelővel. Ez a sárga autó viszont csak egy ülőhelyet kínál, teste olyan, mint egy hegyes méhcsípés, a motorháztetőn pedig valami olyasmi, ami addig egyetlen versenyautón sem volt látható: egy visszapillantó tükör. De hogyan nyerte meg ez a furcsa, együléses autó az első Indianapolis 500-at? Ha készen állsz, belevetjük magunkat a motorsport történetének egyik leghűvösebb "kevesebb, de jobb" történetébe.

Ez az oldal pontosan erről szól: Ray Harroun Marmon Wasp-ja, az 1911-es Indianapolis 500 megnyerésének története, a világ első versenyen használt visszapillantó tükrének és a ma IndyCarnak nevezett világ születése. Kezdjük.

Hogyan született meg az Indianapolis Motor Speedway?

A történet még a versenynél is korábban kezdődik. Carl Fisher nevű vállalkozó 1906-ban felvetette az ötletet egy olyan magánlétesítményről, ahol autókat lehetne tesztelni, és 1909-ben Indianapolis külterületén, egy 328 holdas farmterületen gigantikus pálya épült. Eleinte számos rövid versenyt rendeztek; de Fisher és partnerei egy bizonyos ponton koncepciót váltottak: a rövid futamok helyett évente egyszer egy hatalmas show-t rendeznek. 500 mérföld. Egyetlen verseny. A kor leggazdagabb díjalapja.

Így született meg az első Indianapolis 500. 1911. május 30-án 46 nevezésből 40 autó indult el, és megtörtént az autóverseny-történelem első ismert, mozgó rajtja: az autók ötösével álltak fel, kivéve egy Benz-t, amely egyedül maradt hátul, és Fisher által vezetett pace car vezetésével körözve alakult ki a rajtrács. A mai Indy 500 nyitóceremóniáinak alapja éppen arra a napra nyúlik vissza.

Mi az a Marmon Wasp, és miért volt ennyire más?

Ray Harroun ikinci koltuğu atıp yerine bir ayna koyduğunda, otomobillerin hızını artıran şeyin para değil cesur mühendislik olduğunu kanıtladı.

Először is nézzük meg a kor versenyautóit. Mindkettő kétüléses: egy pilóta és egy úgynevezett "riding mechanic", vagyis utas-szerelő. Ez a szerelő nemcsak az autóval foglalkozott, hanem hátrafordulva jelentette az érkező autókat is; vagyis olyan volt, mint egy élő visszapillantó tükör. Harroun, aki a Nordyke & Marmon mérnöki csapatában dolgozott, teljesen másképp gondolkodott: teljesen eltávolította a második ülést.

Az eredmény? Az autó megszabadult egy személy súlyától, a karosszéria szűkebb lett, és a hegyes haluszony alakú farokkal sokkal áramvonalasabbá vált. A kortársai szerint a Wasp kétségtelenül "simaabb" autó volt. A neve is innen ered: sárga karosszériája és tűhegyes farka miatt egy darázsra hasonlított. Könnyű alumínium vázával ez a jármű körülbelül 2.200 font (kb. 1.000 kg) súlyú volt, és teljesen kihívta a kor versenyrendezését.

Kiemelt adatok

  • Az első Indy 500 győzelem: 1911. május 30., Ray Harroun és a Marmon Wasp
  • Átlagsebesség: 74,602 mph (kb. 120 km/h), az idő 6 óra 42 perc 8 másodperc
  • A világon az első versenyen használt visszapillantó tükör a Wasp motorháztetőjén volt
  • Harroun, aki 200 körből 88-at vezetve ért célba, a verseny után befejezte pályafutását

Technikai adatok

De mi volt ezautóban? A főáramú intézményi nyilvántartások alapján vett értékek a következők:

TulajdonságÉrték
MotorFolyadékhűtésű, soros 6 hengeres (flathead)
Hengerűrtartalom477 cu in (kb. 7,8 L)
Teljesítmény110 LE
NyomatékA gyártó nem közölte
Váltó4 fokozatú, hátsókerék-meghajtás
TömegKb. 2200 font (~1000 kg)

A 110 LE ma kevésnek hangzik, nem igaz? De 1911-ben egy majdnem egy tonnás autóhoz ez komoly erő volt. A 0-100 km/h gyorsulási érték sem hivatalos nyilvántartásokban, sem megbízható forrásokban nem szerepel; a gyártó nem közölte. Emellett egyes adatbázisokban 9,8 L-es hengerűrtartalom és 140 LE-s értékek is keringenek; ezek az értékek nem egyeznek meg az Indianapolis Motor Speedway Múzeum és az intézményi nyilvántartások által közölt 477 cu in / 110 LE adattal, és a főáramú álláspont szerint nem elfogadottak.

