Otomobilgi.comOtomobilgi.com
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • FŐOLDAL
  • HÍREK
    Törökországi Autóipari Hírek
    Globális automobilipari hírek
    Törökországi motorsport hírek
    Globális Motorsport Hírek
  • AUTÓK
    BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
    • Belső égésű modellek
    • Belső égésű motor technológiák
    • Üzemanyag és fogyasztás
    • Kibocsátás és Környezet
    • Belső égésű motor tulajdonjoga
    • Belső égésű autómobilok története
    ELEKTROMOS
    • Elektromos modellek
    • Villanyautó-technológiák
    • Töltés és infrastruktúra
    • Akkumulátortechnológia
    • Hatótávolság és fogyasztás
    • Elektromos tulajdonlás
    • Elektromos autók története
    HIBRID
    • Hibrid modellek
    • Hibrid rendszerek
    • Akkumulátor és töltés
    • Fogyasztás és Hatékonyság
    • Hibrid tulajdonlás
    • Hibrid autó története
    SUPERCAR
    HYPERCAR
  • TECHNOLÓGIA
    Vezetőtámogató rendszerek
    Biztonsági technológiák
    Világítási és Látási Technológiák
    Infotainment és kapcsolat
    Önvezető üzemmód és a mesterséges intelligencia
    A Jövő Technológiái
  • ÚTMUTATÓK
    Vásárlási útmutatók
    Értékesítési útmutatók
    Karbantartás és használat
    Tulajdonjog és költségek
    Gumi és Felni
    Biztosítás és műszaki vizsga
  • TÖRTÉNELEM & KULTÚRA
    Autótörténelem
    Ikonikus Modellek
    Klasszikusok és Gyűjtemények
    Törökország autóipari története
    Autótervezés
    Az autó és a populáris kultúra
  • MOTORSPORT
    Formula 1
    Rali (WRC)
    Rallykrossz
    MotoGP
    Formula 2 & Formula 3
    Kartozás
    Le Mans-i 24 Órás
    WEC
    NASCAR
    IndyCar
    DTM
    GT Versenyek
    Drift
    Drag Versenyek
  • ISMERJEN MEG MINKET
    RÓLUNK
    KAPCSOLAT
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  • Türkçe
  • English
  • Deutsch
  • Français
  • Italiano
  • Español
  • Português
  • Polski
  • Magyar
  • Azərbaycanca
  • Bahasa Indonesia
  • Русский
  • 中文
  • 日本語
  • 한국어
  • हिन्दी
  • Tiếng Việt
  • ไทย
  • বাংলা
  • العربية
  • فارسی
  1. FŐOLDAL
  2. AUTÓK
  3. BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR
  4. Belső égésű autómobilok története
  5. Hesselman-motor: Az első motor, amely öt üzemanyaggal működött

Hesselman-motor: Az első motor, amely öt üzemanyaggal működött

  • Belső égésű autó története
  • Szerző: Deniz Erkan
  • Létrehozás: 10 november 2026
A karburátor aranykorában Jonas Hesselman 1925-ben a benzin közvetlen befecskendezését sorozatgyártásba vitte teherautókon és buszokon.
A karburátor aranykorában Jonas Hesselman 1925-ben a benzin közvetlen befecskendezését sorozatgyártásba vitte teherautókon és buszokon.

1925-ben, amikor a karburátor uralma az autóiparban megkérdőjelezhetetlen volt, egy svéd mérnök egy kérdést más irányból közelített meg: mi történne, ha az üzemanyagot nem karburátorral juttatnánk a hengerbe, hanem közvetlenül befecskendezve? Jonas Hesselman válasza a benzines közvetlen befecskendezés első, közútra került járműveit meghajtó példája lett. Ráadásul ez a motor sem sportautóban, sem luxuskupében nem élt; teherautók alvázában és buszok motorháztetője alatt kelt életre. Amikor a befecskendezés mai állapotára tekintünk, sokkal későbbi neveket említünk: a Bosch 1951-es rendszerét, a Mercedes-Benz 300SL-t vagy a Bendix Electrojectort. Pedig a lánc első láncszeme sokkal korábban, az észak nehéz kereskedelmi járművein kovácsolódott.

Hogyan működött a Hesselman-motor?

