Rudolf Diesel: Hogyan született meg az első dízelmotor?

1893 elején egy augsburgi műhelyben egy mérnök azon fáradozott, hogy a papíron tökéletesnek tűnő ötletet acéllá alakítsa. A papíron lévő ötlet a kor gőzmotorainak hatásfokát többszörösére emelte; az acélban lévő valóság pedig az első kísérleteknél felrobbant. Rudolf Diesel és az első dízelmotor közötti négy év a mérnöki történelem egyik legtanulságosabb története: egy elmélet bukása és annak hamvaiból sokkal működőképesebb dolog születése.
De hogyan született meg pontosan az első dízelmotor? Ez az oldal nem a dízel végét, hanem a születését meséli el: időrendben követi nyomon az utat az 1892-es Rational Heat Motor tanulmánytól az 1897-ben a MAN műhelyében működő első funkcionális motorig.
1892. február 27.: Egy szabadalmi bejelentés és egy tanulmány
Rudolf Diesel 1858-ban Párizsban született, mérnöki karrierjét Németországban alakította ki. 1892. február 27-én a berlini Császári Szabadalmi Hivatalhoz bejelentést tett egy új motorra vonatkozóan; a leírásban a motort racionális hőmotorként határozták meg. A szabadalmat 1893-ban adták ki, és Diesel az ugyanazon találmányra az Egyesült Államokban is védettséget szerzett.
A szabadalmi bejelentést követően Diesel egy könyvet írt, amelyben részletesen ismertette az ötletét. A Theorie und Konstruktion eines rationellen Wärmemotors - vagyis a Rational Heat Motor - 1892-ben készült el, és 1893. január 10-én jelent meg. A német első kiadás 1.000 példányban jelent meg; a könyv angol fordítását pedig 1894-ben Bryan Donkin jelentette meg. A kilenc fejezetes műben Diesel egy olyan tervet rajzolt fel, amely helyettesítené a gőzgépet és az összes ismert belső égésű motort.
Kiemelt tények
- Szabadalmi bejelentés: 1892. február 27., berlini Császári Szabadalmi Hivatal
- Az első funkcionális dízelmotor, a Motor 250/400, 1897-ben készült el az augsburgi MAN műhelyében
- A kor gázmotorai az üzemanyagnak csak körülbelül 6%-át tudták munkává alakítani; Diesel az első elméletében sokkal magasabb hatásfokot célozott meg
- Az első sorozatgyártású dízel személyautó a 1936-ban bemutatott Mercedes-Benz 260 D volt
Az elmélet állítása: Carnot-körfolyamat és 50%-os hatásfok
Diesel kiindulópontja a termodinamika leghatékonyabb körfolyamata, a Carnot-körfolyamat volt. Az ötlet egy olyan belső égésű motor volt, amely a hőenergiát nagyon nagy nyomás alatt mechanikai munkává alakítja, és az első elméleti számításoknál a hőhatásfok 73%-ig is felment. A számok kontextusba helyezése szükséges: Az 1890-es évek gázmotorai az üzemanyag-energiának csak körülbelül 6%-át, a jó háromfokozatú expanziós gőzmotorok pedig 7,2%-át tudták kinetikus energiává alakítani. Diesel úgy számolta, hogy a Carnoton alapuló terv ezeknél a motoroknál hatszor-hétszer több munkát tud előállítani, vagyis gyakorlatilag körülbelül 50%-os hatásfokot érhet el.
A könyv nyolcadik fejezete előre felsorolta azt is, hol lehetne a motort használni: nagy- és kisipari álló motorok, mozdonyok, villamosok és teherautók, valamint vízi járművek. Ma nézve ez a lista meglepő pontossággal jósolja meg a dízel jövőbeli elterjedési térképét.
Az elmélet összeomlik: Mit mondott a valóság?
Diesel a cikket elküldte a kor neves mérnökeinek és akadémikusainak; a beérkezett válaszok többsége negatív volt. Csak három név - Linde, Schroter és Zeuner - nézett pozitívan az ötletre. A legjelentősebb kritikák Alois Riedler, valamint a Sulzer mérnökétől, Wilhelm Zublintől érkeztek: mindketten úgy vélték, hogy a motor nem lenne képes hasznos munkát végezni. Már 1887-ben leírta Otto Kohler, hogy az ideális Carnot-ciklus nem alkalmazható valódi motorra, és a súrlódás az összes indikált munkát felemésztené.
A kritikák jogosak voltak, és három ok felhozható:
- Az elméletben szereplő izotermikus-adiabatikus kompressziós kombináció fizikailag megvalósíthatatlan volt.