Hogyan született meg az első visszapillantó tükör?

Bugün arabanızda sıradan bulduğunuz geri görüş aynası, 1911'de Ray Harroun'un Marmon Wasp'ıyla Indy 500 tarihinde bir devrim başlattı.

Íme a történet legszórakoztatóbb része. Mivel Harroun egyszemélyes autóval versenyzett, kritikák zápora kezdődött: mellette senki sem néz hátra, ez a biztonság szempontjából felelőtlenség. Harroun válasza viszont bekerült a történelembe: egy tükröt szerelt a motorháztetőre. Ezt széles körben elfogadják az első, automobilon és versenyben használt visszapillantó tükör ismert példájaként; egyes források inkább azt mondják, "valószínűleg az első", de a tény az: addig senki sem látott ilyet versenypályán.

Az ötlet eredete is külön szép részlet: az inspiráció állítólag egy chicagói lóversenykocsiból származott. Tehát az a tükör, amelyet a te autódban minden nap használsz, és teljesen hétköznapinak tartasz, 1911-ben forradalmi találmánynak számított. Harroun magát egy lovas versenyzőhöz hasonlította, és azt mondta, a győzelem nem az övé, hanem az autóé: szerinte a Marmon nyerte meg az 500-at, ő csak véletlenül ült a volánnál. Ez volt az alázatos mérnök.

Versenynap: Egy 6 órás 42 perces türelemteszt

Altı saat kırk iki dakikalık dayanıklılık sınavında 110 beygirlik Marmon Wasp, Indianapolis'in ilk zaferini tek başına ve aynasız kazanmadı; tarih onu geri görüş aynasıyla yazdı.

500 mérföld, 200 kör. Harroun stratégiája nagyon egyértelmű volt: nem a sebesség, hanem az állandóság. És működött. Az egész verseny alatt csak 3 gumiabroncs-cserét végzett, ráadásul mindet ugyanazon a keréken. A célnál a négy eredeti gumiabból három még mindig az autón volt. Összehasonlításul: A második helyen végző Ralph Mulford a Lozier-jével összesen 14 alkalommal kényszerült gumit cserélni, és az 193. 193. körben már a felni is leszedve tért vissza a boxba. A verseny utáni győzelmi vitához egy ilyen gumikülönbség is hozzájárult, de a hivatalos eredmény véglegesen Harroun javára dőlt el.

A verseny drámája sem maradt el. A 13. körben Arthur Greiner Amplexénél a gumi-felni leválása következtében tömeges baleset történt, és Greiner szerelője, Samuel Dickson életét vesztette; ez volt a verseny egyetlen halálos balesete, és ideiglenesen a pontozást is felborította. A pályán felgyülemlett olaj miatt a vezetőség homokot szórt. Harroun viszont átadta a kormányt Cyrus Patschke-nek, amikor 150-160 mérföld környékén fáradtsági jeleket mutatott; Patschke körülbelül 100 mérföldön keresztül vitte előre az autót, majd Harroun vette át újra. Ez a pótoló versenyzői gyakorlat az adott korszak szabályain belüli lépés volt.

A célvonal: 6 óra 42 perc 8 másodperc, 74,602 mph (kb. 120 km/h) átlagsebességgel. Harroun volt a verseny legtöbbet vezető versenyzője 88 körrel. A második helyet Ralph Mulford (Lozier), a harmadikat David Bruce-Brown (Fiat) szerezte meg. A győzelemért fizetett díj nagyságáról eltérő adatok szerepelnek a feljegyzésekben: míg a hivatalos eredmények 14.250 dolláros győzelmi díjról szólnak, addig az is elhangzik, hogy az első helyezett 10.000 dollárt kapott, és Harroun ezzel a pénzzel vonult nyugdíjba.

Miért vonult vissza Harroun a csúcson?

