A turbófeltöltés születése 1905-ben: Alfred Buchi szabadalma

1905 őszén a berlini birodalmi szabadalmi hivatalába egy Winterthurban született, 26 éves svájci mérnök nevében iratot jegyeztek be: egy közös tengelyre szerelt axiális kompresszorból, radiáalis dugattyús motorból és axiális turbínából álló, a kipufogógáz energiájának visszanyerését célzó összetett motor terve. Alfred Buchi szabadalmi beadványát tekintik a ma milliók autójának motorháza alatt dolgozó turbófeltöltő születési bizonyítványának. De az érdekes nem maga az ötlet volt, hanem az ötlet időzítése: a helyes mérnöki intuíció a maga idejét legalább húsz évvel megelőzte, és évtizedeket kellett várnia, hogy kézzelfogható eredményt hozzon.
Ez az oldal a versenypályákon és az utcákon íródott turbó-kaland történetének nulladik pontjáig ereszkedik le: Hogyan látta Buchi a kipufogóban elpazarolt energiát, milyen megoldást javasolt szabadalmában, és miért kellett ennyi sokáig várnia az ötletnek a sorozatgyártás eléréséig?
Hogyan Látta Meg Buchi a Kipufogóban Veszendőbe Menő Energiát?
Alfred Buchi 1879. július 11-én született a svájci Winterthurban. Édesapja, Johann Buchi a Sulzer ipari mérnöki cég vezető tisztségviselői közé tartozott; vagyis Alfred éppen a dízelmotor-forradalom szívében lévő ipari kultúrában nőtt fel. 1899-ben kezdte el gépészmérnöki tanulmányait a Zurichi Szövetségi Politechnikai Intézetben (a mai ETH Zurich), és 1903-ban kapott diplomát.
A diploma után Belgiumban és Angliában töltött mérnöki évei vetették el az ötlet magvait. Ebben az időszakban Buchi érdeklődéssel követte a belső égésű motorok hőhatékonyságát, illetve azt, hogy az égés végén a kipufogón keresztül magas nyomáson és magas hőmérsékleten kivezetett energia teljesen kárba vész. A logikai lánc egyszerű volt: egy négyütemű motornak először tömörítenie kell a hengerbe szívott levegőt, hogy használni tudja, és ez a tömörítési munka a motor saját teljesítményéből származik. De mi lett volna, ha a kipufogón kivezetett kinetikus energiát a beszívott levegőt előre tömörítő kompresszor meghajtására használnák fel? A motor a saját hulladékával emelte volna meg saját hatékonyságát.
Kiemelt pontok
- Alfred Buchi az 1905 -es keltezésű, DE 204630 számú német szabadalmával rakta le az energiahszivattyúval, azaz a kipufogógázzal működő turbófeltöltő alapjait.
- A szabadalom egy közös tengelyen lévő axiális kompresszorból, radiáalis dugattyús motorból és axiális turbínából álló összetett motort írt le.
- Az első gyakorlati siker 1925-ben érkezett: a turbófeltöltéses dízelmotorok hatékonysága 40 százalék fölé emelkedett.
- Az átmenet azért tartott ennyi ideig, mert a kor anyagai nem bírták a turbina hőjét és fordulatszámát.
Mit Javasolt Pontosan az 1905-ös Szabadalom?

Buchi a Német Birodalmi Szabadalmi Hivataltól 204630 számú szabadalmát 1905 novemberében kapta meg; a beadványt 1905-06-ban, amikor ő még csak 26 éves volt, nyújtották be. A nyilvántartások szerint az odaítélés dátuma 1905. november 6.; egyes archívumok ugyanazt a szabadalmat november 16-ra datálják. Bármelyik nap is legyen, a dokumentum tartalma egyértelmű volt: nagymértékben túltöltött összetett motor. Rendesítéssel a kipufogógáz először a turbinán halad át, amely a közös tengelyen keresztül hajtotta a kompresszort, és az előre sűrítette a beszívott levegőt. A Google Patents bejegyzése azt is megmutatja, hogy a megoldást kifejezetten négyütemű belső égésű, elsősorban dízelmotorokhoz tervezték.
A szabadalom fogalmilag semmiben sem tér el a mai turbófeltöltőtől: további levegőt kényszerítenek a hengerekbe, a kipufogógáz energiáját a turbina hajtására használják, a teljesítmény és a hatékonyság együtt nő. Bár ez az elv egy évszázaddal később olyan kiegészítőkkel, mint a változó turbína geometria, tökéletesítést nyert, az alapgondolat ma is érintetlenül áll az 1905-es oldalakon.