A Hesselman-motor konstrukciójából fakadóan két világ között álló hibrid volt. Az Otto-ciklusú motorokban az üzemanyag a szívóütemben levegővel keveredve kerül a hengerbe, és gyújtógyertya gyújtja meg. A dízelnél viszont a levegő nagy nyomáson sűrűsödik, az üzemanyag a sűrítés végén fecskendezdik be, és magától meggyullad. Hesselman e két megközelítés elemeit egyesítette: az üzemanyag a sűrítésütem végén, közvetlenül a szikra előtt, dízeltípusú befecskendező szivattyúval közvetlenül az égőtérbe került. A gyújtást gyújtógyertya biztosította.

A ciklus részletei is rendszeres mérnöki munka gyümölcsei voltak. A levegő a szívószelepből érintőlegesen lépett be, így forgó mozgást, azaz turbulenciát nyert a hengeren belül. Az üzemanyag a felső holtpont körülbelül 50 fok előtt az injektorból a gyújtógyertya felé spriccelt, a szikra pedig a felső holtpont körülbelül 15 fok előtt csapott le. A turbulencia a befecskendezett üzemanyagot a gyújtógyertyához szállítva biztosította a keverék kialakulását. A befecskendezés kezdete és a szikraidőzés rögzített volt; a terhelés szabályozása a levegőbeviteli térfogat és a befecskendezési idő összekapcsolt változtatásával, egy fojtószelepen keresztül történt.

A sűrítési arány alacsony volt: A Waukesha-változatban a levegő csak körülbelül 125 psi nyomásig sűrűsödött. A dízelnél kötelező magas sűrítés itt nem volt jelen, és a motor egész karaktere ebből a döntésből született.

A legfontosabb tudnivalók

  • Jonas Hesselman 1925 -ben mutatta be a motorját.
  • Az üzemanyag a sűrítésütemben, közvetlenül a szikra előtt közvetlenül a hengerbe fecskendezett.
  • Gyújtógyertyás gyújtású, a közútra került járműveket meghajtó első közvetlen befecskendezéses motorként tartják számon.
  • A Waukesha által gyártott változatok 20-300 lóerő teljesítménytartományt öleltek fel.
  • Svédországban a Scania-Vabis, a Tidaholms Bruk és a Volvo; az USA-ban a Waukesha gyártotta ezt a motort.

Miért érdemes a karburátor uralma alatt a befecskendezés felé fordulni?

Hesselman motoru, karbüratörün krallığında dizelin sıkıştırma yükünü atarak daha hafif, ucuz ve verimli bir denge kurdu.

Az 1920-as években a karburátort a benzinmotor elválaszthatatlan részének tartották. De mi késztette Hesselmannt e minta feltörésére? A válasz a hatékonyság, az indítás és az üzemanyag-gazdaságosság hármasában rejlik.

Dízel-hatékonyság közelében, dízel terhek nélkül

A motor a korabeli karburátoros, gyújtógyertyás motorokénál magasabb, a dízelnél alacsonyabb hatékonyságot kínált. De azonban az egyenlet nemcsak a hatékonyságról szólt. Mivel a dízelnél nem volt szükség magas kompresszióarány fenntartására, a Hesselman-motor kisebbnek, könnyebbnek és olcsóbban gyárthatónak bizonyult a dízelnél. Egy nehéz kereskedelmi jármű üzemeltetője számára ez egy egyszerű számítás volt: a teherautó által szállítható rakomány és a váz által hordozott motor tömege között. A Scania története szerint a motor egy közönséges karburátoros motorhoz hasonlóan működött, de a közvetlen befecskendezésének köszönhetően könnyebb volt a dízelnél, és kevesebb üzemanyagot fogyasztott.

Vége a hidegindítási és fűtési problémának

A kor üzemanyag-takarékossági keresésének másik jelöltje a féldízelként ismert, izzófejes, vagyis előmelegítést igénylő motorok voltak. Ezeket a motorokat az indítás előtt fel kellett melegíteni, hideg időben pedig nehezen indultak. Hesselman ezt a problémát a gyökerénél oldotta meg: a levegőt és az üzemanyagot nem melegítették elő. A kor kiadványainak feljegyzése szerint a motor olyan könnyen indult, mint egy benzinmotor, és ugyanolyan tisztán és egyenletesen járt, mint a benzinmotor. A kor szegmentált marketingjében ez volt a három kiemelt ígéret: könnyű indítás, kevesebb füst és olcsó üzemanyagfelhasználás.