Ray Harroun, ilk Indy 500'ü 110 beygirlik Marmon Wasp ile 6 saat 42 dakikada kazanmıştı; zaferin sırrı, yarış tarihinin ilk geri görüş aynasıydı.

Íme a részlet, amit a legtöbben nem tudnak: Harroun már az 1910-es szezon végén visszavonult volna. A Marmon meggyőzte, hogy térjen vissza egy "utolsó versenynek" szánt futamra, és Harroun vonakodva foglalta el a helyét a rajtrácson. Majd megnyerte az első Indy 500-at, és soha többé nem versenyzett. Pályafutását a világ legnagyobb versenyének megnyerésével, a csúcson zárta le. Még a búcsú is stílusos, nem igaz?

De nem szakadt el a motorsporttól: csapattulajdonosként olyan nevekkel, mint Eddie Rickenbacker, Maxwell autókat versenyeztetett, és úttörő versenyautó-építőként vonult be a történelembe. Harroun, aki 1879 és 1968 között élt, mérnöki és bajnoki.identityje révén az amerikai motorsport egyik alapító alakja lett.

Miért ez a verseny a mai IndyCar kezdete?

Ha röviden kell válaszolnunk: az első Indianapolis 500-at Ray Harroun nyerte egy Marmon Wasp-pal, 1911. május 30-án, 74,602 mph átlagsebességgel és 6 óra 42 perc 8 másodperces idővel; ez a győzelem egy egyszemélyes, az első hátsó látótükröt hordozó versenyautóval született meg, és az amerikai nyitottkerékkörversenyzés szimbolikus kezdőpontja lett.

A hatás hosszú távú volt. 1934-től kezdve a rajtfelállás a mai klasszikus Indy-felállásra váltott: 11 sor, soronként 3 autó, és ez a rendszer máig érvényes. A boxutca-kultúra Indianapolisból az egész amerikai motorsportra átterjedt. Harroun egyszemélyes tervezését pedig a nyitottkerék-versenyautó fogalmi őseként emlegetik.

Van egy látványos összehasonlítás is: Harroun 1911-es bajnoki sebessége az 1922-es Indy 500-on csak a 10. rajthelyre lett volna elég. Egyetlen évtized alatt az Indy-autók sokkal kisebbek, könnyebbek és technológiaileg sokkal fejlettebbek lettek, mint a személyautók. A Wasp által elindított innovációs láz soha nem állt meg; ma, a technológiai lánc első láncszemeként, az aeroscreentől a hibrid erőforrásig, ott áll az a sárga autó, amelynek fara a méhéhez hasonlóan hegyes.

Gyakran Ismételt Kérdések

Ki és milyen autóval nyerte meg az első Indy 500-at?

Ray Harroun nyerte meg a 32-es rajtszámú Marmon Wasspal. A 28. rajthelyről indult, a 200 kört 6 óra 42 perc 8 másodperc alatt teljesítette, és 74,602 mph-es átlagsebességével hivatalosan őt hirdették ki győztesnek.

Visszapillató tükör tényleg itt használták először?

Széles körben az első versenyen használt visszapillató tükrörként fogadják el. Mindazonáltal az "első ismert példa" kifejezés pontosabb; egyes források a határozott kijelentés helyett azt mondják, hogy "nagy valószínűséggel az első". Egy dolog biztos: tükör nélkül az egyszemélyes Wasp valószínűleg biztonsági okokból még a rajtrácsra sem kerülhetett volna.

Ki volt a valódi győztes, Harroun vagy Mulford?

A célban vita robbant ki: a 13. körben történt baleset felborította a pontozást, és Mulford magát nyilvánította győztesnek. A tisztek 24 óránál hosszabb vizsgálat után Harrount nyilvánították hivatalos győztesnek, és az eredmény nem változott.

A Wasp története emlékeztet minket arra: néha a legnagyobb győzelmek a legbátrabb ötletekből születnek. Egy ülés eltávolítása és egy tükör felszerelése; egyszerű, nem igaz? De 1911 azon napján ez a két egyszerű ötlet megváltoztatta a versenytörténelem irányát.