Előzmények: A Töltetfeltöltés Gondolata Új Volt
Buchi nem üres térből merítette az ötletet. A feltöltés, azaz a hengerbe a légköri nyomás feletti levegő bejuttatásának koncepcióját Gottlieb Daimler szabadalmaztatta 1885-ben. Daimler megoldása nem hasznosította vissza a kipufogó energiáját; de megmutatta, hogy a motor teljesítményét a hengerbe jutó levegő mennyisége korlátozza. Buchi hozzájárulása ennél a pontnál történt kritikus ugrás volt: a sűrítést anélkül végrehajtani, hogy igénybe venné a motort, a motor saját hulladékenergiájával.
Az Ötlet Helyes Volt, de a Korszak Nem Érett Meg Rá
Itt érkezünk el a történet mérnöki tanulságához. Az 1905-ös szabadalom egy egyszerű elvre épült, azonban az elv fizikai megvalósításához szükséges anyagok még nem léteztek. A kipufogó turbina folyamatosan nagyon magas hőmérsékleteknek és nagyon magas fordulatszámoknak van kitéve; a 1900-as évek eleji fémekkel és gyártási tűrésekkel egy ilyen körülmények között megbízhatóan működő turbina felépítése gyakorlatilag lehetetlen volt. Valóban, az 1905-ös szabadalom prototípusait nem lehetett működésre bírni; ezért a találmány évszámának mely dátumhoz kötése manapság is vitatott a szakmai körökben. Buchi maga is olyan mérnök volt, aki megélte annak gyötrelmét, hogy valamit olyat tervezett, amit nem lehetett előállítani.
A Repülés Volt az Első Cél
Buchi 1915-ben kézzelfogható prototípussá formálta az ötletét: a turbófeltöltött dízelmotor első működő példánya. A motiváció a repülés volt; a repülőgépmotorok a ritka levegőben jelentős teljesítményt vesztettek, és a feltöltés ezt a veszteséget kompenzálhatta volna. A prototípus azonban nem tudott következetes nyomásnövekedést biztosítani, és nem fogadták el. Ugyanebben az években Auguste Rateau saját turbófeltöltő szabadalmat kapott a francia harci repülőgépek Renault motorjaihoz; 1918-ban pedig az Amerikai Egyesült Államok repülésmérnöki egysége turbófeltöltő tervezést kért a General Electric-től a Liberty motorhoz. Tehát az ötlet a háború ösztönző erejével gyorsan elterjedt a repülési körökben, de mindig ugyanannak a falnak ment neki: hő, sebesség és tartósság.
A Sulzer Évek és az Áttérés a Tengeri Motorokra
Buchi 1909-ben csatlakozott a Sulzerhez, és a nagy tengeri alkalmazások dízelmotorjaira összpontosított; 1911-ben a Sulzer kísérleti turbófeltöltő üzemet létesített. Ez a stratégiai irányváltás fontos volt: a tengeri dízelmotorok hatalmas, alacsony fordulatszámú és karbantartható motorok voltak; a turbinatechnológia számára sokkal kedvezőbb fejlesztési platformot kínáltak, mint az autó. 1915-ben együttműködési tárgyalások kezdődtek a Brown, Boveri & Cie vállalattal, és egy 1923-ig tartó partnerségi időszak vette kezdetét.
Az első igazi siker a tengerről
A turbófeltöltő első gyakorlati alkalmazása nem az autóban, hanem a hajón valósult meg. A német közlekedési minisztérium 1923-ban megrendelte a Preussen és Hansestadt Danzig nevű utasszállító hajók megépítését; a két hajó ikersoros tízhengeres dízelmotorjait Buchi tervezésével és a Brown Boveri (a mai ABB) felügyeletével gyártott turbófeltöltőkkel 1750 lóerőről 2500 lóerőre emelték. Ez a két hajó lett a történelem első turbófeltöltős hajója; a megrendelés 1923-ban történt, míg a hajók szolgálatba állítása 1926-ra esett.