Üzemanyag-rugalmasság: Egy motor, öt üzemanyag

A Hesselman-motor egyik legpraktikusabb előnye az üzemanyag-rugalmasság volt. A motor; fuel oillel, kerozinnal, benzinről, szénből származó kátrányolajokkal és alkohollal is működött. A legtöbb alkalmazás végül a klasszikus dízel-üzemanyagra váltott. Az elterjedt használati mód az volt, hogy a motort egy kis tartalék tartályban lévő benzinnel indították be, majd felmelegedés után áttértek a fő tartályban lévő olcsóbb dízelre vagy kerozinra. A Waukesha által gyártott változatok No. 2-es és No. 3-as kemenceolajjal, No. 1-es és kereskedelmi desztillátummal, valamint kerozinnal működtek, és egy napnál rövidebb, egyszerű szívócső- és külső alkatrészcsere révén butánra vagy földgázra alakíthatók voltak. Ez komoly biztosítás volt az üzemeltető számára az üzemanyagpiacon mutatkozó ár ingadozások ellen.

Sorozatgyártás teherautókban és buszokban: A motor kikerül a terepre

Az elmélet szép volt, de a Hesselman-motort történelmileg jelentőssé az tette, hogy sorozatgyártásba került és elindult az utakra. Svédországban három teherautó-gyártó, a Scania-Vabis, a Tidaholms Bruk és a Volvo az 1920-as évek végétől kezdve használta ezt a motort saját járműveiben. A Volvo II sorozatú teherautói (1929-1933) ezt a benzin-dízel hibrid motort szerelték. Németországban egyes motorokat az AEG gyártott licenc alatt.

Az Egyesült Államokban a Waukesha Motor Company 1932-től 1951-ig gyártott Hesselman-motorokat jármű- és ipari alkalmazásokhoz egyaránt. A teljesítménytartomány 20-300 lóerő között volt, és a motor az azonos méretű benzinmotorhoz képest a befecskendező berendezéssel együtt kb. 30-50 fonttal volt nehezebb. A Waukesha azokban az években hétszer annyi Hesselman-motort gyártott, mint dízelmotort. Kisebb számú motort az Allis-Chalmers lánctalpas járművei számára is gyártottak.

A felhasználási terület nem korlátozódott csak a közútra. A motorokat; teherautókban, buszokban, motorcsónakokban és vasúti járművekben használták. Állandó alkalmazásokban szivattyúk és gázi kompresszorok meghajtására szolgált. Mindennek ellenére a teljes gyártás viszonylag korlátozott maradt: 1934-ig körülbelül 500 motort gyártottak. A motorok többségét az 1930-as és 1940-es években Svédországban és az Egyesült Államokban gyártották nehézjárművek és ipari állóberendezések számára.

Ki volt Jonas Hesselman?

A motor mögötti név épp olyan érdekes mérnöki karriert takart, mint maga a motor. Knut Jonas Elias Hesselman 1877. április 9-én született. 1899-ben végzett a KTH Royal Institute of Technology gépészeti szakán, és még abban az évben az AB Diesel Engines-hez, a későbbi Atlas Diesel-hez, a mai Atlas Copco-hoz csatlakozott. 1901-től konstruktőri főnökként dolgozott. A 1900-as évek elejétől kezdve új szelepek és üzemanyag-szivattyúk feltalálásával jelentősen csökkentette a motorok üzemanyag-fogyasztását és tömegét; az általa fejlesztett motorok megfordíthatósága döntő szerepet játszott abban, hogy Roald Amundsen az 1911-es délsarki expedíciójához az Atlas Diesel motorjait választotta.

Hesselman 1916-ban saját gyárat alapított. A dízeltervezés elismert tekintélye volt, és több száz szabadalommal rendelkezett. Tevékenysége nem korlátozódott csak a belső égésű motorokra: elektromos jármű-alkatrészeket is tervezett, és a Hesselman Elhydraulik, a mai Haldex AB cége 1970-ben fejlesztette ki a hidraulikus erőegységet, amely a modern teherautó-emelők prototípusának számít. Az 1925-ös motorja ennek a hosszú karriernak az egyik legtöbbet emlegetett, ugyanakkor legkevésbé ismert terméke.

Miért nem ugrott át a személyautókhoz?