- A javasolt 200-300 atm (20,3-30,4 MPa) nyomás jóval meghaladta a kor gépészeti technológiájának elviselhető határát; a súrlódási veszteségek használhatatlanná tették volna a motort.
- A célzott 99,324:1-es extrém sovány levegő-üzemanyag arány a égést a gyakorlatban lehetetlenné tette.
1893 májusa és szeptembere között Diesel a folyamatot a nulláról tervezte újra. 1893. június 16-án elismerte, hogy a Carnot-ciklus a gyakorlatban nem megvalósítható, és kizárólag az adiabatikus kompresszióra váltott át. A levegő-üzemanyag arányt nagyjából 100:1-ről körülbelül 14:1-re, a kompressziós nyomást pedig 30 atm-re (3 MPa) csökkentette; a kísérletek azt mutatták, hogy az ideális kompresszió a 30-35 atm-es tartományban van. Ennek a visszavonulásnak jogi vonatkozása is volt: az első szabadalmi feltételek ilyen nyílt elutasítása érvénytelenné tehetette azt. Ezért Diesel nem vallotta be hibáit a nyilvánosság előtt, és a módosítások lefedése érdekében 1893. november 29-én benyújtotta a DRP 82 168 kiegészítő szabadalmat.
Robbanó motorok és véres lecke
Az 1893 és 1897 közötti kísérletek nemcsak nehézek, hanem veszélyesek is voltak. Az egyik korai tesztnél a motor felrobbant; Diesel súlyosan megsérült, és hónapokat töltött kórházban. De még ez a robbanás is bizonyított valamit: gyújtószikra nélkül az üzemanyag kellően összenyomott levegőben önmagától képes begyulladni. Az az elv, amelyet ma kompressziós gyújtásnak (compression ignition) nevezünk, először nem a kísérleti asztalon, hanem véletlenül egy balesetben mutatkozott meg. Egyébként Diesel korábbi ammóniagőzű gőzmotoros kísérlete is robbanással végződött, ami újra kórházba juttatta - az augsburgi évek egy olyan korszakban teltek, amikor a személyes biztonságot sem vették komolyan.
Az első prototípus, a 150/400-as motor, az előzetes teszteken igazolta Diesel felülvizsgált koncepcióit, és második prototípussá alakították át. Megérkezett a sor egy valóban munkát végző motor megépítésére.
1897: A 250/400-as motor és az első működő dízelmotor

A gyártás 1896. április 30-án kezdődött; a motor rajzait a fiatal mérnök, Imanuel Lauster készítette, aki Diesel mellett dolgozott. Négy éves munka után az első működőképes dízelmotort 1897-ben fejezték be és hivatalos tesztjein is átvezették az augsburgi MAN (Maschinenfabrik Augsburg) műhelyében. A források szerint Diesel a motort 1897. január 28-án mutatta be.
| Jellemző | Motor 250/400 |
|---|---|
| Befejezés | 1897, Augsburg (MAN) |
| Terv / rajz | Rudolf Diesel / Imanuel Lauster |
| Kivitel | Függőleges, nagy lendkerékkel, vastag öntöttvas alkatrészekkel |
| Alapelv | Nagyon magas kompresszióviszonnyal működő kompressziós gyújtás |
| Mai helye | Német Technikai Múzeum, München |
Diesel megállapította, hogy a motor elméleti hatásfoka eléri a 75%-ot. Szabadalmait több országban is bejegyeztette, és rövid idő alatt vagyona lett. Ma a müncheni Német Technikai Múzeumban tekinthető meg: a világ minden táján működő millióknyi dízelmotor legrégebbi ismert őse még mindig kiállítva van.
Diesel vagy Akroyd Stuart? Az elsőbbségi vita
A dízelmotor születéstörténetében gyakran felmerül egy kérdés: ki valóban a kompressziós gyújtású olajmotor feltalálója? A versenytárs jelölt a brit feltaláló, Herbert Akroyd Stuart (1864-1927). Akroyd Stuart a Hornsby-vel fejlesztett izzófejes (hot bulb) olajmotorjáról ismert, és e motor kompresszióval működő változatát egy évvel Diesel motorja előtt szabadalmaztatták, megépítették és sikeresen működtették. Akroyd Stuart magát a kompressziós gyújtású olajmotor feltalálójának tartotta, és ezt Diesel német szabadalmai előtt két évvel állította.
A két motor közti technikai különbség adja a vita valódi lényegét:
- A Hornsby-Akroyd motorban az üzemanyag-befecskendezést és a fokozatos égést más mechanizmus biztosította.