Az igazi fordulópont azonban 1925-ben érkezett el. Buchi először egyesítette teljes sikerrel a dízelmotort a turbófeltöltéssel: a tízhengeres dízelmotorok teljesítménye 1300 kW-ról 1860 kW-ra nőtt, a motor hatásfoka pedig 40 százalék fölé emelkedett. Ugyanebben az évben szerezte meg második szabadalmát, a 122 664-es számú svájci szabadalmat, amely az alacsony nyomású feltöltésben a lökésszerű működés elvét határozta meg, az ma Buchi-Duplex turbófeltöltő rendszerként ismert berendezést. Ez az 1925-ös szabadalom sok hatóság szerint technikai értelemben az igazi áttörés; az 1905-ös szabadalom jelentősége abban rejlik, hogy az egész láncolat első láncszeme volt. 1926-ban Buchi elhagyta a Sulzert, és megalapította saját cégét; a tesztmotorok az SLM Winterthurtól, a turbófeltöltők pedig a badeni BBC-től származtak.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1905 | Buchi 204630-as számú, DE kipufogógázos turbófeltöltő szabadalma |
| 1911 | Kísérleti turbófeltöltő létesítmény létrehozása a Sulzernél |
| 1915 | Az első turbófeltöltős dízelmotor prototípusa (repülési célra) |
| 1923 | A Preussen és Hansestadt Danzig hajók megrendelése |
| 1924 | Az első nehézüzemű turbófeltöltő, a VT402 leszállítása a BBC Badentől |
| 1925 | Az első sikeres kereskedelmi alkalmazás: 1300 kW-ról 1860 kW-ra |
| 1938 | A Saurer megépítette az első turbófeltöltős teherautó-motort |
A sorozatgyártás késedelmének mérnöki okai
1905-től az első kereskedelmi sikerig, 1925-ig pontosan húsz év telt el; az autóba való bekerülése pedig még sokkal tovább tartott. E késedelem hátterében nem egyetlen ok, hanem egymásra rakódott több mérnöki probléma állt:
- Anyaghiány: A turbina lapátjai olyan ötvözeteket igényeltek, amelyek hosszú ideig ellenálltak a kipufogógáz hőmérsékletének és a magas fordulatszámnak; ezek az ötvözetek az 1900-as években nem álltak rendelkezésre.
- Hő- és sebességproblémák: A magas hő és a nagy forgási sebesség évtizedekig késleltető fő technikai kihívások voltak.
- Turbó késleltetés: A gázadás pillanata és a teljesítményhullám megérkezése közötti késleltetés leküzdhetetlen problémaként állt a korai autóipari kísérletekben.
- Gyenge üzemanyag-hatékonyság: A korszak feltöltött rendszei az üzemanyag-fogyasztás szempontjából nem voltak meggyőzőek.
E láncolat eredménye egy szembetűnő aszimmetria: az ötletet 1905-ben szabadalmaztatják, a tengerészetnél az 1920-as években válik működőképessé, a teherautó-motorokba csak 1938-ban, a Saurerrel kerül be, míg az autókban tett komoly kísérletek az 1950-es évek végére esnek. Az, hogy a Porsche 1974-ben a 911 Turboval piacra dobta a világ első sorozatgyártású, kipufogógázzal működő turbófeltöltős sportautóját, pontosan 69 évvel Buchi szabadalma után történt. A versenypályák is csak az 1930-as években ismerték meg ezt a technológiát; az 1980-as évek Formula 1 turbókorszaka és a mai downsizing-trend ugyanannak az ötletnek a folytatásai.
Rövid válasz: Hogyan találta fel Alfred Buchi a turbófeltöltőt?
Éles válasz a kérdésre: Alfred Buchi a Belgiumban és Angliában töltött mérnöki évei alatt látta, hogy a belső égésű motorok kipufogójánál kibocsátott nagy nyomású gáz energiája kárba vész; kim dolgozta ki azt az ötletet, hogy ezt az energiát egy turbinán vezetve hajtson meg egy kompresszort, amely a beszívott levegőt sűríti, és 1905-ben, 26 éves korában Németországban megkapta a 204630 számú szabadalmat. A szabadalom lényege egy erősen feltöltött kombinált motorrendszer volt, amelyet egy közös tengelyre egyesített kompresszor, dugattyús motor és turbina alkotott.
A találmány tartós jelentősége akkor is megmarad, hogy a szabadalom nem működött azonnal. Buchi elsőként írta le az égés után kivezetett energia visszanyerésének útját következetes mérnöki rendszerrel; amikor az anyagtechnológia beérett, ez a leírás minden területen működőképes lett, a hajózástól a repülésig, a teherautóktól a személyautókig. Ma, aki egy turbófeltöltőre a kipufogókollektor felől néz, valójában arra a lapra tekint, amelyet 1905 telén Berlinben pecsételtek meg.
Buchi már életében ismert volt ezért a hozzájárulásáért: 1938-ban az ETH Zurich tiszteletbeli doktor címet adományozott neki. Amikor 1959. október 27-én meghalt, az autótörténet egyik legkésőbb megvalósult, mégis legmaradandóbb ötletét hagyta hátra. A Winterthurban 2012-ben avatott, róla elnevezett utca ma is emlékeztet erre az örökségre a mérnök szülővárosában.