Források

  • 1911-es Indianapolis 500 versenyeredmények - Indianapolis Motor Speedway
  • 1911-es Marmon Wasp - IMS Museum
  • Marmon Wasp - Marmon Holdings
  • 1911-es Indianapolis 500 - Wikipedia
  • Az első Indy 500 - Britannica
  • Az első Indianapolis 500 megrendezése - HISTORY.com
  • Hogyan változtatta meg az Indy 500 a motorversenyzést - ESPN
  • Ray Harroun - Wikipedia

Az oldal megosztása

Kategóriaszerkesztő

Lütfi Mete Odabaşı

Lütfi Mete Odabaşı

Fiatal, dinamikus autó- és motorsportrajongó, aki szeret kutatni és tanulni. Mete fiatalok szemével gazdagítja autós hírekkel, tudással és kultúrával foglalkozó platformunkat. szorosan követi az autótechnológiai újdonságokat és a motorsportban történt fejlődéseket, és amit megtanul, hasznos, tartalmas tartalmakká alakít az otomobilgi.com számára.

Kapcsolódó tartalmak

Az IndyCar-ban 2012 óta minden autó ugyanazon a Dallara vázon fut, mert a költség, a biztonság és a versenyképesség egyensúlya teszi kötelezővé az egységes kasztnit.
IndyCarMiért versenyez az IndyCar egyetlen kasztinggyártóval?
Danny Sullivan a motorsportok történetébe az egyetlen versenyzőként írt be, aki 360 fokos megfordulás után is megnyerte az 1985-ös Indy 500-at.
IndyCarPörögj és Nyerj: Az Indy 500 Legtöbbet Mesélt Győzelme
A metanol nappal láthatatlan lángjai az 1964-es tragédia után biztonságosabb üzemanyagok felé terelték az Indy 500-at.
IndyCarMiért váltott az Indy 500 a metanolról etanolra?
Az 1967-ben az Indy 500-öt egy 6 dolláros csapágy miatt elvesztő turbinás autók nemcsak a versenyt, hanem egy teljes technológiai forradalmat is befejeztek.
IndyCarMiért nem tudta az STP turbómotoros autója lecserélni az Indy 500-öt?
Az Indy 500-ön győzelme nem számít megnyertnek az utolsó kanyarig; még egy falhoz érés is évtizedekig tartó rémálom kezdete lehet.
IndyCarHildebrandtől Malukasig: Az Indy 500 keserű fináléi
Dario Franchitti, aki maga csukta be a Formula 1 kapuját, Amerikába ment, ahol három Indy 500 győzelmet és négy IndyCar bajnokságot nyert.
IndyCarDario Franchitti: Az Indy 500-t háromszor nyerő legenda
Az Offenhauser 1935-től 1976-ig összesen 27 alkalommal nyerte meg az Indy 500-at, ezzel egy olyan rekordot állított fel, amely fél évszázaddal később sem tudtak megdönteni.
IndyCarOffenhauser-motor: 27 Indy 500-es győzelem története
Amikor a versenytársai az első bajnokságát a televízióban nézték, ő még gyerek volt; Scott Dixon negyven évvel később is a rajtrács legelöl van, hat trófeával versenyez.
IndyCarKi Scott Dixon? A 'Jégember' karrierje
Tony Hulman 750 000 dollárért megvásárolta az Indianapolisi Motor Speedwayet, amelynek kapui rozsdásak, tribünjei beomlottak, és a boxutcában nyulakra vadásztak, és öt hónap alatt újraélesztette azt.
IndyCarIndianapolis Pisti Hogyan Szabadult Meg a Lakóövezettől?
A texasi poros földön egy fűnyíró motoros játékautó felgyújtotta az IndyCar-történelem első nagy sztárját.
IndyCarHogyan vált A.J. Foyt az IndyCar első nagy sztárjává?

Címkék

  • indycar
  • indianapolis 500
  • motorsport-történelem
  • téglaudvar
  • marmon wasp
  • ray harroun
  • 1911-es indianapolis 500
  • hátsó látó tükör
  • nyitottkerekű versenyek
  • versenystratégia
  • speedway

Kövessen minket a közösségi médiában

  • Rólunk
  • KVKK Tájékoztató Szöveg
  • Adatvédelmi Szabályzat
  • Kapcsolat
Otomobilgi.com
FUGGETLEN AUTÓS KULTÚRA PLATFORM
Virgo CMS által működtetve