- A Diesel-motor viszont nagyon magas nyomású levegővel fecskendezte be az üzemanyagot, és Akroyd terve után hét évvel, Augsburgban fejlesztették ki.
A szakirodalomban az álláspont mindkettőt a családfára helyezi: a mai millióknyi kompressziós gyújtású olajmotor Akroyd Stuart és Diesel korai munkáiból egyaránt született. Vagyis a kérdés inkább arról szól, hogyan találkoztak ugyanannál a pontnál a két különböző mérnöki út, mint egyetlen feltaláló megválasztásáról.
A műhelytől a személyautóig: A dízel útja
Az 1897-es első motor álló ipari gép volt; az útra kerüléséhez fél évszázadon át tartó fejlesztési láncra volt szükség. Az 1920-as években a nagy fordulatszámú dízelmotorok bekerültek a kereskedelmi járművekbe; a feljegyzések szerint az utakon megjelenő első dízel személyautó 1929-ben bukkant fel. Az 1930-as években sor került a személyautókra: A Daimler-Benz OM 138 motorja - 2545 cm3, felső vezérlésű, négyhengeres - 1935-ben sikeresen beépült egy Mercedes-Benz 230 (W21) vázba, és 1935-1940 között összesen 5719 darab készült belőle.
A nagy fordulópont 1936-ban érkezett: A Mercedes-Benz 260 D (W138)-t a berlini autószalonon mutatták be, és ez lett a világ első sorozatgyártású dízel személyautója. A következő évtizedek fokozatosan fejlesztették a dízel motort: 1979-ben a Daimler-Benz legyártotta első turbófeltöltős dízel személyautóját; 1997-ben pedig a Alfa Romeo 156 az első common rail befecskendezéses dízel személyautóként vonult be a történelembe.
Gyakran Ismételt Kérdések és Rövid Válaszok
- Ki találta fel a dízelmotort? Az első működő, kompressziógyújtású, nagy hatásfokú motort Rudolf Diesel nevéhez fűzik; de a forrófejű olajmotor összenyomással működő változatát Herbert Akroyd Stuart egy évvel Diesel előtt szabadalmaztatta és üzemeltette.
- Meghalt-e Diesel a korai kísérletek során? Nem. Egy motormpocás súlyosan megsérült, és hónapokig kórházban feküdt, de túlélte. E robbanás azt is bizonyította, hogy a szikra nélküli begyulladás lehetséges.
- Mi történt Diesellel később? 1913. szeptember 29-én rejtélyes körülmények között tűnt el egy gőzhajóról; holttestét 10 nappal később találták meg. Halálát hivatalosan öngyilkosságként tartották nyilván, de a baleset- és merényletelméletek máig élnek.
- Melyik volt az első dízelautó? Az első sorozatgyártású dízel személyautó a Mercedes-Benz 260 D (1936) volt; az első utakon látott dízel személyautó pedig 1929-ben jelent meg.
Következtetés: Hogyan Vált a Papíron Tökéletes Ötlet Valódi Motortá?
Az első dízelmotor nem az Rational Heat Motor című, 1892-ben publikált tanulmány egyszerű megvalósítása volt, hanem annak kijavított változata. Diesel eredeti elméletét, amely a Carnot-ciklusra épült, 200-300 atmoszféra nyomást és 50%-ot meghaladó hatásfokot ígért, lépésről lépésre elvetette a valós mérnöki gyakorlatok nyomására: az izotermikus-adiabatikus összenyomás helyett csak adiabatikus összenyomás, a rendkívül szegény keverék helyett kb. 14:1 arány, a több száz atmoszféra helyett pedig 30-35 atmoszféra. Az első működő dízelmotor ezzel a felülvizsgált folyamattal 1897-ben Augsburgban született meg Motor 250/400 néven. A tanulság egyértelmű: nem egyetlen zseni találta fel a dízelmotort, hanem egy négyéves, szisztematikus mérnöki küzdelem, amelyben az elméletet arra kényszerítették, hogy kijavítsa önmagát.
Források
- Theory and Construction of a Rational Heat Motor
- Motor 250/400
- Rudolf Diesel
- Hornsby-Akroyd olajmotor
- A dízelautó története
- A dízelmotor korai története - DieselNet
- Rudolf Diesel - Lemelson-MIT
- Az olajmotor fejlesztése - Nature
- Rudolf Diesel - Britannica
- Rudolf Diesel feltaláló rejtélyes eltűnése - History.com