A Hesselman-motor történetének leginkább figyelemfelkeltő pontja a következő: ha a közvetlen befecskendezés gondolatát 1925-ben bebizonyították, miért tartott közel harminc évig, hogy hasonló rendszerek megjelenjenek a személyautókban? A feljegyzések által mutatott kép egyértelmű. A Hesselman-motor minden komoly alkalmazása teherautó, busz, hajó, vasúti jármű és ipari állóberendezés volt. A személyautók oldalán a közvetlen befecskendezés első valódi lépései jóval később érkeztek meg: A Bosch 1951-ben mutatta be az első benzinbefecskendező rendszert járműmotorokhoz, és első ügyfele a Gutbrod autógyártó volt. 1952-ben a kevéssé ismert Goliath GP700 dízelrendszerének átalakításával jelent meg benzinbefecskendezéssel. Ugyanebben az időszakban a Bosch fejlesztette ki a kéttakti motorokhoz használt első sorozatgyártású benzin közvetlen befecskendezésű rendszerét, és a Mercedes-Benz 300SL-t említik az első autóként, amelyet közvetlen befecskendezésű benzinmotorral kínáltak. Az első sorozatgyártású elektronikus befecskendező rendszer, a Bendix Electrojector-t a Chrysler rövid ideig kínálta az 1958-as modellévre; ezt a rendszert elsőként kipróbáló gyártó az American Motors volt, 1957-ben a Rambler Rebel 327-es motorjával.

E késedelem mérnöki logikája azt is megmagyarázza, hogy a Hesselman-motor miért született meg abban a szegmensben. Egy dízeltípusú befecskendező szivattyú mechanikailag drága, terjedelmes és karbantartást igénylő berendezés. Egy teherautónál vagy busznál ezt a költséget az üzemanyag-takarékosság és az üzemanyag-rugalmasság megtéríti; évente több tízezer kilométernél az olcsó üzemanyag használatának száma könnyen felmegy. Személyautóknál pedig a karburátor az 1920-as és az 1950-es évek között ár, egyszerűség és megfelelőség szempontjából verhetetlen volt. A közvetlen befecskendezés személyautókba való bevezetése akkor vált lehetővé, amikor a befecskendező berendezés költsége lecsökkent, majd később az irányítás a mechanikus időzítésről elektronikus számításra váltott. A Bosch 1965-ben a Bendix Electrojector szabadalmainak licencelésével lerakta ennek az elektronikus jövőnek az alapjait. A karburátort az Egyesült Államokban egyre szigorodó kibocsátási normák miatt fokozatosan kiszorították, és az 1980-as évek végére az elektronikus befecskendezés nagyrészt kiszorította a karburátort a személyautókból; Az 1980 és 1995 között az Egyesült Államokban elterjedt köztes megoldás az egypontos befecskendező rendszerek voltak.

Hogyan értelmezhető ma a Hesselman-motor?

Rövid és egyértelmű válasz a következő: A Hesselman-motor az első olyan alkalmazás, amely gyújtógyertyás motorban közvetlen benzinbefecskendezést vitt sorozatgyártásba, és 1925-ben, mintegy nyolc évvel... pontosabban nyolc évtizeddel azelőtt, hogy a közvetlen benzinbefecskendezés személyautókban szabványosult volna, nehéz kereskedelmi járművekben kereskedelmileg bizonyította.

Ez a motor a karburátortól a modern befecskendezésig ívelő történelmi lánc ma nagyrészt elfeledett első láncszeme. Az alacsony kompresszióarány, a gyújtógyertyás gyújtás és a közvetlen befecskendezés kombinációja; a hatékonyság, a súly és a költség között a korszak körülményeihez képest rendkívül racionális egyensúlyt teremtett. Nem volt olyan hatékony, mint a dízelmotor, de nem is volt olyan nehéz és drága, mint az. Gazdaságosabb volt a karburátoros motornál, de nem volt olyan egyszerű, mint az. Ezért a helye, ahová került, pontosan a nehéz kereskedelmi járművek igényprofiljához illeszkedett.

A Hesselman öröksége ma ugyanazt az alapötletet hordozza, mint amely rendszer minden modern benzines autó hengerébe adagolja az üzemanyagot: add az üzemanyagot közvetlenül az égéstérbe, a megfelelő időben, megfelelő mennyiségben. Hogy ezt az ötletet először megvalósító motor egy teherautó-alvázban született meg, az autóipari történelem egyik legkecsesebb iróniája.

Források

  • Hesselman engine - Wikipedia
  • Waukesha-Hesselman Oil Engines - Waukesha Engine Historical Society
  • Famous People in Fuel History Part 2 - Merlin Diesel Systems
  • Fuel injection - Wikipedia
  • Hesselman engine - Tractor & Construction Plant Wiki
  • History of Volvo II trucks (1929-1933)
  • Gasoline Direct Injection - BG Products

Az oldal megosztása

Kategóriaszerkesztő

Deniz Erkan

Deniz Erkan

Makine mühendisként az egyik legfontosabb szokás, amelyet a szakmám adott nekem, az volt, hogy egy rendszerre ne csak az eredményét, hanem azt is megvizsgáljam, hogyan és miért működik. Az autók iránti érdeklődésem is ebből a szemléletből táplálkozik. Számomra egy autó nem csupán dizájn, teljesítmény vagy kényelem, hanem egy holisztikus rendszer, amelyben a mechanika, az elektronika, a szoftver és a mérnöki tudás találkozik.

Mérnöki hátteremet az idő során a szoftverfejlesztéssel ötvöztem. Ennek a két területnek a metszéspontja lehetővé tette, hogy holisztikusabb perspektívából tekintsek a modern autókra. Az autók világát a motortól és a felfüggesztéstől egészen a vezetőtámogató rendszerekig és a szoftvertechnológiákig mérnöki szemmel és autórajongóként egyaránt követem nyomon.

Az Otomobilgi.com-on a célom az, hogy a technikai témákat felesleges bonyolultságba taszítás nélkül, a mérnöki pontosságot megőrző és az autó iránti kíváncsiságot elevenen tartó nyelven mutassam be. Mert számomra egy jó autó nem csupán szép vagy gyors, hanem egy különleges alkotás, amely a dizájnt, a technológiát és a vezetési karaktert egységként közvetíti.

Kapcsolódó tartalmak

Rudolf Diesel már az első szabadalma bejelentésekor a Hornsby-Akroyd olajmotorok már órákig megszakítás nélkül működtek nehéz olajjal.
Belső égésű autó történeteFéldízel: Hornsby-Akroyd Olajmotor
1936-ban a Mercedes-Benz összetörte az autózás történetének egy tabuját: a dízelmotort teherautókból és traktorokból átültette, és először helyezte el egy személyautó motorháztetője alá.
Belső égésű autó történeteMercedes-Benz OM 138: Az első sorozatgyártású autódízel
Benz előtt 70 évvel a Niépce fivérek már képesek voltak egy csónakot a Saône folyón felfelé hajtani, percenként 12-13 alkalommal robbanó porszerű töltetek segítségével.
Belső égésű autó történetePyréolophore: A Niepce fiverek elfelejtett első motorja
Étienne Lenoir 1860-ban Párizsban többet is bemutatott egy zománcozósnál: a történelem első kereskedelmi szempontból is működőképes belső égésű motorját.
Belső égésű autó történeteLenoir motorja: belső égési kísérletek Ottó előtt
Rudolf Diesel papíron tökéletes elmélete Augsburgban robbanó prototípusokkal négy éves próbán esett át.
Belső égésű autó történeteRudolf Diesel: Hogyan született meg az első dízelmotor?
Minden szikragyújtású motorban még mindig ott él az a szikra, amelyet Volta az 1770-es években gyújtott el egy pisztolyt csőben lévő gázzal.
Belső égésű autó történeteAlessandro Volta Nem Tervezett Fegyvert, Ő Fedezte Fel a Gyújtás Elvét
A 26 éves Alfred Buchi 1905-ben Berlinbe benyújtott szabadalmával a kipufogógáz pazarlását a milliók autóját hajtó turbófeltöltővé alakította.
Belső égésű autó történeteA turbófeltöltés születése 1905-ben: Alfred Buchi szabadalma
Az Electrojector 1957-ben azt ígérte, hogy minden henger kap egy saját befecskendezőt, de 395 dolláros árcsikja ellenére egyetlen vevő kezébe sem jutott el.
Belső égésű autó történeteMiért nem vált be az első elektronikus befecskendezés, az Electrojector?
A VC-Turbo 8:1 és 14:1 között változtatva döntötte meg a belső égésű motor legrégebbi szabályát, a 130 éve változatlan kompresszióviszonyt.
Belső égésű autó történeteHogyan került a változó kompressziós arány sorozatgyártásba?
Az autó születési bizonyítványát 1886-ban kapta a Benz, de a belső égésű motor első szabadalmait már negyven évvel korábban bejegyezték.
Belső égésű autó történeteBenz előtt? Marcus és az elfelejtett elsőPlacek

Címkék

  • üzemanyag-befecskendezés
  • belső égésű motor
  • autótörténet
  • dízel motor
  • négyütemű motor
  • üzemanyag-hatékonyság
  • gyújtórendszer
  • hesselman-motor
  • jonas hesselman
  • benzi közvetlen befecskendezés
  • scania-vabis
  • volvo teherautók

Kövessen minket a közösségi médiában

  • Rólunk
  • KVKK Tájékoztató Szöveg
  • Adatvédelmi Szabályzat
  • Kapcsolat
Otomobilgi.com
FUGGETLEN AUTÓS KULTÚRA PLATFORM
Virgo CMS által működtetve